I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Wizarding World Book Club #17 - Technology

Okay.  Komolyan összeszedem magam, és mielőtt fognám magam, és eltenném magam holnap hajnalra, megírom nektek az első Tűz serlege összefoglalót, hogy aztán jövő héten megint teljes lelki nyugalommal verhessem magam minimum két hetes csúszásba. Na, jó, nem, remélhetőleg ilyenre azért nem lesz példa megint, de aztán a csuda tudja, mi fogja az időmet elrabolni megint.
Addig is viszont itt van a „Technológia” témaköre, és a hozzá kapcsolódó érdekesebbnél érdekesebb gondolatok.

Indítsunk is mindjárt a szokásos módon a három témaindító kérdéssel.

  1. Miért érdeklődik annyira Mr. Weasley a mugli technológia iránt?
  2. Veszélyesek Fred és George kísérletei?
  3. Még mindig megdöbbenti Harry-t a varázsvilág?

Az első kérdésre az legegyszerűbb válasz a kontrakérdés. Miért izgatja annyira a muglikat a mágia világa? Gondoltam ezt így nem teszem fel, mert a múltkor sem díjazták, mikor értetlenkedve visszakérdeztem egy kérdésnél. Hát egy másik válaszadótól nem retweet-elik a visszakérdezést? Ki érti ezt, mi alapján szelektálnak.
Minden esetre én azt válaszoltam, hogy azért, mert ez számára egy hobbi, plusz, mivel ilyen területen dolgozik, nem árt, ha naprakész marad. Mondjuk akár olyan dolgokban is, hogy pontosan mire való a gumi kacsa. Plusz nem álltam meg és affirmatív formában közöltem, hogy igen, a muglik is érdeklődnek a varázsvilág iránt. Mr. Weasley érdeklődése teljesen ugyan az, csak egy másik szemszögből.
Egyébként elindult ezzel kapcsolatban egy érdekes headcanon szál, mégpedig az, hogy Mr. Weasley valószínűleg napi levélváltós kapcsolatban áll a Roxfort Mugliismeretet oktató professzorával, és a roxmortsi hétvégéken ülnek le megvitatni az elméleteiket, amiből egy idő után nem lesz más csak némi vajsör-gőzös vihogás. Most mi van? Ne mondjátok nekem, hogy ti nem néznétek meg szívesen egy ilyen jelenetet. Na, ugye! Tisztára, mint egy olvasókör, nem?
Aztán persze a nyilvánvaló okokon kívül voltak, akik megemlegették Arthur olyan alapvető jellemvonásait, mint a kedvesség, a nyitottság, az intelligencia, vagy a kíváncsiság. Mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy ilyen Arthur személyisége, amilyen. Bárhogy is, azt nem lehet letagadni, hogy ő is az igazán jó emberek csoportját erősíti a történetben.

Veszélyesek Fred és George kísérletei? Szerintetek? Persze, hogy azok, de egyrészt az ikrekről beszélünk, akik amúgy is szereti „óvatosan átlépni a határokat”, és fejjel előre belerohanni minden veszélyes helyzetbe. Másrészt meg a veszély vállalása nélkül soha senki nem jutott volna előbbre semmilyen innovációban. Nem lenne fejlődés és minden és mindenki folyamatosan egy helyben toporogna csak. Kinek lenne az jó?
És a vicc az, hogy ehhez a kérdéshez nincs is mást, mit hozzátenni. Egészen egyszerűen azért, mert a válaszadók szilárd többsége ezen a véleményen van. Veszélyesek, igen, okozhatnak nem kis galibát annak ellenére, hogy magukon tesztelték a termékeket, ugyanakkor mindenki hangoztatja, hogy a srácok zsenialitása (ami mondjuk szerintem egy kicsit erős szó, bármennyire szeretem is az ikreket), és kitartása becsülendő, követendő dolog, és érdekes inspirációs alapot szolgáltat.

Harry és a mágia, mint olyan kapcsolata. Ugyan kérem. Hát hogy a fenébe ne lepődne meg nap nap után minden pillanatban, főleg, hogy minden egyes átkozott nyáron jól elzárják a varázsvilágtól. Én legalábbis meglepődnék, ha nem érezné úgy minden vakációkor, hogy csak álmodta az egészet. Meg egyébként is, a mágiát megszokni csak úgy nem lehet, ha nem olyan közegbe születsz bele, ahol a varázshasználat mindennapos dolog. Szerintem legalábbis a mágia sokkal érdekfeszítőbb lehet Harry, mint mondjuk Ron számára, akinek a mágia a mindennapjai része. Aki számára a mágia léte normális, megszokott mindennapi, sőt merem állítani, hétköznapi dolog.
Persze, azt sem lehet állítani, hogy a mágia, mint olyan kőbe vésett dolog volna, hiszen az ikrek a legjobb bizonyítékai, hogy vannak azért még rések rendesen. És tényleg, a mágia folyamatosan változó-fejlődő dolog, de én személy szerint tartom magam ahhoz, amit magam mondtam, akkor is, ha a kicsit azért az én álláspontommal szemben megfogalmazott válasszal is egyet értek.
És ahogy a válaszokat elnéztem, megint szinte mindenki azonos véleményen van.

Nos, nagyjából ennyi lett volna a rövidke összefoglaló az első GoF beszélgetésről. A héten a téma a „Nemzetközi mágia” lesz a Kviddics Világkupa döntőjével, a Sötét Jeggyel, és a rejtélyes Kupor családdal. Érkezem a beszámolóval, remélhetőleg időben, és most megyek is olvasni, mert még van egy fejezetem az erre a hétre kiszabott adagból.

Wizarding World Book Club #16 - Talent

Na, jól van most már, Everglow, embereld meg magad! – gondoltam én ezt az elmúlt pár napban sokszor, mert annyi megírni való bejegyzés halmozódott fel, hogy már lassan én is képtelen vagyok számon tartani. Elhozom hát most nektek azt a három bejegyzést, aminek a legrégebbi darabjával (vagyis pontosan ezzel itt) közel másfél hete lógok most már. A felállás a következő. Elhozom az utóbbi két olvasókör összefoglalóját, közé ékelve pedig, hogy még jobban felhíguljon a blog tartalma (mert ugye eddig sincs még elég filler bejegyzés) kísérletet teszek egy új rovat indítására, melyben a színházi élményeimet mesélem el. Most viszont akkor első körben jöjjön a 16. olvasókör összefoglaló. Ez volt az utolsó Azkabani fogoly téma, és a címe „Tehetség” volt. A témaindító kérdéseink pedig:

  1. Gondolod, hogy bölcs dolog Időnyerőt adni egy mintadiák kezébe?
  2. A Patrónus bűbájt meg lehet tanulni könyvből, vagy igazán belső tehetség, és fogékonyság kell hozzá?
  3. Mi volt a legfontosabb dolog, ami Lupin tanított Harry-nek?

Az első kérdésre nagyon megosztóak voltak a válaszok. Sokan írták azt, hogy egyenesen felelőtlenség, mert az Időnyerő veszélyes dolog, teljesen mindegy, hogy mintadiák kezében van-e vagy sem. Voltak, akik felszólaltak ugyan Hermione védelmében, de egyébként veszélyes vállalkozásnak tartották bárkinek odaadni a szerkezetet. Megemlítette ezen felül sok mindenki, hogy Hermionének se tett jót, ugyanis, ha mást nem is, az egészségét mindenképpen elég csúnyán kikezdte. Aztán harmadszor vannak azok, akik hozzám hasonlóan azt a nézetet vallják, hogy bár veszélyes, de számíthatunk arra, hogy egy mintadiák amúgy rendesen fogja használni, és vigyáz vele, mert felfogja, mennyire veszélyes szerkezet van a birtokában, és milyen törvényeket szeg meg azzal, ha felelőtlenül használja, és ezeknek a cselekedeteknek mik lesznek a következményei.
Sokszor mondtam már, hogy azt imádom a klub résztvevőiben, hogy sosem félnek kikukkantani a dobozból egy-egy kérdés kapcsán. Ennél a kérdésnél is eljutottunk oda, hogy a felnőtt társadalom, legyen szó akár a mugli -, akár a varázsvilágról nem ad hitelt egyesek szavainak azért, mert fiatalok. Ez miért jó? Egy fiatalember miért nem lehet megbízható. Még úgy is, ha nem csupán az iskolai jegyei alapján ítéljük meg az érdemeit? Ahogy folynak a beszélgetéseink mostanában, egyre inkább rájövök arra, hogy az író által megteremtett varázsvilág, és a muglik világa nem is áll olyan rémesen messze egymástól.
Arról nem beszélve, hogy az oktatás területén is mutatkoznak itt javítani valók. Hogy nem lehetett azt mondani a lánynak pl., hogy nem járhatsz ennyi órára, és minimum kettővel rövidítsd már meg magad. Máig nem értem én sem, minek kellett neki pl. Mugliismeret. Én személy szerint csak felhúztam volna magam sok varázsló felsőbbrendűségi érzetén azon az órán.

Hogy megtanulható-e a Patrónus megidézése könyvből? Minden egyes tag plain and simple válasza az volt, hogy nem. Persze az alapok megtanulhatók, viszont ez pont az a bűbáj, amit gyakorlatban kell nagyon erősíteni.
Én személy szerint elzárkózom attól a megoldástól is, hogy csupán tehetség kérdése lenne az egész, és nem csak azért, mert nem tartom kifejezetten tehetséges varázslónak Harry-t. Ami itt szerintem minden esetben közre játszik, és ezt a véleményemet ki is fejeztem, az az akaraterő, és a vágy. El kell hinned magadról, hogy képes vagy egy patrónus megidézésére ahhoz, hogy képes legyél rá, és nem mellesleg háttérbe kell szorítanod a saját önzőségedet. Gondoljatok bele mennyire rettenetesen nehéz feladat ez. És erre magadnak kell megtanítanod saját magadat.
Ehhez a ponthoz nagyon nem tudok mást hozzáfűzni.

Hogy mit tanított Lupin Harry-nek, és azok közül is mi a legfontosabb, egy nagyon nehéz kérdés. Méghozzá azért, mert rengeteg mindent tanult(unk) Lupintól, de ezek nagy többségéhez bizony ki kell nézni a dobozból.
Az én válaszom az, hogy a legfontosabb dolog, amit Harry-nek taníthatott az az volt, hogy nincs, és soha nem lesz egyedül, annak ellenére sem, hogy a szüleit elvesztette. Mindig lesz vele valaki, aki szereti, támogatja, és úgy mellette van, ott van, ha szüksége van rá. Egy árva fiúnak, aki olyan körülmények között él, amilyenekben Harry a szünidőkben szerintem ez a legnagyobb ajándék.
A többiek válaszai is figyelemre méltóak egyébként. Van aki, azt emelte ki, hogy megtanított minket arra, hogy ki merjünk állni a démonjainkkal szemben, és ne féljünk attól, akik vagyunk. Van, aki a szeretet és a barátság megdöbbentő erejére, és Lupin óriási szívére alapoz. Nagy igazság az is, hogy soha ne szégyenkezz amiatt, hogy félsz.
Rengeteg mindent tanultunk Lupintól, és ennek köszönhetően szerintem, ha megint előveszem majd a könyvet az olvasókör után, már én is ebben a szellemben fogok Lupinra nézni. Nem mintha eddig nem tartottam volna egy pedagógus-mintapéldánynak azt a karaktert, de most még jobban.

Nos, azt hiszem, számomra ebbe a témába ennyi fért bele. A tűz serlegének első témaköre múlt pénteken a „Technológia” volt. Esélyes, hogy azt az összefoglalót már csak holnap fogom nektek tudni elhozni, mert rettenetesen fáradt vagyok, de most még azért megpróbálkozom egy másikfajta beszámoló leírásával.

Wizarding World Book Club #15 - Secrets and Concealment

Nézzük akkor, hogy az eheti téma, a „Titkok és leleplezés” milyen izgalmakat tartogatott az olvasókör résztvevői számára.
Megint volt három témaindítónk, úgymint:

  1. Lupinnak tényleg titokban kellett volna tartania vérfarkas voltát?
  2. Bíznak egymásban a Tekergők?
  3. Mi volt a legnagyobb titok, ami kiderült a Szellemszálláson?

És akkor most gondolkodjunk el egy kicsit. Persze, Lupinnak mindenképpen ki kellett volna állnia egy előítéletes varázsvilág elé, és büszkén hangoztatni, hogy „hello, igen, én egy vérfarkas vagyok”, igaz? Könyörgöm, így is elég atrocitás éri szerencsétlen embert, nemhogy még be is valljon valamit, amitől aztán szinte az egész közösség megbélyegezné. Persze azzal egyetértek, hogy a kiállása biztosan sok vérfarkasnak adott volna reményt, meg segítséget, de amíg a Greyback-hez hasonló szörnyetegek gyakorolnak befolyást a farkasok csapatai felett, addig egyszerűen nem látok esélyt arra, hogy Lupin ilyen irányú törekvései (ha egyáltalán vannak/voltak valaha ilyen irányú törekvései) célt érjenek. Sajnos mindkét oldalról, túlságosan nagy az előítélet és a befolyás a másik csoport felé, hogy ennek megváltoztatására egy ember elég legyen. Márpedig sajnos nem sajnos Lupin, amennyire én tudom egyedüli a sajátjai között. Ez talán be is bizonyosodik akkor, mikor Dumbledore kérésére a sajátjai közé épülve kémkedik a Rendnek.
Szóval nem. Bármennyire borzasztó is az, hogy a személyiségünk egy részét lepel alá kell rejteni, Lupin itt a saját érdekében cselekedett jót. És higgyétek el, úgy mondom ezt, hogy, ha valaki, hát akkor én tényleg utálom, ha valakit olyanért ítélnek el, amiről nem tehet, sőt a bátorságáért, amiért vállalni meri saját magát, még ha nem is lenne neki muszáj, csak a sárdobálást kapja. Szégyen, de sajnos a világ így működik. És nem csak a varázsvilág, a muglik világa is. Nem értem ugyan, miért, de kénytelen vagyok beletörődni.

Hogy bíztak/bíznak-e egymásban a Tekergők? Fontos kérdés, hogy a jelenről beszélünk-e vagy a régmúltról. A Roxfortos évek alatt, és az első Varázslóháború előtt/alatt még biztosan, később, kb. onnantól, hogy kiderült, hogy áruló van közöttük, már nem igazán. Éppen ezt mutatja a Titokgazda cseréje is, meg a körülmények, amelyek között ez megtörtént.  Aztán persze ott a Szellemszálláson lezajlottak nagyban hozzájárultak a bizalom újraépülésének kezdetéhez. Gondoljunk csak arra az ikonikus pillanatra, mikor Sirius Lupin nyakába vetette magát az első pillanatban, ahogy meglátta.
De ez az én véleményem. Sokan hangoztatták ugyanezt, voltak azonban olyanok is, akik a kétely leghalványabb árnyéka nélkül bizonygatták ezt a bizalmat. Értem én, szeretjük a Tekergőket. Én is szeretem őket, de a feltétel nélküli bizalom akkor sem hozott volna magával titkokat a barátságba. Márpedig itt aztán volt titok, nem kevés. A legjobb válasz erre az, hogy igen, bíztak egymásban, de vannak olyan helyzetek, ahol a bizalom akarva-akaratlan megbomlik. Nos, a háború, és az árulás pont ilyen helyzet.
Valaki egyébként azt is hangoztatta, hogy James haláláig volt teljes az összhang, utána nem, mert James volt, aki ragasztóként összetartotta a csapatot. Ezzel két dolog miatt nem tudok egyet érteni. Egyrészt a titkolózás már jóval James halála előtt, történetesen James életének megóvásában elkezdődött. Plusz a feltételezés, miszerint James ragasztó lett volna, élből hibás. James egy főkolompos volt, egy vezér. Ha volt itt ragasztó, az Lupin volt. Egész egyszerűen azért, mert a másik három érte tett mindent.
Szóval igen, ez sem egy könnyen megválaszolható kérdés. Nagyban függ a körülményektől.

A legnagyobb felfedett titok a Szellemszálláson. Persze, rengeteg titokra fény derült, bár egyik esemény a velejárója volt a másiknak. Lupin, mint vérfarkas, a Tekergők, az illegálisan űzött animágia, Pettigrew. Sirius ártatlansága és minden más.
Persze rengetegen ragadtak le annál a semmiképpen nem elfeledhető ténynél, hogy Sirius ártatlan. Nagy dolog valóban, ami engem mégis elképesztett az a nagyon nagy mértékű szeretet, amit abban a jelenetben láttam. Gondoljatok bele…
a) Harry az első pillanatban ott üti-veri Siriust, ahol tudja, Sirius mégsem haragszik, megértő, megmagyarázza, miért tette, amit tett, bebizonyítja, hogy szerette James-t és szereti Harry-t mindennek ellenére.
b) Könyörgöm Lupinnal évekig egymást tartották Voldemort pribékjének mégis testvéri szeretettel ugrottak egymás nyakába az első lehetséges pillanatban. (A lowkey WolfStar shipper énemet most inkább hagyjuk ki a játékból).
c) Ron és Hermione akik a lehetetlen helyzetben is védték Harry-t.
d) Csámpás, aki az életével óvta volna meg Siriust.
Az egész jelenet egy az egyben át volt itatva őszinte szeretettel. És ennél, meg a megbocsátás hatalmas erejénél nagyobb titkot nem fedhettek volna fel azon a helyen.

Összességében ez most jobb alkalom volt, mint a múlt heti, de a kedvenc helyet még mindig nem vette át. Muszáj lesz most már összekaparnom magam a béka feneke alól, és újra belefolyni a lehető legtöbb beszélgetésbe. Mondjuk, ha engem kérdeztek, kicsit elnyújtották ennek a könyvnek a tárgyalását. 4 hét alatt simán végig lehetett volna rajta járni. Mi lesz itt még a 4-5. kötettel? Sebaj, minél hosszabb lesz ez a kezdeményezés, annál jobb.
Jövő héten a „Tehetség” lesz a témakör, ami az Azkabani fogoly utolsó hete lesz. Alig várom már, hogy elkezdjük a Tűz serlegét. Nagyon újra kell már olvasnom azt a könyvet.

Wizarding World Book Club #14 - Grudges

A felhalmozódott papírmunka miatt múlt héten nem tudtam elhozni az aktuális olvasókörös bejegyzést. Mivel azonban a hegy nagy részét leküzdöttem, lazításképpen elhozom az utolsó két témát az ilyenkor szokásostól eltérően két külön bejegyzésben, plusz érkezik egy könyvértékelés is a mai nap folyamán.

Nézzük viszont először az olvasókör 14. alkalmának összefoglalóját, aminek a címe „Grudges” vagyis „Sérelmek” volt. A három témaindító kérdésünk pedig a következő:

  1. Joga volt Pitonnak összehasonlítani Harry-t James-szel?
  2. Hermione valóban szűk látókörű, ahogy azt Trelawney gondolja?
  3. Draco az apjától örökölte azt a haragot, amit magában hord?

Ha belegondolunk, ezek rendkívül komoly és nagyon könnyen félreértelmezhető kérdések. Nekem sikerült is félregondolnom rögtön az elsőt. Mert csupán a többiek válasza tükrözi azt a fordítást, amit én fent leírtam. Én első körben úgy értelmeztem, hogy „Igaza volt-e Pitonnak…?”
És, ha az én szempontomból nézzük, akkor jogos az én válaszom, miszerint igenis igaza volt, hiszen Harry – külsőre legalábbis – rettenetesen hasonlít James-re. És ez szinte elkerülhetetlenné teszi, hogy elkezdjék kettejüket egymáshoz hasonlítgatni. Arról nem beszélve, hogy én tulajdonképpen arról sem vagyok meggyőződve, hogy Pitonnak nincs igaza, és Harry nem örökölt egyáltalán semmit természetében James-től. Hiszen akárhányszor hasonlítgatják az apjához, inkább büszke, mint sem. Igaz, nem tudhatja még Piton miért is látta olyannak az apját, amilyennek.
A többség persze bőszen ellenkezik, hogy hát hogy lehet ilyet gondolni?! Harry egy teljesen más ember, ő nem az apja, és az ő cselekedeteit ne ítélje már meg senki az alapján, ahogy az apja annak idején viselkedett.
És persze, abban a legmesszebbmenőkig egyet értek, hogy nem szabad pusztán a szülei alapján megítélni a gyereket, hiszen a gyerek is egy önálló akarattal rendelkező emberi lény, és lehet, hogy teljesen más habitusú, mint a szülei. Viszont a kutya pontosan itt van elásva. Harry annyira ragaszkodik a szülei emlékéhez, és annyira azt hallja majdnem mindenkitől, hogy mennyire jó emberek voltak, hogy ő nem is akar másmilyen lenni, mint a szülei. Aztán természetesen, aki negatív véleményt fogalmaz meg bármelyikükkel kapcsolatban, az biztos téved, és csak azért csinálja, hogy az emléküket befeketítse.
Nem mondom, hogy az elméletnek Harry szemszögéből nincs alapja, hiszen Dursley-éknél folyamatosan ezzel találkozik nap nap után és el sem tudja képzelni szerintem, hogy lehet a negatív véleménynek más oka is. Elvégre Harry itt még mindig csak 13 éves.

Mi a helyet Hermione-val? Valóban szűk látókörű? Remek kérdés, és a válasz attól függ, hogy kinek teszik fel. Trelawney persze, hogy szűk látkörűnek látta. Elvégre ő egy jós (legalábbis sokak szerint az, és ő is szeretné magát annak hinni), ergo mondhatjuk azt rá, hogy nem is igazán evilági lény. Őt mindig is valami éteri aura fogta körbe. És, hát valljuk be a jósláshoz, mit olyanhoz tényleg az kell, hogy az ember fogékonyabb legyen a megmagyarázhatatlanra. Kb. olyan ez, mint a mugliknál az asztrológia, meg a különböző spirituális tanok.
És akkor most nézzünk rá Hermionéra. Arra a Hermionéra, aki szilárdan áll két lábbal a földön, igazi tudós lélek, és kb. csak azt hajlandó elhinni, amire létezik írásos bizonyíték. Persze, hogy a jóslástan nem a szíve csücske. De ez nem jelenti azt, hogy szűk látókörű lenne, vagy ettől ne adj’ Isten kevesebbet érne mások szemében. Hermione egy borzasztóan intelligens személy, aki olvasottságával, tudásával nem egyszer mentett meg nem kevés életet. Attól, hogy ő a háttérben van, és nem hősködik feleslegesen még nagyon is jelen van, és ebből a szempontból szerintem soha nem jutott neki elég credit.
Szóval erre a kérdésre nem létezik egyértelmű igen vagy nem válasz. Mindenkinek a személyiségétől függ, hogy kinek ad igazat kettejük közül. Éppen ezért nem csak hogy egyértelmű válasz nem létezik, de ostobaság azt gondolni, hogy bármelyik is helyes lehet. Vélemények léteznek ebben a kérdésben, de semmiképpen nem lehet azt mondani, hogy a miénktől ellenkező válasz alapjaiban helytelen. Én mindenesetre Hermione mellett teszem le a voksomat. Nem hiába ő a kedvenc szereplőm.

És akkor Draco. Őszintén szólva meglepődtem, hogy ezen a ponton ő is belépett a játékba. Vele kapcsolatban nagyon egyetértek azzal a megállapítással, amit ugyan nem én fogalmaztam meg, hogy a harag és a sérelem nem egy olyan dolog, amit örökölni lehetne. Draco természetének alakításában, ami viszont nagyrészt az őt ért sérelmekhez vezetett nagyon nagy szerepe van az apjának. És itt most kizárólag azt értem, hogy milyen nevelést kapott. A Malfoyok vagyonuknál, és tiszta vérüknél fogva rettenetesen büszke családnak tűnnek nekem, és Draco is ebben a büszke szellemben nevelkedett. Pusztán erre szabad csak gondolni az „öröklött” sérelmek alatt. Semmiképpen nem arra, hogy Lucius bárhogyan is, de abuzálta volna a gyerekét. Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy ez még mindig az eredeti és hamisítatlan Rowling féle Harry Potter, amiről szó van, és nem a részben ez alapján íródott messzemenően kifacsart borzalom, ami Cassandra Clare neve alatt fut.

Összességében azt mondom, hogy számomra ez volt az az alkalom, amit a legkevésbé élveztem az olvasókör kezdete óta, amiben biztos nagyon sokat játszott közre az a tény, hogy sem az egészségem sem az életkedvem nem volt a toppon két hete.
Mindjárt láthatjátok, hogy a következő téma, a „Titkok és leleplezés” mennyivel gyakorolt rám mélyebb benyomást.

Wizarding World Book Club #13 - Competition

Vasárnap, tehát WW Book Club, és most lesz először olyan, hogy a beszélgetés egyes szálairól direkt nem esik majd szó, mert egy bizonyos ponton elmentünk elég személyes dolgok felé. Kérlek, ezt vegyétek figyelembe. Köszi előre is.

Ezzel a felütéssel kezdjünk is neki a heti témánknak, ami a „Versengés” volt. Emlékeztek, múlt héten még nem tudtam elképzelni, hogy hogy jön ehhez a könyvhöz a versengés. Hogy őszinte legyek, ezt még most sem tudom, hogy túl vagyunk a témán. A kviddicskupáért való küzdelem, és Harry Anti-Dementor programja volt a fő fókuszban. De hogy tiszta legyen, miről is van szó, ímhol a három témaindító kérdés.

  1. Cedric inkább nagylelkű vagy kompetitív?
  2. Miért akarja Harry olyan elszántan tökéletesíteni a Patrónusát?
  3. A történet ezen pontján (a 13. fejezet végén járunk) ki a jobb barátja Harry-nek?

A legtöbben igazából arra mentek rá, és ebben amúgy sok igazságtartalom is van, hogy lehet egyszerre az ember becsületes és kompetitív. Cedric is ilyen. Mert igen, meg akarja mutatni, hogy a csapatával együtt le tudja győzni a Griffendélt (akiknél ugye van egy olyan fogó, aki eddig egyszer nem hibázta el a cikeszt), de mindezt úgy akarja megtenni, hogy mindketten egyelő esélyekkel indulnak. Márpedig az, hogy Harry a dementorok miatt elég nagy fizikai hátrányba kerül, semmilyen körülmények között nem tekinthető az egyenlő esélyek kategóriájába eső helyzetnek.
Tulajdonképpen én nagyon szerettem ezt a választ, még akkor is, ha nem ez vetődött fel bennem elsőként (hogy az mi volt, arról majd pár sorral lejjebb egy picit mesélek), viszont felvetette bennem a kérdést, hogy vajon, ha újrajátsszák azt a meccset, és nem nehezíti a csapatok dolgát az ítéletidő, akkor vajon ugyanúgy megnyerte-e volna a Hugrabug azt a találkozót. Félreértés ne essék, én el tudom képzelni, hogy Cedric akkor is győzelemhez segítette volna a csapatot, de mindenképpen érdemes lett volna látni egy olyat is. Sajnos erre lehetőség több nem fog adódni a történetben.
És akkor most jöjjön a másik legtöbbet megfogalmazott vélemény a kérdéssel kapcsolatban, amiben először én is osztoztam. Eszerint, ha választani kell, akkor Cedric inkább becsületes, mint kompetitív, lévén a karakter magában hordja mindazt, ami a Hugrabug házat olyanná teszi, amilyen. Ezzel kapcsolatban valaki megfogalmazta, hogy bár ő nagyon is egy mellékszereplő, aki nincs meg sajnos nem is lesz sokat színen, viszont ettől függetlenül az egyik legtisztább karakter az egész történetben. Ezzel egyet tudok érteni, ha elvonatkoztatok attól, hogy ki és hogyan játszotta Cedric-et a filmben. Valahogy nekem Robert Cedric-je egy idegesítő bájgúnár volt, pontosan az, akinek az előítéletek alapján lennie kellett volna a könyvben is. Az igazi Diggory viszont tényleg egy talpig becsületes ember volt. Többek között ezért is várom már, hogy végre elkezdjük olvasni a Tűz serlegét. Nagyon sok jó feldolgozandó téma van abban a könyvben.

Ami a második kérdést illeti, szerencsére senki nem volt annyira szűk látókörű, hogy azt mondja, Harry csak a kviddics miatt akarta legyőzni a demetrorokat. Mindenki tudta, hogy emögött jóval több meg nyomósabb indok van. Sokan emlegették, hogy meg akart szabadulni mindattól, amit akkor hall, amikor egy demetor túl közel megy hozzá. Én ezzel egészen egyszerűen azért nem tudok rokonszenvezni, mert Harry maga vallotta be, hogy titkon vágyik arra, hogy a szülei hangját hallja, hiszen más emléke nincsen róluk.
Én igazából azt fogalmaztam meg (és ebben páran egyet is értettünk), hogy ő igazból azért szeretne ezektől megszabadulni, mert zavarja, szégyelli, hogy ő érzékenyebben reagál ezeknek a lényeknek a jelenlétére, mint mások. A gyengeség jelének véli a reakcióját, márpedig Harry az első iskolai napjától fogva pontosan azt igyekszik bizonyítani, hogy ő nem gyenge. Tulajdonképpen még mindig nem csinál mást, mint hogy igyekszik lépést tartani a nevével, illetve igyekszik felnőni hozzá.
Innen aztán kikerekedett egy nagyon-nagyon-nagyon szerteágazó beszélgetés, ami többek között tartalmazott olyan szálakat, mint a kontroll és az irányítás közti különbség, Lupin, mint apafigura jelenléte, Hagrid, mint apafigurának alkalmatlan, ám barátként nagyon is jelen lévő és fontos szereplő, Harry, mint a saját életének irányításával kapcsolatban inkompetens szereplő, és a többi. Csak és kizárólag azért nem linkelem be azt a beszélgetésfolyamot megtekintésre, mert itt ment el elég személyes irányba a dolog a végén.  Egyébként már csak az ilyen elkalandozások miatt is nagyon érdemes részt venni, az olvasókörön.

Ami a harmadik kérdést illeti, ezzel nagyon nem tudtam kit kezdeni. Hogyhogy ki a jobb barátja Harry-nek? A barátságot szerintem nem lehet így mérni. A barátság mindig, és minden formájában fontos és értékes. Szóval jobb barátja nem lehet Harry-nek sem egyik, sem másik. A kérdést úgy lehet inkább értelmezni, hogy a helyzetben melyikükkel értünk inkább egyet. Ebben az esetben pedig azt mondom, hogy Hermione. Miért? Mert az igaz, hogy többször tesz olyat, ami Harry-nek nem tetszik, vagy fáj neki, de Hermione mindig, minden körülmények között azt tartja szem előtt, hogy Harry-nek jó legyen, és van ereje ennek érdekében olyat is megcselekedni, amiről tudja, hogy nem fognak miatta rá jó szemmel nézni.
Persze, mind szép és jó, hogy Ron itt, most ebben a helyzetben szolidáris vele, de nem attól vagy jó barátja valakinek, hogy mindig azt a véleményt hangoztatod, amit ő. Azt kell figyelned, hogy szerinted mi igaz, és mi HELYES és a szerint kell cselekedned.
Felhozatnám én itt most Ronnak a Tűz serlegében, meg a Halál ereklyéiben mutatott vérlázítóan ostoba viselkedését, de nem fogom. Szeretem Ron karakterét, de gondolkodjunk már el azon, hogy Ron meg Hermione közül ki cselekedte a több jót, meg személyiségépítőt Harry-vel szemben.

Mára azt hiszem összesen ennyit szerettem volna írni. Jövő héten követezik a harag témaköre (szívderítő témák, nemde?), gondolom, Ron és Hermione macska-egér harcára kihegyezve, illetve majd talán szóba kerül a Piton vs. Tekergők örök harag témaköre is.
Jövök majd a beszámolóval mindenképpen.

Wizarding World Book Club #12 - Magical Creatures

Vasárnap van, ami azt jelenti, hogy ideje megírnom a heti jelentésemet az aktuális olvasókörről. Sajnálom, hogy mostanában „csak” ilyen bejegyzések vannak, de egyrészt részt vállaltam egy projektben, amiről még nem igazán beszélhetek, de higgyétek el, nagyon szuper, és megtisztelő. Másrészt meg éppen egy olyan könyvet olvasok, ami messze, nagyon messze áll a megszokott olvasmányaimtól, és így egy kicsit (sokkal) lassabban megy az olvasása. De igyekszem most már visszatérni a könyvértékelésekkel is, amilyen hamar lehet. Vannak betárolva érdekes történetek az őszre.

Viszont akkor most nézzünk rá a Book Club-ra, aminek a heti témája a „Varázslények” voltak. A három témaindítónk pedig a következő:

  1. Harry elhiszi, hogy a Zordó valóság?
  2. Szerinted a Hippogriffek veszélyesek?
  3. Mit gondolsz, miért akarta Lupin Professzor, hogy Neville álljon ki a mumus ellen?

Az, hogy Harry hisz-e a Zordóban elég összetett dolog megint, ahogy arra a válaszok különbözősége tökéletesen rámutat. Ami a saját véleményemet illeti, bizony mérlegeli a lehetőséget, és eléggé meg van ijedve, főleg, mióta látta azt a könyvet az Abszol úti könyvesboltban. Viszont a jóslástannal már az első perctől nincsenek túl jó tapasztalatai, ezért emiatt eléggé formálódik a véleménye.
A kedvenc válaszom egyébként az, amiben az egyik tényleg nagyon okos véleményeket megfogalmazó tag azt mondja, hogy Harry számára a Zordó egy metaforikus dolog. Mindannak a rossznak a „jelképe” úgymond, ami eddig történt, és ami történi fog vele. Eszméletlenül okos válasz ez!
Ami még elgondolkodtatott, hogy valaki párhuzamba állította a Zordót, és azokat a hangokat, amiket annak idején a Titkok kamrájában Harry hallott. Arra gondol, hogy ennek is lesz/van valami magyarázata.
Aztán persze van olyan, aki azt mondja, hogy pont amiatt hisz a Zordó létezésében, mert látta azt a nagy fekete kutyát, mielőtt a Grimbusz felvette volna.
Szóval itt is van mindenkinek mindenféle véleménye, hol kiterjedt beszélgetésekkel, hol mindenféle kiváltott reakció nélkül.

Veszélyesek-e a Hipporiffek? Egyöntetű vélemény alapján az derült ki, hogy persze, veszélyesek, akkor, ha bántják őket.
NA, DE!
Itt jöttem é, és a dobozból kikukkantva, valamint Harry kissé már unalmasnak tetsző karakterétől elrugaszkodva felvetettem a kérdést, hogy vajon Draco Malfoy mi a fenének vette fel a Legendás lényeg gondozása tantárgyat, mikor a srác az égvilágon senkivel nem törődik magán kívül. Ezt a gondolatot aztán a Club megosztotta, és jó ég, hadd ne mondjam, mit kaptam én ezért a hozzászólásokban. Volt, aki velem együtt gondolkodott a kérdésen, volt, aki lerendezte azt egy egyszerű „biztos egyszerűen akart jó jegyet”-tel és volt, aki kapásból meg akart kínozni, amiért ilyeneket merek állítani a nagyságos Malfoy úrfiról.
Komolyan mondom, nem tudom, hányszor kellett elmagyaráznom, hogy én a történet jelenlegi pontján ismert Dracoról beszélek, aki még semmilyen tekintetben nem nézhető rétegelt karakternek, sem olyannak, akit bármiért is sajnálni kellene. Könyörgöm, 13 évesen végignézte volna premier plánban egy ártatlan állat halálát, csak, hogy a gazdájának bánatot okozzon.
Igen, a történet későbbi pontján Draco is bizonyítja, hogy nem egy egysíkú karakter, de ezen a ponton abból még semmit, de semmit nem látni.
Ha valaki egyébként kíváncsi a kommentáradatra, akkor itt megnézheti. Angolul tudók, még mindig előnyben.

És, hogy mi van Neville, Lupin és a mumus triójával? Erre szerintem konkrét válasz nem is létezik. Már csak azért sem, mert Lupin egy rendkívüli módon rejtélyes (fél) ember. Bölcs, jó emberismerő, és a diákjai veséjébe lát. Éppen ettől olyan jó tanár.
A többiek véleményei rendkívül érdekesek. Van, aki szerint Lupin tudja, milyen hányattatott sorsú Neville, lévén tudja, mi történt a szüleivel. Valaki egyenesen odáig ment, hogy Lupin meglátta Neville-ben saját magát. Valaki pedig természetesen azon a véleményen van, hogy puszta impulzus volt, amit Piton negatív kommentárja szült meg benne (és mert látni akarta régi ellenfelét nagymamaruhában).

Összességében megint olyan érdekes kérdéseket kaptunk, amiken érdemes elgondolkodni, és hát nem is olyan nagyon egyszerű rájuk válaszolni. Ti gondolkodtatok már ezeken a kérdéseke, mikor olvastátok a könyvet? As always, most is érdekelne a véleményetek.

A következő hét témája elméletileg (meg gyakorlatilag is) a „Versengés” lesz. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ezt a témát tartalékolni lehetne a Trimágus Tusás részekre. Nem is emlékszem, hogy az Azkabani fogolyban van-e a Kviddicsen kívül bármilyen versengés. No, majd meglátjuk. Minden attól függ, hogy a 9. fejezettől meddig kell majd olvasni az aktuális hétre, amit valószínűleg majd holnap tudunk csak meg.

Mindenesetre jövök majd a beszámolóval, és ígérem, jönnek most már a tényleges könyvértékelések is.

Wizarding World Book Club #11 - Crime and Punishment

A hét elején megkaptuk az Azkabani fogoly körének setup-ját, és az első téma főbb pontjait, úgyhogy kezdődhetett az olvasás. Az első téma a „Bűn büntetés” volt ennél a könyvnél és már a felvezető pár sor is élénken megragadta a fantáziámat.
Ebben ugyanis az történt, hogy egy képzeletbeli spektrum két végére helyezték Harry-t és Siriust. Mondván, az egyik bűnt követett el, mégis futni hagyták, a másik (mint azt a történet végére megtudjuk) egy olyan tettért ült börtönben több, mint egy évtizedig, melyet el sem követett. Tehát ártatlanul szenvedi el a lehető legrosszabbat.
Érdekes volt ezt így ilyen szemszögből olvasni, mert így még nem gondoltam erre a párosra, pedig tényleg elég ordító ellentét, és erre az alapra helyezve megváltozik az egész történet mondanivalója.

De egyelőre maradjunk csak az első 4 fejezetnél, és a múlt heti alkalomnál, ahol a fent emlegetett témában a három megszokott kérdésünk a következő volt:

  1. Szerinted Harry bánja, hogy felpuffasztotta Marge nénit?
  2. Jól tette Caramel, hogy beszélt a Mugli Miniszterelnöknek Siriusról?
  3. Szerinted mitől fél Harry legjobban a történetnek ezen a pontján?

Igazából sok mindent az első két kérdésre nem nagyon fogok tudni mit írni. Érdekes volt, hogy talán az esemény indulása óta most először mennyire egyet tudtak érteni a résztvevők a kérdésekre adott válaszokban.

Az első kérdésre mindenki részéről egy elég határozott nem volt a válasz. Illetve volt olyan, aki azt a véleményt fogalmazta meg, hogy bánja, de csupán a rá váró következmények miatt. Az ilyen véleményekhez aztán jöttünk jó sokan, és helyre tettük a dolgot, hogy Harry fél a következményektől, mert nem akarja, hogy kicsapják a suliból. Ugyanakkor a félelem, és a megbánás két teljesen különböző érzelem. Harry nem bán semmit. Ő azon a véleményen van, hogy a nő megérdemli, amit kapott. És tudjátok mit. Én nagyon is igazat kell, hogy adjak neki. És ezzel kapcsolatban egy aprócska meglátás, amit szintén leírtam egy vélemény alá. Harry nem azért lett dühös, mert Marge őt ócsárolta, Dudley-t meg abajgatta. Harry egészen addig türtőztette magát, amíg az a banya nem állt neki a szülei emlékét sértegetni, és nem látta azt, hogy a nagynénje, az édesanyjának a tulajdon testvére ezt nemhogy eltűri, de még adja is a mocskolódás alá a lovat. Most gondoljatok bele abba, ti hogyan reagálnátok, ha a ti szüleiteket, vagy a puszta emléküket mocskolnák így be. Na, ugye.

Arra a kérdésre, hogy Caramel vajon jól tette-e, hogy beavatta a Miniszterelnököt szintén egyöntetű igenek jöttek mindenhonnan. Nem láttam olyat, aki azt mondta volna, hogy ez egy elhibázott döntés volt. Sőt, páran odáig mentek, hogy kijelentették, Caramel nem sok intézkedésével értenek egyet, de ezzel igen. Nos, valóban, figyelembe véve Caramel karakterének későbbi alakulását, egy ilyen megjegyzés tényleg igazi bóknak számít.
Egyébként, ahogy így visszanézegetem a hozzászólásokat rá kell jönnöm, hogy azoknak az igeneknek a megindokolásában rejlik az igazi érdekesség. Valaki szerint ez is egy kísérlet volt, hogy közelebb hozza egymáshoz a két világot, más azt mondja, hogy puszta védelemből tette, amit tett, megint más azt mondja, hogy pánikolt, és egyébként is, biztos megkérdezte Dumbit a dologról, mielőtt cselekedett volna. (Zárójeles megjegyzés: Szeretem ezt a book club-ot)

A harmadiknál aztán jött a fekete leves. Mitől félhet a történet ezen a pontján Harry a legjobban? Mivel a 4. fejezet záró mondatában az van, hogy a legnagyobb baja, hogy az őt körülvevő jövőbeli fokozott biztonsági intézkedések miatt nem mehet majd Roxmortsba, én ezt írtam le válaszul. Amúgy gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki hajlamos megfeledkezni arról, hogy valójában hány éves is Harry a történet ezen a pontján. Az ilyen megszólalások, gondolatok viszont erősen tudatosítják az emberben, hogy a srác nem több egy 13 éves gyereknél. Mert… Attól nem fél, hogy egy hírhedt gyilkos a nyakára pályázik, de „Jézusom, nem fogok tudni elmenni Roxmortsba!” Priorities my dear, ha már cca. 2 éve Hermionét ezért cseszegettétek Ronnal…
És akkor itt emlegetném fel a többség véleményét, ami szerint leginkább attól fél, hogy kicsapják a suliból. Ez igaz, de kérdezem még egyszer, miért is abajgattátok Hermionét a prioritásai miatt anno?
Voltak aztán persze olyan válaszok, amit kevesebben osztottak. Egyesek azt gondolták, hogy a Zordótól fél a legjobban, vagy a Dementortól, vagy éppen magától a félelemtől, az ismeretlentől. A legutolsón kívül én a többit nem tudom osztani, mert a Zordóról és Dementorról még azt sem tudja eszik-e vagy isszák, ilyen bölcsességek, mint hogy „Amitől igazán félsz, az maga a félelem” Harrynek az életben nem jutnának eszébe. És Lupin professzor, aki az ilyenekben viszont tényleg nagyon pró, még szintén nem lépett színre.

Ti egyébként mit gondoltok a kérdés(ek)ről? Szívesen meghallgatnám a véleményeteket akár a blogon, akár privátban.
A jövő hétről szólva egyelőre csak annyit tudunk, hogy a téma a Varázslények lesznek. Tartsatok velem majd annak a témának az összefoglalójakor is.

Wizarding World Book Club #10 - Myth and Legend

Az elmúlt héten fogtuk magunkat, és jól kiveséztük a második könyvhöz rendelt utolsó témánkat. Érdekes kérdések, még érdekesebb válaszok, egy fanfic recommendation és egy újabb remek hangulatban eltöltött óra. Ilyen volt a „Mítosz és legenda” témaköre.

A beszélgetés alapját megadó három kérdés a következő volt:

  1. Mit gondolsz, Mardekár Malazár jó ember volt?
  2. Mi volt a legfontosabb igazság, amit a Titkok Kamrája felfedett számunkra?
  3. Milyen kérdések maradtak megválaszolatlanul a Titkok kamrája végén?

Az első kérdésre a leggyakoribb válasz azt hiszem borítékolható. Gyakorlatilag senki nem mondta azt, hogy Malazár igenis jó ember lett volna. Ez nem is baj, mert szerintem sem volt az. Viszont a többség gondolkodás nélkül rávágta a nemet. Mert milyen ember az, aki rasszista, és egy halálos szörnyet enged egy gyerekekkel teli helyre, ráadásul gyilkolási szándékkal.
Ne tessék félre érteni. Ezekben a meglátásokban is van igazság, és semmiképpen nem mondom azt, hogy a rasszizmus bármilyen formája felett bármikor is szemet kell hunyni. Nem. Viszont az is igaz, hogy az egész történet folyamán Mardekárnak is és a házába járó tanulóknak is egyetlen egy oldalát látjuk. Ez az oldal pedig az, amit a közvélemény is erősen befolyásol, és ami szerint, aki a Mardekárból kerül ki, az nem lehet tisztességes, és jó szándékú varázsló. Gondoljunk már bele, hogy ez a kijelentés pontosan olyan előítéletes, diszkriminatív és rasszista, mint amilyennek a többség hiszi a Mardekárosokat a történet alapján.
Hollóhátas létemre mondom azt, hogy igenis a Mardekár háznak is megvannak a maga értékei. Jobban összetartanak, és jobban tudnak számítani egymásra, mint az összes többi ház tanulói. Példának okáért. Ha valami baj éri egyiküket, vagy valamelyiküket bántják, azt az egész ház bosszulja meg kollektíve.
Szóval az éremnek itt is nagyon két oldala van. Arról nem beszélve, hogy Mardekár Malazárról, mint karakterről nem nagyon tudunk semmit, azon kívül, hogy ő kezdte el ezt a vértisztasági őrületet, és építette fel a Kamrát. Azon elgondolkodott már egyszer valaha bárki is, hogy MIÉRT gondolta úgy, hogy erre a szankcióra amúgy szükség van? MIÉRT lett ő a történelem során az egész varázsvilág szemében a gonosz alapító. Biztos oka volt. Plusz adalék a kérdés konkrét megválaszolhatatlanságának bizonyítékául, hogy a jó, és a rossz fogalma, amilyen egyszerűnek tűnik, olyan összetett. Nincs tisztán jó, és tisztán gonosz ember (nem, még Voldemort, és a Halálfalói sem vegytisztán gonosz karakterek), Madekárra sem lehet ezt így egyszerűen kimondani, mert bőven nem tudunk eleget a karakterről.

Hogy mi a legfontosabb titok, amit a Kamra felfedett nekünk? Hogy őszinte legyek, számomra ezt Dumbi foglalta össze egy óriási horderejű mondatban. „Nem a képességeink, hanem a döntéseink mutatják meg, kik is vagyunk valójában.”
Ha a nagy képet nézem, akkor ki kell mondanom, nem szeretem Dumbledore karakterét, de ez nem jelenti azt, hogy az öregnek nem voltak – főleg itt a sorozat elején – bölcs megvillanásai.
A többiek részéről aztán jöttek a változatosabbnál változatosabb válaszok. A pláne az egészben az, hogy a kérdést sem értelmezte mindenki ugyanúgy. Van, aki a helyből magából, van, aki a könyvből indult ki.
Éppen ezért volt érdekes, az olyan válaszokat olvasni, amik szerint Hagrid ártatlansága volt a legfőbb bizonyíték. Mert, ha a könyvre vetítve értelmezem a kérdést, akkor ebben valóban nagy igazság van. Aztán persze ott a szintén rendkívül okos válasz, hogy bizony itt tudtuk meg, hogy Volemortot egykor Tom Denemnek hívták. Mert ennek tényleg nagy jelentősége lesz a következő kötetekben. Remélem, emlékezni fogok erre a momentumra, mire elérünk a Félvér Herceg vonatkozó fejezeteihez. És természetesen az is kiderült, hogy Harry bizony jó helyen van abban a házban, ahol van. Azt talán mondanom sem kell, hogy a sarkalatos pontok mellett sok-sok egyéni vélemény is emlegetésre került. Ginny karakterfejlődésétől kezdve egészen addig, hogy Tom Denem tulajdonképpen dögös pasi. Yapp. Széles skálán mozog a fandom fantáziája.

És végül a megválaszolatlanul maradt kérdések. Erre nekem személy szerint az egész történet ismerőjeként nagyon nehéz volt értelmes gondolatot kiszenvednem magamból. Igazából első körben az jutott eszembe, amit már a múltkor is emlegettem, vagyis emlegettek a többiek. Vajon Dumbi már itt elkezdett gyanakodni a Horcrux-ok létezésére? Még mindig azt mondom, hogy elég mind blowing lenne, ha kiderülne, hogy már itt elkezdte felépítgetni azt a történetszálat, amire amúgy az egész sorozat kifut.
Aztán eszembe jutott egy másik kérdés. Hogy a fenébe gyógyították meg Félig Fej Nélküli Nick-et a Mandragóra sziruppal? Mármint kísértetként meginni effektíve ugye nem tudta. Hogy adagolták neki? Érdekes válasz a Mandragóra fürdő. Én mindig azt gondoltam, hogy ilyen szórófejes spricnivel kezelték le.
A többiek válaszait nem igazán néztem át, de itt is voltak megmosolyogtatók, és gondolkodtatók. Utóbbira példa egyébként, hogy milyen vérrel festette tele a falat Ginny. Az én tippem azoknak a kakasoknak a vére, amiket megölt. Van, akit megdöbbentettem, hogy volt egyáltalán ilyen, hogy ölt meg kakasokat.
Plusz infó, hogy volt olyan ember, akit sikerült felvilágosítani, hogy a kígyóknak nincsen szemhéjuk. Ebből kikerekedett egy beszélgetés, hogy Denem hogy maradhatott életben a Kamrában, ennek végtermékeként kaptam egy fanfici ajánlatot. Ki tudja, talán egyszer még azt is értékelni fogom.

A következő hétről, illetve az Azkabani fogoly témáiról és menetrendjéről még nem tett fel infókat a Pottermore, de mindenképpen jövök majd jövő héten az újabb beszámolóval. Stay tuned!

Ps. Sajna a WWBC Live-on nem tudtam részt venni, mert elfogyott az adatforgalmam, de ahogy láttam, annyi történt, hogy az eddig felmerült kérdéseket vitatták meg egy élő videóban 2-3 Potterhead-del, akik amúgy részt vesznek az olvasókörben. Szóval sok érdekességet nem mutathatott. Kb. olyan volt, mintha a két könyvet összefoglalták volna úgy, ahogy én hetente minden egyes témát. Azt meg talán elég, ha egy helyről hallja az ember.

Wizarding World Book Club #9 - Phobias

Most, hogy már a book club hivatalos oldala is pillanatokba szedte a múlt hét pénteket, itt az ideje, hogy én is hozzam a saját kis élménybeszámolómat a legutóbbi alkalomról.
Ezúttal a „Fóbiák” témakörét jártuk alaposan körbe. Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy miért pont itt és most került megvitatásra a témakör. Segítségképpen. A Titkok kamrájának 11-15. fejezetét olvastuk múlt héten, amibe pont beleesett a Tiltott Rengetegben lezajlott pókicás incidens, és mint tudjuk, Ron barátunk rettenetesen fél eme nyolclábú állatkáktól. Na, szóval ehhez mérten, a témaindító kérdéseink a következők voltak (jelzem, egyiknek sincs köze se Ronhoz, de a fóbiákhoz se nagyon):

  1. Miért nem fél Harry azoktól a hangoktól, amiket hall?
  2. Kinek van a legtöbb félnivalója a Hagrid kunyhójában lezajlott események után? (Tudjátok, mikor Caramel letartóztatja Hagridot, Dumbit meg meneszti az iskola felügyelő bizottsága.)
  3. Felelőtlenül viselkedett Hagrid?

Az első kérdésre nekem személy szerint az volt a válaszom, hogy mivel Harry tudja, vagy legalábbis tudni véli, hogy a testtelen hang nem őt akarja bántani, nincs oka félni tőle. Inkább arra fókuszál, hogy megoldva a rejtélyt, a többieket óvja meg a bajtól.
Természetesen elolvasgattam a többiek válaszait is. Egy különösen tetszett, ami azt fejtette ki, hogy a Harry-ben lévő lélekdarab reagált úgy a hangra, ahogy. Szóval, hogy a helyzetre adott reakcióban Horcrux-Harry, és a párszaszájúság, mint olyan játszott nagy szerepet. Nem tudom, ki, hogy van vele, de belegondolni abba, hogy JK talán már itt megtervezte, és tudta, hogy hová akarja kifuttatni az egész sorozatát, nekem egészen mind blowing.
Aztán persze jöttek az olyasfajta válaszok, amik azt bizonygatták, hogy jaj, hát ő még mindig keresi magát, vagy éppen, hogy már megszokta, hogy a varázsvilágban egy csomó, fura megmagyarázhatatlan dolog történik, főleg vele kapcsolatban. És oké, azzal még egyet is értek, hogy nem igazán találta meg még a varázsvilágban a helyét, de hogy megszokta volna a furaságokat cca. 1 év után? Na, nem. Szerintem még hat is kevés volt neki. Sőt, ha azt vesszük, Dumbinak egy fél élet kevés volt. Mi a frászt akarunk Harrytől?
Az igazából „érdekes” vélemények azt feszegették, hogy a fiú igenis fél a hangoktól, csak elrejti, tagadásban van et cetera. És ebben is van igazság. Mármint… A könyvet olvasva valóban nem gondolunk arra, hogy Harry mennyire meg lehet ijedve, még akkor sem, mikor szemtől szemben áll a Kamra közepén Denemmel, de gondoljunk bele. Egy 12 éves gyerekről van szó, a világ legtermészetesebb dolga, meg érzelme nála a zavar, meg a félelem. Ugyanakkor tőle ugye nagy dolgokat várnak el, szóval bátornak kell mutatnia magát. Furcsa egy szituáció ez, és a kora alapján elvárthoz képest egészen jól kezeli azt a kiskölyök, más választása nagyon nem lévén ugye.

A második kérdés megint olyan tipikus ahány ember annyi válasz. Jelen esetben én is többek közt egy olyan válasszal jöttem fel, mint amit a közösségben már annyiszor megcsodáltam (inspiráló egy csoport, na), szóval, szerintem nem egy kifejezett személynek van itt/ott félnivalója, hanem az egész Roxfortnak. Mindenki abban a hitben van, hogy az iskola csak addig biztonságos, míg az igazgató ott van. És ez valahol nagyon is igaz, valahol pedig nagyon, de nagyon nem. Igaz, Ginny-t azután vitték el, hogy Dumbi lekerült a színről, de könyörgöm, ha az iskola olyan biztonságos lenne, akkor a merényletek el se kezdődtek volna. No, mindegy. Tény, ami tény, szerintem a történtek az egész iskolára súlyos hatással voltak. Egyesek nem is érzik milyen súlyossal is valójában.
Aztán persze itt is jöttek a kreatívabbnál kreatívabb válaszok. A kedvenceim Caramel és Agyar voltak, de tényleg röpködtek itt a nevek, és a szó legszorosabb értelmében véve okosabbnál okosabb indoklások. Emlegették sokan Harry-t, Ront, Hagridot, de még Ginny-t is, akinek a felemlegetése valóban rendkívül briliáns gondolat, hiszen hiába ő csinálja az egészet, nem szabad akaratából, és így aztán tényleg a napló uralma alatt áll már teljesen. Aztán. Ajjaj, olvasok itt én még érdekességeket. Valaki azt írja, hogy szeretné tudni mit gondolt Dumbledore. Na, azt én is. Rábízta a rejtély megoldását két 12 éves gyerekre! Mert ne mondja nekem senki, hogy nem tudta, hogy Harry meg Ron ott van.

Bonyolult egy kérdés ez, és még bonyolultabb jön. A harmadik kérdésre, miszerint Hagrid felelőtlen volt-e, adott válaszomat, ugyanis még az is kiemelte, aki a WWBC oldalát kezeli. Szerintem ugyanis Hagrid valóban felelőtlenül viselkedik az esetek nagy többségében, de nem azért mert rosszat akar. Gondoljatok bele. Hagrid tanácsot adott. A fiúk úgy döntöttek követik. Tiszta volt, hogy ezt fogják tenni, mégsem lett volna kötelező azt mondani, hogy akkor én most tényleg igazán minden felnőtt tudta nélkül, akik esetleg megmenthetik a seggem elmegyek az éjszaka közepén a Tiltott Rengetegbe pókokat követni. És mindezeken túl még azt is tudták, hogy Hagrid betegesen vonzódik az olyan állatokhoz, amit mások vérengző fenevadnak tekintenek. Szóval én nem azt mondom, hogy a fiúknak kell elvinni a balhét, de nekem ezt senki ne kenje csupán Hagridra.
Egyébként a legtöbben igennel válaszoltak a kérdésre, de belátták, hogy nélküle a rejtély aligha oldódott volna meg.
Szóval érdekes kérdéseket kaptunk megint, és ez szerintem csak bonyolódni fog, ahogy haladunk előre a sorozatban. Kíváncsi leszek.

Jövő héten jön az utolsó Titkok kamrája téma a Mítoszok és legendák. Remélem, jól bele folyunk majd.

Egyébként, akit érdekel, holnap, azaz 08. 22-én magyar idő szerint 8:15-kor lesz egy live beszélgetés, ami még fogalmam sincs milyen lesz, de, ha felbírok kelni, akkor részt veszek benne. Hozzak arról is beszámolót? :)

Ja és elvileg 3 napon belül – mielőtt vissza kell menjek dolgozni. hozok még egy könyvértékelést is. A nyár utolsó hetére pedig szívesen fogadok javaslatokat. :)

Wizarding World Book Club #8 - Celebrity

Úgy jött ki a lépés, hogy végül mégiscsak részt tudtam venni az eheti olvasókörön, úgyhogy minden különösebb nehézség nélkül tudom most hozni a beszámolót róla. Sőt, ha minden igaz, egy kis késéssel, de a jövő hetin is részt tudok venni. De ne szaladjunk ennyire előre. Az olvasókör eheti témája a „Sztárság” volt, a következő témaindító kérdésekkel.

  1. Szerinted Harry profitálhatott volna abból, ha odafigyel Lockhartra?
  2. Milyen hatásai lehetnek a hírnévnek a varázsvilágban?
  3. Harry vajon hírességnek tekintette saját magát?

Igazából, ahogy a kérdésekre érkező válaszok között alaposabban szétnéztem már akkor, rá kellett jönnöm, hogy ez az alkalom, egyfajta egyetemes egyetértés hete volt. Nem nagyon lehetett az általánostól elütő véleményeket találni egyik kérdés megvitatása közben sem.

Az első kérdéssel kapcsolatban nagyjából kétféle válasz fogalmazódott meg mindenkiben, és mindkettő elmarasztaló Lockhart-tal szemben. Az egyik (amit én is igyekeztem megfogalmazni), hogy Lockhart csaló mivoltából kifolyólag egyáltalán nem is volt, mit tanítson Harrynek. Annál is inkább, mert maga Lockhart sem értett a világon semmihez. Mármint a nagyképűsködésen, meg a hazudozáson kívül.
A másik vélemény pedig az volt, hogy igenis tanulhatott tőle bizonyos dolgokat. Mondjuk például azt, hogy NE viselkedjen, ha hiteles meg épelméjű akar maradni, és nem utolsó sorban hű akar maradni ahhoz, aki.
Aztán persze ott van a vélemény, hogy azért Gilderoy Lockhart nem véletlen volt annak idején a Hollóház ház tagja. Nem kis ész kellett ahhoz, hogy egy ilyen brand-et megcsináljon magának, és még ráadásul el is adja magát vele. Tény. Viszont én akkor sem tudom túltenni magam azon, hogy az az ember egy mocskos csaló, és szégyellem, hogy a házam tagja volt valaha. Szóval én mindenképpen maradok a saját kis véleményem mellett, és nem vagyok hajlandó semmilyen tekintetben és körülmények között elismerni azt a karaktert. Még akkor sem, hogy ha tényleg voltak néha jó pillanatai, ahogy azt páran szintén kiemelték. („A hírnév hűtlen társ”) Pedig soha nem vágyott másra, csak elismerésre.

A hírnév hatásai a varázsvilágban. Nos, ezt a kérdést nem is igazán érettem. Mitől lenne más a hatása a hírnévnek a varázsvilágban, mint a mugliknál? Muszáj ennyire elszeparálnunk a kettőt egymástól, főleg azok után, hogy nem is olyan régen megegyeztünk abban, hogy a varázsvilág messze nem olyan titkos, mint amilyen szeretne lenni?
Szerencsére a többiek is egyet értettek abban, hogy a kérdésben a szeparálni teljesen felesleges, és hogy itt is megvannak a hírnévnek az árnyoldalai. Tényleg külön öröm volt azt olvasni, hogy senki nem azt fejtette ki, hogy de jó lehet a sok varázsló között is híresnek meg nevesnek lenni, hanem tényleg arra koncentráltak, hogy bizony sokkal több negatívum éri a hírességeket ebben a világban is. Nem is kellett sokat mondani, csak meg kellett említeni Rita Vitrol nevét, aki a történetnek ezen a pontján amúgy még sehol nincs, de szerencsére többen többedjére olvassuk most végég az olvasókör miatt a sorozatot.

Az utolsó kérdésre pedig, hogy Harry sztárnak tekintette-e magát, egyetlen kivétellel mindenki azonnal rávágta a nemet. Az egy kivétel is arra fókuszált rá, hogy bármennyire utálja is, attól még Harry igenis tudja, hogy híres, és ezt később, miután sikerült teljesen internalizálnia valahogy még a maga javára is hajtja. És igazából ebben is van valami. Kezdve azzal, hogy a srác rövid úton beleőrült volna, ha inkább előbb, mint utóbb nem fogadja el a hírnevét, és mindent, ami azzal együtt jár.
Ezzel kapcsolatban meg aztán jött a bolondozás, hogy mi lenne, ha Harry a töri könyvekbe kerülne. Ki írná meg az életrajzát, miért kéne, hogy Hermione írja, és mi lenne a könyv címe. Tartalmas egy alkalom volt annyi szent. :)

Jövő héten jön a harmadik Titkok kamrája témahét, ami a fóbiákat fogja feszegetni. Igyekszem azon is tevékenyen részt venni majd, és jönni a beszámolóval utána.

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás