I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

J. K.Rowling: The Hogwarts Collection (Pottermore Presents 1-3)

Ahhoz ez a három kis szösszenet túl rövidke, hogy egyenként külön-külön bejegyzést érdemes legyen nekik szentelni. Együtt hárman viszont egy olyan kerek egészet alkotnak, amit egyenesen bűn lenne nem ajánlani a Harry Pottert kedvelő olvasóközönség becses figyelmébe.

Azoknak, akik nem hallottak volna erről a három kis könyvecskéről, ami a „The Hogwarts Collection” néven fut, álljon itt néhány alapinformáció.
A három kötet, melyeket igazából a Pottermore, vagyis a varázsvilág hivatalos központja jelentetett meg, olyan írásokból állnak, melyek hivatalosan nem szerepelnek a könyvekben, mégis szervesen kötődnek a kánonhoz. Legyen szó karakterprofilokról, helyszínekről, roxforti tanórákról, vagy a varázsvilág tagjairól, mágikus tárgyakról.
Végighaladva a három könyvön, meglátjátok majd, mennyi mindent érintenek ezek a kis 60-80 oldalas szösszenetek.

1. Short Stories From Hogwarts of Heroism, Hardship and Dangerous Hobbies
Ebben a négy fejezetes kis irományban konkrétan négy karakter teljes megírt profilját követhetjük nyomon. Ez a négy karakter pedig McGalagony, Lupin, Trelawney és a Hagrid előtt állományban lévő Legendás lényeg gondozása tanár Silvanus Kettleburn.
Nem tudom egyébként, hogy az írói preferencia vagy a történetben betöltött fontos szerep játszik közre a dologban, de egy kicsit aránytalan a karakterprofilok kidolgozottsága. Míg McGalagony és Lupin élete a kezdetekről, sőt a szüleik közti viszonytól kezdve érintve vannak, addig a másik kettőről alig néhány mondat van, az is a minden fejezetben benne lévő „J. K. Rowling’s Thoughts” szekcióban, ahol az író a karakter úgymond létrejöttének hátteréről mesél, tehát nekik történeten belül úgymond nincs is kidolgozott száluk.
Félreértés ne essék, Lupin és McGalagony a két kedvenc tanárom, tehát abszolút nem bántam, hogy róluk részletesebben olvashatok, csak azt mondom, hogy a másik kettőnek is kijárt volna. Mindenesetre örülök, hogy Kettleburn egyáltalán ilyen szintem bekerült, mert róla összesen talán kettő mondat van a könyvekben.
A karakterek mellett természetesen kiegészítő írások is vannak, amik szervesen kapcsolódnak az élettörténetekhez. Ilyen pl. McGalagonnyal kapcsolatban az Animágia, vagy plusz infók a Vérfarkasokról, illetve az igazi Látókról.
Igazából érdekes dolgokat olvashat az is ebben a részben, aki időt szánt arra, hogy végignyálazza a Pottermore összes cikkét.

2. Short Stories From Hogwarts of Power, Politics and Pesky Poltergeists
A címből már kitalálható, hogy itt egy kicsit komplexebb területre barangolunk, és bele pillantunk a varázslók politikájába is egy kicsit, amellett, hogy olvashatunk hatalommániás banyákról, valamint mindenki kedvenc kopogószelleméről is.
Az öt fejezetes könyv első része Dolores Umbridge karakterprofilja, élettörténete, és megint csak J. K. gondolatai a karakterről, illetve arról, aki öt inspirálta.
Hogy őszinte legyek, attól, hogy megtudtam, miért viselkedik úgy Dolores, ahogy, nem tudtam jobban megkedvelni. Szerencsére az írás célja nem is ez volt. Alapjáraton nem szeretek rosszat kívánni senkinek, még annak sem, aki megérdemli, de az a karakter minden további nélkül valóban megérdemelte, amit kapott.
A második rész kalandozik el a politika világába, és visszavisz minket a Mágiaügyi Minisztérium mai szerkezetének felépülésének történetéhez, valamint egy komoly névsort is olvashatunk az eddigi összes Mágiaügyi Miniszterről. Fontos, hogy mivel a három könyv nem dolgozza fel a Cursed Child történéseit, Kingsley az utolsó a miniszterek sorában.
A politikához kapcsolódóan egy kicsit kitekintünk az Azkaban történetére is, már onnantól kezdve, hogy eredetileg azt nem is börtönnek szánták, egészen addig, hogy hogyan telepedtek oda a Dementorok, és hogy lett más a börtön egész rendszere a Második Varázslóháború után.
A harmadik szekció Horatius Lumpsluck élettörténetével kezdődik, és hozzá kapcsolódóan olvashatunk még a bájitalokról általában, egy konkrét bájitalról, ami a Százfűlé főzet, illetve az üstökről, amiben a keverékek készülnek.
Igazából én nagyon örültem annak, hogy Lumpsluck karaktere kicsit terítékre került, mert nekem a könyvekben sosem tűnt szimpatikus karakternek, az olvasókörben résztvevők viszont szerették, és most egy kicsit nekem is sikerült megértenem, miért.
Viszont amikor megláttam, hogy átmegyünk Percy-be, és elkezdünk üstökről értekezni, majdnem eldobtam a könyvet.
A negyedik-ötödik rész pedig Mógus és Hóborc karakterét érinti nagy vonalakban. Ugyanaz a helyzet itt is, mint az előző könyvben Trelawney-val és Kettleburn-nel (akit amúgy magyarra Ebshontra fordított le zseniális kreativitással Tóth Tamás Boldizsár), nagyon kevés róluk az infó. Bár az a kevés nagyon érdekes, de egek, annyira olvastam volna még a kastély állandó bajkeverőjéről!

3. Hogwarts – An Incomplete and Unreliable Guide
A könyvecske 7 fejezete nagyjából mindent érint, amit a kastéllyal és a lakóival, illetve az ott folyó kemény munkával kapcsolatban tudni érdemes. Vannak persze a Roxfortnak olyan titkai, amik valószínűleg mindenki előtt rejtve maradnak, aki átlépi a kastély tölgyfa ajtajának küszöbét.
Az első fejezet a Roxfortba való utat mutatja be. Részleteiben a King’s Cross-t, a 9 és ¾. vágányt és magát a Roxfort Expresszt. Gondoljatok bele abba az utazásba…
A második rész az elsőévesek legnagyobb próbatételébe a beosztásba, és annak történetébe vezet be minket a Teszlek süvegen keresztül, valamint szót ejt arról is, hogy kik voltak azok a diákok, akik különösen nagy fejtörést okoztak a Süvegnek, illetve akiket esetleg nem jó házba tett. Bármennyire tagadja is a Süveg, azért voltak ilyenek páran.
Szó esik persze a kastélyról és környékéről is. Különös tekintettel a Hugrabug klubhelyiségére, amiről ugye nincs szó a könyvben. Beemelve ugyanakkor elmaradhatatlanul a Tekergők Térképét, mint egy olyan tárgyat, amit az a négy egykori diák készített el, akiknél jobban senki nem ismerte a kastélyt és környékét. Az utolsó, amiről szó esik az pedig a roxforti birtok talán legrejtélyesebb látványossága a tó.
Ezután esik szó magukról az órákról. Mind a kötelezőkről és a kötelezően választhatókról. Illetve nem kerülhető meg itt sem az Időnyerő, mint olyan. Szerettem olvasni, hogy mi volt az író célja azzal, hogy megteremti, majd el is pusztítja ezt az eszközt. És legyen bármilyen fura rájöttem arra, hogy ezeket a motivációkat elég kár volt aláásni a Cursed Child-dal.
Az utolsó előtti részben szó esik a kastély azon lakóiról, akikkel annyira nem foglalkoztunk a könyvben. A kísértetekről és a kastély festményeiről. Kiemelve Félig Fej Nélküli Nick-ket (és a lefejezésének történetét), valamint Sir Cadogan bátor kis festményét.
Az utolsó rész pedig a kastély olyan mágikus tárgyaival, és rejtett helyiségeivel foglalkozik, mint Edevis tükre, a Bölcsek köve, vagy éppen a Titkok Kamrája, és még más érdekes dolgok.
Engem pl. nagyon meglepett, hogy a történetben szereplő Merengő nem Dumbledore-é, hanem az iskola tulajdona, de Griffendél Kardjáról is szívesen olvastam.

Összességében azt mondom, rövidségük ellenére átfogó könyvecskék ezek, ahol a tárgyalt témáknak, személyeknek, dolgoknak közvetett, vagy közvetlen módon, de közük van egymáshoz. Tehát sehol nem volt az az érzésem, hogy ez a téma vagy dolog, csak random lett bedobva a nagy egészbe. Jól átgondolt, kerek írások ezek, amiket igazi csemege volt olvasni.

Értékelés
5/5 – Mindegyikre ezt adtam egyébként

Zeneajánló
Annyira rövid olvasmányok voltak, hogy nem is nagyon hallgattam mellettük semmit.

Rick Riordan: Camp Half-Blood Confidential

Elég intenzíven szenvedek mostanában már én is a nagy melegtől, ráadásul kitört rajtam valami új lelki válság féle nyavalya. Egyszóval nem vagyok a legjobb passzban, na, úgyhogy keresnem kellett egy laza, nevettető könyvet. Rick bácsi most sem okozott csalódást, mert a Camp Half-Blood Confidential-lal éppen azt találtam meg, amire szükségem volt.

Persze, mivel az írónak a PJO sorozattól kezdve minden regényét olvastam (kiegészítő kötetek terén van még némi hiányosságom), ezért a könyv túl sok új információval nem tudott szolgálni. Mégis jó volt olvasni. Miért? Mert Percy Jackson narrálásai még mindig magasan a legviccesebb az összes karakter szemszöge közül. Na, jó, ismerjük el, Leo Valdez, azért szorosan ott liheg a nyomában. Szóval ez az alaphangulatot már megadta. Külön örültem annak is, hogy régi ismerős, és szeretett karakterek szintén hangot kapnak a könyvben. Will, Nico, Annabeth, Grover, Coach Hedge, mind-mind ott vannak, ha többre nem is, egy levél erejéig biztosan.

Vannak itt olyan szereplők is persze, akiknek a sorozatban nem nagyon halljuk a hangját, itt viszont megszólaltak, az olvasó meg régi kedves ismerősként köszöntötte őket. Ilyen volt Sally Jackson, Percy anyukája, és Dr. Frederick Chase, Annabeth apukája. Érdekes dolgokról beszélgettek Thalia-ékkal. És tudjátok mit. Múltbéli rossz tapasztalatok ide vagy oda, én azért szívesen megnéznék egy szülői értekezletet a táborban.

Jöttek aztán olyan szereplők a saját kis, a táborhoz kapcsolódó történeteikkel, akik még nekem is újak voltak. És ezek az apró kis novellák megint ugyanolyan lelkesedéssel voltak olvashatók, mint az interjúk, vagy éppen a tábor bemutatása. Az egészet keretbe foglaló Apolló körbevezető film megint egy zseniális ötlet.

Régóta mondom, hogy bizonyos fokig a hősömnek tekintem Rick bácsit. A nagyszerű stíluson túl azzal vett le, és vesz le a mai napig folyamatosan a lábamról, hogy tűpontosan bele tud helyezkedni a karakterei szemszögébe. Legyen az akár a drámakirály Percy, vagy Aphrodité egyik idegesítő kikent-kifent divatmajom lánya.
A másik meg, hogy olyan ügyesen lavíroz a már meglévő, és még folyamatban lévő sorozatai között, és olyan boszorkányos ügyességgel köti azokat össze, hogy egyeseknek nagyon komolyan illene, kellene tanulniuk tőle. Szerintem mindenki tudja, kiről beszélek.

Szóval igen, ha egy könnyű, laza, nevettető, gyorsan olvasható valamit szeretnétek, akkor ez a könyv kitűnő választás. Csalódni semmiképpen nem fogtok benne.

Értékelés
5/5 – Imádom, ahogy a bácsi ír, na.

Zeneajánló
Vicceltek velem? Fél nap alatt olvastam ki. Szerintetek hallgattam bármit is? Jó, igen, hallgattam, mert mazochista vagyok. Tessék:

Böszörményi Gyula: Beretva és tőr (Ambrózy báró esetei 2,5)

Mivel nyakunkon a befejező kötet, az Ármány és kézfogó megjelenése (aminek az előrendelése természetesen az első pillanatban megtörtént, ahogy tudomást szereztem róla, hogy előrendelhető, tehát elvileg a jövő hét folyamán kézhez is kapom a könyvet), éppen ideje volt, hogy egy kicsit visszazökkentsem magam a századforduló Magyarországának a légkörébe, és ha csak fájdalmasan rövid ideig is, de újra élvezhessem báró Ambrózy Richárd, és az ő minden lében kanál segítőtársa, Hangay Emília társaságát.

A történet nem kapcsolódik ugyan szorosan a trilógiához, az alaphangulatát mégis remekül hozza. Jelen kis szösszenet kidomborít nekünk egy ügyet, mely a trilógia második kötetében csak említés szintjén szerepel. Eddig annyit tudtunk erről az ügyről, ami itt elénk tárul, hogy Richárd egy sürgős hívás következtében négy teljes napra rejtélyesen eltűnik az Ambrózy-villából, Mili kisasszonyt is hátrahagyva.

Bevallom őszintén, egy kicsit tartottam ettől a kisregénytől, mert nem számítottam kedvenc főhősnőnk jelenlétére az ügy közelében, és aggódtam, hogy az állandó kotnyeleskedés mellett folyamatosan megmutatkozó éles ész nagyon hiányozni fog a történetből.

Nos, ha ezt hittem, akkor még két kötet után sem ismerem igazán Hangay Emíliát. Ugyanis a kisasszony természetesen kimódolja, hogy az ügy közelében lehessen, és ismét hathatós segítségére legyen nyomozótársának.

A helyzet az, hogy ezt a könyvet olvasva, és rekordidő alatt befejezve (főleg a mostanság tetten érhető olvasási tempómhoz képest) akarva-akaratlan Agatha Christie regényeihez kellett hasonlítanom azt, amivel találkoztam. Ugyanis egy olyan csavarosan felépített bűnesetről, és tettesről van szó, akit, ha magamnak kellett volna lefülelnem, biztosan nem lettem volna rá képes. Természetesen végig elhittem, hogy az a személy a tettes, akire a terhelő bizonyítékok mutattak.

A történet második pozitívuma közvetlenül az író személyét dicséri. Nemzetközi színtéren is ezerből, ha egy író akad, akiről el lehet mondani, hogy ugyanolyan csavaros és csodálatos történeteket képes írni 80 oldalban, mint 800-ban. Erre tessék, Magyarországnak vagy egy Böszörményi Gyulája, aki rengeteg kutatómunkával, és érzésem szerint még annál is nagyobb lelkesedéssel ugyanezt véghezviszi. Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a sorozat a további Böszörményi-köteteket illetően is megvett magának kilóra!

Értékelés
5/5* - Nagyon várom az Ármány és kézfogót!

Zeneajánló
Annyira rövid ideig tartott olvasni, hogy nem hallgattam zenét sem közben. Nem is tudtam volna rá odafigyelni annyira lekötött a könyv.

Rick Riordan: Percy Jackson's Greek Heroes

Ha már az egész világ úgyis az új Riordan-sorozat, a Gods of Asgard első kötetének megjelenését ünnepli, gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal, és megírom a már régóta esedékes értékelésemet erről a kiegészítő kötetről.

Nos, talán még emlékeztek volt egy ehhez hasonló kiegészítő kötete már a Percy-univerzumnak, ahol rendkívül jó humorral megáldott főhősünk az Olimposzi istenek életét mutatja be, pár érdekes mitológiai jelenettel megfűszerezve. Ezek persze minden történet esetében csak egy verziók a körülbelül 25 közül.

A Greek Heroes nagyon hasonló, csak nem az istnekre fókuszál, hanem az ősi Görögországban élő hősökre, akiket az istenek előszeretettel kínoztak halálra, természetesen csupán szeretetből.
De komolyan, Percy felvázol nekünk 12 hőst, akik közül kettőnek happy end a története. Abból a kettőből is Psyche-t nagyon csúnyán megrángatta Aphrodite.

Na, nem mintha Percy nem figyelmeztetett volna erre előre. Egyébként az ő sajátos humora és modern megjegyzései teszik színessé a könyvet a legeslegelejétől fogva. Mégis valahogy... kevésbé kötött le, mint bármelyik Olympians, vagy Heroes of Olympus kötet, vagy akár ennek a kötetnek az "ikertestvére" a Greek Gods. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tetszett, vagy nem volt éppen tanulságos, egyszerűen jóval tovább tartott elolvasni. Illetve jóval kevésbé ragadt meg, mert megint elég nagy időközöket tartottam két olvasás között. Vagyis valahol befejeztem, aztán viszonylag sok idő múlva felvettem újra a fonalat.

Ennek ellenére nem azt mondom, hogy nem érdemes elolvasni. Ha a végére értem a Riordan köteteknek (ami a Sword of Summer megjelenésével megint tolódik), tuti előveszem még egyszer a House of Hades-szal egyetemben. Mert megérdemi, hogy érdemben tudjak róla gondolkodni, ami így kissé nehézkes.
Egy szó, mint száz, ha tehetitek vegyétek kézbe, olvassátok el, mert erre a kis kiegészítőre is jellemző, ami Rick és Percy párosára általában. Tanít és megnevettet.

Így a végére csak halkan megjegyezném, hogy nem hittem volna, hogy Rowlingon kívül találok még egy olyan írót, aki ilyen mesterien váltogat a karakterei személyisége között, de most ezt megéltem Riordannal. Akkor is, ha a HoO E/3-ban volt írva. Aki olvasta, úgy is tudja, miről beszélek.

Szóval összességében nyugodtan tessék belekezdeni ebbe a könyvbe is. Hangulat kell hozzá. Ha az megvan, akkor nincs semmi akadály.

Értékelés
5/5 - Pici elfogultság, de mindent figyelembe véve és a saját dolgaimat lehántva megérdemli.

Zeneajánló
Homecoming - Percy Jackson and the Lightning Thief Soundtrack

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás