I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Wizarding World Book Club #36 - Ancestry and Heritage

Kicsit csalok most a bejegyzésekkel, mert van egy magam elé kitűzött oldalmennyiségem, amit a recenziós példányomból el szeretnék olvasni, úgyhogy egyelőre megint egy WW Book Club értékelést írok, de a mai nap folyamán még lehet számítani egy „Girl in the Blue Coat” értékelésre. Ráadásul ma mozi est lesz nálam, szóval terveim szerint holnap jön az FMA LA értékelésem is. De ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre nézzük a 36. WW Book Club-ot, aminek témája a „Származás és örökség” volt. A kérdések pedig:

1. A Félvér Herceg könyvét használni csalás?
2. Voldemort büszke a Gomold-örökségére?
3. Mik a Merengő használatának veszélyei?

Az első kérdéssel kapcsolatban megoszlottak a vélemények. Én személy szerint Ronnal értek egyet a dologban. Annyi történt, hogy Harry más receptet használt, mint a többiek. Ebből viszont annyi mindent le tudnék vezetni. Egyrészt, hogy engedhették meg, hogy az a könyv tankönyv lehessen, mikor világosan látszik, hogy tökéletes bájitalt abból a könyvből senki nem tud főzni. Még, ha csak egy újabb kiadását használnák is a könyvnek. Másrészt igazából az, hogy Harrynek ekkora sikere van az órákon csak Hermione-t zavarja. Őt is csak féltékenységből. Igazából nagyon jól észre lehet venni, hogy a három barát közé bizony bevette magát a zöld szemű szörny. Iszonyat féltékenyek egymásra ilyen-olyan okok miatt. És ez bizony majd a legkritikusabb helyzetben fog kicsúcsosodni.
Vannak persze, akik Hermionéval értenek egyet a kérdésben, és csalásnak tekintik, mert nem Harry saját munkája, amit csinál. Ugyanezen az útvonalon egyiküknek sem a saját munkája, mert nem ők dolgozták ki a receptet. Meg, hogy plagizál, mert nyeresége van belőle. Micsoda? Persze Lumpsluck áradozik róla, de amúgy mi? A Felicist meg értelem szerűen azért nyerte meg, hogy lehessen tovább vinni a történetet. Pont.

Voldemort, és az ő büszkesége. Szerintem ő nem büszke az anyja rokonságára sem. Be kell vallanom, én sem lennék az. Ő arra büszke, hogy Mardekár egyenes ági leszármazottja. Az nem érdekli, hogy hány generáció élt az óta. Mindehhez hozzátenném, hogy emlékeim szerint megvetette az anyját, és nem volt hajlandó elhinni, hogy boszorkány, mert meg merészelt halni. Plusz azt is emlegetném, hogy találkozott Morfinnal, és nem volt oda az örömtől, hogy létrejött a nagy family reunion. Persze, biztos büszke volt…
Ellentétes véleményekből is van elég, és meg vannak tűzdelve érdekes indoklásokkal. Csak a példa kedvéért pár. Azért büszke a családjának arra a vonalára, mert az önbizalmához nagy szüksége van arra, hogy egy erős vonalú családot tudjon a háta mögött, még akkor is, ha megveti őket.
Egy másik vélemény, ami nagyon tetszik, hogy Voldemortból hiányzik minden érzelem, így a büszkeség érzése is. Inkább arról van szó, hogy elégedett azzal, hogy milyen illusztris családba született bele.

A Merengő meg… Ahogy én elkezdtem gondolkodni a kérdésen, rájöttem, hogy az az eszköz hasonló Edevis tükréhez. Mind a kettő sorvaszt. Elmerülni a gondolatainkban veszélyes dolog a múltbéli döntéseink miatt. Ha sokat merengünk azon, ami megtörtént, túl sok „ha” és „mi lett volna ha” jön velünk szembe, ami megőrjíti az embert. Az elme egy veszélyes dolog. Az ember sajátja meg még inkább.
Itt is érdekesek a többiek válaszai. Valaki szerint azért veszélyes, mert csak egy ember nézőpontjából mutat meg, esetenként nem kívánatos információkat. Szolgáltat infót, de nem mindent mond el. Az emlékezet pedig amúgy is csalóka dolog.

Nos, a témáról azt hiszem, ennyit szerettem volna, a jövő héten a „Szerencse” témaköre következik.
Én meg most megyek, és olvasok még egy kis recenziót, de később jövök a Kék kabátos lánnyal. Remélem.

Wizarding World Book Club #35 - Humour

A mai alkalmat leszámítva az utolsó vitatéma a „Humor” témaköre volt az olvasókörön. Ezzel kapcsolatban a témaindítóink pedig:

1. Fred és George fél Voldemorttól?
2. Ki a legviccesebb Harry Potter karakter?
3. Jó dolog a Lump Klub tagja lenni?

Csapjunk is a lecsóba. Szerintem, aki ezen a ponton nem fél Voldemorttól, az nagyon ostoba. Az ikrek meg nem azok. Nagyon nem. Természetes, hogy félnek. Csak nekik van elég eszük, meg humoruk ahhoz, hogy a vészben is találnak valamit, amin nevetni lehet. És ez fontos. Mert a nevetés a legnagyobb gyógyszer. Örülök, hogy ezt a varázsvilágban is felismerték. És sikerrel alkalmazzák.
Vannak persze, akik úgy gondolják, hogy ezek a cselekedetek abból fakadnak, hogy az ikrek nem félnek senkitől és semmitől az anyukájukon kívül. Bullshit. Mindenki fél valamitől. A kontroll alatt tartott félelem egy egészséges, és jó dolog. A hiánya (ami amúgy sehol a világon nem fellelhető) ugyanolyan kóros, mintha valakiben túlteng. Még borzasztóbb, ha az egy külső erős nyomás hatására történik. Mármint, ez mindig így van, de most gondoljunk extra extrém esetekre.
Szóval összegezve. Igen, az ikrek félnek Voldemorttól, csak nem mutatják, illetve sajátos módon lázadnak a kialakulófélben lévő rezsim ellen.

A legviccesebb HP karakter Fred és George. End of story. Ezt nagyon magyarázni se kell. Elvétve találni ettől eltérő véleményeket, az azt megfogalmazók is a Tekergőket említik.

Az meg, hogy jó dolog-e jóban lenni az öreggel…. Mint mondtam, én nem kedvelem a karakterét, szóval én tuti nem bratyiznék vele. Az viszont biztos, hogy tuti azokat gyűjti maga köré, akiktől befolyást remél. Valahogy én úgy gondoltam mindig, hogy olyan emberek vannak körülötte, akik egyrészt hataloméhesek, másrészt, befolyásolható, vagy gyenge emberek. Vannak kivételek persze, de na. Gondolom, értitek, mit akarok.
Igazából a többiek is többségében ellene vannak a dolognak. Mert nem szabad favorizálni és erről beszéltem a korábbi összefoglalóban. Also. Egyetértek azzal, aki Snob Club-nak titulálja az egészet. Ez az egész tényleg azoknak jó, akik nagyra akarnak törni. És ez a mi főszereplőinkre nem mondható el. A másik kedvenc megszólalásom, hogy Lumpsluck kb. 99 éves, mégis ő akar lenni a leglazább laza gyerek a suliban.
Van, aki ennek ellenére szimpatikusnak tartja a karaktert, mint tanárt, és a személyisége kellemetlen vonásait a gyávaságából gyökerezteti. Na, ez az a vélemény, amivel képtelen vagyok egyetérteni. Alapból a gyáva ember – aki olyan mértékben gyáva, mint Lumpsluck – nem nyerheti el a szimpátiámat, de ez csak egy dolog. A többit meg már kifejtettem.

És ezzel azt hiszem, le is zárnám ezt az összefoglalót. A mairól, aminek a témája a „Származás és örökség” volt, holnap hozom az összefoglalómat. Ha minden igaz egy könyvértékelővel együtt, amiről nagyon össze kell, hogy szedjem a mondanivalómat…

Wizarding World Book Club #34 - Persuasion

Megint elmaradtam. Mentségemre legyen mondva, ez nem az én hibám kivételesen, hanem a technika ördöge tréfált meg, amiért elvette a netem, és felborította a tervezett hetem. Most viszont itt vagyok, és ha többet nem is, a mai WW Book Club előtt az eddigieket bepótlom, aztán igyekszem még holnap egy könyvértékelést meg a legújabb beszámolót hozni, illetve jönni fog még egy FMA live action beszámoló is. Ezen felül remélem, még ebben a hónapban tudok jönni egy plusz recenzióval, és csütörtökön már március van, ami azt jelenti, hogy a hét végén belekezdek a tavaszra összerakott könyvlistámba is.
Ezek a tervek a nagyon közeli jövőre nézve, most viszont akkor nézzünk rá az első Félvér herceg beszélgetésre még két héttel ezelőttről, aminek a témája a „Meggyőzés” volt, a témaindítói pedig a következők:

1. Mi győzte meg Lumpsluck-ot, hogy visszatérjen a Roxfortba?
2. Narcissa jó anya?
3. Bíznak Dusley-ék Dumbledore-ban?

Elöljáróban annyit elmondanék erről az alkalomról, hogy úgy ültem le elé, hogy a tárgyalt 1-4 fejezetekből egyet sem sikerült végig elolvasnom, annyira el voltam havazva a munkámmal, szóval a válaszaim azon alapulnak, amire emlékeztem a történetből, illetve a nem épp kellemes benyomásaimról egyes karakterekről.

Szerény véleményem szerint nem valami, hanem egy valaki volt, aki meggyőzte az öreget, hogy menjen vissza a kastélyba. És az a valaki Harry volt. Lumpsluck egy rettenetesen fura figura, aki az én véleményem szerint szégyent hoz a tanári szakmára azzal, hogy kis kedvenceket gyűjt, meg favorizál. Pláne, hogy ezt nem azért teszi, hogy a pártoltjainak jó legyen, hanem azért, hogy a jövőben ebből ő nyerészkedhessen. Nem szimpatizálok egyáltalán az ő karakterével sem. De ez csak a magán véleményem. Láttam olyan tagot, aki isteníti az öreget. Jó, mondjuk, még mindig sokan vannak azok között is, akik azt mondják, hogy Piton jó ember volt….
A többség ugyanezen a véleményen van amúgy. Mármint, hogy Harry nagyon nagy húzóerő volt a dologban, és ezzel kapcsolatban megint csak felhozhatnám Albus Dumbledore gusztustalan manipulatív machinációit, de ezt most inkább mindenki csak gondolja ide. A másik nagy ok a biztonság kérdése volt. Sötét idők járnak a varázsvilágban, Lumpsluck meg rettenetesen szeret kényelemben meg biztonságban élni. És ezt nem én mondtam, hanem ő maga. Hol lehetne nagyobb biztonságban, és hol kezdhetné el felélesztgetni újra a kényszerűségből kihűlni hagyott, befolyást jelentő kis kapcsolatait, ha nem a Roxfortban, a Roxfortból? Naugye.

Narcissa és a jó anyaság. Erre megint csak azt tudom mondani, hogy itt is kötődünk a mugli világhoz. Itt sem létezik, és nem is kell, hogy létezzen olyan, hogy „jó anya”, elég, ha „elég jó” anya, vagy szülő az ember, ahhoz képest, hogy a gyereknek mire van szüksége. És ehhez mérten – hangozzon ez most bármilyen furcsán is – Narcissa jó anya. Mert szereti Dracot, sokkal jobban annál, mint amennyi például Luciustól kitellett, és az ő biztonsága a fő prioritása. Az más kérdés, hogy a kölök annyira el van szállva magától, hogy nem hallgat a jó szóra. Aztán meg lehet nézni, hova jutott ezzel.
A többség amúgy itt is egyetért velem. Valószínűleg azért, mert a többség azért tudja, hogy a végén Narcissa Draco iránti feltétlen szeretete mentette meg Harry nyakát is.
Persze, aki nemleges, vagy negatív választ fogalmaz meg a kérdésre, az felhozza, hogy azért nem volt jó anya, mert elkényeztette a fiát, és ezzel egy kis görcsöt nevelt belőle, ugyanúgy, ahogy Dursley-ék tették Dudley-val. Nos, a félrenevelésben van valami, de honnan a fenéből tudjuk, hogy az pont nem Lucius számlájára írható? Belőle én például sokkal jobban kinézem.

Arra a kérdésre pedig, hogy vajon Dursley-ék bíznak-e Dumbiban egy nagyon határozott nem a válasz. Szerintem. Őszintén, a helyükben én sem bíznék benne. Figyelembe véve Petunia múltbeli rossz tapasztalatait pláne.
És az a helyzet, hogy a többiek is ezen a véleményen vannak nagyrészt megint. Bér láttam egy teljesen jól levezetett „egyenletet”, ami szerint: Petunia bízik Dumbiban-->Vernon bízik Petuniában-->Vernon bízik Dumbiban. Valljuk be, van benne valami.

Nos, ennyit szerettem volna erről a témáról, igyekszem még időben összehozni a „Humor” témakörét is.

Wizarding World Book Club #33 - Power

Ha már bejegyzésmaratont ígértem a hétre, akkor rúgjuk is el magunkat a földtől, és fedjük le a nehezebben létrejövő bejegyzéseket az elején. Vagyis mától három napig, meg valószínű szombaton WW Book Club-bal lesz tele a blog. Ezzel kapcsolatban csak annyit mondhatok, hogy nem akarok nagyon előre bocsátkozni, de a tavaszi hónapokban több olyan könyvet készülök olvasni, amiről még nincs a blogon értékelés, úgyhogy reményeim szerint szaporodni fognak az ilyen bejegyzések is. Most viszont akkor beszéljünk még két héttel ezelőttről a Főnix rendje utolsó témájáról, ami a „Hatalom” volt. A kérdéseink pedig:

1. Miért olyan fontos Voldemortnak a jóslat?
2.  Helyes volt, hogy Dumbledore ennyi ideig elhallgatta az igazságot Harry elől?
3. Mi volt a kedvenc pillanatod a Főnix rendjében?

Miért fontos Voldemortnak a jóslat? Információt akar. Úgy tartják, hogy ahhoz, hogy megismerd az ellenségedet, magadnak kell az ellenségeddé válni. Voldemortnak is ez kell. Minél több információ ahhoz, hogy életben maradhasson. És mivel tudjuk, hogy számára a halál a legnagyobb ellenség, ez valahol ésszerű az ő szemszögéből. A szerencsés helyzetek összjátéka, hogy Harry lépéselőnyben van.
A kérdés persze megmozgatta a közösséget, és rettenetesen érdekes válaszok születtek. A kedvencem az a vélemény, melyben kifejtik, hogy Voldemort pont ezért van bukásra ítélve, mert egy jóslatot, és az abban rejlő nem feltétlen egyértelmű információt többre becsüli, mint a valóságot. Ebben nagyon igazat tudok adni, hiszen kvázi akaratán kívül már réges-régen kijelölte, ki az az egy ember, aki a vesztét tudja majd okozni. Mint az összes többi zsarnok, ő is maga jelölte ki a majdani leigázóját azzal, hogy elnyomni próbálta.
A másik nagyon megkapó válasz, hogy Harry emberekbe helyezi a hitét, a családjába, és a barátaiba, míg Voldemort tárgyakba, a jóslatba és a Horcruxaiba. Tudtán kívül igyekszik megteremteni magának azt a védelmet, ami Harry-nek van, és amit saját magából kifolyólag nem fog megkapni soha. Nem tudok mit hozzátenni a válaszhoz, ez egyszerűen így van.
És persze jönnek az általános válaszok, hogy meg akarja tudni, hogy győzheti le Harry-t, és arra is választ remél, miért nem sikerült ez neki annak idején.

Dumbledore és a viselkedése. Az egyik legnagyobb vitageneráló góc az egész fandomban, konkrétan mióta először kijött a kötet. Mert nem. Abszolút ostobaság, a bizalom teljes hiányának legnagyobb jele volt ez a hallgatás, nem utolsó sorban itt teljesedett ki Dumbledore manipulatív énje. Máshogy szólva, itt volt az a pont, ahol én végérvényesen megutáltam a karaktert. A Herceg meséjében megtudtak csak hab volt a tortán. Tisztázzuk le mindenki. A bizalom hiánya és az őszintétlenség sosem vezet semmi jóra.
A többség amúgy egyetért abban, hogy nem kellett volna visszafogni az infót, de jószerével megértők Dumbledore felé. Nem úgy, mint én.
Érdekes amúgy, hogy a nekem legjobban tetsző vélemény pont azt mondja, hogy igaza volt az öregnek, hogy csak most mondta el az igazat. Mert ennek az indoklása valami fenomenális. Azt mondja, hogy a hallgatással Dumbi jobb életet akart biztosítani Harry-nek, hogy főleg a Dursley-s idők után jobbat érdemelt annál a fiú, hogy ilyet a nyakába zúdítsanak. És ez igaz, de így is úgy is a nyakába zúdult a dolog. Fel lehetett volna ezt kíméletesebben is vezetni, ha már annyi ideig halogatták a konkrét cselekvést.
Szóval, na, maradjunk annyiban, hogy nagyon Dumbledore-os volt ez a cselekedet, de az biztos, hogy nem kedveltem meg tőle jobban az öreget.

A kedvenc pillanat az OoTP-ben? Számomra talán az RBF vizsgák, vagy Harry pályaválasztási tanácsadása. Imádtam azt a jelenetet, amit McGalagony abban a helyzetben levágott Umridge-dzsal.
Természetesen nem fogom itt most mindenki kedvenc jelenetét felsorolni, mert akkor kiírhatnám az egész könyvet, de íme, néhány gyöngyszem:
Mikor Umbridge-et elhurcolták a mérges kentaurok.
Mikor találkoztunk Lunával.
Mikor Fred és George lelépett a suliból.
A párbaj.
A látogatás a Rejtélyügyi Főosztályon.
Harry beszélgetése Wolfstarral.
Hermione beszólása.

És azt hiszem, a lényeg ebből megérthető. Nagyon sokfélék vagyunk ebben a kis-nagy közösségben, és ha valami jó ebben az egészben, akkor ez az.
Legyetek résen holnap még többre, mert nekiállunk a Félvér hercegnek, ahol az első témánk a „Meggyőzés” volt.
Addig is aludjatok jól, és éljetek túl sikeresen még egy napot a suliban/munkában.

Wizarding World Book Club #32 - Dreams and Visions

Az utolsó téma, amit még nekem is tüzetesebben át kell néznem, mert lemaradtam az elejéről az elhúzódó meló miatt, az „Álmok és látomások” témaköre. Nézzük csak a témaindítókat.

1. Harry látomásai hasznosak, vagy veszélyesek?
2. Komolyabban kellene venni Lunát?
3. Mi a haszna a Misztériumügyi Főosztálynak?

Harry látomásai hasznosak ÉS veszélyesek. I mean, ha nem szerzett volna tudomást Mr. Weasley-ről, akkor csúnya vége lett volna. Viszont mivel nem kezelte kellő körültekintéssel a látomásait, Sirius veszett oda, amit máig nem bocsátottam meg. Szóval hasznosak, de körültekintéssel kell őket kezelni. Értem ez alatt azt, hogy ha a felnőttek azt mondják, tanuld meg megvédeni az elméd, a barátaid szó szerint könyörögnek neked, hogy légy szíves, ülj le a seggedre egy pillanatra, és gondold át a dolgokat, akkor fogd magad, és hallgass rájuk, az isten szerelmére, ahelyett, hogy hősködsz meg játszod a lázadó kamaszt. PTSD, meg sötét titkok ide vagy oda.
Többen hibáztatják Dumbit egyébként azért, ami törtét. Ha valamiért szívből utálom azt a karaktert, akkor az az, hogy az egész sztoriban ő volt a legnagyobb manipulátora Harry-nek. Mindent be tudott állítani úgy, hogy ő legyen a jóságos öregapó, közben meg ott használta ki a gyereket ahol csak lehetett. Miközben tényleg úgy nevelte, mint egy leölésre szánt malacot.
Olvasva bejön itt a képbe Piton is, aki, ha egy kicsit is rászánja az időt arra, hogy nem James fiát látja Harry-ben, hanem meglátja egy kicsit Lily-t is, akkor elmondhatta volna neki, mi és miért olyan fontos a különóráik szempontjából, Harry megértette volna, és nem lázad feleslegesen. Ugye, hogy nem lett volna ez a végkifejlet.
Egyébként a többiek vagy azt mondják, amit én, hogy is-is, vagy kikiáltják simán veszélyesnek. A későbbi válaszokban is olvasható Dumbi hibáztatása Harry sötétben tartásáért.

Lunát pedig minden körülmények között tessék sokkal, de sokkal komolyabban venni! Az a lány volt az egyetlen, aki a legforróbb helyzetben is képes volt megőrizni a hidegvérét. Arról nem beszélve, hogy nem véletlen van az a lány a Hollóhátban. Rettenetesen okos, még ha fura dolgokban hisz is. Megéri figyelni arra, amit mond.
Amúgy megmelengeti a szívemet, hogy mindenki kiáll Luna mellett, és senki nem mondja azt, hogy el kellene küldeni melegebb éghajlatra. Nem is tudom, a roxfortosok miért nem tudták elismerni az értékeit és belátni a dolgok mögé. A Hollóhátasok főleg. Én szerintem azonnal jóban lettem volna Lunával.
Vele kapcsolatban tehát nem volt vita.

A Misztériumügyi Főosztály. Ha engem kérdeztek, én nemes egyszerűséggel azt mondom, hogy ott biztosan megtalálható a válasz az élet minden apró, és kevésbé apró titkára.
Van, aki azt mondja, ott kísérleteznek illegális vagy félig illegális varázslatokkal, illetve olyan tudást tartalmaz, raktároz, amire a varázsvilágnak ilyen-olyan okokból még nagy szüksége van.
Egyébként mi jó származna abból, ha kikutatnánk a misztériumot? Ugyanakkor felfedezni az ismeretlent mindig jó dolog. Ambivalens? A Főosztály maga is az.
Amúgy a többiek a kutatásra, a kísérletezésre, a fejlődésre teszik a hangsúlyt, aminek természetesen megvan a maga veszélye. Ti mit gondoltok erről?

Ezzel a hatásos végszóval be is fejezem a témáról alkotott összefoglalómat. Jövő héten végére érünk a Főnix Rendjének (végre). Az utolsó témánk a „Hatalom” lesz. Imádkozzunk, hogy jó legyen.

Wizarding World Book Club #31 - Wizarding Carreers

Itt az ideje, hogy becsomagoljuk végre az elmaradásunkat WW Book Club témában, és megírjam az utolsó két beszélgetésről a véleményem. Bár le kell szögeznem, hogy a tegnap esti HP Celebration esemény live cover-je több fun elementet tartalmazott, mint a két beszélgetés együttvéve.
Mindenesetre az első téma, amiről beszámolok ma, a „Mágikus karrierek”. Itt azt hittem, kijön majd belőle egy interaktív pályaválasztási tanácsadás. Hát nem igazán ez lett belőle. De nézzük a kérdéseket.

1. Miért akar Harry Auror lenni?
2. Ki a jobb Jóslástan tanár, Firenze, vagy Trelawney?
3. Hermione túl durva volt Mariettával?

Miért akar Harry Auror lenni? Mert egy évvel korábban egy csaló Halálfaló azt mondta neki, jó Auror lenne belőle. Na, jó, komolyra fordítva a szót. A srác egész élete konkrétan abból áll, hogy sötét varázslót, vagy varázslókat kerget. Elég nagy gyakorlata van már abban, hogy professzionális lehessen abban, amit csinál.
Amúgy a többiek is többségében azt emelik ki, hogy egyrészt nagyon illik hozzá ez a munka, tehát nem is nagyon érdemes vele kapcsolatban máson gondolkodni. Másrészt eddig a pontig, nem is nagyon volt tisztában vele, hogy az Aurorságon kívül milyen egyéb más varázsszakmákban van lehetősége elhelyezkedni az iskola után. Plusz, sokan – köztük én sem – tudjuk elképzelni valami nyugodt munkában. Annak a gyereknek kaland kell. Nonstop.
Nagyon több indokot nem is emlegettek. Ha csak a hőskomplexusát nem, meg a folytonos bizonyítási kényszerét. A témához szerintem inkább az utóbbinak van köze. Bármennyire hőskomplexusosnak tartom én is a főhősünket.

Jóslástan. Ha engem kérdeztek itt nem az az igazi kérdés, hogy ki a jobb tanár, hanem azt, hogy mit keres a tantárgy a tanmenetben. Oké, persze, Dumbi meg akarta védeni Trelawney-t is meg Fireznét is. De amúgy a tárgynak sok értelme tényleg nincs.
És a fura, hogy valaki ebben egyet is ért velem. Érdekes volt azt olvasni egyébként, hogy Dumbi azért vette fel Firenzét, mert tehetséget látott benne. Ad1 Nem, Firenze azért került oda, hogy ne szedjék ízekre a kentaurok, illetve a kastélyba telepítése egy oltári nagy fityisz volt a félvér-utáló rasszista banyának. Ad2. Firenze adottsága nem tehetség, inkább örökség. Kentaurként az élete része a jóslástan, hiszen olya közegben nőtt fel.
Különben többség Firenzét mondja, mert benne megvan, hogy nem azt akarja megtanítani, amit ő is tud, hanem azt, hogy mindent senki nem tud. Érdekes világlátása van, amit mi emberként nehezen érünk fel ésszel.
Azért van persze, aki kreditet ad Trelawney-nak is, mondván, ha belegondolunk minden elsőre értelmetlennek tűnő jóslata bejött valahogy.

Hermione és a durvaság. Na, ennek a kérdésnek megint mi köze van a varázsvilágbeli munkahelyekhez…? Egyébként meg. Lehet, hogy egy kicsit túllőtt a célon azzal a rontással, de én se tettem volna mást a helyében. Nem lehetett elég óvatos, körültekintő, és előrelátó. Ha meg szól arról, hogy rontás van a papíron, akkor eleve nem lett volna értelme rátenni. Abban az esetben senki nem ment volna köpni Umbridge-nak.
Amúgy hadd mondjam el, hogy a válaszadók közül SENKI nem sajnálja azt az árulót, mindenki egyetért azzal, hogy az árulás súlyos bűn.

Nos, a munkalehetőségekről azt hiszem ennyit. Átnyargalok az utolsó elmaradt témára, ami az „Álmok és Látomások” címet viseli. Meglátjátok, milyen volt a két nappal ezelőtti beszélgetés.

Wizarding World Book Club #30 - Magical Maladies

A mai második témakör, amivel pótlok a „Varázsnyavalyák” témaköre.  Nem is szaporítom a szót, nézzük a témaindító kérdéseket:

1. Miért nem mondta el Harry és Ron, hogy Lockhart egy csaló?
2. Neville szégyelli, hogy a szülei a St. Mungo-ban vannak?
3. Van határa a varázsgyógyításnak?

Na, már most, az első kérdés szerintem úgy hülyeség, ahogy van. Egyrészt mi köze a témához Lockhart csaló mivoltának? Persze, tudjuk, miért került a 2. kötet végén a kórházba a karakter, de annak, hogy csaló, magához a betegség témaköréhez nem ad hozzá semmit. Ő szimplán megkapta, amit érdemelt. Másrészt, ki a fenét érdekel most már, hogy annak idején csaló volt-e vagy sem. Mi értelme lett volna világgá kürtölni. Nem változtatott volna semmin. Arról nem beszélve, hogy egy árva bizonyíték nem volt rá. Tulajdonképpen, erre nem is hiszem, hogy találni lehetett volna.
Amúgy a többiek is azt mondják, hogy felesleges lett volna. Többségében, mert elég nagy büntetésnek gondolják, amit Lockhart kapott (bár mindenki azt mondja, hogy megérdemelten kapta), illetve, mert a világon senki nem hitt volna nekik. Aki meg igen, azt valószínűleg nagyon nem érdekelte a dolog. Mindenki tudta a felnőttek közül, mekkora szájhős a pasas. Plusz a rajongók tuti keresztben lenyeltek volna bárkit, aki rosszat mond a bálványukról. Esetleg talán a sajnálat is belejátszott a dologba? Ebben nem vagyok biztos, inkább azt mondamám, hogy nagyon nem érdekelte őket most már, hogy mi lesz Lockhart sorsa.

Neville… én nem tudok elképzelni sem olyan scenariot, amelyben ő szégyellné, hogy azok a szülei, akik, és ott vannak, ahol. Nem. Ha ő szégyell valamit, az az, hogy képtelen a szüleinek az a fia lenni, akit a nagyanyja elvárna tőle. Neville sorstragédiájának, ami valljuk be, rosszabb, mint Harry-é bizonyos szempontból, a nagyanyja a megtestesítője. Az a valaki, aki nem tudja elfogadni az unokáját olyannak, amilyen, aki a fiát szeretné visszakapni annak gyermekében. Aki gyászában minden keserűségét az unokájára vetíti ki, elvéve tőle minden örömet, és a lehetőséget arra, hogy boldog legyen önmagaként. És ez szerintem elfogadhatatlan.
Vannak persze, akik úgy gondolják, van ott szégyenérzet elég. És ők azzal indokolják, hogy Neville már így is kilóg a sorból, nem szeretné, ha még a szülei miatt is máshogy nézne rá a közösség. Illetve az is erős érv volt, hogy nem szeretne a rávetülő sötét hírnévből fakadó hamis barátokat.
Én nem tudok mit kezdeni az igenlő válaszokkal. Hiszen látjuk, hogy Neville mennyire bizonyítani akar. Magának, a nagyanyjának, és ezen keresztül a szüleinek. Ezen felül a bosszúvágy is igen hajtja. Azért gyakorol, és teljesít folyton erején felül, hogy ha alkalma lesz rá, visszaadhassa Bellatrixnak, ami neki jár, és ezzel elégtételt vegyen, amennyire lehet.

A harmadik kérdésre pedig egy egyszerű igen a válasz. És ez nem feltételezés. JK-től tudjuk, hogy Neville szülei, sőt Lockhart sem épült fel soha abból, ami miatt a kórházba került. Ennél ékesebben semmi nem bizonyítja, hogy igenis van határa a gyógyításnak még a varázsvilágban is. Meg amúgy is. A világon semmi nem határtalan, és ha itt bármi is az lenne, akkor ad 1 tényleg nem lenne szükség arra a bizonyos zárt osztályra, másrészt életszerűtlen lenne az egész. És a történet az eddigiek során is számtalanszor bebizonyította, hogy a varázsvilág, még ha elszigetelt is, íratlan törvényeiben nem áll annyira messze a mugli világtól, mint ahogy azt páran titkon talán szeretnénk.

Nos, mára azt hiszem, ennyi. A következő téma majd a „Mágikus karrierek” lesz, ahol megint Harry Aurorrá válása az egyetlen kérdés, ami leginkább témába, és az olvasottakba vág.

Wizarding World Book Club #29 - Rebellion

Mostanában rettenetesen elmaradtam a Harry Potter olvasókörös beszélgetések összefoglalóival. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy az iskolában félévi hajrá van, ami nekünk pedagógusoknak megszaporodott értekezleteket, hegy magas papírstócokat, és egyéb időrabló elfoglaltságokat jelent. A másik ok pedig – és ezt én utálom kimondani a legjobban – hogy már kedvem sincs nagyon írni ezeket a beszámolókat, mert úgy érzem, hogy az egész kezd ellaposodni. Amennyire tetszett az elején, most annyira ilyen „meh” az egész. Kicsit túlságosan el vannak nyújtva az egyes könyvek, a kérdések abszolút nem a témákhoz kapcsolódnak, szóval így cirka 5 könyv alatt kiégett ez a dolog számomra. Persze továbbra is részt veszek rajta, hátha megtörténik a csoda, de már közel nem akkora kedvvel, mint mondjuk fél éve. Mindenesetre a narrációkat is folytatom, hátha azoknak, akik nem vesznek részt tevékenyen, még érdekes lehet. Épp ezért vállalkozom a lehetetlenre, hogy két nap alatt lefedjem az elmúlt 4 alkalom témaköreit és beszélgetéseit.

A sorrendben 29. témakör a „Lázadás” címet viselte magán, és a főbb kérdései a következők voltak:

1. Mi motiválja Hermionét a lázadásra?
2. Mitől lesz Harry jó tanár?
3. Mennyire sikerül Umbridge-nak megállítania a lázadást?

Az én személyes meglátásaim szerint Hermione legbelsőbb és legerősebb motivációja maga a félelem. Mert nézzünk szembe vele. Hordozhatja ő magában a Griffendélesek bátorságát amennyire akarja, ebben a helyzetben, amiben most ők vannak, csak a bolond nem fél. Ő szeretné magát felkészültnek érezni, mert tudja, hogy előbb-utóbb harcra kerül a sor. És pontosan ez a különbség a bátorság, és a forrófejűség között. Ő készen akar állni, tanulni akar, és nem fejjel menni a falnak.  És hát persze, ahogy mindig, most is azt próbálja tenni, amit a leghelyesebbnek vél.
A többiek – akárhogy fogalmazzák is meg – azt veszem ki, hogy nagyjából egyetértenek velem. Van, aki oknak hozza fel azt, hogy Mugli születésű, van, aki azt mondja, hogy mert törődik másokkal, és pont ezért van a Griffendélben a Hollóhát helyett (ezt kikérem magamnak, egy Hollóhátas is lehet védelmező és törődő), de legtöbben azt mondják, hogy a legnagyobb motiváló erő a Sötét Nagyúr visszatérte, és a belátás hiánya, amit a Minisztérium Umbridge-dzson keresztül a gyerekekre kényszerít.
Azokon a megállapításokon mondjuk felnevettem, mikor valaki azt fejtegeti, hogy számára fontosabbak a jó RBF jegyek, mint a védekezésre való képesség. Néhányuknak úgy elszáll a feje felett a lényeg, hogy az elképesztő.
Az viszont tetszik, mikor valaki azt mondja, hogy tanulni akar. Mindenki tisztában van vele remélem, hogy ha Hermione nem lenne, Harry az első részben ott hagyta volna a fogát a pincében.

Harry és a tanár lét. Oké, erről ugyan még lesz szó a karrierek témakörnél, de már itt szeretném leszögezni, hogy Harry hosszú távon, nem lenne megfelelő alany a tanári szakmára. Legalábbis én nehezen tudom elképzelni őt, amit egy nap ül a roxforti íróasztala mögött, és házi feladatokat javít. És lehet nekem azzal érvelni, hogy gyakorlatorientáltak lennének az órái, a gyerekeket akkor is értékelni kell valahogy, nem beszélve a rengeteg papírmelóról.
Rövid távon és tényleg gyakorlati ismeretekben viszont tényleg a toppon van, mert rengeteg tapasztalattal rendelkezik, és az sem hátrány, hogy a saját kortársait tanítja, akikkel azért könnyebb a közös hangot megtalálni, meg a bizalmi légkört megteremteni.
Amúgy sokan beszélnek arról, mennyire természetes vezéregyéniség is Harry. Én ebbe már bele se szerettem volna menni akkor sem, mikor először írták, mert akárhányszor beszélünk róla, mindig eszembe jut, hogy hova jutottak ezzel a bizonyos vezéregyéniséggel, és mit okozott ez az egyik kedvenc karakteremnek.
Az a meglátás viszont megint tetszik, hogy Harry hagyta kibontakozni a diákjait, hagyta őket érvényesülni, miközben segített nekik. Tényleg ez volt a csoport működésének alapja. És, láttuk, hogy egy ideig jól is működött. Plusz, ugye ő tényleg szereti, amit csinál. Ez a való életben is igazán kevesünkről mondható el a körülményeink miatt, de annak a csoportnak minden adott volt. És még egy kiemelkedő. A barátai. Ha ők nincsenek, Harrynek eszébe se jutott volna tanárkodni.

Umbridge és a sikeresség. Két szó, ami soha semmilyen körülmények között nem szerepelhet egy igaz mondatban.  Véleményem szerint, csak elszántabbá tette a tiltás a csoportot a cselekvésre, és egyre jobban összekovácsolta őket. Well, oké, kivéve azt az egyetlen gyenge láncszemet.
Amúgy különböző indokokkal, de mindenki – vagy legalábbis a nagy többség – egyetért velem. Lepörgetve se látok nagyon olyan véleményt, ami azt a banyát istenítené. Umbridge egy minden szempontból a trágyadomb aljára, de legalábbis a kentaurok patái alá tartozó karakter.

Nos, ezzel a végszóval talán le is zárnám, és közzétenném ezt az összefoglalót, hogy belevághassak a „Varázsnyavalyák” témakörébe. Izgis lesz. Full értelmetlen kérdésekkel.

Wizarding World Book Club #28 - Food and Drink

Két bejegyzést ígértem mára, kezdjük azzal, amit nehezebb megírni, vagyis az év utolsó Book Club-jával, melynek témája az „Étel és ital” volt. Előre bocsátom, hogy az ünnepi időszak kivételével nem tudom megindokolni a témát, mert a kiadott három fejezetben, amit a hétre olvastunk, semmi nem vágott a témába. Erről viszont majd a végén szeretnék ejteni pár szót. Most nézzük a témaindító kérdéseinket.

  1. Hol költenéd el szívesebben a karácsonyi vacsorádat, a Roxfortban, vagy az Odúban?
  2. Egészségesek a roxforti lakomák?
  3. Veszélyes Hagrid főztje?

Az első kérdésre természetesen mindenki kedve szerint választott a két helyszín közül. Akik a Roxfortra szavaztak, azért tették, mert számukra ott különleges a karácsony, hiszen hangulatos, varázslatos, barátok között vagy és ez jó dolog.
Akik az Odúra szavaztak azzal indokolták meg választásukat, hogy a karácsony családi ünnep, épp azért nincs annál jobb, mintha azt egy szerető család körében tölti el az ember, és ugye Harry-nek a Weasley-k már családnak számítanak.
Ami engem illet, azt, hogy hol töltöm a karácsonyt, azt a körülményeim határoznák meg. A hét évem alatt egyszer biztosan a kastélyban tölteném az ünnepeket, mert azért egy roxforti karácsonyt is meg kell tapasztalni, de szerintem én inkább hazajönnék a saját családomhoz ünnepelni. Sosem érettem pl., hogy Hermione szülei miért nem neheztelnek azért, mert 7 éven keresztül alig látják otthon a lányukat. Az ünnepeket az iskolában tölti, nyáron is Ronéknál lóg (jó esetben), nem hiszem el, hogy ez a szüleinek nem esett rosszul, vagy Hermione nem érezte magát néha egy kicsit legalább kellemetlenül emiatt.
Persze az Odúban töltött karácsonyestéknek is megvan a maga hangulata, azt is megtapasztalnám egyszer, főleg mert az ikrek soha nem hagynának sem unatkozni, sem magányosnak érezni magam, de őszintén. Ki hívna meg engem az Odúba? És mit keresne egy rakás Griffendéles között egy Hollóhátas? Úgy kivirítanék onnan a teljesen más mentalitásommal, mint a csuda.

Az, hogy a Roxfortban feltálalt ételek egészségesek-e, nem tudom honnan jött, és mi köze van egyáltalán az ünnepeknek az egészséges étrendhez, mikor olyankor a diétáját a legtöbb ember sutba dobva eszi, amit elé tesznek.
Egyébként meg szerintem van ott annyi étel, hogy bele is fulladhatnál akár, ha úgy tartja úri kedved. Ha egészségesen akarsz élni még karácsonykor is, akkor annyit kell tenned, hogy olyan ételt választasz. Vagy, ha valami rejtélyes oknál fogva nincs olyan, akkor tarts egy kis mértéket, és mindjárt nem lesz akkora a probléma.
Ha felszínesen nézzük a dolgot, akkor persze, totál egészségtelen kajákkal tömik ott a gyerekeket, de sosem esett egy árva szó sem arról, hogy erre bárki panaszkodna.
Egyébként meg imádom azokat a válaszokat, amik azt mondják, hogy kit izgat, hogy egészséges-e, ott van összesen 142 lépcsősor, hogy formában tartson. És hiába vagy mondjuk Hugrabugos (akiknek a klubhelyisége ráadásul a konyha mellett van), vagy Mardekáros, tehát nem kell annyi lépcsőt járnod, az óráidra akkor is úgy kell eljutnod, hogy azokat kaptatod.

Hagrid meg az ő veszélyes főztje. Szerintem az nem veszélyes, de arra mindenképpen alkalmas, hogy az étvágyadat elvegye. Ha már az előző kérdésben a diétáról beszéltünk ugye. Ha nem tetszik az asztalon lévő kaja, kérd meg Hagridot, hogy főzzön neked pár napig. Garantálom, hogy nem fogsz nyávogni a nehéz kaják miatt, mint egy bizonyos valaki a negyedik részben ugye.
Amúgy erre a kérdésre érkeztek a legjobb válaszok, amiktől helyenként a könnyem is kicsordult nevettemben. Hadd idézzek párat.
„Fél óriásoknak – nyamm-nyamm, finom
Óriásoknak – nyamm-nyamm, kérek még
Embereknek – nyamm-nyamm, Úristen… kórház.”
„Nem veszélyes olyan értelemben, hogy ölni tudna. Persze elvesztesz néhány fogat út közben, de ki akarná cserbenhagyni Hagridot? Az a szeretet számít, amit beletett” – És itt persze jött az egyenes asszociáció Hermione szüleire (akik ugye fogorvosok) a kihullott fogak kapcsán.
„Attól függ, mire használod. Ha fejbe versz valakit a kőkemény sütijével, okozhatsz heveny fejfájást, vagy betörheted az illető koponyáját…”

Nos, 2017-re ennyi volt a Book Club-ból. Igazából azt veszem észre úgy, hogy június vége óta folyamatosan részt veszek minden egyes alkalmon, hogy kezd egy kicsit elfáradni a dolog, köszönhetően annak, hogy nyújtják, mint a rétestészta. Ahhoz képest, hogy az elején 1 könyv – 1 hónap felosztásban indult a dolog, a Főnix rendjére 9 hetet adtak. Hosszú a könyv persze, de ennyi minden nincs benne. Épp ezért egyre inkább eltérnek a tárgytól, és hiába olvasunk, a feltett kérdéseknek semmi köze nincs az (újra)olvasott tartalomhoz. Így egy kicsit kezd nyomasztóvá válni, meg soknak tűnni a dolog, de azt meg kell jegyeznem, hogy rettenetesen jó társaság alakult ott ki, és ha másért nem, hát értük érdemes csinálni még mindig, akkor is, ha mondjuk pont velem nem is olyan erős az interakciós háló, de erről persze én (is) nagymértékben tehetek.
A következő hét témája a „Lázadás” lesz. Megalakul Dumbledore serege, és igazán beindul a történet. Reméljük, visszazökkenünk. Várlak benneteket akkor is.

Wizarding World Book Club #27 - Colours

Egy kicsit ugyan megkésve, mert hát a munka ugye engem még karácsonyi szünetben sem hagy békében, hozom a múlt heti WW Book Club beszámolóját. A menetrendem a csúszás miatt viszont az új évig minden nap számíthatok tőlem egy-egy bejegyzésre a következő felosztás szerint:

  • szerda – WW Book Club #27
  • csütörtök – Call Me by Your Name filmajánló
  • péntek – The Danish Girl filmajánló
  • szombat – WW Book Club #28
  • vasárnap – 2017 könyvekben book tag a tavalyiakhoz hasonlóan.

És át is léptünk az új évbe, amit mindenképpen szeretnék majd a Nász és téboly ajánlójával, vagy egy rövidebb kis szösszenet ajánlójával nyitni.

Na és most, hogy minden porhintésen meg bevezetőn átestünk, térjünk rá a mai bejegyzésre, melynek témája a 27. olvasókör, melynek címe „Színek” volt. Mielőtt a témaindító kérdésekre rátérnék, be kell vallanom neki kellett kezdenem kutakodni a dolog után. Nem értettem, mi köze lehet a színeknek a sorozathoz, hacsak nem az, hogy Umbridge rózsaszín kötött kardigánján akarunk rágódni egy fél délutánt. Aztán megtaláltam J. K. Rowling Pottermore-on közzétett a témával kapcsolatos írását (a linkre kattintva angolul elérhető, sajnos a magyar fordítást nem találtam meg, de ha érdekel, keress meg, szívesen fordítok igény szerint), és rájöttem, hogy a színszimbolika mennyire benne van az egész történetben, csak nagyon elrejtve, illetve inkább azt mondom, akik nem jártasak a témában, vagy nem érdeklődnek annyira utána, nem tűnik fel a szimbolika. Aztán persze úgy járnak, mint én, és akárhogy is, de okosabban jönnek ki a helyzetből.

És akkor most már tényleg jöjjenek a témaindító kérdések:

  1. Mi volt az első benyomásod Luna Lovegood-ról?
  2. A beosztási ceremónia valóban megosztja a varázsközösséget?
  3. Mit teszi Umbridge-ot annyira fenyegetővé?

Lunával kapcsolatban talán mondanom sem kell záporoztak a különböző első benyomások. Voltak, akik, bedőltek a látszatnak, és elsőre egy különc bolondnak tartották, hogy aztán a történet előre haladtával koppanjanak egy nagyot, és megismerjék az igazi Lunát. És voltak a hozzám hasonlók, akik az első perctől imádják a karaktert. A többiek indokait meg nem tudnám nektek mondani, de ami engem illet, én pont azért szeretem Lunát, mert üdítően különc. Jó értelemben véve más karakter. Valaki olyan, aki nem fél kimondani a véleményét, még ha azok oly’ légből kapottnak tűnnek is, valaki, aki mer önmaga lenni, és úgy élni, ahogy neki az jól esik, abszolút nem törődve mások véleményével. Mindezen felül pedig Luna egy olyan lány, akiben fontos emberi értékek vesztek el, illetve ő az a karakter, akin keresztül ezeket az erényeket minden ködösítéstől mentesen meg lehet mutatni. Ráadásként még arra is képes, hogy másban is értékelje ezeket a tulajdonságokat. Szóval igen, nem véletlen ő az egyik kedvenc karakterem.

A besorolási ceremónia, és annak káros hatásai. Megdöbbentő mennyien gondolják azt, hogy igaza van a Teszlek Süvegnek, és a beosztás kiélezi a helyzetet a házak között. És ez persze érthető is, ha megnézzük pl. a Griffendél és a Mardekár folytonos cicaharcát. Az oka is megvan, hiszen a különböző házakba rettenetesen különböző személyiségjegyekkel bíró tanulók járnak. És mégis. Az érmének természetesen ebben az esetben is két oldala van, és én természetesen a másik oldalát látom. Nevezetesen azt, hogy azzal, hogy az azonos személyiségjegyekkel rendelkező tanulókat egy kalap alá vesszük a beosztás után megteremtjük a helyzetet ahhoz, hogy a tanulók könnyebben találjanak kapcsolódási pontokat, és erős egységet alkossanak. Arról nem beszélve, hogy a házak egyes tagjai úgy kilógnak az átlagból, mint róka a tyúkudvarból. Elég csak a Hollóhátas Lockhartra, a Mardekáros Pitonra, a Griffendéles Pettigrew-ra vagy a Hugrabugos Cedric-re vagy Ernie-re gondolni.  Ugye?

Az pedig, hogy Umbridge miért olyan fenyegető. Nos, minden egyes jellemvonásáért, ami meghatározza a karaktert. Kezdve az idegesítő sziruposságától, a szadizmusra való erős hajlamán át… nos, egészen a cuki rózsaszín kardigánjáig (figyelitek, csak kilyukadtam ide).
Igazából vele az van, mint Lunával egy teljesen parallel helyzetben. Míg Lunát azért szeretjük, aki, Umbridge-et azért utáljuk, aki. Értitek, mire gondolok? És nem mintha nagyon törném magam érte, de még ha ez is lenne az igazság, akkor sem tudok sajnálatot érezni Umbridge miatt, azokért az életében történt eseményekért, és a családja befolyásáért, amik végül azt eredményezték, hogy ilyen megkeseredett vén banya vált belőle. Volt ebben része saját magának is bőven azért.

Nos, azt hiszem, a színek témaköréről ennyit. Azért láthatjuk, hogy mennyi értelemben fontosak a színek a varázsvilágban. Legyen szó egy csodás karakterről, a házak színszimbolikájáról, vagy valami olyanról, amihez negatív képzetet társítunk.
Következő alkalommal az „Étel és ital” lesz a témakör. Lássuk be az évnek ebben a szakaszában jobb összefoglalót nem is találhattak volna. Tartsatok velem szombaton is, a következő beszámolón, illetve addig is a tervezett bejegyzéseken át.

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás