I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Wizarding World Book Club #25 - Youth

Itt az ideje, hogy elhozzam az eheti WW Book Club bejegyzést, hogy aztán teljes lelki nyugalommal mehessek vissza, hogy befejezhessem az aktuális olvasmányomat, amiről remélhetőleg még a jövő heti beszélgetés előtt lesz bejegyzés.
Apropó, erről szólva meg kell jegyeznem, hogy módosítottam a téli olvasmánylistámat, úgyhogy még inkább megkurtítottam az elkövetkező bejegyzések számát. Túlságosan elragadott a vágy, hogy újraolvassam az egész Maze Runner trilógiát még lehetőleg az új film megjelenése előtt. Hibáztassátok ezért az utolsó trailert (ITT megnézheti, aki akarja), én az utolsó jelenettől spontán elkezdtem könnyezni, meg izzadni.

Na, de akkor most nézzük a 25. olvasókört, ami egyben az első Főnix rendje kibeszélés volt. A témánk neve „Fiatalság”, a témaindító kérdéseink pedig:

  1. Mi Dudley véleménye Harryről?
  2. Jogosan haragszik Harry Ronra és Hermionéra?
  3. Engedni kellett volna, hogy Harry csatlakozzon a Rendhez?

Az első kérdéssel kapcsolatban háromféle válasz ismétlődött ciklikusan. Az egyik, hogy Dudley fél Harrytől. A másik, hogy Dudley maga sem tudja, mit higgyen, úgy nevelték, hogy utálja Harry-t, és egész életében befolyásolták a szülei gondolatai. A harmadik pedig, hogy ugyan ezt magának sem akarja bevallani, de tulajdonképpen hálás Harrynek, amiért megmentette az életét.
Én tulajdonképpen az első véleményt fogalmaztam meg először, de belegondolva a másik kettőben is sok igazság van. Illetve a másodikban biztosan. Mert Dudleyt tényleg nagyon befolyásolták a szülei. Vagyis legalábbis az édesanyja. Volt olyan felvetés, hogy Dudley ugyanúgy féltékeny Harry-re a képességei miatt, mint ahogy Petunia féltékeny volt Lily-re. Szerintem Dudley nem a saját féltékenységét hordozza magában, hanem az anyjáét. A másik dolog, ami tulajdonképpen ebből a felvetésből fakad, és elgondolkodtatott, az az, hogy a Dementor támadás segített Dudley-nak abban, hogy a véleménye átértékelődjön Harryről. Én ebben sem vagyok teljesen biztos. Én a fordulópontot Dumbledore hatos könyvben megejtett látogatásának tekintem. Ennek ellenére viszont tetszik az az ötlet, hogy Dudley tulajdonképpen hálás az unokatestvérének az életéért, csak éppen azt egyelőre nem tudja, hogy fejezze ki. Mert befolyásolták, és mert az anyja nem engedte felnőni, épp ezért maradt ilyen kétségbeejtően ostoba.

Harry és a kiakadása. Ezzel kapcsolatban nekem is van mesélni meg gyónni valóm nem kevés. Egészen az elmúlt időkig többek között azért volt ez a nekem legkevésbé tetsző könyv a sorozatból, mert nehezen viseltem el Harry tirádáit. Aztán egy beszélgetés után rá kellett jönnöm, hogy azok a tirádák nem csak abból fakadnak, hogy a gyerek kamaszodik. Bizony ebbe nagyon erősen belejátszik Harry mindenki részéről elhanyagolt poszttraumás stressz szindrómája is. Mert igaz, sem a könyvben se a fandomban nincs és nem is volt arra tekintettel a nagy többség, hogy a gyerek borzalmas dolgokon ment keresztül, és ennek a kezelése pont nem azzal lett volna megoldható, hogy minden létező oldalról meg csatornán elhanyagoljuk a gyereket. Amit Dumbi csinált az különösen undorító volt. Nem mondom, hogy nem volt rá indoka, de akkor is az volt.
Ezzel kapcsolatban meg, hogy a kérdésre adott válaszokra is kitérjek, az volt a majdnem egybe hangzó vélemény, hogy nem, abszolút nem volt jogos, de érthető volt. Belegondolva a helyzetbe, senki nem cselekedett volna máshogyan. Voltak, akik azt mondták, simán veszekedni akart. Nem, ő a frusztrációját akarta levezetni, az teljesen mindegy volt, hogy kin. Úgy gondolta, Ron meg Hermione személyében találta meg erre a legfőbb alanyokat, és igyekezett kihasználni a helyzetet. Azok ketten meg természetesen számítottak erre, amivel csak jobban feldühítették a barátjukat. Ördögi kör. De szerencsére, miután rekedtre üvöltötte magát, és lenyugodott, Harry is hajlandó volt visszatérni a normális beszélgetéshez. No, hát, erről csak ennyit.

Az utolsó kérdésre, hogy szabadott volna-e Harrynek csatlakozni a Rendhez meglepően sok igenlő válasz érkezett. Többségében azzal az indoklással, hogy nem a kora alapján kellene meghatározni a rátermettségét már megint. Erre egy valamit tudok mondani. A Rendhez való csatlakozás nem pusztán azt jelentette, hogy minden információhoz azonnal hozzájut. A Rend olyan munkát végez, itt is, és a további kötetekben is, amit egy 15 éves gyerek az iskola falain belülről nem tud véghezvinni. Hogy látja el az őrszolgálatot, hogy megy oda embereket beszervezni a Rendbe és meggyőzni őket arról, hogy neki van igaza. Az iskolában se tudta ezt megtenni dührohamok nélkül pedig az egy lényegese szűkebb terep. Persze nem azt mondom, hogy minden lázadási kísérletét csírájában le kell törni, mer a DS mondjuk egy remek ötlet volt, de a Rend egy nagyon más tészta. Szóval én azt mondom, hogy az információkat igenis megérdemli, pontosan azért, amiken keresztülment, de a korlátozott mozgástere, és a nem épp nyugodt vérmérséklete miatt egyszerűen nem lenne hasznos tagja a Rendnek egyelőre. De persze ez csak az én véleményem. Ha ti esetleg máshogy gondoljátok, nyugodtan osszátok meg velem a véleményeteket hozzászólásban.

Erről az alkalomról én ennyit szerettem volna leírni. A következő hét témája a „Sötét mágia” lesz. Tartsatok velem akkor is. Most pedig megyek, és befejezem az aktuálisan olvasott könyvemet…

Wizarding World Book Club #24 - Immortality

Most már aztán igazán szeretnék felzárkózni a nyakamon lógó megírandó bejegyzésekkel, mielőtt véglegesen a fejemre nőnek. Ezért gyorsan (szűk másfél órám van rá) megírom a bejegyzésemet a legutolsó olvasókörről, hogy aztán teljes lelki nyugalommal várhassam a pénteket megint.

A 24. alkalom – ami egyben az utolsó Tűz serlege beszélgetés volt – témája a „Halhatatlanság", indító kérdései pedig a következők:

  1. Miért nem hiszi el Caramel, hogy Voldemort visszatért?
  2. Megérdemelte a sorsát Ifj. Barty Kupor?
  3. Másképp látod a Varázsvilágot, miután elolvastad a Tűz serlegét?

Az első kérdésre a válasz számomra, és a legtöbb válaszadó számára elég egyértelmű volt. Caramel egy korrupt, gyáva féreg, aki a saját pozíciója és népszerűsége megtartásának érdekében nem mer szembenézni a felkavaró ténnyel. Könnyű támadási felületet hagyva ezzel az ellenfelének a világ elpusztítására való törekvéseiben. És az hagyján, hogy az esélyt megteremti neki, bár az sem értelmes húzás. Azzal a lejárató kampánnyal, amit az igazság hirdetői ellen folytat még adja is az ellensége alá a lovat. Rettenetes vezéregyéniség, és sajnálatos, hogy ennyi idejébe tellett a varázsvilágnak, hogy erre ráeszméljenek.
Mint emlegettem, mások is nagyjából ezen a véleményen vannak, csak egy kicsit máshogy fogalmazzák meg ezt. Sok válaszban olvasható, hogy a miniszter a posztját féltette, illetve nem mert szembenézni azzal a ténnyel, hogy a 13 évvel azelőtt eltemetett sötét múlt újra a felszínre törhet. Igazából a válaszok többsége egy rettenetesen érdekes karakterelemzés Caramelről, ami értelemszerűen a kérdésfeltevő célja is volt valószínűleg.
Szóval igen, a válaszadók elég nagy százaléka azt mondja, hogy a tagadás a félelemből ered. Félelem attól, hogy Voldemort valóban visszatért, és sötét napok köszöntenek a varázsvilágra és félelem attól, hogy ebben a világban betöltött, hatalmat jelentő mégis kényelmes szerepét elveszti.

A második kérdéssel kapcsolatban. Szerencsére a válaszadók 99,9%-a volt annyira intelligens, hogy azt mondja, nem, ilyen sorsot még a legádázabb ellenségének sem kívánna. Egy embertől láttam olyat, hogy megérdemelte, amit kapott, sőt talán az sem volt elég neki.
És akkor ehhez kapcsolódva hadd mondjak véleményt az olvasókról, és nem a könyvről. A twitteren alakult csoportüzenetfolyamnak köszönhetően azért egyre jobban kiismerem azokat, aki aktívan részt vesznek az olvasókörön. És komolyan mondom, sokan annyira unszimpatikusak, és szűk látókörűek, és olyanok, akik élből taszítanak minden újat, hogy az valami botrány. Én úgy gondoltam, hogy a könyveknek hála ez a csapat, vagyis azok, akik olvassák, nyitottak, és elfogadók, és örülnek, ha jön olyan, amit lehet szeretni, de nem. Szimplán azért utasítják el a szerző más, álnév alatt írt könyveit, mert nem Harry világában játszódnak. És ez nekem annyira fura. Sokan vannak, akik annyira fanok, és annyira görcsösen magukénak akarják tudni a világot, illetve annyira a részévé akarnak válni, hogy az félelmetes. Mondom ezt úgy, hogy igen, ha lehetőségem lenne, én is kapnám magam, és utaznék Roxfortba, de attól még nem határolom el magam más, izgalmas élményektől, és kalandokkal teli utazástól, vagy esetleg olyan hatásoktól, amitől jobb ember lehetek. Mert nekem ezeket is nyújtják a könyvek. Tényleg nem vagyunk egyformák.
Visszatérve a kérdésre a válaszadók többsége felfedezte, hogy nem, ilyen sorsot azért senkinek sem, de vajon akkor mi lehetett volna számára a megfelelő büntetés, lévén Azkaban ebből a szempontból már egyáltalán nem megfelelő hely. Plusz ugye azt már megjárta egyszer, és láthatjuk, mi lett belőle.

Másképp látjuk a varázsvilágot? Nem tudom, ti hogy gondoljátok, de én úgy vagyok vele, hogy nekem ugyanaz a világ maradt, amihez máig csatlakozni szeretnék. Persze sötétebb, veszélyesebb, jobban nyitva kell innen tartani az embernek a szemét, de attól az még a varázsvilág. Szóval nekem, mint olvasónak nem változott a véleményem, de abban biztos vagyok, hogy a szereplők lába alatt annyira felfordult minden, hogy többször átgondolták addigi életüket.
Ami a többieket illeti, van, akit ez döbbentett rá, hogy az élet ott sem csak örömből, kedvességből, meg cuki varázslatokból áll, hanem bizony problémák is vannak, amik bármilyen furcsa is, hasonlóak azokhoz, amikkel a mugli társadalom néz szembe nap, mint nap a saját korrupt kis vezetői árnyékában.
Amivel még egyet tudok érteni az az a vélemény, ami a felnőttkor kezdeteként említi meg a történetnek ezt a részét. Mert valóban az. Innentől minden csak sötétebb lesz egészen addig, amíg így vagy úgy, de vége nem lesz a történtnek. És ezzel bizony meg kell küzdeni, nem számít, mennyire érzed magad készen erre.
Ahogy Hagrid, és Harry is mondta, és valóban ez a helyzet nagy igazsága: „Aminek jönnie kell, jönni fog, és ha itt lesz, szembe kell nézni vele.”

Nos, nagyjából ennyi, amit a Tűz serlegével, és ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban el szerettem volna mondani. A Főnix Rendje témáit még nem tudjuk, de ha előbb nem, hétvégén úgyis elárulom az első kettőt. Várlak benneteket vissza az ötödik könyvvel, ami személy szerint az én legkevésbé kedvelt könyvem. Szurkoljatok, hogy a többiek eszes meglátásai beteljesítsék a szemléletmódom megváltozását, és megváltoztassák a véleményemet a történettel kapcsolatban.

Wizarding World Book Club #23 - Wandlore

Oké, bevallom, megint rettenetesen megcsúsztam. Utálom, hogy nem tudom tartani a saját magamnak megszabott menetrendet lassan semmiben. Ott tartunk, ahol kb. egy hete. Van egy könyvértékelőm, és két, olvasós beszámolóm. Igyekeztem most ezt a hétvégét tisztán tartani, hogy legyen időm mindenre, és hétfőn is csak délutánra megyek dolgozni, így reményeim szerint bele fog férni minden, meg kedvem is lesz csinálni, amit csinálnom kell. Most egyelőre a 23. olvasókörrel jövök, de holnapra megint igyekszem összeszedni a gondolataimat. Méghozzá egy olyan könyvről, ami az első mondatától kezdve az utolsóig menthetetlenül fogva tartott. Készüljetek, mert igyekszem majd magammal vinni benneteket egy kalandokkal teli nagy utazásra.

Induljunk el most is egyre, a Tűz serlege utolsó előtti kibeszélőjének összefoglalójával, aminek témája a „Pálcamágia” volt, a három témaindító kérdése pedig a következő:

  1. Miért akarja Harry és Cedric megosztani a Trimágus győzelmet?
  2. Mit gondolsz, miért akar Voldemort párbajozni Harry-vel?
  3. Harry csak szerencsés volt, vagy jártas a mágiában?

Komolyan, részemről egy olvasókörös discussion nem telt még ennyire… zsibbadt módon. Iszonyat fáradt voltam, így nagyjából csak tőmondatokban válaszolgattam a kérdésekre, és a többiekét se nagyon néztem át. Igyekszem itt kifejteni a gondolataimat, meg szétnézni a többiek megosztott gondolatai között.

Az első kérdés amúgy ránézésre nagyon egyértelműnek tűnik, de ha az ember belegondol egy kicsit, akkor már nem is annyira könnyű megválaszolni a dolgot. Szerintem itt került megválaszolásra az az egykor a Griffendél-Hugrabug kviddicsmeccsel kapcsolatban feltett kérdés, hogy Cedric vajon kompetitív-e. Mert itt aztán semmi nincs benne versenyszellemből. Büszkén adná Harry-nek a győzelmet, mert úgy érzi, nem érdemli meg azzal, hogy kétszer is segítséget kapott a feladatok elvégzésében. Az, hogy Harry-vel ugyanez a helyzet, csak ott derül ki számára. Egyébként szerintem azért akarnak osztozni a győzelmen, mert mind a ketten ugyanannyira megérdemlik. Vagy pontosabban fogalmazva egyénileg egyikük sem érdemli meg.  És lehet azt mondani, hogy elfogult vagyok a roxfortosokkal, de nekik én személy szerint szívesebben is adnám, mint a másik két iskola bajnokának. Nem érzem úgy, hogy ők annyit küzdöttek volna, vagy nekik annyira fontos lett volna a győzelem. Ott az igazgatóknak volt fontos, hogy megmutathassák Dumbledore-nak, hogy őt is le lehet győzni. Valljuk be, nem sikerült.
Ami a mások véleményét illeti, nagyrészt ez tükröződik vissza azokban is. Hiszen magában a történetben is arról megy a vita, hogy a győzelmet „ki érdemli meg jobban”. Vannak persze, akik azt mondják, az iskolának akarták megnyerni a kupát. Ez abból a szempontból igaz, hogy (és ezt szintén leírták a vélemények között), a két roxfortos bajnok közti rivalizálást az többi tanuló élezte ki. A közös győzelemmel gátat vethettek volna, minden ostoba előítéletnek.
Érdekesek még a témában azok a vélemények, amik azt fejtegetik, hogy Cedric nem érezte jól magát amiatt, amit Harry kapott a többiektől az első próba előtt. Főleg úgy, hogy rengeteget segítettek egymásnak. Pluszban belejátszott, hogy addigra talán mindenkinek leesett, hogy Harry nem dobta bele a nevét abba a nyomorult serlegbe.

Voldemort és Harry párbaja viszont szerintem egyértelmű alapokon nyugodott. Voldemort meg akarta alázni Harry-t. Bizonyítani akarta, hogy csecsemő korában a puszta szerencse, vagy a véletlenek összjátéka mentette meg az életét. És szerintem erre a bizonyosságra neki magának volt a legnagyobb szüksége. El tudom képzelni, hogy a bukásakor mennyire megrendült az egója, és ezt helyre kellett állítani. Pluszban az sem ártott volna, hogy megmutathatta volna a bandájának, hogy hiába tért frissen vissza, még mindig ő a legerősebb bika a csordában, ahogy Sirius mondaná. A magának való bizonyítás viszont sokkal többet nyomott a latba.
Van, aki szerint a visszatérését szerette volna ezzel megpecsételni. Hiszen elpusztította volna a kis túlélőt, aki először a vesztét okozta. Ahogy későbbi tervei között szerepelt elpusztítani mindenkit, aki az útjában áll.
Van, aki szerint nem a bizonyítási vágy dominál, hanem az egyszerű kíváncsiság. Én úgy gondolom, ebben a helyzetben a kíváncsiság Voldemorthoz képest enyhe kifejezés.
Aztán bejött még az a nagy igazság, hogy mennyire manipulatív személyiség is, és ehhez még jöttek a személyes sérelmei, amit le kellett vezetnie valahol.
De ezeken kívül is voltak érdekes megnyilvánulások (pl. hogy Voldy azt hiszi, Harry-ben rejlik valami különös erő, ami belőle hiányzik – Jól hiszi). Ha van kedvetek, csemegézhettek a válaszokból innen.

A harmadik kérdésre nekem a válaszom egy nagyon határozott és egyértelmű igen volt. Nem az mentette meg, hogy hatalmas varázsló, hanem megint egy olyan körülmény, amiről eddig is tudott ugyan, csak nem fedezte fel a valódi erejét a két pálca közti kapcsolatnak. Szóval szerencséje volt. Én máig fenntartom egyébként, hogy a végső párabajukban sem az segítette Harry-t győzelemhez, hogy olyan nagy varázsló. Ott nem is nagyon szerencse kellett, de azt be kell vallani, hogy a barátai (és főleg Hermione) segítsége nélkül az első könyvben sem jutott volna ki a pincéből. Ő nem skilled, csak jókor van jó helyen, a megfelelő emberekkel körülvéve. Oké, egyet elismerek. Sötét varázslatok kivédésében mindig jó volt, és ez ilyen esetekben persze nem hátrány, de csakúgy, mint Voldemortnak, Harry-nek is voltak olyan területek a mágiában, amiről szánalmasan keveset tudott, és amik elemi szükséglettel bírtak az életben maradásához. Érdekes egyébként, hogy a válaszok nagyon nagy többségében az igen jelenik meg. A másik tábor, aki azt mondja, van benne mindkettőből éppen elég. Ahogy én látom, az aktív tagok közül senki nem állítja minden vehemenciával azt, hogy igen, Harry annak köszönheti, hogy megmenekült, hogy ő egy nagy varázsló. És ez jó is így. Harry-ben pont az a szép, hogy nem az erejéért, hanem az emberségéért csodáljuk.

És akkor azt hiszem ebben a témában én ennyi lettem volna. Az utolsó GoF témának, aminek a címe „Halhatatlanság”, az összefoglalója reményeim szerint hétfőn publikálásra kerül. Holnap meg jövök a könyvértékelővel…

Wizarding World Book Club #22 - Moral Fibre

Mostanában megint sikerült rettenetesen elhanyagolnom itt mindent, miközben a tartalom meg gyűlik. Jelen esetben van a zsebemben két olvasókör beszámoló, bár a tegnapin abszolút nem voltam aktív, mert olyan fáradt voltam, mint a ház, de attól még majd megyek anyagot gyűjteni, meg van itt egy olyan könyv értékelője, amin rettenet nehezen rágtam át magam a rövidsége ellenére. Szóval nézzük a menetrendet.

  1. Ma felteszem annak az olvasókörnek a beszámolóját, amit egy hete ígérek konkrétan. Bocsánat a késésért ezúton is, de nem egyszerű feladat egy ekkora eseményről anyagot gyűjteni. Rengeteg a hozzászólás egy-egy kérdésnél.
  2. Holnap érkezem a Mrs. Dalloway értékelésemmel. Isten bizony az sem lesz egyszerű, mert túl sok minden nem maradt meg bennem a könyvből sue me.
  3. Keddre ígérem a tegnapi olvasókör összefoglalóját (a hétfőm sajna nagyon sűrű, és hosszú lesz)
  4. Legkésőbb jövő szombaton jön még egy könyvértékelés. Feltéve, ha nem lesz akkora istenáldotta szerencsém, hogy már aznap meg tudom nézni az FMA live action filmet. Akkor sutba dobok mindent.  A téli hónapokban megint sokat fogok újraolvasni, de azért igyekszem majd jönni tartalmakkal. Pl. az FMA filmről olvasnátok?

Na de ennyit a tervekről, és jöjjön akkor a régóta ígérgetett 22. olvasóköri beszámoló, aminek a témája az „Erkölcsi szilárdság” volt. A kérdéseink pedig a következők:

  1. Jogosnak találod, hogy Harry extra pontokat kapott a második próba után?
  2. Igaza volt Kupornak, amiért feladta a saját fiát?
  3. Winky vajon szemben áll az M.A.J.O.M mögötti morális érvekkel?

Az első kérdésre kapásból nem olyan egyszerű válaszolni, mint azt az ember hiszi. Mert gondoljunk bele. Ha tisztán, érzelmektől mentesen, vagy a többi versenyző szemszögéből nézzük a dolgot, minden volt a dolog, csak tisztességes nem. A feladat az volt, hogy keresd meg a sellőket, és vidd fel a túszod. De nem, Harry-nek megint előjött a Hermione által emlegetett „megmentési kényszere” és ott maradt hősködni. Komolyan nem értem, mi más válthatta ki belőle ezt a reakciót. Oké, ne haragudjatok, én a srác hőskomplexusára azóta pipa vagyok, hogy először olvastam az ötödik kötetet, ami nem mellesleg máig a legkevésbé szeretett része a sorozatnak számomra. Szóval igen.
Viszont, ha jobban belegondolok a kérdésbe, és valljuk be, ezekre a gondolatokra az írásmód is nagyban rásegít, lehet, hogy az adott helyzetben én se cselekedtem volna másképp, annyira elragadott volna a verseny heve, vagy annyira sok lett volna bennem az adrenalin vagy mit tudom én. Szóval ebből a szempontból meg azt mondom, megérdemelte a plusz pontokat. Azt nem vitatom, hogy az erkölcsi szilárdságot díjazni kell. Azt vitatom, hogy ez a cselekedet erkölcsi szilárdságról, vagy szimpla ostobaságról tett tanúbizonyságot.
A többiek közül rettenetesen érdekes módon senki nem mondta azt, hogy nem, nem érdemelte meg, és hogy a zsűri csak egy rakás részrehajló gyászhuszár. Nagyjából mindenki egyetért a jogossággal, vagy megkérdőjelezi egyáltalán, hogy ezen a ponton törődnek-e már a fair play-jel a tusán, de egy valaki feljött egy nagyon is lehetséges teóriával. Honnan tudjuk, hogy az ál Mordon nem hajtott mindenkit (majdnem mindenkit) az Imperius átok hatása alá, hogy magas pontszámot adjanak Harry-nek.
Mindezek mellett aztán vannak még nagyon jó válaszok, például a próbák morális mondanivalójáról, arról, hogy a sárkányok után miért ne vette volna komolyan a sellők dalát, vagy arról, hogy Harry eljutott arra a pontra, hogy több embert nem akar elveszíteni, hiszen tudja, mi az a veszteség. Ó, ha tudná szegény…
Egyébként a később érkezett válaszok inkább a viselkedésére igyekeznek magyarázatot nyújtani, és itt már akad, aki azt mondja, hogy nem érdemelte meg a jutalmat, illetve fennakadtak azon is, és ez tulajdonképpen igaz is, hogy a játék valódi szabályait senki nem ismeri. A többség viszont, mint említettem, jogosnak tartja az eljárást.

A második kérdés megválaszolását is befolyásolja a tény, hogy ismerem az egész történetet. Ez alapján azt mondom, hogy tudva, kicsoda is az igazi Kupor fiú, azt kell mondanom, jogos volt. A történetnek azon a pontján viszont, ahol a közvélemény még nem tudja biztosa, hogy a fiú halálfaló volt-e, csak a példamutatás egy görcsös szándékának tűnik a cselekedet. Beszélgettük később a többiekkel, hogy az idősebb Kupor annyira el akart határolódni a rossztól, és annyira bizonyítani akarta, hogy ő a törvény előtt makulátlan, hogy észre se vette, hogy csúszott bele a kétségbeesés és a bűn sötétségébe.
A többi válaszadó egyébként megfogalmazza, hogy itt alapjáraton a törvényhozás rendszerével van baj. Hogy nem volt az egy tisztességes tárgyalás, és tulajdonképpen bizonyítékok sem voltak. Az érvelések első részét, miszerint a törvényhozással baj van az is alátámasztja, hogy mi történik Harry-vel a következő kötetben. Ennek alapján, ha tetszik, ha nem, szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a Caramel vezette varázspolitika úgy korrupt, ahogy van. Arról nem beszélve, hogy a pasi a saját fia tárgyalását nem is vezethette volna.
Az apa-fiú karakterekkel kapcsolatban feljött amúgy, hogy az idősebb Kupor pont ezzel a cselekedetével csinált halálfalót a fiából. Szerintem belőle nem kellett azt csinálni, az volt már a bukás előtt is. Egyébként a véleményt nyilvánítók többsége nagyon savazza az idősebb Kuport, amiért ennyire elhanyagolta a fiát. Történetesen ezzel egyet tudok érteni. Sirius is megmondta, hogy nem volt valami jó apa, és ezzel közvetve valóban hibás azért, ahogy a fia sorsa alakult.

A harmadik kérdéssel kapcsolatban máig nem tudom, mit gondoljak. Nem hiszem, hogy Winky a viselkedésével bármi mögé menne.  Hermione a MAJOM-mal mindenképpen jót akar, csak a manók nem akarják egyáltalán, hogy valaki jót akarjon nekik. Így Hermione nem csinál mást, csak árral szemben úszik. Winky csupán a manók számára természetes módon reagál. A reakciója pedig azért heves, mert súlyos titkokat őriz, és nagyon jól tudja, hogy a volt gazdájának mennyire szüksége lenne rá.
A többiek válaszait elnézve is sokan látják itt az ambivalenciát. Jó az elgondolás, csak az eszközök, meg a túlzott radikalizmus nem jó, amit Hermione csinál azzal, hogy később ruhát rejt el a klubhelyiségben.
Valaki egyébként megjegyezte, hogy nagyon szereti, ahogy a HP fanok érvek-ellenérvek felsorakoztatásával beszélgetni, vitatkozni tudnak. Ez az, amit én is szeretek abban a közösségben. Akár a club keretein belül, akár a csoport chat-ben, mert már olyanunk is van.

Erről a témáról azt hiszem, most, hirtelen ennyit szerettem volna megosztani. Ahogy ígértem, holnap könyvértékelő, kedden pedig újra olvasókör, aminek a témája ezúttal a „Pálcamágia” lesz.

Wizarding World Book Club #21 - Tradition

Az elmúlt napokban megint egy kicsit lemaradtam a blogolással, aminek igazából az az oka, hogy mindenképpen szerettem volna könyvértékelőt hozni az egyéb típusú bejegyzések újabb áradata helyett. Viszont valahogy mostanában olyan szerencsétlenül nyúlok az olvasmányaimhoz, hogy vagy annyira nem kötnek le, hogy képtelen vagyok őket befejezni (lsd. pl. a Portrait of a Lady), vagy lekötnek, és el is olvasom őket hamar, de azokról meg már volt bejegyzés a blogon. Az egyéb bejegyzések meg nagyon felgyűltek, úgyhogy mégis kénytelen vagyok most leapasztani azokat. DE, még nagyon küzdők az őszi olvasmánylistámmal, és ha törik, ha szakad, két év után újra teljesíteni fogom, úgyhogy ebben a hónapban még tuti jövök két könyvértékelővel. Most viszont lessünk bele a múlthét pénteki olvasókörbe, melynek témája a „Hagyomány” volt, a témaindítók pedig a következők.

  1. Miért zavarja annyira Hermionét a házi manókkal való bánásmód?
  2. Mennyire fontos a karácsonyi bál hagyománya a Tusa részeként?
  3. Suette-Polts professzor a jobb tanár?

Az első kérdésre szerintem az a legegyszerűbb válasz, hogy mert Hermione egy okos, és érzékeny lány, aki inkább a mások jólétét helyezi, és helyezte mindig is előtérbe. Egyszerűen fontos számára az egyenlőség, már csak azért is, mert korábban a maga bőrén is volt alkalma megtapasztalni mugli születésűként, hogy a varázsvilág is ismeri a rasszizmus fogalmát. Ez csapta őt arcul keményebben, mikor látta, hogy a minisztériumi tisztviselők hogy bánnak Winky-vel a Világkupa után annak ellenére, hogy ő is egy érző élőlény.
Más vélemény pont a házi manók szemszögéből közelít, és nem érti, hogy lehet az olyan hűséges lényekkel, mint a manók ilyen borzasztó módon bánni. Egyébként a többségé véleményének alapja, Hermione esze, kedvessége, és az a tény, hogy muglik között nőtt fel, akiknek a világában szintén folytonos harc folyik az emberek közti egyelő bánásmód kiharcolásáért, nem bírja elviselni, hogy a varázsvilágban bevett dolog a rabszolgaság.

Fontos a bál hagyománya? Nézeteim szerint egy jó alkalom arra, hogy megismerjük a külföldi diákokat, de semmiképpen nem akkora dolog, hogy olyan hűhót csapjunk körülötte, mint amekkorát a fiúk csinálnak. Oké, Harry-nek kellett a partner, de példának okáért, amit Ron csinált az nevetséges volt inkább, és teljesen felesleges tekintve, hogy ő nem is kért meg senkit, és nem is törődött a lánnyal, puszta féltékenységből.
Van, aki szerint fontosabb, mint maguk a feladatok, mert rámutat a Tusa lényegére, és ezzel én speciel nagyon, de nagyon egyet tudok érteni. Mert itt nem az erősebb versenyszellem, meg a győzni akarás a fontos, hanem az összetartás. És ezt jelképezi ez a bál. És, igen, nagyjából megint mindenkinek ez a véleménye. :)

Suette-Polts (imádom ezeket a fordításokat, köszi, TTB) és a tanárság. Legyünk őszinték, Hagridnál jobban senki nem érdemli meg azt a munkát, de ha Dumbi nem ennyire elfogult, hanem reális, vagy más ül az igazgatói székben, akkor a nő kapja meg a munkát. Egészen egyszerűen azért, mert diplomás varázsló, a tanításban több gyakorlattal rendelkezik, és valószínűleg veszélytelenebbek lettek volna a körülmények is. Szeretem Hagridot, de lássuk be, az órái nem épp a relatíve eseménytelen állatgondozással, és a tudás gyarapításával telnek. Amúgy itt ezerféle vélemény van, aminek a többsége velem ért egyet. Szeretjük Hagridot, de addig, míg szabad kezet kap, és azt csinál, amit akar, nem szuperál valami jól. Kell oda Umbridge, hogy felrázza egy kicsit. Ki gondolta volna, hogy az a vén banya is jó valamire.

Részemről ennyit szerettem volna mondani a Tradíciók témaköréről. A tegnapi megbeszélésen a „Morális szilárdság” volt a téma. Jövök még majd azzal is.

Wizarding World Book Club #20 - Jealousy

Így a szünet utolsó napjára jöjjön még egy kis WW Book Club szösszenet a „Féltékenység” témaköréről. Ebben a beszélgetésben már az is aranyos volt, ahogy elkezdődött. Hála az égnek, résztvevők a világ minden tájáról vannak, olyan helyekről is, ahol az óraátállítást, mint olyat, hírből sem ismeri. Épp ezért londoni idő szerint 15:03-kor már elkezdtek aggódni, hogy az eddig pontosan érkező kérdések hol a fenében késnek kerek 3 perce?! Mert ugye ők a saját időzónájukhoz viszonyítva nem vették figyelembe az óraátállítást, mivel nem tudtak róla. Kellettünk páran, mire tisztázódott a helyzet. Azért valahol az amerikaiakat sajnáltam egy kicsit, ők még hozzánk képest is 5 órával visszább járnak időben, akkor a BST még egy órával rápakol. Szóval, amikor Londonban péntek délután négy óra van, akkor a nyugati parton péntek délelőtt 11. Van, ahol meg éppen kora hajnal, vagy nagyon késő este. No, mindegy, a lényeg, hogy sikerült helyre rakni mindenkiben mindent, és, ha számukra egy pici csúszással is, de elkezdhettük kitárgyalni a témakört a következő kérdésekkel:

  1. Vajon Ron miért különösen féltékeny, mikor Harry-t bajnoknak választják?
  2. Gondolod, hogy Harry részt akar venni a Trimágus Tusán?
  3. A történet jelenlegi pontján Hermione kinek az oldalán áll?

Hogy vajon miért féltékeny Ron Harry-re a válaszadók véleménye szerint két nagy csoportba osztható. Az egyik, hogy az egész életében a testvérei árnyékában élő Ronnak ez, hogy még a legjobb barátja hírneve is elhomályosítja az ő egyéniségét már egy kicsit több volt a soknál. A másik, hogy Ron úgy érzi, Harry elárulta azzal, hogy bajnok lett, mikor tudta, hogy Ron is szeretne részt venni a Tusán. Azt persze nem tudhatjuk, hogy Ron is annyira gondolta-e komolyan a jelentkezését, mint Harry, vagy annyira, mint az ikrek, de ez így valahogy akkor is sok volt neki.
Szerény véleményem szerint Ron kicsit belefásult abba, hogy benne mindenki csak Harry hűséges csatlósát látja, ahogy ezt Piton meg is fogalmazta már a második rész elején. Ron önbizalma meg énképe a béka feneke alatt van, és az ilyen események nem éppen olyanok, amik ezek növelését, erősödését segítenék. És ez még majd bőven a hetedik részben is elő fog jönni a Horcrux-os fiaskónál.
Ezen a kettő legtöbbször adott válaszon kívül azért voltak olyanok, amikben megcsillant az értelem. Ami nekem személy szerint a legjobban tetszett, hogy Ron azt gondolja, Harry a Tusa alatt majd egy rakás barátot szerez magának, így őt majd szépen elfelejti teljesen. Illetve még az volt nagyon megragadó, hogy Harry ezzel, hogy Trimágus bajnok lett, valahogy egy szintre keveredett Viktor Krum-mal, akit ugye Ron bálványoz. És elég nehezen viselte el, meg furcsa volt neki, hogy a legjobb barátját ezen a szinten látja.

Harry és a Tusa. Szerencsére a résztvevők jól értelmezték a szöveget abból a szempontból, hogy Harry NEM akar részt venni a tusán. Csinálja, mert kötelezik rá. És mert továbbra is bizonyítani akarja, hogy nem csak a neve híres, hanem tesz is valamit a hírnevéért, bármennyire utálja is a felhajtást maga körül. De ez tulajdonképpen nem szabadna, hogy meglepő legyen. Hiszen ez hajtja előre a 11 éves korában lejátszott első kviddicsmeccse óta. Sőt, tulajdonképpen azóta, hogy megtudta, a varázsvilágban mindenki ismeri a nevét egy olyan dolog miatt, amire nem is emlékszik, ami ráadásul fájdalmas, sötét dicsfény.
Azokkal viszont, akik azt mondják, hogy Harry részt akar venni a Tusán, mert nagyobb hírnevet akar, nem tudok mit kezdeni. Hogy lehet ilyet gondolni, mikor szó szerint ennek ellenkezője van leírva. Komolyan nem értem, minek szólal meg valaki, ha nem érti, amit olvas.

Hermione… Valami ilyesmitől tartottam a „ki kinek a legjobb barátja”-stílusú kérdésekkel kapcsolatban. Szerencsére ezzel kapcsolatban sokan osztják az én véleményemet, miszerint Hermionénak éppen elég sütnivalója van ahhoz, hogy tudja, nem kell választania. Megérti mind a két fiút, és ugyanúgy ott van mindkettő mellett. Ezt nem bizonyítja annál jobban semmi, mint, hogy igyekszik mind a kettőt rávenni a békülésre.  Imádtam egyébként, hogy ezt valaki úgy fejezte ki, hogy Hermione a saját maga oldalán áll, vagy éppen az igazságén. A kedvenc megszólalásom a kérdésben az volt, mikor valaki megemlítette, hogy az esze Harry-vel van, a szíve viszont Ronnal.
Voltak persze, akik kényszeresen választottak a két fiú közül. Igazat adok annak, aki azt mondja, hogy nem érti a történet lényegét az, aki szerint a barátságban egyáltalán választani kell. Úgy általában is, meg ebben a történetben is. Mert a választási kényszer mereven szembe megy ennek az egész sorozatnak a morális mondanivalójával.

Nos, a féltékenységről ennyit. A következő hét témája a „Hagyományok/Szokások” lesz. Még nem tudjuk, meddig olvasunk, de remélem, jó beszélgetés lesz. Olyan furcsa, hogy ezzel a témával elértük a történetek, és így az egész olvasókör felét. Már most tudom, hogy azért hiányozni fog ez a péntekjeimből. Remélem, bónuszként majd utólag beveszik a Cursed Child-ot is a nagy egészbe…

Wizarding World Book Club #19 - Safety

Most, hogy a délután alatt sikeresen felzárkóztattam magam a pénteki olvasókörös beszélgetésre (értsd elolvastam a hétre kijelölt öt fejezetet) úgy gondoltam ideje lenne már megírni, mit alkottam, alkottunk össze a múlt hét alkalmával. Ilyen volt a „Biztonság” témaköre.

Elöljáróban be kell vallanom, hogy ez a kör nekem most kicsit kevésbé volt élvezhető, mint az eddigiek. Valószínűleg ehhez hozzájárult, hogy iszonyatosan fáradt voltam, az idő is rettenetesen álmosító volt, és belefeledkeztem abba, hogy örüljek annak, hogy végre őszi szünet van, és a lehetőségekhez képest végre lógathatom a lábamat. Egy szó, mint száz, ez a kör számomra annyira nem volt annyira sikeres, meg érdekfeszítő, de remélem, a beszámolót olvasva azért ti kedvet kaptok ahhoz, hogy gondolkodjatok, és beszélgessetek a kérdésekről. Amik a következők voltak most ezen a héten:

  1. Egyetértesz Rémszem tanítási stílusával?
  2. Jó dolognak tartod, hogy a Trimágus Tusára csak nagykorú diákok jelentkezhetnek?
  3. Jól tette Harry, hogy elmondta Siriusnak, hogy fájt a sebhelye?

Ha őszinte akarok lenni, a történet, és nem csak a Tűz serlege, hanem a további kötetek ismeretében is ezekkel a kérdésekkel nem is igazán tudtam mit kezdeni, de nézzük azért, melyikről mit gondolok én, és mit gondolnak a többiek.
Nézzük kapásból az első kérdést. Bizonyos szempontból teljesen értelmetlen, ahogy arra rajtam kívül még elég sokan rámutattak, ugyanis az igazi Rémszem Mordonnak a tanítási stílusáról pont annyit tudunk, mint amennyit Rowling tud az enyémről, és vice versa. Egészen pontosan semmit. Nem kétlem, hogy az igazi Mordon is őrült módjára oktatta volna a diákokat. Talán még a Főbenjáró átkokat is megmutatta volna Harry-éknek, de azt már erősen kétlem, hogy azokat az átkokat (vagyis hát az Imperiust) ki is próbálta volna a diákokon. Annak ellenére, hogy a gyakorlat a későbbiekben ugye egyáltalán nem bizonyult haszontalannak.
Viszont, ha ugyanezt a sokak által talán jogosan, talán nem jogosan bírált cselekedetet egy hithű Halálfaló cselekedetének könyveljük el, akkor máris több értelmet nyer. Nem kevésbé elfogadható, de megérthető mozzanat.
Ami a többieket illeti, ők az igen, és a nem között ingáznak. Valaki azt írta, hogy nem, mert az osztályteremnek egy biztonságos helynek kellene lennie, és illegális átkokkal minden csak nem az. Én erről azt gondolom, hogy inkább osztálytermi keretek között ismerkedjenek meg az átkokkal, ha már muszáj, ahol az oktatott helyzet kontroll alatt tartható, plusz ezeknek a „gyerekeknek” a többségét nem kell félteni, lévén sokan közülük többször néztek már szembe halálos veszéllyel, mint a felnőttek. Másrészt valaki már ezt a gyakorlatot is kegyetlennek tartotta. Mi lett volna, ha a Cruciatus átokkal gyakorolnak? Egyébként sokan hasonlítgatták össze ezt a fajta oktatási módszert azzal, amit Umbridge képvisel a következő kötetben. Valahogy nem sikerült eldönteni, melyik volt jobb a másiknál. Vannak olyanok is persze, akik az igen is meg nem is véleményt képviselik. Ők azon a véleményen vannak, hogy beszélni jó volt ezekről, de megmutatni nem kellett volna. Én továbbra is úgy gondolom, valahol jó volt ez így, de legalábbis lehetett volna rosszabb, mert valamilyen szinten hasznos volt, és figyelembe véve, hogy ki is oktatta nekik azt a tárgyat valójában, még értelme is volt az egész dolognak.

A Trimágus Tusa és a korhatár. Szerény véleményem szerint jó ötlet volt a szigorítás bevezetése, még akkor is, ha a gondolat a gyakorlatban elég csúnyán megbukott. Persze, sokan mondják, hogy felesleges, mert nem a kor fogja eldönteni, hogy vajon teljesíteni tud-e az ember fia/lánya a feladatokban. Valahol ez persze igaz is, és erre pont Harry a legjobb példa, viszont én nehezen tudnék 11 éves törpéket elképzelni egy sárkány mellett, akit amúgy ki kellene cselezni. Hogy a többi próbáról ne is beszéljünk. És legyünk őszinték. Korlátozás nélkül tuti a gyerekek rohannának elsőnek fejjel a falnak. Szóval szerintem korlátozni kell, csak nem úgy, ahogy Dumbledore csinálta. Az ikrek pl. szerintem nyugodtan részt vehettek volna. Mondjuk okosabb dolog lett volna egy RBF vizsgánál meghúzni a határt. Aki azon túl van, az valószínűleg képes ilyen szintű feladatokat teljesíteni.
A másik fele a dolognak meg az, hogy az a Korhatárvonal egy merő vicc volt. Szóval, ha már korlátot állítunk, csináljuk már egy kicsit nehezebben áttörhetőre.
A nagy egészet nézve is igazából ez a kétféle válasz-indoklás kombó érkezett a kérdésre. Kell a korhatár, mert fiatalabban nincs esélyed, vagy nem kell a korhatár, mert a kor nem határozza meg a képességeidet.

A Siriusszal kapcsolatos kérdést viszont megint nem tudom hova tenni. Az a cselekedet nagyon nem arról szólt, hogy kinek teszek ezzel jót, vagy egyáltalán jót teszek-e vele. Az a helyzet arról szólt, hogy egy 14 éves gyereknek tanácsra, támogatásra, iránymutatásra volt szüksége és ahhoz az egy emberhez fordult segítségért, aki a véleménye szerint helyre tudná állítani a komfortérzetét. Harry össz. megnyugtató szavakat, tanácsot szeretett volna olvasni a keresztapjától. Álmában nem gondolta volna, hogy nevezett keresztapa azonnal kapja minden cókmókját, meg a Hippogriff-jét is visszaindul, kockáztatva, hogy leleplezi magát. A másik dolog meg, hogy szerintem csodálatos volt látni, hogy az adott körülmények között, ilyen rövid idő alatt ilyen kötelék alakult ki keresztapa és – fiú között. Szóval igen, jó ötlet volt elmondani neki. És ne merje nekem senki hibaként felhozni, hogy egy gyerek, aki már átment annyi szörnyűségen tényleg, amennyin sok felnőtt se, segítséget merészelt kérni egy szerettétől egy számára ijedséget okozó helyzetben. Remélem, akik ezt így felhozták, azoknak nincsen gyerekük, mert ha ilyen szellemben nevelik őket, akkor pár év múlva még a mainál is borzasztóbb problémákkal fogunk szembenézni a világban. Szóval én innen üzenem mindenkinek, ha úgy érzitek, hogy segítségre van szükségetek, és van a közeletekben megfelelő ember, aki tud segíteni, akkor ne féljetek segítséget kérni!

Nos, erről a témakörről ennyit szerettem volna írni. Pénteken a témánk a „Féltékenység” lesz. Azt a részt olvassuk, mikor Harry-t Trimágus Bajnoknak választják, és Ronnak kicsit túl savanyú lesz a szőlő. Zárásként meg túl leszünk az első próbán. Nagyon-nagyon remélem, hogy ebben a körben kicsit leszakadunk Harry-ről és ráfókuszálunk Ronnak és Hermionének a helyzetben tanúsított viselkedésére. Ha viszont a héten szembe találom magam egy „A történet jelenlegi pontján ki a jobb barátja Harry-nek”-stílusú kérdéssel, komolyan mondom, jegelni fogom ezt az olvasókort egy darabig.

Most pedig megyek, felhozom magam a betervezett anime részeimmel, bekuckózom magam az ágyba és folytatom az olvasást, mert van ám itt még jó sok könyv, ami vagy így, vagy úgy, de követeli magának a publikus értékelést.

Éljen az őszi szünet! :)

Wizarding World Book Club #18 - International Magic

Realizáltam, hogy már megint megcsúsztam egy kicsit ezzel az összefoglalóval, de most gyorsan írok egyet, hogy aztán mehessek vissza Ship of the Dead-et olvasni, és a következő bejegyzésben jöhessek nektek végre egy könyvértékelővel, ami az ötvenedik elolvasott könyvem lesz idén.  De ne szaladjunk ennyire előre, hanem nézzük először a Tűz serlege második, összességében pedig a WW Book Club 18. témáját, ami nem volt más, mint a „Nemzetközi mágia”. A témaindító kérdéseink pedig:

  1. Figyelembe véve a Titokvédelmi Alaptörvényt jó ötlet volt a Kviddics Világkupa?
  2. Ki a jobb vendéglátó, Bumfolt, vagy Kupor?
  3. Milyenek az első benyomásaid a halálfalókról?

Talán az olvasókör futása óta az egyik legsikeresebb alkalmam volt ez abból a szempontból, hogy a három kérdésre adott válaszaimból kettőt kiemelt a Book Club, az egyiket ráadásul külön megjegyzéssel.

Nézzük rögtön az első kérdést. A legtöbb válaszadó leragadt annál, hogy az Alaptörvény szempontjából figyelembe véve nem volt jó ötlet megrendezni a Világkupát, de hát a varázslóknak is kell valami szórakozási lehetőség, nem igaz?
Én először azt sem tudtam, mit kezdjek a kérdéssel. Gondoltam, hogy ha már felteszik, akkor valami nincs rendben a Világkupa körül, azokon a nyilvánvaló okokon kívül, amik a könyvben történtek az esemény után. Viszont azt nem tudtam feldolgozni, hogy mi a gond konkrétan. Arra akarnak kilyukadni, hogy ostobaság volt megrendezni az eseményt? De hát akkor minden országban ugyanolyan ostobaság, hiszen a Titokvédelmi Alaptörvény nemzetközileg hatályos. Elkezdtem hát gondolkodni a dolgon, és arra jutottam, hogy az eseményt magát semmilyen tekintetben nem volt rossz ötlet megrendezni, hiszen egy ilyen nagy sportesemény a varázslóknál kb. olyan, mint a mugliknál az olimpia. Nagy megtiszteltetés megrendezni.
Amit rossz ötletnek tartok az egészben, az maga a hely, ahol ezt sikerült lebonyolítani. Teljesen büszke volt magára az egész minisztérium, hogy megtaláltak egy olyan félreeső helyet, ami minden muglilakta területtől távol esik, de azért a stadiont mugliriasztó bűbáj védi, és a tábor, ahol a varázslók hada kempingezik szintén mugli tulajdonban van.  Ez csak nekem érdekes paradoxon? Szóval, ha valamit elrontottak, az nem az volt, hogy elvállalták a megrendezést, hanem az, hogy nem megfelelően választották meg a helyet muglibiztonsági szempontból. Az pedig szintén nem világos, hogy ha mugliriasztó bűbáj védte a területet, akkor a Roberts család, és a többi fenntartó mugli hogy került oda?

A vendéglátók szerepköre. Imádtam, hogy minden válaszadó kiválasztotta valamelyik úriembert, és megindokolta, hogy szerinte miért jó, vagy jobb házigazda a választottja a másiknál. Nos, a helyzet az, hogy én nem tudtam választani, egészen egyszerűen azért, mert egyiküket sem tartom kompetensnek az ellátandó feladatra.
Mert gondoljunk bele. Bumfolt egy önelégült egoista ripacs majom, ami semmilyen tekintetben nincs a helyzet magaslatán, és nem is akar ott lenni, mert sokkal jobban el van foglalva a saját maga gondjaival, illetve látszólagos jólétével. Tulajdonképpen, mint ahogy az a történet későbbi pontján/pontjain kiderül, ő nem más, mint egy piti tolvaj vezető pozícióban.
Kupor meg. Ő egy mániákus. A családját, és az életét megkeserítő sötét titok megőrjítette az embert. Kompenzációként annyira szeretné bizonyítani elhatárolódottságát a Sötét Oldaltól, hogy ezek a törekvések, egyéb más súlyos csapások mellett az eszét vették. És ő szintén felelős pozícióban van. Értitek már, miért gondolom messze inkompetensnek mindkettőt? Persze aranyos volt, hogy a masszív ellenszenvemmel, megleptem, megnevettettem másokat, mert ki mertem nyilatkoztatni egy olyan véleményt, mire más még gondolni sem akart.

A halálfalókkal kapcsolatban viszont nem érkezett meglepő válasz. Senki nem mondta, hogy olyan csoport az övék, amihez szívesen csatlakoznának. Én személy szerint azt mondtam, hogy belőlem az a brancs kihozta volna a legrosszabbat, ha szembe kerülök velük, annyira megijedtem volna. Ennél a kérdésnél érdemes amúgy szétnézni a válaszok között, mert a masszív negativitás mellett rendkívül szórakoztató odamondások születtek. Példának okáért a teljesség igénye nélkül:
„Csak elrontották a bulit.”
„Rossz, rossz, rossz, rossz……” kb. 20x megismételve.
„Úgy gondolok rájuk, mint a Ku Klux Klánra”
„A negatív talán nem lenne elég kifejező”
„Egy rakás ostoba, ijesztő, durva rondaság, akiknek Halloween-kor tuti be fogok öltözni”

Összességében megint egy jó kör volt, ami arra ösztönöz, hogy megint nagyobb erőbedobással várjam a következőt, aminek a fő témája a „Biztonság” lesz. Persze jövök majd beszámolóval arról is!

Wizarding World Book Club #17 - Technology

Okay.  Komolyan összeszedem magam, és mielőtt fognám magam, és eltenném magam holnap hajnalra, megírom nektek az első Tűz serlege összefoglalót, hogy aztán jövő héten megint teljes lelki nyugalommal verhessem magam minimum két hetes csúszásba. Na, jó, nem, remélhetőleg ilyenre azért nem lesz példa megint, de aztán a csuda tudja, mi fogja az időmet elrabolni megint.
Addig is viszont itt van a „Technológia” témaköre, és a hozzá kapcsolódó érdekesebbnél érdekesebb gondolatok.

Indítsunk is mindjárt a szokásos módon a három témaindító kérdéssel.

  1. Miért érdeklődik annyira Mr. Weasley a mugli technológia iránt?
  2. Veszélyesek Fred és George kísérletei?
  3. Még mindig megdöbbenti Harry-t a varázsvilág?

Az első kérdésre az legegyszerűbb válasz a kontrakérdés. Miért izgatja annyira a muglikat a mágia világa? Gondoltam ezt így nem teszem fel, mert a múltkor sem díjazták, mikor értetlenkedve visszakérdeztem egy kérdésnél. Hát egy másik válaszadótól nem retweet-elik a visszakérdezést? Ki érti ezt, mi alapján szelektálnak.
Minden esetre én azt válaszoltam, hogy azért, mert ez számára egy hobbi, plusz, mivel ilyen területen dolgozik, nem árt, ha naprakész marad. Mondjuk akár olyan dolgokban is, hogy pontosan mire való a gumi kacsa. Plusz nem álltam meg és affirmatív formában közöltem, hogy igen, a muglik is érdeklődnek a varázsvilág iránt. Mr. Weasley érdeklődése teljesen ugyan az, csak egy másik szemszögből.
Egyébként elindult ezzel kapcsolatban egy érdekes headcanon szál, mégpedig az, hogy Mr. Weasley valószínűleg napi levélváltós kapcsolatban áll a Roxfort Mugliismeretet oktató professzorával, és a roxmortsi hétvégéken ülnek le megvitatni az elméleteiket, amiből egy idő után nem lesz más csak némi vajsör-gőzös vihogás. Most mi van? Ne mondjátok nekem, hogy ti nem néznétek meg szívesen egy ilyen jelenetet. Na, ugye! Tisztára, mint egy olvasókör, nem?
Aztán persze a nyilvánvaló okokon kívül voltak, akik megemlegették Arthur olyan alapvető jellemvonásait, mint a kedvesség, a nyitottság, az intelligencia, vagy a kíváncsiság. Mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy ilyen Arthur személyisége, amilyen. Bárhogy is, azt nem lehet letagadni, hogy ő is az igazán jó emberek csoportját erősíti a történetben.

Veszélyesek Fred és George kísérletei? Szerintetek? Persze, hogy azok, de egyrészt az ikrekről beszélünk, akik amúgy is szereti „óvatosan átlépni a határokat”, és fejjel előre belerohanni minden veszélyes helyzetbe. Másrészt meg a veszély vállalása nélkül soha senki nem jutott volna előbbre semmilyen innovációban. Nem lenne fejlődés és minden és mindenki folyamatosan egy helyben toporogna csak. Kinek lenne az jó?
És a vicc az, hogy ehhez a kérdéshez nincs is mást, mit hozzátenni. Egészen egyszerűen azért, mert a válaszadók szilárd többsége ezen a véleményen van. Veszélyesek, igen, okozhatnak nem kis galibát annak ellenére, hogy magukon tesztelték a termékeket, ugyanakkor mindenki hangoztatja, hogy a srácok zsenialitása (ami mondjuk szerintem egy kicsit erős szó, bármennyire szeretem is az ikreket), és kitartása becsülendő, követendő dolog, és érdekes inspirációs alapot szolgáltat.

Harry és a mágia, mint olyan kapcsolata. Ugyan kérem. Hát hogy a fenébe ne lepődne meg nap nap után minden pillanatban, főleg, hogy minden egyes átkozott nyáron jól elzárják a varázsvilágtól. Én legalábbis meglepődnék, ha nem érezné úgy minden vakációkor, hogy csak álmodta az egészet. Meg egyébként is, a mágiát megszokni csak úgy nem lehet, ha nem olyan közegbe születsz bele, ahol a varázshasználat mindennapos dolog. Szerintem legalábbis a mágia sokkal érdekfeszítőbb lehet Harry, mint mondjuk Ron számára, akinek a mágia a mindennapjai része. Aki számára a mágia léte normális, megszokott mindennapi, sőt merem állítani, hétköznapi dolog.
Persze, azt sem lehet állítani, hogy a mágia, mint olyan kőbe vésett dolog volna, hiszen az ikrek a legjobb bizonyítékai, hogy vannak azért még rések rendesen. És tényleg, a mágia folyamatosan változó-fejlődő dolog, de én személy szerint tartom magam ahhoz, amit magam mondtam, akkor is, ha a kicsit azért az én álláspontommal szemben megfogalmazott válasszal is egyet értek.
És ahogy a válaszokat elnéztem, megint szinte mindenki azonos véleményen van.

Nos, nagyjából ennyi lett volna a rövidke összefoglaló az első GoF beszélgetésről. A héten a téma a „Nemzetközi mágia” lesz a Kviddics Világkupa döntőjével, a Sötét Jeggyel, és a rejtélyes Kupor családdal. Érkezem a beszámolóval, remélhetőleg időben, és most megyek is olvasni, mert még van egy fejezetem az erre a hétre kiszabott adagból.

Wizarding World Book Club #16 - Talent

Na, jól van most már, Everglow, embereld meg magad! – gondoltam én ezt az elmúlt pár napban sokszor, mert annyi megírni való bejegyzés halmozódott fel, hogy már lassan én is képtelen vagyok számon tartani. Elhozom hát most nektek azt a három bejegyzést, aminek a legrégebbi darabjával (vagyis pontosan ezzel itt) közel másfél hete lógok most már. A felállás a következő. Elhozom az utóbbi két olvasókör összefoglalóját, közé ékelve pedig, hogy még jobban felhíguljon a blog tartalma (mert ugye eddig sincs még elég filler bejegyzés) kísérletet teszek egy új rovat indítására, melyben a színházi élményeimet mesélem el. Most viszont akkor első körben jöjjön a 16. olvasókör összefoglaló. Ez volt az utolsó Azkabani fogoly téma, és a címe „Tehetség” volt. A témaindító kérdéseink pedig:

  1. Gondolod, hogy bölcs dolog Időnyerőt adni egy mintadiák kezébe?
  2. A Patrónus bűbájt meg lehet tanulni könyvből, vagy igazán belső tehetség, és fogékonyság kell hozzá?
  3. Mi volt a legfontosabb dolog, ami Lupin tanított Harry-nek?

Az első kérdésre nagyon megosztóak voltak a válaszok. Sokan írták azt, hogy egyenesen felelőtlenség, mert az Időnyerő veszélyes dolog, teljesen mindegy, hogy mintadiák kezében van-e vagy sem. Voltak, akik felszólaltak ugyan Hermione védelmében, de egyébként veszélyes vállalkozásnak tartották bárkinek odaadni a szerkezetet. Megemlítette ezen felül sok mindenki, hogy Hermionének se tett jót, ugyanis, ha mást nem is, az egészségét mindenképpen elég csúnyán kikezdte. Aztán harmadszor vannak azok, akik hozzám hasonlóan azt a nézetet vallják, hogy bár veszélyes, de számíthatunk arra, hogy egy mintadiák amúgy rendesen fogja használni, és vigyáz vele, mert felfogja, mennyire veszélyes szerkezet van a birtokában, és milyen törvényeket szeg meg azzal, ha felelőtlenül használja, és ezeknek a cselekedeteknek mik lesznek a következményei.
Sokszor mondtam már, hogy azt imádom a klub résztvevőiben, hogy sosem félnek kikukkantani a dobozból egy-egy kérdés kapcsán. Ennél a kérdésnél is eljutottunk oda, hogy a felnőtt társadalom, legyen szó akár a mugli -, akár a varázsvilágról nem ad hitelt egyesek szavainak azért, mert fiatalok. Ez miért jó? Egy fiatalember miért nem lehet megbízható. Még úgy is, ha nem csupán az iskolai jegyei alapján ítéljük meg az érdemeit? Ahogy folynak a beszélgetéseink mostanában, egyre inkább rájövök arra, hogy az író által megteremtett varázsvilág, és a muglik világa nem is áll olyan rémesen messze egymástól.
Arról nem beszélve, hogy az oktatás területén is mutatkoznak itt javítani valók. Hogy nem lehetett azt mondani a lánynak pl., hogy nem járhatsz ennyi órára, és minimum kettővel rövidítsd már meg magad. Máig nem értem én sem, minek kellett neki pl. Mugliismeret. Én személy szerint csak felhúztam volna magam sok varázsló felsőbbrendűségi érzetén azon az órán.

Hogy megtanulható-e a Patrónus megidézése könyvből? Minden egyes tag plain and simple válasza az volt, hogy nem. Persze az alapok megtanulhatók, viszont ez pont az a bűbáj, amit gyakorlatban kell nagyon erősíteni.
Én személy szerint elzárkózom attól a megoldástól is, hogy csupán tehetség kérdése lenne az egész, és nem csak azért, mert nem tartom kifejezetten tehetséges varázslónak Harry-t. Ami itt szerintem minden esetben közre játszik, és ezt a véleményemet ki is fejeztem, az az akaraterő, és a vágy. El kell hinned magadról, hogy képes vagy egy patrónus megidézésére ahhoz, hogy képes legyél rá, és nem mellesleg háttérbe kell szorítanod a saját önzőségedet. Gondoljatok bele mennyire rettenetesen nehéz feladat ez. És erre magadnak kell megtanítanod saját magadat.
Ehhez a ponthoz nagyon nem tudok mást hozzáfűzni.

Hogy mit tanított Lupin Harry-nek, és azok közül is mi a legfontosabb, egy nagyon nehéz kérdés. Méghozzá azért, mert rengeteg mindent tanult(unk) Lupintól, de ezek nagy többségéhez bizony ki kell nézni a dobozból.
Az én válaszom az, hogy a legfontosabb dolog, amit Harry-nek taníthatott az az volt, hogy nincs, és soha nem lesz egyedül, annak ellenére sem, hogy a szüleit elvesztette. Mindig lesz vele valaki, aki szereti, támogatja, és úgy mellette van, ott van, ha szüksége van rá. Egy árva fiúnak, aki olyan körülmények között él, amilyenekben Harry a szünidőkben szerintem ez a legnagyobb ajándék.
A többiek válaszai is figyelemre méltóak egyébként. Van aki, azt emelte ki, hogy megtanított minket arra, hogy ki merjünk állni a démonjainkkal szemben, és ne féljünk attól, akik vagyunk. Van, aki a szeretet és a barátság megdöbbentő erejére, és Lupin óriási szívére alapoz. Nagy igazság az is, hogy soha ne szégyenkezz amiatt, hogy félsz.
Rengeteg mindent tanultunk Lupintól, és ennek köszönhetően szerintem, ha megint előveszem majd a könyvet az olvasókör után, már én is ebben a szellemben fogok Lupinra nézni. Nem mintha eddig nem tartottam volna egy pedagógus-mintapéldánynak azt a karaktert, de most még jobban.

Nos, azt hiszem, számomra ebbe a témába ennyi fért bele. A tűz serlegének első témaköre múlt pénteken a „Technológia” volt. Esélyes, hogy azt az összefoglalót már csak holnap fogom nektek tudni elhozni, mert rettenetesen fáradt vagyok, de most még azért megpróbálkozom egy másikfajta beszámoló leírásával.

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás