I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Rick Riordan: Camp Half-Blood Confidential

Elég intenzíven szenvedek mostanában már én is a nagy melegtől, ráadásul kitört rajtam valami új lelki válság féle nyavalya. Egyszóval nem vagyok a legjobb passzban, na, úgyhogy keresnem kellett egy laza, nevettető könyvet. Rick bácsi most sem okozott csalódást, mert a Camp Half-Blood Confidential-lal éppen azt találtam meg, amire szükségem volt.

Persze, mivel az írónak a PJO sorozattól kezdve minden regényét olvastam (kiegészítő kötetek terén van még némi hiányosságom), ezért a könyv túl sok új információval nem tudott szolgálni. Mégis jó volt olvasni. Miért? Mert Percy Jackson narrálásai még mindig magasan a legviccesebb az összes karakter szemszöge közül. Na, jó, ismerjük el, Leo Valdez, azért szorosan ott liheg a nyomában. Szóval ez az alaphangulatot már megadta. Külön örültem annak is, hogy régi ismerős, és szeretett karakterek szintén hangot kapnak a könyvben. Will, Nico, Annabeth, Grover, Coach Hedge, mind-mind ott vannak, ha többre nem is, egy levél erejéig biztosan.

Vannak itt olyan szereplők is persze, akiknek a sorozatban nem nagyon halljuk a hangját, itt viszont megszólaltak, az olvasó meg régi kedves ismerősként köszöntötte őket. Ilyen volt Sally Jackson, Percy anyukája, és Dr. Frederick Chase, Annabeth apukája. Érdekes dolgokról beszélgettek Thalia-ékkal. És tudjátok mit. Múltbéli rossz tapasztalatok ide vagy oda, én azért szívesen megnéznék egy szülői értekezletet a táborban.

Jöttek aztán olyan szereplők a saját kis, a táborhoz kapcsolódó történeteikkel, akik még nekem is újak voltak. És ezek az apró kis novellák megint ugyanolyan lelkesedéssel voltak olvashatók, mint az interjúk, vagy éppen a tábor bemutatása. Az egészet keretbe foglaló Apolló körbevezető film megint egy zseniális ötlet.

Régóta mondom, hogy bizonyos fokig a hősömnek tekintem Rick bácsit. A nagyszerű stíluson túl azzal vett le, és vesz le a mai napig folyamatosan a lábamról, hogy tűpontosan bele tud helyezkedni a karakterei szemszögébe. Legyen az akár a drámakirály Percy, vagy Aphrodité egyik idegesítő kikent-kifent divatmajom lánya.
A másik meg, hogy olyan ügyesen lavíroz a már meglévő, és még folyamatban lévő sorozatai között, és olyan boszorkányos ügyességgel köti azokat össze, hogy egyeseknek nagyon komolyan illene, kellene tanulniuk tőle. Szerintem mindenki tudja, kiről beszélek.

Szóval igen, ha egy könnyű, laza, nevettető, gyorsan olvasható valamit szeretnétek, akkor ez a könyv kitűnő választás. Csalódni semmiképpen nem fogtok benne.

Értékelés
5/5 – Imádom, ahogy a bácsi ír, na.

Zeneajánló
Vicceltek velem? Fél nap alatt olvastam ki. Szerintetek hallgattam bármit is? Jó, igen, hallgattam, mert mazochista vagyok. Tessék:

Rick Riordan: The Sea of Monsters (Percy Jackson and the Olympians 2.)

A kötet szerepel a Booka-Shelf Reading Challenge-ben
15. pont O - A book with orange cover/Egy könyv narancssárga borítóval
A bejegyzés linkelésre kerül az összegző posztban.

Erre a könyvre tulajdonképpen teljesen ugyanaz jellemző, mint a testvérére, a The Lighning Thief-re. Egyszer már ezt is olvastam magyarul és értékeltem is a magyar változatot (az arról írtak elolvashatók ezen a linken).

Az okok, hogy miért írok most újra róla szintén megegyeznek azokkal, amit egy picit lejjebb, az előző kötet értékelőjének elején megemlítettem.

Szégyen-nem szégyen azt kell mondanom, hogy rengeteg mindent elfelejtettem a történetből, mióta utoljára a kezembe került. Egy-egy részlet volt csak meg, mint Circe szigete, vagy Scylla és Charybdis a Szörnyek Tengerén, meg hogy Percabeth igazából úgy szökik el a küldetésre. Viszont ezekhez az eseményekhez vezető út totál kimaradt. Csakúgy mint pl. a történet legeleje, vagy a Princess Andromeda, amire ugyan emlékeztem, de csak a filmből, ami messze nem az igazi. Mondhatnám, a könyvnek magának igazából a közelébe se ér.

Erről amúgy akartam egy kicsit szövegelni már az előző bejegyzésben is, de valahogy kimaradt, úgyhogy most itt az ideje, hogy pótoljam ezt a szekciót is.
Mikor először néztem a PJO filmeket, pár bődületes marhaságtól (főleg a második rész végétől) eltekintve egész jónak értékeltem a filmeket. Most viszont újra elolvasva a könyveket és még mindig emlékezve a filmekre rá kellett jönnöm, hogy az alaphoz képest rengeteg olyan momentum maradt ki teljesen, ami sokkal könnyebben érthetővé, és a mostaninál izgalmasabbá tehették volna a filmet. És ezt nem lehet arra fogni, hogy sosem tudták, lesz-e új film egyáltalán, mert ha azt vesszük ezek a könyvek megállják a helyüket stand alone-ként is. Annak ellenére, hogy valójában sorozat részei és adott esetben oltári függővégekkel záródnak. Mint pl ez is. Ismerve Riordan munkásságát, elmondhatom, hogy az összes függővége közül az egyetlen, amivel kezd valamit, az a szál, ami a The Mark of Athena végén elindul. Azzal is csak azért mert muszáj volt kezdenie vele valamit.
Úgyhogy erről ennyit. Maradjunk annyiban, hogy Logan Lerman miatt érdemes megnézni azokat a filmeket, meg igazából látványra se rossz, ha elvonatkoztatsz attól, hogy ez totál nem így volt a könyvben.

Visszatérve a könyvekre. Vitathatatlan, hogy tényleg egy csomó előnye van annak, ha újraolvassa az ember a sorozatot. Az csak egy dolog, hogy újra kalandozhatsz, meg, hogy a történések sorrenje is jobban kitisztul. Sokkal jobban oda tud így figyelni az ember az apróságokra, amikről tudja, hogy a sorozat egy későbbi pontján vissza fognak köszönni, nem kis jelentőséggel. Megeshet, hogy erre akkor nem emlékezett az ember, mert az új történet nagyobb momentumaival volt elfoglalva, de ilyenkor meg nagyon visszajön, és jön az a tipikus aha élmény, hogy jézusom, ezért lesz ez ott annyira kiemelkedően fontos.
Plusz ilyenkor világosodsz meg, hogy egyesek miért utálnak bizonyos karaktereket (Tantalosz, khm...)

És, ha már a kevésbé kedvelt karakterek körénél tartunk. Érdekes módon itt sokkal jobban kedveltem Clarisse-t, mint az első olvasásom során, és bizony azt kell mondanom, hogy Luke-ot is... nos, ha meg nem is kedveltem, a történet további folyásának ismeretében jobban megértem. Hermészen is látszik, hogy igyekszik (külső segítséggel) értelmet verni a fiába, és hogy nem olyan borzalmas a helyzet, ahogy azt a félvlrek amúgy elképzelik. Én még mindig szeretem Hermészt, meg Poszeidont is. Nem hibátlanok, de Poszeidon pl a módjában áll tényleg segít Percy-n.

Összességében tényleg nagyon megéri újraolvasni ezeket a könyveket több okból is. Ezeket nem sorolnám el még egyszer. Igaz, hogy most az első oldalon felvihogok-dolog elmaradt, de volt alkalmam nevetni a történet alatt nem is egyszer.

Értékelés
5/5* - Még mindig ez az egyik kedvenc részem a sorozatból. :) És végre olvastam minden Riordan könyvet eredeti nyelven

Zeneajánló
Bocsánat, de Grover mindig megihlet

Rick Riordan: The Lightning Thief (Percy Jackson and the Olympians 1.)

A kötet szerepel a Booka-Shelf Reading Challenge-ben
23. pont W - A book with water/Egy könyv vízzel
A bejegyzés linkelése kerül az összegző posztban

Az a furcsa helyzet állt elő ezzel a könyvecskével, hogy én bizony itt ezt már értékeltem egyszer. Ugyanis a PJO sorozatot én annak idején magyarul kezdtem el olvasni, az első két rész értékelője tehát a magyar címén szerepel (A Villámtolvaj értékelőjét elolvashatjátok itt).

Hogy miért érzem szükségesek most mégis újra írni az angol nyelvű verzióról, mikor az majdnem ugyan az, mint a magyar? Jogos kérdés. Elsősorban természetesen a Booka-Shelf miatt. Ennél a történetnél valahogy nem elégedtem volna meg a másik poszthoz írt kiegészítéssel, főleg mert azért mégsem teljesen ugyanazt olvastam. Másrészt pedig, mert elég régen olvastam már azt a könyvet, és bármennyire szerettem, sokmindenre nem emlékeztem belőle.

Szóval azt is mondhatnánk, hogy akkor leírtam, milyen érzés volt először kalandozni ezzel a trióval, most pedig leírom azt, hogy milyen érzés volt újra átélni ezt a kalandot.

Első körben le kell szögeznem, hogy erre a sorozatra kifejezetten igaz, hogy minél többször olvasod, annál érthetőbb lesz. Annyira sok minden történik egy kötet alatt, hogy nem árt a megértéshez, ha többször elolvassa az ember. A nagyobb momentumokkal úgyis tisztában van már, így tud figyelni a kisebbekre, meg úgy az egész történet láncára, hogy melyik esemény melyik után következik, mert ez nagyon fontos.

Visszaolvasva a régi értékelésemet komolyan mondom, megdöbbenek magamtól. Akkor úgy jellemeztem a szorit, hogy nincsenek benne lélegzetelállító fordulatok. Magasságos egek, dehogy nincsenek! Minden oldalon történik valami, ami aztán egy másik eseményhez vezet, és ezek bizony mindig lélegzetelállító, sokszor éppenhogy halálközeli élményt jelentő események.
Abban viszont még mindig egyetértek magammal, hogy a történet igazán azután indul be, hogy Percy, Annabeth és Grover elindulnak a küldetésükre. Nem tudom, engem valahogy rosszul érintett az a feszültég, ami addig jellemezte a könyvet.

És ha már a karaktereknél tartunk... El sem tudjátok képzelni, mennyire felemelő volt újra így találkozni ezekkel a szívemnek nagyon is kedves szereplőkkel. Annyira hiányzott már a vicces, poénkodó, ökörködő (már bocsánat a szóhasználatért) 12 éves, hiperaktív pici Percy, hogy az szinte elmondhatatlan. Mellőle meg a sokszor hidegfejű, gyakorlatias, okos pici Annabeth és persze a nagytesóként ott lebzselő Kecskepajtás.

Azt se felejtsük azonban el, hogy egyszer én az ősidőkben megfogadtam, ha újraolvasásra kerül a sorozat, akkor az első alkalomhoz képest sokkal nagyobb figyelmet fogok szentelni Luke Castellan karakterének. Őszintén, ezt most megtettem, és azt kell mondanom, az árulása, így még jobban fáj. Viszont az is biztos, hogy a további újraolvasások során továbbra is figyelmet szentelek majd az ő karakterének, mert a későbbiekben Percy iránta egyre növekvő szolidaritása biztosan egy fontos kifutópontja lesz a történetnek. Ha előbb nem is, hát akkor majd a Trials of Apollo sorozat végén.

Összességében azt mondom, hogy ez a könyv meg sorozat, meg univerzum első olvasatra is nagyon jó volt, de így az újraolvasás elején még magasabb szintre emelkedett.

Értékelés
5/5* - Gondolom ez senkit a világon nem lep meg. :)

Zeneajánló
Hilary Duff: So Yesterday - Grover ezt egyszer szeretném pánsípon hallani. :D

Rick Riordan: Percy Jackson & Kane Chronicles Crossovers

Nos, úgy gondoltam, hogy a három Jackson/Kane Crossovert egy bejegyzésben hozom el, mert külön-külön annyira rövidek ezek a kis novellák, hogy nagyon nem lehet bő lére eresztve beszélni róluk. Ennek ellenére, aki kíváncsi az egyes részekről alkotott véleményemre, az alábbi címekre kattintva megnézheti azokat.


Na. Most, hogy letudtuk az egyes részeket, beszéljünk az egészről úgy egy az egyben egy kicsit.
Az a helyzet, hogy bár tudtam, hogy vannak, léteznek ezek a kis szösszenetek (emlékeztek, már a Blood of Olympusnál is emlegettem, hogy lesznek még itt Percy-s novellák), mégis ambivalenciával álltam neki egy kicsit itt a dolgoknak. Mert igen, külön-külön nagyon imádom a két világot, de nem tudtam, hogy a sok különbözőség ellenére hogy fognak egymásba passzolni a kirakós darabkái, vagy egyáltalán hogy oldja meg a két világ kellő mértékű összemosását Riordan.

A válasz a kérdésre az, hogy önmagához híven zseniálisan. Az első két részben is remek volt a két újsütetű páros Carter és Percy valamint Sadie és Annabeth dinamikája. A harmadik rész pedig, mikor együtt, egymás mellett harcol a négyes egyenesen tarolt.
Én személy szerint most a karakterábrázolásokban egy icipici sarkítást véltem felfedezni, de ez koránt sem jött ki gúnyosan, mégkevésbé lenézőn, inkább viccesen és megmosolyogtatón.
Őszintén tényleg ennyire lányos dolog, hogy mindent elmondunk magunkról egy idegennek fél perc ismerettség után, míg a pasik merő óvatosságból a nevüket is alig merik elárulni a másiknak? És valóban ennyire borzasztóan pasis dolog mindent a végletekig túlbonyolítani? Nos, azt hiszem, ha nálam keresitek erre a választ rossz ajtón kopogtattok. :)

Ami még a novellákkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy biztosan akadnak olyanok akik vitatják az ilyen kisebb lélegzetvételű művek létjogosultságát. Főleg, hogy Percy kalandjait rég le kellett volna zárni (pssssssssst, megsúgom, messze nincs még lezárva Mr. Jackson és a többiek történetszála).
Nos, ezekre én csak annyit tudok mondani, hogy Rick nem úgy írja ezeket a könyveket, novellákat, hogy csak úgy gondol egyet, és leül írni, mert nem tud elszakadni a karakterétől (oké, biztos ez is benne van, de azért valljuk be, mi sem tudunk elszakadni tőlük, akkor meg miért ne örüljünk annak, hogy az író is tud még mit hozzáadni a karaktereihez). Szóval, amit ki szerettem volna hozni ebből az egész gondolatmenetből az az hogy ezek a könyvek szépen illeszkednek az univerzumba, a történetekbe, bele vannak szőve, van előzményük, remélhetőleg lesz következményük is (mondjuk egy full-time crossover a greco-roman bandával az egyiptomiakkal és az asgardiakkal), és történetileg van oka, hogy helyet kaptak a többi regény mellett.
Azért meg aztán tényleg nem érheti szó a ház elejét, mert esetleg a rövidebb történetekben nem fekszik annyi energia. Francokat nem. Rick bácsi 60 oldalból ki tud hozni ugyanannyit, mint egy közel 600 oldalas "nagyregényből". Fordulatokkal, karakterfejlődésekkel és mindennel, ami egy jó könyvhöz kell.

Összességében, ha a fenti érvelésáradat nem győzött meg valakit arról, hogy igenis érdemes a rövidebb szösszenetekre is időt szánni, annak csak annyit mondok, hogy a harmadik részben igazi, hamisítatlan Percy E/1 POV van. ;)

Értékelés
5/5×3 - Mindhárom kötetre vonatkozik

Zeneajánló
Hmmmm, na ez nagyon jó kérdés, nem emlékszem, hogy bármi is szólt volna a lejátszómban olvasás közben, de akkor legyen a rövidebb történetekhez egy rövidke instrumentális darab.

Rick Riordan: The Demigod Files (Percy Jackson and the Olympians Extra)

A sorozat kiegészítő kötete, és Rick bácsi még mindig nem fogyott ki az ötletekből! De nézzük az elejétől.

Végre egy borító, amin Riptide pompázik teljes valójában! Meg persze Poszeidon tridetje. Ez mondjuk kicsit megtévesztő lehet, mert Riptide sosem volt Poszeidon fegyvere, de ezt ugye már tisztáztuk egyszer. És, hogy őszinte legyek nekem is jól jönne egy ilyen elveszthetetlen és jól álcázott fegyver, pláne, ha tudnék kardot forgatni.

Na, de ami a tartalmat illeti. Sok sorozatnak van sok kiegészítő kötete, de keveset tudok olyat, aminek értelme is van. Ennek van. Ha másért nem is, hát azét, mert tovább lvezhetjük Percy hülyeségeit. :D
De ezen felül is tényleg van benn egy rakás információ. Gyors bemutatása a főbb szereplőknek, karakterinterjúk, Percy tábori minősítése (szegények még egy nyári táborban is jegyeket kapnak), az Olimposziak "összefoglalója", és ami a legjobb 3 novella, melyek olyan eseményeket dolgoznak fel, melyek nem voltak megemlítve az addig megjelent 4 kötetben. Nekem spec az tetszett a legjobban, mikor Percy egyttműködik Clarisse-szal. Clarisse-szal! És jó csapat. Persze nem olyan jó, mint a Percabeth páros, de azért oké. Nem véletlen, hogy Clarisse nem akar róla szót ejteni senki előtt. :)

Szóval összességében tessék elolvasni! Megéri tényleg, én nagyon élveztem.

Értékelés
5/5 - Mert van értelme.

Rick Riordan: The Last Olympian (Percy Jackson and the Olympians 5.)

Kezd nagyon sok könyv felhalmozódni a "bejegyzést kéne írnom róla"-listán, ezért most csökkentem az adagot, ez a könyv ugyanis már nagyon régen várat magára.

A Csata a labirintusbannál azt mondtam, megszívattam magam, mert sokat vártam az értékeléssel. Ez erre a könyvre hatványozottan áll...na. Mivel azonban ez a sorozat ötödik, egyben befejező kötete már nagyon nem tudok róla újat mondani.

Igazából tényleg nehéz dolgom, van, mert a könyv elég nagy hányada az Istenek és a Titánok közötti harcról szól, és én sajnos nem vagyok olyan remek stratéga, mint Athéné, hogy minden mozdulatról be tudjak számolni.

Elismerem, ez alapján jogosan gondolná bárki, hogy egy merő unalom, és logika ez a könyv, amit iszonyú nehéz nyomon követni. Aki ezt gondolja, az téved. Vannak benne olyan fordulatok, amiken én csak lestem, hogy ezt hogy meri az adott szereplő megcsinálni. Mármint jó értelemben. Nekem biztos nem lett volna bátorságom hozzá. Szóva ne higyje azt senki, hogy Rick bácsi a végére kifogy az ötletekből. Nem fog csalódni senki.

Szereplők teintetében háromszoros hurrá jár Nico di Angelo-nak. Szép manőver volt, hogy édesapádat sikerült rávenned a harcra.
Plusz végre kiderül, miért is olyan furcsa szereplő Rachel Elizabeth Dare. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége a történetszálának.
A legnagyobb páros mégis Percy és Annabeth, ahogy azt már megszokhattuk. Olyan aranyosak voltak az egész sorozat folyamán, és a sorozat is úgy végződött, ahogy kellett neki, ha kettejüket vesszük.

Kedvenc jelenetem az lett mikor Thalia Percy meg Grover béketárgyalnak Prométheusszal, aki odaadja nekik Pandora szelencéjét, ami nem szelence, de mindegy.
"Hope does not leave without being given permission". Az egész sorozat legütősebb idézete, és egy titán szájából hangzik el.
Plusz az utolsó Luke-jelenetet is szerettem (a 2. résztől kezdve fújok a srácra, de most rá kellett jönnöm, hogy inkább sajnálom, mint utálom). Plusz Percy döntése is ütött.
Na jó, nem ködosítek többet, tessék elolvasni a sorozatot. De tényleg, nagyon megéri.

Értékelés
5/5* - Az egész sorozatra. Hiányozni fog Percy narrálása. :(
(Btw. Legyen Riordan kötelező olvasmány!)

Rick Riordan: The Battle of the Labyrinth (Percy Jackson and the Olympians 4.)

Kissé talán spoileres bejegyzés. Konkrétumokat igyekeztem nem leírni, de nem tudhatom, ki mennyit szeretne megtudni a történet alakulásával kapcsolatban, ezért inkább kiteszem a jelzést.

Jól kitoltam magammal, amiért ilyen sokáig elhúztam ennek a könyvnek az étékelését. Ugyanis lassan elérek az Utolsó Olimposzi feléig, és már nem is igazán tudom, mely események történtek ebben a részben, és melyek a másikban.

Na jó, ez természetesen túlzás. Az viszont nem, hogy eléggé kapkodtam a fejem, mert tényleg sok minden történik benne. A Félvér Tábor az eddigieknél is nagyobb veszélyben van. Egy kém lakik a varázshatáok mögött, aki szállítja az információkat Luke-nak és Kronosznak, akik így megtudták, hogy juthatnak be a tábor területére a varázsfalak megkerülésével. Ezt megakadályozandó indul el Annabeth vezetésével Percy, Grover és Tyson. Természetesen túl szép lenne, ha azt mondhatnám, hogy könnyű utuk van, ahol elegendőnek bizonyul Annabeth anyjától örökölt esze. Sajnos nem, és adott esetben olyanoktól is segítséget kell kérniük, akiknek jelenlétét Annabeth nem nézi jó szemmel a saját küldetésében.

Természetesen ebből a könyvből sem hiányozhat pár új istenség, megismerése, és szerepet kap pár, a görög mitológiában nagyon fontos alak is. Megismerhetjük Hérát a Mennyek Királynőjét, valamint Héphaisztoszt a fiát is. Hogy őszinte legyek az istenek kovácsa sokkal jobban a szívembe lopta magát, mint az édesanyja.
Megismerhetjük ezen felül Calypso-t is, akinek személyéhez az egyik kedvenc jelenetem kötődik. Totál megértettem Percyt, miért gondolja azt, hogy örök életében üldözni fogja, hogy az a helyzet élete legnagyobb "mi lett volna ha"-szituációja. Mert tényleg az. Fordított esetben én nem biztos, hogy tudtam volna dönteni. Még a Mount St. Helens belsejében lejátszódott jelenet után sem (a másik kedvencem). Sajnáltam Calypso-t. Nagyon.

A történet vége viszont igazán meglepett. Tudtam én, hogy az a momentum, ami a könyv végén megtörténik, annak valamikor meg kellett történnie, de hogy pont így, az kicsit mellbe vágott, pedig én még nem is vagyok olyan naív, mint Annabeth (dehogynem egyébként).
Körülbelül úgy tudok reagálni a történtekre, hogy soha nem gondoltam volna, hogy azt fogom mondani egy hősnek, hogy bölcs dolog futni, de itt volt olyan eset, ahol bölcs dolog volt az a futás.

Egyébként pedig nagyon is érdemes olvasni a könyvet, mert, ahogy azt már megszoktuk, sosem veszít a lendületéből, mindig vannak újabb feladatok, és újabb csavarok, amiktől kikerekedik az ember szeme, és sosem unatkozik.

Értékelés
5/5 - Gondolom, nem kell magyarázni. :)

A Percy Jackson filmek

Sokat gondolkodtam már azon is, hogy egyáltalán megírjam-e ezt a bejegyzést. Egyrészt mert, akiket eddig érdekelt, biztosan megnézték már a filmeket, és adott esetben tépték is a hajukat rajta rendesen. Meg aztán amúgy is PJO dömping van mostanában a blogon, nem voltam benne biztos, hogy rá kellene-e tenni még egy lapáttal az egészre. Aztán azt gondoltam, hogy úgyis lesz még, aki ez után fedezi fel magának a könyvsorozatot, és a filmeket, ő pedig talán örülni fog, ha erre a bejegyzésre ráakad. A dömping meg... Nos, ha már úgyis az van, akkor legyen teljes, plusz régen volt már bejegyzés, és kell valami, amíg befejezem a Csata a labirintusbant. ;)

Kezdjük is az elemzést a Villámtolvajjal. Nos ennek a filmnek a megítélése attól függ, hogy nézi az ember. Ha úgy nézem, mint egy "egyszerű" filmet, akkor egészen oké, bár vannak benne akkora marhaságok, és ferdítések, hogy még én is néztem, mint borjú az újkapura, pedig én annyit tudok a görög mitológiáról, amennyit ezekből a könyvekből felszedtem. Szóval, ha így nézzük, akkor jó a film. DE! Mint könyvadaptáció katasztrófa. Komolyan. Még az olyan dolgokat sem tudták ferdítés nélkül hagyni, amiket nem feltétlen kellett volna elferdíteni. Más kérdés, hogy bizonyos apróságokon való kiakadásból én űzök nonstop sportot.

A következő rész a szereplők jellemzéséig eléggé SPOILERES, szóval nem haragszom meg, ha átugrod.
Szóval az alapsztori majdnem ugyanaz. Percy-ről kiderül, hogy édesapja Poszeidon a tengerek istene (természetesen ez is ferdül), akiről mindenki azt hiszi, hogy ellopta az Egek Urának mestervillámát, és elküldik, hogy szerezze vissza. Csodás. Na és kb ennyi a hasonlóság a könyvvel, mert hogy pont a villám megtalálása szorul a háttérbe, az hétszentség. Igen, Percy-ék lemennek az Alvilágba, de azért, hogy Percy visszahozhassa az anyját. Egészen addig eszembe se jutott, hogy a villámot keresik, míg ki nem nyílt Luke pajzsa. Grátisz, hogy sikerült Hádész karakterét egy az egyben elcseszni, és beállítani úgy Perszephonéval való házasságát, mit valami borzalmat, mikor a mitológia szerint az övék működik majdnem legjobban (különben is, mint keres nyáron Perszephoné az Alvilágban?).
Én személy szerint pluszban kissé felháborítónak érzem, hogy a történet lényege mellett a karaterek könyvben követhető motivációit tapossák meg, és kihagyják a potenciális izgalmakat ígérő jeleneteket.
SPOILER VÉGE.

A szereplőink. Hátőőőőőőő. Oké. Nem leszek igazságtalan. Logan Lerman tök jól hozná a kölköt, ha normálisan meg lenne írva a sztori és hagynák kibontakozni. Amennyit lehetett, szerintem kihozott belőle, és én személy szerint egész bírtam a srácot.
Annabeth más tészta. Ha a drágámat úgy írták volna meg, amilyen, semmi bajom nem lenne vele. Nagyon szeretem a könyvbéli Annabeth-t, de ez a karakter, nos, ő valőban inkább az ebben a részben nem szereplő Clarisse helyettese, mint a könyvbéli Annabeth Chase.
Grover abszolút döbbenet volt, sokféleképpen elképzeltem a Kecskepajtásomat, de így aztán végképp nem. Rendben, ez huszadrangú, és végül is egészen jól játszik a megformálója. Viszont ha már a "nem így képzeltem el"-kategóriában járunk, hadd ejtsek egy szót Kheirón-ról. Te jószagú ég! Ilyen ritka balfék módon összerakott és eljátszott kentaurt még nem pipáltam. De tényleg. Na jó, ebből legyen is elég ennyi...
Akiről még érdemesnek tartom szót ejteni az Luke Castellan, Hermész fia. Ha nem tudám róla, amit tudok, azt mondom, nagyon ari szereplő, a megformálója pedig rémesen hasonlít a színészre, aki Finnick Odair-t játssza a THG-ben.

Most már itt az ideje áttérni a Szörnyek tengerére. Történetileg ez a film már sokkal jobb az elődjénél (bár sajnos néhol idomulnia kellett az első rész nyegleségeihez, így a kronológia eléggé borul), de a végén nem tudok napirendre térni. AZ OTT MIAZ?! Vagyis mi volt? Majdnem ellőtte a történet folytatásának lehetőségét (nem mintha olyan nagyon erőlködnének azon, hogy megcsinálják a Titán átkát...), de azt el kell ismernem, hogy roppantul látványos volt. Azt viszont meg kell jegyeznem azoknak akik csak a filmet látták, hogy Riptide (Árapály) NEM Poszeidon fegyvere volt, és nem is Ő az Átkos Penge. Bocsi, ezt muszáj voltam helyre rakni.

Szereplők tekintetében Annabeth regrediál. Annyira nincs szegénynek értelmes szerepe az egész filmben, hogy csoda. Ahhoz mérten, hogy ő az ész az egész csapatban, kb. annyi a szerepe, hogy Percy nyakába ugrál állandó jelleggel. Clarisse-t ugyan nem szeretem, de ő legalább jól hozza a szerepét. És itt van Tyson, akit a könyvben is imádok, és a filmben is nagyon aranyos lett. Élvezet volt látni, hogy Percy-ben felébred a testvéri szeretet. :)
Aztán Hermész! Iszonyat jó figura! Sajnálom, hogy nem találkozunk vele meg a kígyóival a végén, de örülök, hogy legalább azt a pár perc játékidőt megkapta.

Összességében ajánlom megnézésre a filmet, tipikusan olyan jó szombat esti szórakozás, de csak akkor, ha még nem olvasta valaki a könyvet, vagy képes elvonatkoztatni attól, hogy ez a két film tulajdoképpen könyvadaptáció.

Értékelés
5/3,5 - Összességében.  Mert nekem tartanom kell magam ahhoz, hogy adaptációról beszélünk, és azt is figyelembe kell vennem, hogy akkor is megjelenít butaságokat, ha nem úgy kezelem.

Rick Riordan: The Titan's Curse (Percy Jackson and the Olympians 3.)

Mikor a Szörnyek tengeréről megírtam az értékelésem, azt úgy fejeztem be, hogy megyek Titán átkát olvasni. Meg is tettem, és tőlem mostanában nem meglepő módon átváltottam angol nyelvre. Az viszont meglepő, hogy ennek a sorozatnak az esetében nem a fordítással volt bajom. Az tényleg kifejezetten jó. Az ok az volt, hogy az e-book-ban megszerzett sorozat 3-4. részének borzasztó rossz a tördelése. Meg egyébként is, úgy gondoltam, rá kell gyúrni előre a második sorozatra, mert annak többsége csak angolul érhető el még.

Amire nem számítottam, az az volt, hogy ez a történet angolul is ugyanúgy olvastatni fogja magát. Márpedig megtörtént. Könnyű nyelvezet, páratlan narráció, imádnivaló kiszólások, és pörgős cselekmény. Ez jellemzi a könyvet.

A történet egyre jobban komorodik el. Az orrunk előtt készül kitörni a második háború Titánok és Istenek között, és Percy, rá olyan jellemző módon megint fejjel rohan a falnak, hogy a hozzá közel állóknak segíthessen, ezzel újfent jó nagy kalamajkába keverve saját magát.
Személy szerint én, amit a legjobban imádtam a történetben (természetesen a folyamatos pörgésen kívül) az Percy narrációja volt. Mert az egy dolog, hogy ő a főszereplője a sorozatnak, és az ő szemszögéből látunk mindent, de hogy ő narrálja a vele történteket, az megint más dolog. Értsétek jól. Más könyvekben a külső narráció van jelen, mintha te is fentről látnál bele egy történetbe. Ilyen pl a Harry Potter sorozat, mikor a leíró részekben az van, hogy a főhős elmegy ide vagy oda. Ebben a sorozatban ellenben Percy szól ki az olvasóihoz, amolyan, ezt ne csináljátok meg otthon, máskülönben szörnyű galiba lesz belőle stílusban. És én ezt imádtam.

A szereplőink mellett sem mehetek el természetesen szó nélkül. Megint kapunk egy nagy adag új szereplőt, halandót, és istenséget egyaránt, és a régiek is okoznak nekünk itt meglepetéseket.
Utóbbira Dionüszosz a legjobb példa. Segít a hősöknek a legnagyobb kalamajkában és annyit kér érte cserébe, hogy kérjék meg szépen. Mi a szösz? Plusz tudja Percy nevét. Dupla mi a szösz.
Az újabban színre lépők közül Artemiszban az elején egy kicsit csalódtan (Egy 12 éves kislány? Ez komoly...?), de a végére nagyot nőtt a szememben az istennő. Aphroditét egyébként csak én érzem egy hatalmas kerítőnek? Igaza volt Thalia-nak, róla üvölt, hogy nem megbízható. Athéné meg... Nos, Annabeth anyukájáról még nem tudtam eldönteni, mit is gondoljak róla.
Ami a halandókat, és a sorsukat illeti. Rendben, én nagyon sajnáltam Zoe Nightshade-et, tényleg, de Bianca di Angelo-n jobban kiakadtam. Remélem ő is körülbelül annyira Hádész birodalmának lakója, mint Tyson.

És, hogy végül a könyvben formálódó kapcsolati szálakra is kitérjek... Percy édesem, olyan átlátszó vagy, mint az üveg. Neeeeeeeeeem, hát persze, hogy neked Annabeth csak egy jó barát, de amikor felmeül a gyanú, Artemis esetleg Vadászának választja, te rögtön elkezdesz hiperventillálni. A veszély elmúltával meg kapásból táncba rángatod. Hát persze, hogy csak barát. Annyira remélem, hogy Athéné előbb-utóbb befejezi az akadékoskodást.
Egyébként meg a mi Percy-nk tényleg egy tipikus pasi. Egyből eláll a szava Aphroditétől, és az Árész iránt érzett harag téríti észre. Ugyanmár. Maradj Annabeth mellett. :)

Összegzés képpen nem írhatok mást, mint amit eddig is. Olvasd el, mert nem tudod, miből maradsz ki.

Értékelés
5/5 - Kérem a következőt.

Rick Riordan: A szörnyek tengere (Percy Jackson és az Olimposziak 2.)

Mi ez a könyv, te jó ég? Ekkora függővéggel még azt hiszem, nem is találkoztam. De komolyan... Na jó, ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük az elején a boncolgatást szépen lassan.

A borító már megint zseniális. A fő cselekményszál egyik jelenetét dobja elénk ez igaz, de kontextus nélkül csak egy egyszerű kép. Ahhoz meg, hogy a kontextust megértsd, el kell olvasnod a könyvet. Egyszerű és nagyszerű.

A történetet összességében imádtam, még akkor is, ha amúgy marhára nem tetszettek a kezdő körülmények. Nos igen, a Félvér Táborban enyhén eluralkodik a káosz, a szívemnek kedves szereplőim vagy csapdában vergődnek, vagy a béka feneke alatt van a hírnevük, és a posztjukra egy ellenszenves szörnyeteg kerül. Aztán szépen beindulnak az események, és Percy-nek újra akcióba kell lendülnie, amiből természetesen Annabeth se maradhat ki.
A mitológia meg még mindig nagyon erőteljesen jelen van, amin nem kell csodálkozni, tekintve, hogy ez a sorozat, és a Heroes of Olympus is a görög mitológiára épül. Újabb isteneket ismerhetünk meg a történet folyamán találkozhatunk a régi kedves, és kevésbé kedves szereplőkkel, és kapunk újakat is. Nos egy szó, mint száz, ennek a könyvnek a történetéből is tanulhattam valamit. Arról meg nem is beszélek, mennyit nevettem rajta. Óriási szöveg.

És, ha már az előbb elkezdtem beszélni a szereplőkől, kicsit bővebben is szövegelnék róluk.
Az előző kötetben megismert kis trió Percy, Annabeth és Grover megint hozták a formájukat, nagyon szeretem kategóriába eső szereplők. Ugyanez vonatkozik Tyson-ra. Nagyon sajnáltam szegényt, mikor az elején olyan csúnyán frocliztak vele a többiek. Még Annabeth is... :(
Sajna a szeretem-faktor nem vonatkozik Árész lányára, Clarisse-ra, egyszerűen nem bírom elviselni a karakterét, ahogy az apjáét is utálom, de erről majd később. Luke is erősen nem szeretem karakter. Sajnabajna folytatja azt a tevékenységet, amit a Villámtolvaj végén elkezdett. Azon azonban nem csodálkozom, hogy Annabeth jó útra akarja téríteni.
Ami az ebben a kötetben megjelenő isteneket illeti... Árész az agyamra megy, az előző részben sem bírtam a stílusát, az meg pláne kiverte a biztosítékot, ahogy a lányával bánik, annak ellenére, hogy Clarisse-szal se vagyok kibékülve, mint már említettem. Poszeidon nincs jelen a könyvben fizikálisan, de nem tehetek róla, jobban bírom a Nagy Triász ezen tagját, mint pl Zeuszt, mert ő segít a gyerekeinek.
Hermész meg egy oltári nagy figura. Attól eltekintve, hogy a tolvajlás istenéről beszélünk, fura volt, de egyszersmind érthető, miért aggódik annyira a fiáért. Nem éppen jó dolgon ügyködik a gyerek.

Összességében melegen ajánlom a könyvet, olyan igazi letehetetlen kategória, amin tényleg óriásiakat lehet nevetni.

Értékelés
5/5* - Megyek Titán átkát olvasni. :)

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás