I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Federico Moccia: Téged akarlak (A felhők fölött 3 méterrel 2.)

Nem túlzás azt állítani, hogy az év egyik legjobban várt olvasmányélménye volt nálam ez a könyv. És nem csalódtam benne, még úgy sem, hogy mind pozitív, mind negatív értelemben nagyon mást kaptam annál, mint amit vártam.

Arra talán mindenki pontosan emlékszik, hogy a Felhők fölött 3 méterrelt mennyire szerettem. Felemelt, hogy aztán a végén ugyanakkora erővel tiporjon a földbe. Imádtam, ahogy Moccia abban a regényben ábrázolja az első igazi szerelem szépségét, és annak fájdalmát, ahogy az véget ér. Igazán gyönyörű költői metaforákkal volt tele az a könyv. Arra számítottam, hogy ezt fogom megkapni itt is. Hát, nem ez történt.

Amit itt kaptam az sokkal inkább egy filozofikus, magasröptű gondolatokkal teli szintre emelte az újra megtalált szerelmet egy olyan ember életében, akinek tényleg minden reménye az újrakezdésben van, és abban, hogy valaki segít neki felejteni. Szép volt ez a történet ebből a szempontból így is, csak számomra az előző regény ábrázolásmódja sokkal többet adott.

Igazából ebben a tekintetben talán az volt a legszebb, ahogy Step rájött, hogy az a nő, akit annyira szeretett annak idején, már nem is létezik, és hiába keresi, és akarja visszakapni ugyanazt az érzést, ugyanazzal az emberrel, ez már lehetetlen. És neki pontosan erre a felfedezésre volt szüksége ahhoz, hogy mindent újra tudjon kezdeni.

És, ha már itt tartunk, ez a felfedezés egyfajta összekötő kapocs azzal, ami miatt nagyon kellemesen csalódtam abban a könyvben.
Komolyan azt hittem, hogy ez az egész történet Step állandó szenvedését fogja majd a szemem elé varázsolni, és dagonyázhatok én is a depresszióban úgy, és annyi ideig, ameddig nekem tetszik. Őszintén mondom, nálam jobban szerintem senki nem örül annak, hogy nem ez történt. Sokkal szívet melengetőbb volt a gyógyulásának folyamatát látni. Azt a nem kevéssé rögös utat, hogy a fiú, hogy érik meg arra, hogy mindent újrakezdjen, és hogy nyílik meg megint mások felé. És én ennek a gyógyulásnak Step érdekében nagyon örültem, még akkor is, ha Gint semmilyen körülmények között nem kedveltem. Már azelőtt sem, hogy tudtam, az egész kapcsolat egy sort of hazugságra kezdett el felépülni, mert a puszta véletlennek beállított mindenség előre meg volt tervezve. Step helyében, ha másért nem, hát az anyja miatt alaposan elbeszélgettem volna a lánnyal. Remélem, ennek a visszáságnak a megoldása majd sorra kerül a trilógia utolsó kötetében, mert ezt lógva hagyni elég nagy ostobaság lenne.

Összességében én személy szerint nagyon szerettem ezt a regényt is, akárcsak az elődjét. Igaz ezt a könyvet számomra Step karaktere vitte el a hátán. Először nagyon furcsa volt az E/3 helyett váltott E/1-es szemszöget olvasni a két főszereplővel, de aztán úgy-ahogy megszoktam. Gondolom ebben azért nagyban segített, hogy régi kedves vagy kevésbé kedves ismerősök, mint a Gervasi család tagjai, vagy Pallina azért továbbra is a történet részesei, de az ő jeleneteik megmaradtak E/3-ban.
Jó volt újra találkozni mindenkivel.

Ki merem jelenteni, hogy jó volt ez a könyv így, ahogy volt. Nagyon remélem, hogy a harmadik rész valóban kijön még idén, és, hogy a befejező kötet is legalább olyan epic lesz, mint az első kettő. Kíváncsian várom, mi fog kisülni belőle.

Értékelés
5/4,5 – De csak mert az elsőre nem 5*-ot adtam. Muszáj vagyok érzékeltetni a különbséget.

Zeneajánló
Az előzetes elvárásaim alapján, ügyesen-okosan kiválasztottam ide egy Starset számot. Most, hogy olvastam a könyvet rá kell jönnöm, hogy egyáltalán nem illik ide, úgyhogy inkább tessék itt egy Lindsey dal.

Federico Moccia: A felhők fölött 3 méterrel

Előre szeretnék felkészíteni mindenkit, ez nem lesz egy vidám bejegyzés. Engem ez a könyv totál összetört. De ne rohanjunk ennyire előre...

Mikor még tavaly karácsony előtt felfedeztem magamnak ezt a könyvet, és vacilláltam rajta egy sort, hogy elhozzam-e magamal. Most, hogy elolvastam, rájöttem, hogy ennél jobb döntést nem is hozhattam volna.
Hogy miért? Egy ideje sírok az olyan könyvek után, ami eltereli a figyelmemet a saját kicsi világomról. Most megkaptam. Maradéktalanul. És le kell szögeznem, annak ellenére, hogy összetört belül, egy gyönyörű történetet kaptam, melynek olyan hangulata van, amit lehetetlen teljeskörűen átadni. Sok könyv volt már ilyen, de ez is azok közé tartozik, melynek a hangulatáról nem mesélni kell (illetve hallgatni azt), hanem meg kell tapasztalni.

A történet szerint egy gazdag család idősebb jól nevelt kislánya fülig belebolondul a félig-meddig az utca által felnevelt motoros nehézfiúba. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ez aztán akarva-akaratlanul konfliktusok, és változások egész áradatához vezet. A történetnek a két fiatal szerelmének alakulásán keresztül van egy gyönyörű íve, melyben igyekeznek olyanra formálódni mindketten, hogy a másik világába jobban bele tudjanak illeszkedni. Látszólag legalábbis ez van, a végére aztán félig-meddig rájönnek, hogy nem adhatják fel magukat, és ez vezet a nem túl boldog végkifejlethez.

Számomra egyébként épp az íve miatt tetszett annyira a történet. Az eleje nagyon döcögős, bele kell rázódni abba, amit lát az ember. Össze kell rakni, hogy mikor kinek a társaságát, életét, körülményeit látja az ember. Aztán miután a közepe tájára összejön a két világ, az a történet leggyönyörűbb része, ami aztán a végére újra részesik, darabjaira, és megint az értelmezési nehézségeket hozza magával.
Nagyon lassan bontakozik ki tehát a fő történetszál, de azt közel sem mondanám, hogy cselekménymentes. Nem az, mert végig fenntartja az ember érdeklődését. Én személy szerint belehabarodtam a történetbe, hogy aztán a vége megforgathassa a mellkasom közepében a recés kést.
Egy szó, mint száz, senkit ne riasszon el a kezdet. Ki kell tartani, és ha kell, akkor akár fél órát ülni az értelmezés felett. Érdemes. Tényleg.

A karakterek... Na igen, ők nehéz esetek. Talán közfelháborodást fogok ezzel kelteni, de én az egész könyv alatt nagyon is szerettem Step karakterét. Nem csak azt kell benne látni, hogy egy huligán, hanem azt is, ami a tettei mögött van. Nem a semmiért keveredett olyan társaságba, amilyenbe. Egyébként meg szerintem sokunk a fél életét odaadná, ha lehetne egy olyan barátja, mint amilyen Stepnek volt Pollo. Apropó Pollo... csodálkozunk, hogy azok után, ami vele tötént, a barátja még inkább magába zuhant? És aztán még Babi is... teljesen együtt tudtam érezni vele.
Babi sokszor idegesített, főleg az elején a jókislány szerepben, és a végén azzal az értelmetlen döntéssel.
Pallinát én sokszor túl erőlttettnek éreztem, nagyon görcsösen akart Pollo társaságához tartozni, de aztán a vége... Említettem már, hogy összetörtem?

Összességében azt mondom, megéri elolvasni ezt a könyvet, nagyon is. Én személy szerint azt hiszem, ez után ha ki nem is hagyom, de nagyon sokáig odázni fogom a filmet, mert az írott forma is eléggé megfeküdte a gyomromat.

Értékelés
5/5 - Vannak benne nehézségek, és azt sem állítom, hogy minden hibától mentes a könyv, de nekem nagyon betalált.

ÚJDONSÁG! - Zeneajánló
(Mostantól megpróbálkozom azzal, hogy minden könyves bejegyzésem végére [főleg az ilyenekéhez, aminek nhéz megragadni a hangulatát], hozok egy zeneajánlót, egy olyan dalt, amit sokat hallgattam a könyv olvasása alatt. Lehet, hogy egyszeri próbálkozás lesz, vagy nem minden értékeléshez lesz, de igyekszem majd kiforrasztani az ötletet)
Szóval a mai dal:
Poets of the Fall - War

Hozzászólások
  • Chibi: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Chibi: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Chibi: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Chibi: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Chibi: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás