I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Wizarding World Book Club #40 - Fear

Régen volt már ilyen bejegyzés, úgyhogy most hozok egyet ebből is. Még akkor, amikor félbehagytam ezeknek a bejegyzéseknek az írását, mert már én is untam őket, kidolgoztam egy stratégiát arra, hogyan fejezhetném be ezt a bejegyzés sorozatot úgy, hogy ne árasszák el olyan reménytelenül a blogot, mint annak idején, mikor még egyáltalán futott az olvasókör. A stratégia pedig az, hogy a nyári vakáció 10 hete alatt felteszek minden héten egy összefoglalót. Így nyár végére pont el fognak fogyni, és mivel olvasok is majd azért folyamatosan, elszaporodni sem fognak.

Ennek az elgondolásnak az első áldozatául a március 23-i alkalom esik áldozatul, melynek a címe az volt, hogy „Félelem”, a témaindítói pedig a következők:

1. Gondolod, hogy Draco képes lett volna megölni Dumbledore-t?
2. Mit gondolsz, mitől félt Dumbledore a legjobban?
3. Szerinted mi teszi Harry-t bátorrá?

Az első kérdésre szerintem a válasz kettős. Attól függ, honnan nézzük. Ha a képességek oldaláról, akkor minden bizonnyal, képes lett volna megtenni. Draco nem egy gyenge varázsló, ami a képességeit illeti. Erkölcsi gátja volt annak, hogy nem tette meg. Lélekben nem rossz ember ő, nem egy egysíkú karakter, és ezt pont ez a kötet (a Félvér herceg) mutatta be a legjobban. A gyerek egyszerűen rájött, hogy morálisan nem jó dolog az, amit cselekedni készül. Sokadszorra olvasva amúgy, tehát ismerve a történetet, megint elgondolkodtam azon, hogy bizonyos tények birtokában milyen szinteken változhat meg egy ember jövője, világról alkotott látásmódja. Gondolok itt arra, hogy Piton jogosan félti vajon a lelkét abban a tudatban, hogy ezzel segít Dumbledore-nak? Jó kis kérdések ezek…
A többiek véleménye eléggé egybehangzóan nem. Az indokok viszont mások. Van, aki szerint azért nem lenne rá képes, mert egy gerinctelen görény, mások viszont védik az érdekeit, mondván, hogy még gyerek, vagy egy kicsit mélyebben, egy olyan valaki, akit védően vett körbe az anyai szeretet.  És ez gátolta meg abban, hogy gyilkos legyen belőle. Mindenki döntse el egyébként, hogy melyik feltételezést tartja helyesnek.

Dumbledore legnagyobb félelmére aztán jöttek érdekes válaszok, itt most csak párat fogok megjeleníteni. Első körben én azt mondom, hogy attól félt, hogy nem nyer megbocsátást. Nem egy embertől, hanem úgy általában. Sok bűne volt annak az embernek, és abból csak egy a folyamatos manipuláció és más félrevezetése, meg az őszintétlenség.
A többek amúgy soroltak itt fel olyan érdekességeket, mint pl. a hatalom. Hiszen az öreg tudta, milyen eredményre vezet(het), ha hatalomhoz jut, és ezt nem akarta újra átélni.
A többi fejtegetéssel viszont annyira nem értek egyet, pedig vannak itt megemlítve olyan bölcs dolgok, mint a halál, az ismeretlen, vagy éppen maga a félelem. Tetszik vagy se, annyira nem szerettem a karaktert, hogy ilyenekről gondolkodjak vele kapcsolatban.

Az meg, hogy mitől lesz Harry bátor. Hát, értékelendő, hogy hajlandó beismerni, ha fél, mégis talpra állni, és szembenézni a félelmeivel. Ha valamihez, akkor ehhez nagyon nagy bátorság kell.
Szemezgetés a jó válaszokból:
„Azt teszi, ami helyes, nem azt, ami könnyű”
„Ismeri a hibáit, és tanul belőlük…”
„A bizonytalansága. Hogy nem akarja birtokolni azt az erőt, ami Voldemortot hajtja…”
„Az anyja szeretete és a makacssága”

És ez csak pár dolog. A többiek vagy ugyanezeken a véleményeken vannak szó szerint, vagy a véleményük tükrözi ezek velejét.

Nos, én mára azt hiszem ennyi lettem volna. A héten még jön egy ilyen bejegyzés, akkor a „Választások” lesz a téma. Minden politikai felhang nélkül, oké? =)

Wizarding World Book Club #39 - The Professors of Hogwarts

Ha engem kérdeztek, nincs gusztustalanabb dolog annál, mikor akkor havazik, amikor már nem kellene neki. Alapjáraton utálom a havat, bármennyire szép is. A kedvemet mindig elrontja, és tiszta gloomy leszek tőle. A begubódzós hangulatot elkerülendő, beszéljünk egy kicsit a Roxfort professzorairól, ami a 39. WW Book Club témája is volt egyben, és amelynek a témaindító kérdései a következők voltak:
1. Mi volt a legfontosabb dolog, amit Dumbledore tanított Harrynek?
2. Mi teszi McGalagonyt Griffendélessé?
3. Miért akart Piton Sötét varázslatok kivédését tanítani?

Szerintem a legfontosabb dolog, amit Dumbi valaha megtanított Harry-nek az az volt, hogy micsoda nagy különbség van Voldemort és közte, annak dacára, hogy tényleg rengeteg hasonlóságon osztoznak. Harry Dumbinak köszönhetően megtanulta azt, hogy ő sokkal erősebb annak köszönhetően, hogy tud szeretni. Én úgy éreztem mindig is, és úgy érzem most is, hogy addig a beszélgetésig Harry egyáltalán nem volt vele tisztában, hogy a benne lakozó őszinte, tiszta szeretet mekkora erőt ad neki, és mennyivel erősebbé teszi. És ez az értelme annak, hogy Voldemort maga ruházta fel őt olyan erővel, ami végül a vesztét fogja jelenteni. Tőle félt igazán, hát átadta neki azt a bizonyos lehetőséget. A könyvsorozat talán egyik legtanulságosabb mondata, hogy egyesek szerint mindegy, hogy az embert úgy cipelik be az arénába, hogy megküzdjön az oroszlánnal, vagy felemelt fejjel megy be. Viszont vannak helyzetek, amik ezen a különbségen állnak, vagy buknak. És ennek köszönhetően ezen a különbségen dől el az általunk ismert világ sorsa.
A többieknek is voltak egyébként remek meglátásaik a témával kapcsolatban. A kedvencem az az volt, hogy Dumbi megtanította Harrynek, már a roxforti évei elején, hogy a halál nem egy ellenség, amitől félni kell. Mert a haláltól való félelem tönkreteszi az életet. Épp ezért volt képes Harry arra, hogy elfogadja, és akár a legfiatalabb testvér a Három testvér meséjében, magával egyenrangúként köszöntse a halált, és győzze le ezzel a varázsvilág közös, legrettenetesebb ellenségét.
Ha őszinte akarok lenni, egyébként, akkor az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások adják vissza az egész kezdeményezésbe vetett hitem. Mert hiába hiszed azt, hogy átlátod a logikáját a történetnek, és az ok-okozati összefüggéseket, egyszer csak jön valaki, és egy fél mondattal felborít mindent, amit eddig gondoltál. És akár hiszitek, akár nem, ebből jó dolgok is kisülhetnek.

A második kérdéssel kapcsolatban, hogy mi teszi Minervát Griffendélessé. Szerintem mindenekelőtt a bátorsága és a szarkazmusa. Emlékeztek még rá, mikor a Főnix Rendjében egymaga akart szembe menni Umbridge-dzsal, meg a pribékjeivel Hagrid védelmében? Na, ez bátorság. És amikor ugyanebben a kötetben apró kis szúrásokkal odamondogat annak a rózsaszín imádó banyának? Na, az szarkazmus. És én ezt imádom.
Again a többiek is hasonlókat emeltek ki, illetve hozzátették, hogy McGalagony időnkénti anyaoroszlánként való viselkedése (főként mikor a diákjait, vagy in general a gyerekeket veszélyben érzi), ugyancsak igazi Griffendéles voltát mutatja.
Sok mindent lehet mondani Minerva McGalagonyra, de azt nem, hogy a sarokba bújva nyüszítene, ha harcolni kell. Valljuk be, a tanárnő nem éppen fiatal, mégis az első frontvonalban van a Roxforti csatában. Innentől kezdve szerintem senki nem tudja bebizonyítani, hogy adott esetben ő nem kapta volna meg Griffendél kardját a Teszlek Süvegtől.

Arra indokot találni, hogy Piton vajon miért akarta oktatni a Sötét varázslatok kivédését, még nekem is majdnem beletört a bicskám, ugyanis ebbe még soha az életben nem gondoltam bele. Szóval egy kicsit bele kellett gondolnom a karakterbe, és kitekinteni a dobozból, és arra jutottam, hogy ez a munka egyfajta horgony a számára. Úgy értem, szinte egész felnőtt életében alakoskodnia kellett. Szüksége volt valamire, ami emlékezteti arra, hogy valójában ő melyik oldalon áll, és miért is áll azon az oldalon.
Voltak persze ennél kicsit földhöz ragadtabb, és valószínűleg több valóságalappal rendelkező válaszok, melyek szerint Piton azért akarja a tárgyat, és azért kapja meg az állást, mert többet tud a sötét varázslatokról, mint bárki más az iskolában, így hatékonyabban fel is tudja készíteni a diákokat a rájuk váró veszélyekre. Kár, hogy érdemben nem leshettünk be egy órájára sem. Kíváncsi lettem volna az általa leadott tananyagra, mert a nonverbális varázslás erőltetése nem tűnik a leghasznosabbnak. Érdekelt volna, mivel foglalkoztak az órákon. Lehet, hogy keresni fogok belőle egy jó fanficet.

Ti mit gondoltok a kérdésekről? Ha van kedvetek írjátok meg, érdekel a véleményetek.
Én ennyit szerettem volna a témával kapcsolatban leírni. A jövő heti témánk a „Félelem” lesz. Azt hiszem, értem, hogy miért, de majd kiderül pénteken, hozom majd a benyomásaimat.

Wizarding World Book Club #38 - Romance

Szomorú, borús semmire nem jó nap újra a szövegszerkesztőm előtt talál, abbéli igyekezetemben, hogy behozzam a lemaradásomat. Így itt a 38. WW Book Club összefoglalója, melynek a témája a „Románc” volt, témaindító kérdései pedig a következők:

1. Ki a jobb őrző, Cormac, vagy Ron?
2. Szerinted Ron és Hermione jó páros?
3. Figyelembe kéne vennie Harry-nek Ron véleményét Ginny-vel kapcsolatban?

Az első kérdéssel kapcsolatban én azt mondom, hogy ha a kettő közül kell választani, akkor mindenképpen Ron. Benne megvan az a csapatszellem, az a – talán mondhatjuk azt – alázat, ami ahhoz kell, hogy egy csapat, és az egyén a saját posztján jól működhessen. Oké, persze, az idegeivel vannak problémák, de azt előző héten, illetve az összefoglalómban én tegnap leírtam, hogy szerintem és mások szerint annak mi a háttere.
VISZONT
Ha alapjáraton keresünk egy olyan őrzőt, akire a Griffendél csapatának a legnagyobb szüksége lenne, akkor az még mindig Wood. Nála jobb őrzőt nem sikerült bedobnia a HP univerzumba Rowling néninek. És nem én vagyok egyedül ezen a véleményen. Konkrétan a Book Club is osztja.
A többiek véleményeiben legtöbbször az fordul elő, hogy igen, elismerik, hogy ezen a ponton valóban Cormac az, aki valószínűleg jobban véd. Viszont a következő gondolat szinte minden esetben az, hogy egy őrzőt nem csak a képességei tesznek jóvá, hanem a csapatszellem, ami ebben a játékban nagyon fontos, és amit láthattunk, hogy Cormac minden tekintetben nélkülöz. Már csak abból is, hogy folyamatosan igyekezett aláásni Harry kapitányi pozícióját a csapatban. Igyekezett mindig mindenkinél mindent jobban tudni, és ez lett az ő veszte is, és sajnos a csapaté is. Szóval mindent egybe vetve Ron az igazi őrző.

Ron és Hermione párosát persze nem meri szidni senki. Tovább megyek, egyenesen senki nem érti, hogy miért lett feltéve ez a kérdés. De tényleg. Az összes karakterek közti kapcsolat közül az övék lett a legszebben felépítve a kezdetektől. Az meg a fandomban senkit soha nem zavart, hogy Rowlinng egyszer úgy nyilatkozott, hogy ők ketten mégsem jó páros, és jobb lett volna Hermione Harryvel. Dehogynem.
A legszebb egyébként az volt, hogy valaki Hermione nevében kikérte magának, hogy miért kérdőjelezik meg a választásának helyességét. Szóval erről azt hiszem ennyi elég.

Hogy Ronnak mennyi köze van Harry-nek a Ginny-hez fűződő érzelmeihez? A szó szoros értelmében semmi. MI a frászért kéne engedélyt kérnie ehhez? Nehogy már hagyja más által befolyásolni az érzelmeit! Arról nem beszélve, hogy Ginny úgyse hagyná, hogy Ron bármibe is beleszóljon vele kapcsolatban.
A többiek véleménye ebben amúgy rettenetesen megoszlik. Valaki velem ért egyet, valaki viszont azzal, hogy beszélniük kellene róla, hiszen legjobb barátok, akik megbíznak egymásban. Egy harmadik véleménytípus szerint, meg Harry figyelembe veszi Ront, ha kell, ha nem. Ennek ellenére nem tudja megakadályozni, hogy úgy érezzen, ahogy.
Amúgy, ha már itt tartunk, tényleg. Mi az Istenért nem beszéltek erről soha? Harry csak őrlődött magában, hogy Ron úgyse egyezne bele, mikor beszélhettek volna is a dologról őszintén, lévén legjobb barátok, vagy mi a csuda. Szóval, igen, ez érdekes. Nektek mi a véleményetek erről? Ha gondoljátok, írjátok meg nekem.

Én viszont ennyi lettem volna a „Románc” témakörével. Látszik, hogy nem az én asztalom. A hét témája a „Roxforti professzorok” volt, és egész jó alkalom volt, úgyhogy annak is jövök majd a beszámolójával valamikor. Most viszont igyekszem felrángatni magam az olvasási válság feneketlen mélyéről, és nekiállni olvasni, mert nem lesz ennek jó vége.

Wizarding World Book Club #37 - Luck

Megint nagyon el vagyok maradva a WW Book Club bejegyzésekkel (a mai alkaloméval együtt három vár megírásra), úgyhogy most igyekszem faragni kicsit a lemaradásomon és hozni a 2 héttel ezelőtti alkalom összefoglalóját. További jó hír, hogy meg fognak szaporodni a könyves bejegyzések is, mert sok olyan könyv vár olvasásra, amihez még nem tartozik értékelés. Szám szerint május végéig minimum 8 darab, szóval igyekszem hozni a formámat. Pluszban meg végre már megnézni az FMA live actiont is. Bocsánat a csúszásért. Azt kell mondanom, Yamada más területen hozott alkotásai elrabolják az összes figyelmi fókuszomat. Értsd, Hey! Say! JUMP-ot hallgatok reggeltől estig.

Na, de elég a szócséplésből. Kezdjünk neki a bejegyzés fő témájának, ami nem más, mint a 37. WW Book Club alkalom, aminek a témája a „Szerencse” volt, a hozzá tartozó kérdések pedig:

1. Mik a hasonlóságok Harry és Tom Denem között?
2. Ron miért lesz ideges a Kviddics miatt?
3. Helyes cselekedet volt, hogy Lumpsluck Felix Felicist ajánlott fel díjként?

Az első kérdés… A titkok kamrája óta tudjuk, hogy rengeteg hasonlóság van a két karakter között. Plusz, ha jól emlékszem, pontosan ugyanez a kérdés ott is felvetődött, de mindegy, nézzük, kinek, hogy változott meg a véleménye, ha megváltozott egyáltalán.
Szerintem a hasonlóság kettejük között nem fizikai, hanem érzelmi szinten keresendő, habár azt sem szabad eltagadni, hogy valóban mindketten magasak, és a hajuk is fekete. Na, de komolyan, szerintem a hasonlóság bennük abban gyökeredzik, hogy mind a ketten bizonyítani akarják, hogy nekik helyük van a varázsvilágban. Mindketten úgy nőttek fel, hogy nem tudták, kicsodák is valójában. Rettenetesen szerettek volna tartozni valahova végre életükben először. Valószínű ez azért van így, mert mindketten árván nőttek fel.
Természetesen a többiek is jöttek remek válaszokkal. Az egyik legjobb szerint ők ketten ugyanolyanok, csak Harry a jobb verziója annak, ami Tom lehetett volna. Ebbe még nem gondoltam bele soha, de ha a mondta mögé nézünk, be kell látnunk, hogy rettenetesen nagy igazság. Amúgy a többség abból indul ki, hogy mindketten árvák, mindkettejüket muglik nevelték fel, beszélnek párszaszóul, és mindketten híresek. Plusz félvérek. Legalábbis ezek bukkannak fel a válaszok között legsűrűbben.

Ron, a Kviddics, és a szerencse. Nos, szerintem Ronnak nem szerencse kell egy jó Kviddicsmeccshez, hanem az, hogy egy kicsit elkezdjen hinni önmagában. Iszonyat nehéz feladat ez számára, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az egyik legjobb barátja rettenetesen híres, a másikat meg az eszéért ismerik el. Mindeközben Ron úgy nőtt fel, hogy hét testvére közül őt tartották mindig is a legkevésbé tehetségesnek. Szóval, ha igazán őszinték akarunk lenni, akkor ő születése óta árnyékban él. Persze, hogy alacsony az önbecsülése. Persze, hogy megmérettetések előtt ideges lesz. Ebben a helyzetben én csak csodálattal tudok adózni Harry ötletének egyébként.
Olvasva a többiek hozzászólásait, ki így ki úgy megfogalmazva, de ugyanezt gondolja. Van viszont egy (pár) kiemelkedő válasz megint. Az egyik szerint pont az mutatja meg Ron emberiességét, hogy sokkal többet foglalkozik mások véleményével, mint kellene.

Lumpsluck és a díjazás. Oké, szögezzük le megint, hogy tanárként szerintem a leggusztustalanabb viselkedés a tanulók favorizálása. És ő már itt ezt csinálta. Ennek ellenére, ha már mindenképpen adni kellett valakinek azt a nyomorult bájitalt, akkor Harry-nél volt a legjobb helyen, mert ő legalább nem ártani akart vele. Megfogalmaztam, hogy nem is akarok belegondolni, mit tett volna Draco a Szerencselével. Aztán jött valaki, aki azt mondta, hogy ő meg pont kíváncsi lett volna rá, hiszen tiszta ügy, hogy nem volt benn a kapott feladatban a szíve. Nem akarta végrehajtani azt, csak ne volt más választása, és érdekes lett volna látni, mi lett volna, ha a bájital mutatott volna neki egy kiutat, amit ő magától nem fedezett fel. Mit ne mondjak, a vélemény kíváncsivá tett, és gondolkozni kezdtem. Most már szabályosan sajnálom, hogy sosem fogjuk megtudni mi lett volna ha. Azt meg még jobban, hogy nem tudunk annyit, hogy legalább elinduljunk ezen az útvonalon magunk.
Vannak persze, akik máshogy látják a dolgot. Olyan vélemények is érkeztek, amikben azt fejtik ki, hogy nincs baj azzal, ha jutalmazzuk a diákokat. Ebben mondjuk egyet értek, csak, amit a bácsi csinál az nem jutalmazás. Viszont az a vélemény tetszik, hogy ezzel megpróbálta megtanítani nekik, hogy kontrollt gyakoroljanak, és ne próbáljanak mindent a szerencsével megoldani. Többen egyetértenek egyébként abban, hogy egy ilyen bájitalt tanulók kezébe adni kockázatos. Ezzel pedig vissza is értünk oda, amit eredetileg én mondtam.

Ezzel viszont szerintem le is zárom a témát, mert nagyon nem maradt már szemezgetni való. A következő témánk a „Románc” volt. Igyekszem mihamarabb hozni a bejegyzést róla. Meg persze minden másról is.

Wizarding World Book Club #36 - Ancestry and Heritage

Kicsit csalok most a bejegyzésekkel, mert van egy magam elé kitűzött oldalmennyiségem, amit a recenziós példányomból el szeretnék olvasni, úgyhogy egyelőre megint egy WW Book Club értékelést írok, de a mai nap folyamán még lehet számítani egy „Girl in the Blue Coat” értékelésre. Ráadásul ma mozi est lesz nálam, szóval terveim szerint holnap jön az FMA LA értékelésem is. De ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre nézzük a 36. WW Book Club-ot, aminek témája a „Származás és örökség” volt. A kérdések pedig:

1. A Félvér Herceg könyvét használni csalás?
2. Voldemort büszke a Gomold-örökségére?
3. Mik a Merengő használatának veszélyei?

Az első kérdéssel kapcsolatban megoszlottak a vélemények. Én személy szerint Ronnal értek egyet a dologban. Annyi történt, hogy Harry más receptet használt, mint a többiek. Ebből viszont annyi mindent le tudnék vezetni. Egyrészt, hogy engedhették meg, hogy az a könyv tankönyv lehessen, mikor világosan látszik, hogy tökéletes bájitalt abból a könyvből senki nem tud főzni. Még, ha csak egy újabb kiadását használnák is a könyvnek. Másrészt igazából az, hogy Harrynek ekkora sikere van az órákon csak Hermione-t zavarja. Őt is csak féltékenységből. Igazából nagyon jól észre lehet venni, hogy a három barát közé bizony bevette magát a zöld szemű szörny. Iszonyat féltékenyek egymásra ilyen-olyan okok miatt. És ez bizony majd a legkritikusabb helyzetben fog kicsúcsosodni.
Vannak persze, akik Hermionéval értenek egyet a kérdésben, és csalásnak tekintik, mert nem Harry saját munkája, amit csinál. Ugyanezen az útvonalon egyiküknek sem a saját munkája, mert nem ők dolgozták ki a receptet. Meg, hogy plagizál, mert nyeresége van belőle. Micsoda? Persze Lumpsluck áradozik róla, de amúgy mi? A Felicist meg értelem szerűen azért nyerte meg, hogy lehessen tovább vinni a történetet. Pont.

Voldemort, és az ő büszkesége. Szerintem ő nem büszke az anyja rokonságára sem. Be kell vallanom, én sem lennék az. Ő arra büszke, hogy Mardekár egyenes ági leszármazottja. Az nem érdekli, hogy hány generáció élt az óta. Mindehhez hozzátenném, hogy emlékeim szerint megvetette az anyját, és nem volt hajlandó elhinni, hogy boszorkány, mert meg merészelt halni. Plusz azt is emlegetném, hogy találkozott Morfinnal, és nem volt oda az örömtől, hogy létrejött a nagy family reunion. Persze, biztos büszke volt…
Ellentétes véleményekből is van elég, és meg vannak tűzdelve érdekes indoklásokkal. Csak a példa kedvéért pár. Azért büszke a családjának arra a vonalára, mert az önbizalmához nagy szüksége van arra, hogy egy erős vonalú családot tudjon a háta mögött, még akkor is, ha megveti őket.
Egy másik vélemény, ami nagyon tetszik, hogy Voldemortból hiányzik minden érzelem, így a büszkeség érzése is. Inkább arról van szó, hogy elégedett azzal, hogy milyen illusztris családba született bele.

A Merengő meg… Ahogy én elkezdtem gondolkodni a kérdésen, rájöttem, hogy az az eszköz hasonló Edevis tükréhez. Mind a kettő sorvaszt. Elmerülni a gondolatainkban veszélyes dolog a múltbéli döntéseink miatt. Ha sokat merengünk azon, ami megtörtént, túl sok „ha” és „mi lett volna ha” jön velünk szembe, ami megőrjíti az embert. Az elme egy veszélyes dolog. Az ember sajátja meg még inkább.
Itt is érdekesek a többiek válaszai. Valaki szerint azért veszélyes, mert csak egy ember nézőpontjából mutat meg, esetenként nem kívánatos információkat. Szolgáltat infót, de nem mindent mond el. Az emlékezet pedig amúgy is csalóka dolog.

Nos, a témáról azt hiszem, ennyit szerettem volna, a jövő héten a „Szerencse” témaköre következik.
Én meg most megyek, és olvasok még egy kis recenziót, de később jövök a Kék kabátos lánnyal. Remélem.

Wizarding World Book Club #35 - Humour

A mai alkalmat leszámítva az utolsó vitatéma a „Humor” témaköre volt az olvasókörön. Ezzel kapcsolatban a témaindítóink pedig:

1. Fred és George fél Voldemorttól?
2. Ki a legviccesebb Harry Potter karakter?
3. Jó dolog a Lump Klub tagja lenni?

Csapjunk is a lecsóba. Szerintem, aki ezen a ponton nem fél Voldemorttól, az nagyon ostoba. Az ikrek meg nem azok. Nagyon nem. Természetes, hogy félnek. Csak nekik van elég eszük, meg humoruk ahhoz, hogy a vészben is találnak valamit, amin nevetni lehet. És ez fontos. Mert a nevetés a legnagyobb gyógyszer. Örülök, hogy ezt a varázsvilágban is felismerték. És sikerrel alkalmazzák.
Vannak persze, akik úgy gondolják, hogy ezek a cselekedetek abból fakadnak, hogy az ikrek nem félnek senkitől és semmitől az anyukájukon kívül. Bullshit. Mindenki fél valamitől. A kontroll alatt tartott félelem egy egészséges, és jó dolog. A hiánya (ami amúgy sehol a világon nem fellelhető) ugyanolyan kóros, mintha valakiben túlteng. Még borzasztóbb, ha az egy külső erős nyomás hatására történik. Mármint, ez mindig így van, de most gondoljunk extra extrém esetekre.
Szóval összegezve. Igen, az ikrek félnek Voldemorttól, csak nem mutatják, illetve sajátos módon lázadnak a kialakulófélben lévő rezsim ellen.

A legviccesebb HP karakter Fred és George. End of story. Ezt nagyon magyarázni se kell. Elvétve találni ettől eltérő véleményeket, az azt megfogalmazók is a Tekergőket említik.

Az meg, hogy jó dolog-e jóban lenni az öreggel…. Mint mondtam, én nem kedvelem a karakterét, szóval én tuti nem bratyiznék vele. Az viszont biztos, hogy tuti azokat gyűjti maga köré, akiktől befolyást remél. Valahogy én úgy gondoltam mindig, hogy olyan emberek vannak körülötte, akik egyrészt hataloméhesek, másrészt, befolyásolható, vagy gyenge emberek. Vannak kivételek persze, de na. Gondolom, értitek, mit akarok.
Igazából a többiek is többségében ellene vannak a dolognak. Mert nem szabad favorizálni és erről beszéltem a korábbi összefoglalóban. Also. Egyetértek azzal, aki Snob Club-nak titulálja az egészet. Ez az egész tényleg azoknak jó, akik nagyra akarnak törni. És ez a mi főszereplőinkre nem mondható el. A másik kedvenc megszólalásom, hogy Lumpsluck kb. 99 éves, mégis ő akar lenni a leglazább laza gyerek a suliban.
Van, aki ennek ellenére szimpatikusnak tartja a karaktert, mint tanárt, és a személyisége kellemetlen vonásait a gyávaságából gyökerezteti. Na, ez az a vélemény, amivel képtelen vagyok egyetérteni. Alapból a gyáva ember – aki olyan mértékben gyáva, mint Lumpsluck – nem nyerheti el a szimpátiámat, de ez csak egy dolog. A többit meg már kifejtettem.

És ezzel azt hiszem, le is zárnám ezt az összefoglalót. A mairól, aminek a témája a „Származás és örökség” volt, holnap hozom az összefoglalómat. Ha minden igaz egy könyvértékelővel együtt, amiről nagyon össze kell, hogy szedjem a mondanivalómat…

Wizarding World Book Club #34 - Persuasion

Megint elmaradtam. Mentségemre legyen mondva, ez nem az én hibám kivételesen, hanem a technika ördöge tréfált meg, amiért elvette a netem, és felborította a tervezett hetem. Most viszont itt vagyok, és ha többet nem is, a mai WW Book Club előtt az eddigieket bepótlom, aztán igyekszem még holnap egy könyvértékelést meg a legújabb beszámolót hozni, illetve jönni fog még egy FMA live action beszámoló is. Ezen felül remélem, még ebben a hónapban tudok jönni egy plusz recenzióval, és csütörtökön már március van, ami azt jelenti, hogy a hét végén belekezdek a tavaszra összerakott könyvlistámba is.
Ezek a tervek a nagyon közeli jövőre nézve, most viszont akkor nézzünk rá az első Félvér herceg beszélgetésre még két héttel ezelőttről, aminek a témája a „Meggyőzés” volt, a témaindítói pedig a következők:

1. Mi győzte meg Lumpsluck-ot, hogy visszatérjen a Roxfortba?
2. Narcissa jó anya?
3. Bíznak Dusley-ék Dumbledore-ban?

Elöljáróban annyit elmondanék erről az alkalomról, hogy úgy ültem le elé, hogy a tárgyalt 1-4 fejezetekből egyet sem sikerült végig elolvasnom, annyira el voltam havazva a munkámmal, szóval a válaszaim azon alapulnak, amire emlékeztem a történetből, illetve a nem épp kellemes benyomásaimról egyes karakterekről.

Szerény véleményem szerint nem valami, hanem egy valaki volt, aki meggyőzte az öreget, hogy menjen vissza a kastélyba. És az a valaki Harry volt. Lumpsluck egy rettenetesen fura figura, aki az én véleményem szerint szégyent hoz a tanári szakmára azzal, hogy kis kedvenceket gyűjt, meg favorizál. Pláne, hogy ezt nem azért teszi, hogy a pártoltjainak jó legyen, hanem azért, hogy a jövőben ebből ő nyerészkedhessen. Nem szimpatizálok egyáltalán az ő karakterével sem. De ez csak a magán véleményem. Láttam olyan tagot, aki isteníti az öreget. Jó, mondjuk, még mindig sokan vannak azok között is, akik azt mondják, hogy Piton jó ember volt….
A többség ugyanezen a véleményen van amúgy. Mármint, hogy Harry nagyon nagy húzóerő volt a dologban, és ezzel kapcsolatban megint csak felhozhatnám Albus Dumbledore gusztustalan manipulatív machinációit, de ezt most inkább mindenki csak gondolja ide. A másik nagy ok a biztonság kérdése volt. Sötét idők járnak a varázsvilágban, Lumpsluck meg rettenetesen szeret kényelemben meg biztonságban élni. És ezt nem én mondtam, hanem ő maga. Hol lehetne nagyobb biztonságban, és hol kezdhetné el felélesztgetni újra a kényszerűségből kihűlni hagyott, befolyást jelentő kis kapcsolatait, ha nem a Roxfortban, a Roxfortból? Naugye.

Narcissa és a jó anyaság. Erre megint csak azt tudom mondani, hogy itt is kötődünk a mugli világhoz. Itt sem létezik, és nem is kell, hogy létezzen olyan, hogy „jó anya”, elég, ha „elég jó” anya, vagy szülő az ember, ahhoz képest, hogy a gyereknek mire van szüksége. És ehhez mérten – hangozzon ez most bármilyen furcsán is – Narcissa jó anya. Mert szereti Dracot, sokkal jobban annál, mint amennyi például Luciustól kitellett, és az ő biztonsága a fő prioritása. Az más kérdés, hogy a kölök annyira el van szállva magától, hogy nem hallgat a jó szóra. Aztán meg lehet nézni, hova jutott ezzel.
A többség amúgy itt is egyetért velem. Valószínűleg azért, mert a többség azért tudja, hogy a végén Narcissa Draco iránti feltétlen szeretete mentette meg Harry nyakát is.
Persze, aki nemleges, vagy negatív választ fogalmaz meg a kérdésre, az felhozza, hogy azért nem volt jó anya, mert elkényeztette a fiát, és ezzel egy kis görcsöt nevelt belőle, ugyanúgy, ahogy Dursley-ék tették Dudley-val. Nos, a félrenevelésben van valami, de honnan a fenéből tudjuk, hogy az pont nem Lucius számlájára írható? Belőle én például sokkal jobban kinézem.

Arra a kérdésre pedig, hogy vajon Dursley-ék bíznak-e Dumbiban egy nagyon határozott nem a válasz. Szerintem. Őszintén, a helyükben én sem bíznék benne. Figyelembe véve Petunia múltbeli rossz tapasztalatait pláne.
És az a helyzet, hogy a többiek is ezen a véleményen vannak nagyrészt megint. Bér láttam egy teljesen jól levezetett „egyenletet”, ami szerint: Petunia bízik Dumbiban-->Vernon bízik Petuniában-->Vernon bízik Dumbiban. Valljuk be, van benne valami.

Nos, ennyit szerettem volna erről a témáról, igyekszem még időben összehozni a „Humor” témakörét is.

Wizarding World Book Club #33 - Power

Ha már bejegyzésmaratont ígértem a hétre, akkor rúgjuk is el magunkat a földtől, és fedjük le a nehezebben létrejövő bejegyzéseket az elején. Vagyis mától három napig, meg valószínű szombaton WW Book Club-bal lesz tele a blog. Ezzel kapcsolatban csak annyit mondhatok, hogy nem akarok nagyon előre bocsátkozni, de a tavaszi hónapokban több olyan könyvet készülök olvasni, amiről még nincs a blogon értékelés, úgyhogy reményeim szerint szaporodni fognak az ilyen bejegyzések is. Most viszont akkor beszéljünk még két héttel ezelőttről a Főnix rendje utolsó témájáról, ami a „Hatalom” volt. A kérdéseink pedig:

1. Miért olyan fontos Voldemortnak a jóslat?
2.  Helyes volt, hogy Dumbledore ennyi ideig elhallgatta az igazságot Harry elől?
3. Mi volt a kedvenc pillanatod a Főnix rendjében?

Miért fontos Voldemortnak a jóslat? Információt akar. Úgy tartják, hogy ahhoz, hogy megismerd az ellenségedet, magadnak kell az ellenségeddé válni. Voldemortnak is ez kell. Minél több információ ahhoz, hogy életben maradhasson. És mivel tudjuk, hogy számára a halál a legnagyobb ellenség, ez valahol ésszerű az ő szemszögéből. A szerencsés helyzetek összjátéka, hogy Harry lépéselőnyben van.
A kérdés persze megmozgatta a közösséget, és rettenetesen érdekes válaszok születtek. A kedvencem az a vélemény, melyben kifejtik, hogy Voldemort pont ezért van bukásra ítélve, mert egy jóslatot, és az abban rejlő nem feltétlen egyértelmű információt többre becsüli, mint a valóságot. Ebben nagyon igazat tudok adni, hiszen kvázi akaratán kívül már réges-régen kijelölte, ki az az egy ember, aki a vesztét tudja majd okozni. Mint az összes többi zsarnok, ő is maga jelölte ki a majdani leigázóját azzal, hogy elnyomni próbálta.
A másik nagyon megkapó válasz, hogy Harry emberekbe helyezi a hitét, a családjába, és a barátaiba, míg Voldemort tárgyakba, a jóslatba és a Horcruxaiba. Tudtán kívül igyekszik megteremteni magának azt a védelmet, ami Harry-nek van, és amit saját magából kifolyólag nem fog megkapni soha. Nem tudok mit hozzátenni a válaszhoz, ez egyszerűen így van.
És persze jönnek az általános válaszok, hogy meg akarja tudni, hogy győzheti le Harry-t, és arra is választ remél, miért nem sikerült ez neki annak idején.

Dumbledore és a viselkedése. Az egyik legnagyobb vitageneráló góc az egész fandomban, konkrétan mióta először kijött a kötet. Mert nem. Abszolút ostobaság, a bizalom teljes hiányának legnagyobb jele volt ez a hallgatás, nem utolsó sorban itt teljesedett ki Dumbledore manipulatív énje. Máshogy szólva, itt volt az a pont, ahol én végérvényesen megutáltam a karaktert. A Herceg meséjében megtudtak csak hab volt a tortán. Tisztázzuk le mindenki. A bizalom hiánya és az őszintétlenség sosem vezet semmi jóra.
A többség amúgy egyetért abban, hogy nem kellett volna visszafogni az infót, de jószerével megértők Dumbledore felé. Nem úgy, mint én.
Érdekes amúgy, hogy a nekem legjobban tetsző vélemény pont azt mondja, hogy igaza volt az öregnek, hogy csak most mondta el az igazat. Mert ennek az indoklása valami fenomenális. Azt mondja, hogy a hallgatással Dumbi jobb életet akart biztosítani Harry-nek, hogy főleg a Dursley-s idők után jobbat érdemelt annál a fiú, hogy ilyet a nyakába zúdítsanak. És ez igaz, de így is úgy is a nyakába zúdult a dolog. Fel lehetett volna ezt kíméletesebben is vezetni, ha már annyi ideig halogatták a konkrét cselekvést.
Szóval, na, maradjunk annyiban, hogy nagyon Dumbledore-os volt ez a cselekedet, de az biztos, hogy nem kedveltem meg tőle jobban az öreget.

A kedvenc pillanat az OoTP-ben? Számomra talán az RBF vizsgák, vagy Harry pályaválasztási tanácsadása. Imádtam azt a jelenetet, amit McGalagony abban a helyzetben levágott Umridge-dzsal.
Természetesen nem fogom itt most mindenki kedvenc jelenetét felsorolni, mert akkor kiírhatnám az egész könyvet, de íme, néhány gyöngyszem:
Mikor Umbridge-et elhurcolták a mérges kentaurok.
Mikor találkoztunk Lunával.
Mikor Fred és George lelépett a suliból.
A párbaj.
A látogatás a Rejtélyügyi Főosztályon.
Harry beszélgetése Wolfstarral.
Hermione beszólása.

És azt hiszem, a lényeg ebből megérthető. Nagyon sokfélék vagyunk ebben a kis-nagy közösségben, és ha valami jó ebben az egészben, akkor ez az.
Legyetek résen holnap még többre, mert nekiállunk a Félvér hercegnek, ahol az első témánk a „Meggyőzés” volt.
Addig is aludjatok jól, és éljetek túl sikeresen még egy napot a suliban/munkában.

Wizarding World Book Club #32 - Dreams and Visions

Az utolsó téma, amit még nekem is tüzetesebben át kell néznem, mert lemaradtam az elejéről az elhúzódó meló miatt, az „Álmok és látomások” témaköre. Nézzük csak a témaindítókat.

1. Harry látomásai hasznosak, vagy veszélyesek?
2. Komolyabban kellene venni Lunát?
3. Mi a haszna a Misztériumügyi Főosztálynak?

Harry látomásai hasznosak ÉS veszélyesek. I mean, ha nem szerzett volna tudomást Mr. Weasley-ről, akkor csúnya vége lett volna. Viszont mivel nem kezelte kellő körültekintéssel a látomásait, Sirius veszett oda, amit máig nem bocsátottam meg. Szóval hasznosak, de körültekintéssel kell őket kezelni. Értem ez alatt azt, hogy ha a felnőttek azt mondják, tanuld meg megvédeni az elméd, a barátaid szó szerint könyörögnek neked, hogy légy szíves, ülj le a seggedre egy pillanatra, és gondold át a dolgokat, akkor fogd magad, és hallgass rájuk, az isten szerelmére, ahelyett, hogy hősködsz meg játszod a lázadó kamaszt. PTSD, meg sötét titkok ide vagy oda.
Többen hibáztatják Dumbit egyébként azért, ami törtét. Ha valamiért szívből utálom azt a karaktert, akkor az az, hogy az egész sztoriban ő volt a legnagyobb manipulátora Harry-nek. Mindent be tudott állítani úgy, hogy ő legyen a jóságos öregapó, közben meg ott használta ki a gyereket ahol csak lehetett. Miközben tényleg úgy nevelte, mint egy leölésre szánt malacot.
Olvasva bejön itt a képbe Piton is, aki, ha egy kicsit is rászánja az időt arra, hogy nem James fiát látja Harry-ben, hanem meglátja egy kicsit Lily-t is, akkor elmondhatta volna neki, mi és miért olyan fontos a különóráik szempontjából, Harry megértette volna, és nem lázad feleslegesen. Ugye, hogy nem lett volna ez a végkifejlet.
Egyébként a többiek vagy azt mondják, amit én, hogy is-is, vagy kikiáltják simán veszélyesnek. A későbbi válaszokban is olvasható Dumbi hibáztatása Harry sötétben tartásáért.

Lunát pedig minden körülmények között tessék sokkal, de sokkal komolyabban venni! Az a lány volt az egyetlen, aki a legforróbb helyzetben is képes volt megőrizni a hidegvérét. Arról nem beszélve, hogy nem véletlen van az a lány a Hollóhátban. Rettenetesen okos, még ha fura dolgokban hisz is. Megéri figyelni arra, amit mond.
Amúgy megmelengeti a szívemet, hogy mindenki kiáll Luna mellett, és senki nem mondja azt, hogy el kellene küldeni melegebb éghajlatra. Nem is tudom, a roxfortosok miért nem tudták elismerni az értékeit és belátni a dolgok mögé. A Hollóhátasok főleg. Én szerintem azonnal jóban lettem volna Lunával.
Vele kapcsolatban tehát nem volt vita.

A Misztériumügyi Főosztály. Ha engem kérdeztek, én nemes egyszerűséggel azt mondom, hogy ott biztosan megtalálható a válasz az élet minden apró, és kevésbé apró titkára.
Van, aki azt mondja, ott kísérleteznek illegális vagy félig illegális varázslatokkal, illetve olyan tudást tartalmaz, raktároz, amire a varázsvilágnak ilyen-olyan okokból még nagy szüksége van.
Egyébként mi jó származna abból, ha kikutatnánk a misztériumot? Ugyanakkor felfedezni az ismeretlent mindig jó dolog. Ambivalens? A Főosztály maga is az.
Amúgy a többiek a kutatásra, a kísérletezésre, a fejlődésre teszik a hangsúlyt, aminek természetesen megvan a maga veszélye. Ti mit gondoltok erről?

Ezzel a hatásos végszóval be is fejezem a témáról alkotott összefoglalómat. Jövő héten végére érünk a Főnix Rendjének (végre). Az utolsó témánk a „Hatalom” lesz. Imádkozzunk, hogy jó legyen.

Wizarding World Book Club #31 - Wizarding Carreers

Itt az ideje, hogy becsomagoljuk végre az elmaradásunkat WW Book Club témában, és megírjam az utolsó két beszélgetésről a véleményem. Bár le kell szögeznem, hogy a tegnap esti HP Celebration esemény live cover-je több fun elementet tartalmazott, mint a két beszélgetés együttvéve.
Mindenesetre az első téma, amiről beszámolok ma, a „Mágikus karrierek”. Itt azt hittem, kijön majd belőle egy interaktív pályaválasztási tanácsadás. Hát nem igazán ez lett belőle. De nézzük a kérdéseket.

1. Miért akar Harry Auror lenni?
2. Ki a jobb Jóslástan tanár, Firenze, vagy Trelawney?
3. Hermione túl durva volt Mariettával?

Miért akar Harry Auror lenni? Mert egy évvel korábban egy csaló Halálfaló azt mondta neki, jó Auror lenne belőle. Na, jó, komolyra fordítva a szót. A srác egész élete konkrétan abból áll, hogy sötét varázslót, vagy varázslókat kerget. Elég nagy gyakorlata van már abban, hogy professzionális lehessen abban, amit csinál.
Amúgy a többiek is többségében azt emelik ki, hogy egyrészt nagyon illik hozzá ez a munka, tehát nem is nagyon érdemes vele kapcsolatban máson gondolkodni. Másrészt eddig a pontig, nem is nagyon volt tisztában vele, hogy az Aurorságon kívül milyen egyéb más varázsszakmákban van lehetősége elhelyezkedni az iskola után. Plusz, sokan – köztük én sem – tudjuk elképzelni valami nyugodt munkában. Annak a gyereknek kaland kell. Nonstop.
Nagyon több indokot nem is emlegettek. Ha csak a hőskomplexusát nem, meg a folytonos bizonyítási kényszerét. A témához szerintem inkább az utóbbinak van köze. Bármennyire hőskomplexusosnak tartom én is a főhősünket.

Jóslástan. Ha engem kérdeztek itt nem az az igazi kérdés, hogy ki a jobb tanár, hanem azt, hogy mit keres a tantárgy a tanmenetben. Oké, persze, Dumbi meg akarta védeni Trelawney-t is meg Fireznét is. De amúgy a tárgynak sok értelme tényleg nincs.
És a fura, hogy valaki ebben egyet is ért velem. Érdekes volt azt olvasni egyébként, hogy Dumbi azért vette fel Firenzét, mert tehetséget látott benne. Ad1 Nem, Firenze azért került oda, hogy ne szedjék ízekre a kentaurok, illetve a kastélyba telepítése egy oltári nagy fityisz volt a félvér-utáló rasszista banyának. Ad2. Firenze adottsága nem tehetség, inkább örökség. Kentaurként az élete része a jóslástan, hiszen olya közegben nőtt fel.
Különben többség Firenzét mondja, mert benne megvan, hogy nem azt akarja megtanítani, amit ő is tud, hanem azt, hogy mindent senki nem tud. Érdekes világlátása van, amit mi emberként nehezen érünk fel ésszel.
Azért van persze, aki kreditet ad Trelawney-nak is, mondván, ha belegondolunk minden elsőre értelmetlennek tűnő jóslata bejött valahogy.

Hermione és a durvaság. Na, ennek a kérdésnek megint mi köze van a varázsvilágbeli munkahelyekhez…? Egyébként meg. Lehet, hogy egy kicsit túllőtt a célon azzal a rontással, de én se tettem volna mást a helyében. Nem lehetett elég óvatos, körültekintő, és előrelátó. Ha meg szól arról, hogy rontás van a papíron, akkor eleve nem lett volna értelme rátenni. Abban az esetben senki nem ment volna köpni Umbridge-nak.
Amúgy hadd mondjam el, hogy a válaszadók közül SENKI nem sajnálja azt az árulót, mindenki egyetért azzal, hogy az árulás súlyos bűn.

Nos, a munkalehetőségekről azt hiszem ennyit. Átnyargalok az utolsó elmaradt témára, ami az „Álmok és Látomások” címet viseli. Meglátjátok, milyen volt a két nappal ezelőtti beszélgetés.

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás