I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

C. S. Lewis: The Silver Chair (The Chronicles of Narnia 6.)

Narnia kötetekről mindig nehéz dió volt írni. Most is az. Mert rövid, és látszólag nem sok minden dolog történik a sorozat egy-egy részében. Gondolhatná tehát az ember, hogy egyben olvasva a nagy egészet, több értelmet nyer a dolog. De nem. Tulajdonképpen az egyes regényeknek egymáshoz sincsen túl nagy köze. Persze, nem véletlen adott meg Lewis egy kronológiai sorrendet, ami ennek a sorozatnak az esetében messze elüt attól, amilyen sorrendben megíródtak a könyvek, de ami ezt a sorozatot kronológiailag egyben tartja, azok a szereplők, és nem a történet maga.

Most sincs könnyebb dolgom hát az értékeléssel, annak ellenére, hogy sokkal jobban szerettem a könyvet, mint arra előzetesen számítottam, még akkor is, ha nem haladtam vele olyan jól, mint ahogy azt eredetileg terveztem.
Féltem tőle, hogy most, hogy a Pevensie tesók kiestek a történetből, ugyanúgy fogok szenvedni a sztorival, mint ahogy azt tettem a Magician’s Nephew-val és a The Horse and His Boy-jal. Szerencsére aztán nem így lett, mert Eustace személyében egy régi ismerős karaktert köszönthettem, akinek jelenléte számomra előre lendítette az egész könyvet.

A történet szerint Eustace az egyik iskolatársával Jill-el együtt kerül vissza Narniába, ahol azt a feladatot kapják, hogy keressék meg a már aggkorban lévő Caspian király rég elveszett fiát, Rilian herceget, akit magával csábított egy boszorkány.

Útjuk során aztán a gyerekek sok segítséget kapnak, és még annál is több veszéllyel néznek szembe, míg végül az Alvilágban rátalálnak a varázslat alatt álló hercegre, és mindent megtesznek azért, hogy segítsenek neki kitörni a boszorkány bűvköréből, hogy visszatérhessenek Narniába lehetőleg azelőtt, hogy Caspian az életét vesztené.

A könyv egy nagyon izgalmas küldetés teljesítésének útját mutatja be nekünk, és nem mulaszt el kitérni a morális mondanivalóra sem. A legszomorúbb, és egyben a legizgalmasabb rész az egész történetben talán a vége, amikor is, Caspian lévén bepillantást nyerhetünk mi is Aslan országába. ÉS lévén tudjuk, hogy az Oroszlán metaforája mit takar ebben a történetben, gondolhatjátok mennyire érdekelhette ez a részlet már az eddigi olvasókat is, és milyen reményt kelt az emberekben ezután.

A fentebb emlegetett morális mondanivaló pedig zseniális módon megint a gyerekek érdeme. Mert a gyerek karaktereken keresztül a történet megmutatja, hogy akkor is lehet sikeres az utad, ha nem követed betű szerint az azzal kapcsolatban rád szabott utasításokat. Jill is elszalasztotta, figyelmen kívül hagyta, vagy akár teljesen el is felejtette Aslan tanácsait, mégis célba ért. Szóval ez a könyv nekem Jillen keresztül azt üzente, hogy nem baj, ha a saját utadat járod. Akkor van baj, ha a nehézségek hatására feladod a célodat.

Összességében ez is, mint a többi Narnia-történet eléggé rövid, meg velős, de annál sokat mondóbb. Veszteni nem fog senki semmit azzal, ha elolvassa.

Értékelés
5/5 – Semmi indokom nincs arra, hogy lepontozzam

Zeneajánló
Ti tudtátok, hogy van ebből a részből is egy BBC mini sorozat? Én nem értettem egészen mostanáig, mint keresett a borítón a Motion Picture matrica. A hozzám hasonlóan tudatlanok számára segítségül, a 2016-os trailer


C. S. Lewis: The Voyage of the Dawn Treader (The Chronicles of Narnia 5.)

Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de a Voyage of the Dawn Treader szinte minden tekintetben megugrotta azokat a léceket, amiket a Prince Caspian állított elé.
Volt ebben a könyvben minden, amitől egy fantasy jó lesz. Utazás, kaland, feladatok és egy olyan búcsú, ami bár szükséges volt, jobban fájt, mint amire az ember előre számít.
És akkor még a karaktereket és azok fejlődési folyamatának ábrázolását még nem is emlegettem.

Nagyon tetszett, ahogy az egész történetet összerakta Lewis. A Narniába való visszatéréstől kezdve, Caspian küldetésén át egészen addig, hogy Aslan elbúcsúzik a két fiatalabb Penevsie tesótól. Az pedig, hogy milyen gyönyörűen fel volt építve Caspian és a Hajnalvándor útja, a küldetés célja mellett csak hab volt a tortán.

Nem is tudom, melyik volt a kedvenc állomásom az út során. Mondanám, hogy Deathwater, de annak nem volt pozitív kicsengése. Talán annak volt a legpozitívabb üzenete, amit Lucy tett a varázskönyvvel. És nem csak az eredmény szempontjából. Több mindent megtanultunk abból a jelenetből. Egyrészt, hogy a legkisebbek is lehetnek képesek nagy dolgokra. Sőt, vannak olyan dolgok, melyekre csak a legkisebbek képesek.
Ugyanakkor bemutatja, hogy nem bűn hibázni sem, illetve rossz döntéseket hozni, mert a nagyon durva melléfogásoktól lesz, aki megment minket. Mindig. Szóval Lucy tanít és tanul, és mi, olvasók vele együtt tesszük meg ugyanezt.

És bizony ez is felfogható karakterfejlődésnek. A legnagyobbon viszont akkor is a Pevensie tesók unokatesója Eustace megy keresztül. Egy szűk látókörű, röghöz kötött gyerekből egy olyan emberkévé válik, aki hozzánk, olvasókhoz hasonlóan elkezd oldódni, és tovább látni az orra hegyénél. Olyannyira, hogy visszavágyik az őt megváltoztató helyre, és a felnőtteket is igyekszik érzékenyíteni. És ebben is egy óriási metafora rejlik. Ahogy a Caspian herceg rámutatott a felnőtté válás folyamatára, úgy a Hajnalvándor útja megmutatja, hogy mennyire sok minden veszhet ki az emberből felnőttkorára, ha hagyja, és ezzel milyen hatással lehet a környezetében élőkre. Talán nem kell külön kiemelni, hogy ez a hatás nem mindig lehet jó.  Sőt. Eustace-nak szerencséje volt, de a korlátozó magatartás sok veszélyt rejt magában.

Caspian karakterével kapcsolatban csak egy megjegyezni valóm van. Csodálatos hős, viszont azt sajnáltam, hogy a filmmel ellentétben nem került love interest kapcsolatba egyik Pevensie-lánnyal sem.
Illetve, amit még sajnáltam, hogy a filmből nem szerepelt Aslan ikonikus mondata. Ide viszont beírom, hogy ne felejtsük el semmiképpen.

„A nemes lelkek mind hazára lelnek nálam. Bármily apró testben lakjanak is.”

És ezután már csak tényleg azt tudom ismételni, amit az elején mondtam. A búcsú, ami elkerülhetetlen volt, jobban fájt, mint amennyire az ember számított rá, de nagyon sok utógondolatot hagyott maga után.

Rettenetesen kíváncsi vagyok, hogy ezek alapján az utolsó két kötetet hogyan alkotta meg Lewis, és hogyan illenek azok a Krónikák kánonjába. Remélem, egyszer lesz időm befejezni a hátralévő könyveket.

Értékelés
5/5* - Tökéletes volt. És a borító is gyönyörű. A legszebb a sorozatban.

Zeneajánló
Megint van egy OST-nk a filmhez.  Azokat is újra fogom nézni egyszer.

C. S. Lewis: Prince Caspian (The Chronicles of Narnia 4.)

Minden kétséget kizárólag a Prince Caspian az eddigi legjobb Narnia-regény. Szerintem legalábbis. És ebben a véleményben nem is befolyásol még a filmélmény sem, mert ugyan láttam már egyszer, de annyira nagyon régen, hogy konkrétan nem tudnám felidézni egyetlen pillanatát sem, de még azt sem, hogy hasonlított-e valamennyire a könyvhöz egyáltalán.

Tulajdonképpen nem i tudom, mitől volt ez a könyv olyan letehetetlenül jó, hiszen nem történik benne sokkal több minden, mint pl. a The Horse and His Boy-ban, mégis magával ragadott a regény, a világ, az események és a szereplők.

Valószínűleg rengeteget nyomott a latban Caspian herceg karaktere, az, hogy a Pevensie testvérek és Aslan újra tevékeny szerepet kapott a történetben. De ez sem volt minden. Mert úgy tényleg igazából az elejétől élveztem ezt a történetet. A tesók visszatérését, Caspian történetét a törpe szájából, az utat, amit az újra felnőtté váló gyerekek megtettek, a becsületért, és a szabadságért folytatott csatát, a Caspian elé kitűzött feladatot, aminek elvégzésével Narnia igazi uralkodója lehet, és nem utolsó sorban a könnyes búcsút, ami Peter és Susan részéről bizony örökre szól.

És akkor még nem beszéltem a történet hol rejtett, hol kevésbé rejtett morális mondanivalójáról. Kezdve az Ősi Narnia elnyomásától, a diktatórikus berendezkedésen és gondolkodáson át egészen addig a nem elhanyagolható apró tényig, hogy milyen az, mikor a saját szeretteid nem hisznek neked/benned, mert fiatal vagy, kevésbé tapasztalt, és sokkal tisztább és nyitottabb a csodák meglátására, mint ők maguk.

Bizony az izgalmasabbnál izgalmasabb kalandok közepébe is képes voltam belelátni a felnőtté válás komplikált folyamatát. Ezzel kapcsolatban pedig elgondolkodtam azon is, hogy mennyire hálás vagyok azért, mert belőlem még nem halt ki teljesen a gyerek. Mert fiatal felnőttként is olyan ember tudtam maradni, aki még hisz a varázslatban, és bármikor megteremt magának egy olyan helyet, ahová menekülhet a világ szörnyűségei elől. Ahol nincs egyedül soha annak dacára sem, hogy nincs a közvetlen közelében egy teremtett lélek sem. Van egy olyan érzésem, hogy rajtam kívül sokan mások is ebben találták meg Narnia világának igazi varázsát.

Összegzésképpen csak annyit mondok, hogy nagyon-nagyon remélem, hogy a történet folytatása, a Hajnalvándor útja is ilyen hatással lesz majd rám.

Értékelés
5/5 – A Voyage of the Dawn Treader tükrében lehet, megkapja magának a csillagot is.

Zeneajánló
Olyan gyorsan haladtam a könyvvel, hogy nem is hallgattam zenét, de szerencsére van nekünk egy OST-nk. :)

C. S. Lewis: The Horse and His Boy (The Chronicles of Narnia 3.)

A hardcore fantasy rajongók körében J. R. R. Tolkien mellett C. S. Lewis az az író, akit a műfaj atyjának tekintenek, tekintve, hogy sokak szerint a Lord of the Rings mellett a Chronicles of Narnia alapozza meg a műfajt. És ezzel nekem az ég egy adta világon semmi bajom nincs, teljesen jogosnak, és megérdemeltnek látom ezt az olvasóközönség által kiosztott címet, mégis… Mégis ez a könyv, vagyis ezek a könyvek nekem egy picit furák. Már annak idején a LOTR-szel se haladtam olyan sebességgel, mint szerettem volna, és most a Narnia is olyan nyögvenyelősen megy. Azt hiszem, nekem valahogy a modernebb fantasykra van beállítva az agyam, vagy nem tudom.

Ennek ellenére pozitív tapasztalatok tömkelegét is sikerült megélnem a Ló és kis gazdájával is. Igaz, hogy istentelenül lassan ment az olvasása látszólag, de ezért okolom az egy kötetes nagy alakú monstrumot is, ahogy papír alapon megvan a sorozat. Yupp, tényleg egy kötetben.

Szóval a lényeg, a kellemes élmények. Ahogy olvastam a 15 fejezet mindegyikénél megtapasztaltam, hogy igen, itt egy történet, ami tényleg, a szó legszorosabb értelmében elvisz egy másik világba. És szerintem ebben áll Lewis zsenialitása. Úgy rántott be a regény a maga világába, hogy tényleg azt éreztem, hogy ott vagyok. Ezt nagyon kevés fantasy kötettel kapcsolatban tapasztaltam eddig, ha megtapasztaltam egyáltalán. Minden esetben, ha a legminimálisabb fokig is, de tudatában voltam a környezetemnek. Itt nem. Itt én is keresztülmentem a sivatagon, harcoltam a narniaiakkal a szövetségeseink mellett, és többször, különböző karakterek mellől, de én is találkoztam Aslannal. Meg a Pevensie tesók többségével.

A könyv története ugyan lassan halad, ha egyáltalán van neki, ha ezt a nagyon hosszú utat annak lehet nevezni, illetve itt is relatíve kevés karakterrel dolgozik a szerző. Legalábbis kevésnek ad nevet, de abban biztos lehet az ember, hogy ezek a nevek nem hétköznapiak egyáltalán. De itt nem is ez a lényeg, hanem az, amit a fentiekben már emlegettem.

Lehet, hogy nem kellene, de én a Narnia Krónikáira kezdek úgy tekinteni, mint egy egymáshoz laza szálakkal kapcsolódó novellagyűjteményre. Mert ezek a történetek olyan kis rövidkék, hogy nem tudok egyre teljes értékű regényként tekinteni, és mert az összes között a legszorosabb kapcsolódási pont Narnia, mint helyszín, és Aslan, mint kvázi főszereplő a maga allegorikus alakjában.

Azt le kell még szögeznem a könyvsorozattal kapcsolatban, hogy a fentebb leírt negatívabb élmények nem fognak befolyásolni abban, hogy folytassam az olvasást. A pozitívak meg persze csak erősíteni fognak. Szóval lehet még majd tőlem további Narnia-értékelésekre számítani, mert piszkálja a csőrömet a történet további alakulása rendesen.

Értékelés
5/4 – Mert a jóra koncentrálunk

Zeneajánló
Tökéletes összefoglalója a könyvnek. Credits to the creator.

C. S. Lewis: The Lion, the Witch and the Wardrobe (The Chronicles of Narnia 2.)

Talán még páran emlékeznek rá, hogy körülbelül fél évvel ezelőtt írtam már ennek a sorozatnak az első kötetéről, a Varázsló unokaöccséről.
Nos, azt befejezve valahogy nagyon sokáig nem volt kedvem belevágni a sorozat folytatásába, annak ellenére, hogy az Oroszlán, a Boszorkány, és a Ruhásszekrény annak idején nagyon megfogott filmben.
Az, hogy most mégis nekiültem a folytatásnak, tulajdonképpen a molyok közösségének köszönhető. Renetegen ajánlották, mint olyan potenciális olvasmányt, amitől elszáll az ember minden gondja-baja.

Ez a könyv, illetve sorozat még inkább megerősített abban, amit amúgy is tudtam magamról már régen. Alapvetően igaz rám, hogy az általam kedvelt műfajok alapdarabjait - legyen szó bármiről - mindig jóval azután ismerem meg, hogy az adott műfajt megkedveltem. Így volt ez a fantasy műfajával is. Régen kedveltem már, mikor a Gyűrűk ura a kezembe akadt, és még több idő kellett, mire ez a sorozat a látókörömbe került. Azt kell mondjam, ez az a műfaj, aminél, ha a modernet szereti az ember, nem biztos, hogy jó, ha az alapba belevág.

Nem, ne értsen félre senki. Ez nem azt jelenti, hogy nem tetszett a könyv, vagy éppen nem becsülném meg azért az értékért, amit képvisel. Annyi történt csupán, hogy a modern fantasy irodalom után a klaszikust kissé nehézkesebb értelmezni (főleg e-book-ban, angolul olvasva). Kicsit olyan ez, mint bármely műfajban a klasszikus - és/vagy szépirodalom olvasása. Hozzá kell edződni.

A cselekményre és a szereplőkre azt hiszem, itt nem kell részletekbe menően kitérnem. A filmnek köszönhetően mindenkinek ismerős lehet a történet, bár, hogy őszinte legyek egyáltlán nem emlékszem, hogy a film mennyire volt hű az alapműhöz, de az biztos, hogy ha valaki meghallja, hogy "Pevensie-testvérek", egyenesen asszociál erre a történetre. És egyébként is, az ilyen rövidke történetek lényege (legyen szó erről a műfajról, vagy másról) pár mondatban leírhatók. Jelen esetben a négy testvér Aslannal együtt igyekszik megmenteni Narniát a Fehér Boszorkány uralmától.

Ami engem illet, be kell vallanom, nagyon nyögvenyelősen ment az olvasása. Részben ebben szerepet játszottak a fentiek, meg egyéb más dolog is. Mondjuk inkább azt, hogy nagyon szaggatottan olvastam. Mikor volt időm belepillantani, akkor nagyon sokat képes voltam elolvasni a történetből, mert igazán lekötött, és érdekelt. Csak éppen nem tudtam annyi időt rászánni, amennyit szerettem volna, megérdemelt volna, így elmerülni sem tudtam benne rendesen a legtöbb esetben. Volt, hogy két sor után le kellett tegyem. Így nehéz élvezni egy könyvet.

Összességében viszont, ha a darabjaiban megismert történet egészét nézem, nagyon jó történet továbbra is. Érdemes nagyobb egységekben olvasni, és lehetőleg kevés szünettel. Lévén rövid kis valami, ez a legtöbb embernek nem nehéz, én vagyok olyan helyzetben, akinek gondot okoz mostanában kinyitni egy könyvet.
Szóval tessék olvasni olvasni olvasni.

Értékelés
5/5 - Mint mondtam, összességében nézve zseniális.

Zeneajánló
Mivel nem néztem végig újra a filmet (pedig illett volna), így releváns zenével amúgy nem tudnék szolgálni, de mivel mindjárt éjfél kaptok tőlem egy altatót sok szeretettel. :)

C.S. Lewis: The Magician's Nephew (The Chronicles of Narnia 1.)

Te jó ég, ez a könyv... Nagyon régen találkoztam olyan írással, ami ennyire jól össze lett volna rakva. Ezt előrebocsáthatom, de mégse szaladjunk ennyire a végére már az elején.

Nos, nem titkolt szándékom volt azért belekezdeni a történetbe, mert egyszer már kötelezőnek ajánlottam az azok megreformálásáért szóló bejegyzésemben, és, ha már egyszer látatlanban annak ajánlom, akkor tudjam már, hogy mit adnék a következő generáció kezébe.
Igaz ugyan, hogy jócskán megnehezítette a dolgomat az angolul, és e-book-ban történő olvasás (magyarul, papír alapon a lehetetlenséggel határos beszerezni még könyvtárból is), de akkor is a végére értem, és te jó ég...

Na jó, hogy értehető legyen mitől ájuldozom, kitérnék egy kicsit a szerkezetére a dolognak.
A 15 fejezetes könyv 9. fejezetéig egy szót sem hallunk Narnáról, sőt a Pevensie tesókról sem, de róluk az egész könyvben nem. Hogy miért, arra lentebb kitérek.
A szerkezetre visszanyargalva... Szóval 9 fejezetet várnunk kell arra, hogy Narnia, Aslan és a többiek feltűnjenek a színen. Én személy szerint addig rettenet módon szenvedtem a sztorival, DE voltak apró villanások, amiknek segítségével még a gondolata is elkerült annak, hogy letegyem a könyvet. És ezért olyan te jó ég kategória. Egy mérföld hosszú felvezetés után jön az igazi lényeg, és az a bevezetés olyan, hogy lehet, hogy unod, nem érdekel stb, de nem teszed le, mert a random beütő villanásokat várod lap lap után. Zseniális.

A történetet szerintem nem kell bemutatnom senkinek. A megjegyzésem hozzá annyi, hogy tényleg nagyon átitatja a vallási téma az egészet, onnantól kezdve, hogy Narnia a szemünk elé kerül. Először a Teremtéstörténet, aztán az Édenkert históriája. Olyan mozzanatok, amiket mindenki ismer, még az is, aki nem gyakorolja a vallását. És ez is egy nagyon szép vezérfonala az egésznek, és pontosan ezért ajánlottam én kötelezőnek akkoriban.

A szereplőkről nem igazán tudok mit mondani főleg a fentiek miatt. Nem fogom elemezgetni Aslan karakterét, mikor tudjuk, hogy kit szeretne "megszemélyesíteni". És ezt bizonyos tetteiből, és szavaiból, már az első megnyilatkozásától tudni lehet.
A mindenki által ismert Pevensie tesók meg ugye még nincsenek is színen. Na de hogy miért...

Kevesen tudják, hogy a Narnia Krónikái sorozat nem kronológiai sorrendben lett megírva/kiadva, és csak a 7 történetet egy kötetben közlő könyvben állt fel a kronológiai sorrend. A közhiedelemmel ellentétben NEM az Oroszlán, a Boszorkány és a Ruhásszekrény az első Narnia-kötet, hanem ez, a Varázsló unokaöccse.
Van még egy kötet, a harmadik, a Ló és kis gazdája (The Horse and His Boy), ami kicsit megkeveri a szálakat, mert az a történet a The Lion, the Witch and the Wardrobe cselekménye alatt játszódik.
Egy szóval azért nincsenek Pevensie tesók, mert a cselekmény ideje alatt még meg sem születtek. És ez egy másik zseniális húzás, hogy hogy köti össze az író ezt a viszonylag hosszú "előzménykötetet" azzal, amit a filmből mindenki ismer.

Összességében továbbra is fenntartom, hogy kötelezővé kellene tenni, nos, ha az egész sorozatot nem is, de mondjuk egy-két kötetét biztosan. Felnőtt fejjel meg pláne érdemes elolvasni. Angolul is tessék belekezdeni bátran, mert a nyelvezete annyira nem nehéz.

Értékelés
5/4 - Muszáj vagyok levonni 1 pontot, mert túl sokat kellett várjak Narnia felbukkanására.

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás