I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Wizarding World Book Club #8 - Celebrity

Úgy jött ki a lépés, hogy végül mégiscsak részt tudtam venni az eheti olvasókörön, úgyhogy minden különösebb nehézség nélkül tudom most hozni a beszámolót róla. Sőt, ha minden igaz, egy kis késéssel, de a jövő hetin is részt tudok venni. De ne szaladjunk ennyire előre. Az olvasókör eheti témája a „Sztárság” volt, a következő témaindító kérdésekkel.

  1. Szerinted Harry profitálhatott volna abból, ha odafigyel Lockhartra?
  2. Milyen hatásai lehetnek a hírnévnek a varázsvilágban?
  3. Harry vajon hírességnek tekintette saját magát?

Igazából, ahogy a kérdésekre érkező válaszok között alaposabban szétnéztem már akkor, rá kellett jönnöm, hogy ez az alkalom, egyfajta egyetemes egyetértés hete volt. Nem nagyon lehetett az általánostól elütő véleményeket találni egyik kérdés megvitatása közben sem.

Az első kérdéssel kapcsolatban nagyjából kétféle válasz fogalmazódott meg mindenkiben, és mindkettő elmarasztaló Lockhart-tal szemben. Az egyik (amit én is igyekeztem megfogalmazni), hogy Lockhart csaló mivoltából kifolyólag egyáltalán nem is volt, mit tanítson Harrynek. Annál is inkább, mert maga Lockhart sem értett a világon semmihez. Mármint a nagyképűsködésen, meg a hazudozáson kívül.
A másik vélemény pedig az volt, hogy igenis tanulhatott tőle bizonyos dolgokat. Mondjuk például azt, hogy NE viselkedjen, ha hiteles meg épelméjű akar maradni, és nem utolsó sorban hű akar maradni ahhoz, aki.
Aztán persze ott van a vélemény, hogy azért Gilderoy Lockhart nem véletlen volt annak idején a Hollóház ház tagja. Nem kis ész kellett ahhoz, hogy egy ilyen brand-et megcsináljon magának, és még ráadásul el is adja magát vele. Tény. Viszont én akkor sem tudom túltenni magam azon, hogy az az ember egy mocskos csaló, és szégyellem, hogy a házam tagja volt valaha. Szóval én mindenképpen maradok a saját kis véleményem mellett, és nem vagyok hajlandó semmilyen tekintetben és körülmények között elismerni azt a karaktert. Még akkor sem, hogy ha tényleg voltak néha jó pillanatai, ahogy azt páran szintén kiemelték. („A hírnév hűtlen társ”) Pedig soha nem vágyott másra, csak elismerésre.

A hírnév hatásai a varázsvilágban. Nos, ezt a kérdést nem is igazán érettem. Mitől lenne más a hatása a hírnévnek a varázsvilágban, mint a mugliknál? Muszáj ennyire elszeparálnunk a kettőt egymástól, főleg azok után, hogy nem is olyan régen megegyeztünk abban, hogy a varázsvilág messze nem olyan titkos, mint amilyen szeretne lenni?
Szerencsére a többiek is egyet értettek abban, hogy a kérdésben a szeparálni teljesen felesleges, és hogy itt is megvannak a hírnévnek az árnyoldalai. Tényleg külön öröm volt azt olvasni, hogy senki nem azt fejtette ki, hogy de jó lehet a sok varázsló között is híresnek meg nevesnek lenni, hanem tényleg arra koncentráltak, hogy bizony sokkal több negatívum éri a hírességeket ebben a világban is. Nem is kellett sokat mondani, csak meg kellett említeni Rita Vitrol nevét, aki a történetnek ezen a pontján amúgy még sehol nincs, de szerencsére többen többedjére olvassuk most végég az olvasókör miatt a sorozatot.

Az utolsó kérdésre pedig, hogy Harry sztárnak tekintette-e magát, egyetlen kivétellel mindenki azonnal rávágta a nemet. Az egy kivétel is arra fókuszált rá, hogy bármennyire utálja is, attól még Harry igenis tudja, hogy híres, és ezt később, miután sikerült teljesen internalizálnia valahogy még a maga javára is hajtja. És igazából ebben is van valami. Kezdve azzal, hogy a srác rövid úton beleőrült volna, ha inkább előbb, mint utóbb nem fogadja el a hírnevét, és mindent, ami azzal együtt jár.
Ezzel kapcsolatban meg aztán jött a bolondozás, hogy mi lenne, ha Harry a töri könyvekbe kerülne. Ki írná meg az életrajzát, miért kéne, hogy Hermione írja, és mi lenne a könyv címe. Tartalmas egy alkalom volt annyi szent. :)

Jövő héten jön a harmadik Titkok kamrája témahét, ami a fóbiákat fogja feszegetni. Igyekszem azon is tevékenyen részt venni majd, és jönni a beszámolóval utána.

Wizarding Word Book Club #7 - Home

Az első Titkok kamrája témakör az „Otthon” kérdésköre.  Kezd beindulni, és több rétegűvé válni ez az olvasó körösdi, mert egyre komolyabb kérdésekkel találjuk szembe magunkat, amikre nem lehet csak úgy rávágni a választ csípőből. Gondolkodni kell, figyelni a másik válaszait, vélemény nyilvánítani, vitatkozni, beszélgetni. Ezért jó ez az egész.

Hogy lássátok, miről is beszélek, mutatom a témaindító kérdéseket:

  1. Gondolod, hogy a kiskorúak bűbájgyakorlásának korlátozása jó dolog?
  2. Miért olyan vonzó Harry számára az Odú?
  3. Mit gondolsz, hol érezte magát Ron igazán otthon?

Az első kérdés már magában toughie… Üssük bele az orrunkat egy kicsit a varázslójogba.  Mert gondolhatná az ember, hogy oké, a Varázstitok-védelmi Alaptörvény még jogos, de miért kell tiltani a kicsik iskolán kívüli bűbájgyakorlását, hiszen hónapokig hagyják kopni a gyakorlati ismereteiket, még akkor is, ha elmélet házi feladatuk egy csomó van.
Sokaknak indult el errefelé a gondolkodásuk. Mert mi lenne, ha felügyelet mellett gyakorolhatnák a gyakorlati mágiát a kicsik. Ennek a hátulütőjét persze azok tapasztalhatnák meg, akik nem mágus családban élnek. A Minisztériumnak meg persze nincs elég embere ahhoz, hogy a körön kívül rekedtek számára mentort, szupervízort nyújtson ilyen alkalmakra.
És, ha már a Minisztérium bejött, meg kell említenem a saját, kérdésre adott válaszomat. Szerintem nem rossz dolog a kiskorúak bűbájgyakorlásának korlátozása, csak éppen ez is, mint a politikában (a normális és a varázsvilág politikájában is) sok minden rettenetesen kidolgozatlan. Hiszen Harry maga sem úgy követte el a kihágást, ahogy mindenki hiszi, hiszen az Dobby volt. És nyomjel ide vagy oda, ne mondja nekem senki, hogy a Minisztérium nem tudja megkülönböztetni egy varázsló varázscselekményét egy manóétól. Úgy értem, a manó mágia (mint arra a későbbiekben utalás is történik) teljesen különbözik egy emberi lény varázserejétől. Ezt figyelmen kívül hagyni, és egy automatikusan kiküldött figyelmeztető üzenettel, vizsgálódás nélkül ítélni, súlyos hiba és mulasztás.
Szóval, igen, én azt mondom, hogy a bűbájgyakorlás korlátozása alapvetően jó dolog, viszont azokkal is egyet értek, akik azt mondják, van még mit rajta csiszolni. Egyébként is. Ha már korlátozásnak nevezzük, akkor legyen is korlátozás, és ne tilalom.

A második kérdésre, miszerint miért tartja olyan jó helynek Harry az Odút, alapvetően kétféle válasz érkezett. Az egyik, amiben én is osztozom, hogy az Odú volt az első olyan hely, ahol megtapasztalhatta a saját bőrén, hogy milyen is egy szerető család, és annak mekkora ereje van. Mert persze, tudja, hogy a tulajdon életét az anyja iránta érzett szeretete, és önfeláldozása mentette meg, de ugyanezt a szeretet gyakorlatban, a saját bőrén megtapasztalni azét mégiscsak más dolog.
A másik tábor szerint azért húzódik az Odúhoz, mert itt lehetősége van megtapasztalni a mágia hétköznapibb oldalát. Pl., hogy mégis hogy lehet vele házimunkát végezni. És igazából ez is igaz, bár a saját válaszom akkor is jobban tetszik. No offense, guys.

A harmadik aztán egy igazán nehéz kérdés. Tényleg, hol a csudában érzi magát Ron igazán otthon?! Tulajdonképpen én erre a kérdésre nem is tudtam igazán értelmesen válaszolni, viszont olvasva a többiek gondolatait néhány igazán okos válaszon akadt meg a szemem. Hadd csemegézzek ezekből most egy kicsit.
„Én nem gondolom, hogy ez egy helyszín. Ronnak az otthon az anyukája által kötött pulcsik, a tesói varázsvicc boltja, Hermione nevetése, Harry vállon veregetései.” – Gondoljatok bele. Hát nem egy gyönyörű válasz ez?

„Ron sehol nincs igazán otthon, mert még nem érzi otthon magát a saját bőrében sem. Még mindig igyekszik kitalálni, valójában kicsoda is ő.” – Bármilyen szomorú ebbe belegondolni, el kell ismerni, hogy ez valóban így van.

„Ott érzi magát igazán otthon, ahol egyedül van. Mivel annyira a testvérei árnyékában él, így tudja kifejezni saját magát.” – Újabb szomorú, de annál nagyobb igazságtartalommal rendelkező gondolat.

„Ahol a kaja van.”  - A kedvenc válaszom. :D

A többi válasz ilyen klasszikus „ahol a barátai, meg a családja van” volt. Nem mintha ebben ne lenne igazságtartalom…

És, hát, igazából ennyi lett volna ez a témakör. Jövő héten Hírnév kerül terítékre.  Sajnos-nem sajnos ezen nem fogok tudni pénteken részt venni, mert nem leszek itthon, meg valószínű amúgy Twitter közelben sem. A hétvégén viszont valószínűleg szétnézek a témában, belefolyok pár beszélgetésbe, és igyekszem a következő hét elején írni egy összefoglalót a témakörről. Be patient, please!

Wizarding World Book Club #6 - Heroes and villains

A legutóbbi alkalommal végeztünk az utolsó Bölcsek kövével kapcsolatos témakörrel az olvasókörben. A fő témánk a „Hősök és gonoszok” volt, és csak annyit mondok, hogy egy-egy beszélgetés olyannyira elment befele a dzsindzsásba, hogy az utolsó kérdésre még nekem is át kell néznem a többiek válaszait.

A három témaindító kérdésünk egyébként a következő volt:

  1. Mógus szerint csak „hatalom van, és azok, akik túl gyengék hozzá, hogy megszerezzék”. Kinek van a legnagyobb hatalma a Bölcsek kövében?
  2. Harry egy tipikus hős?
  3. Milyen kiemelkedő pontok voltak számodra a Bölcsek kövében?

Az én személyes válaszom az első kérdésre Dumbledore volt, érthető okokból. I mean olvastátok már azt a sorozatot? Egyénileg kinek lenne nagyobb ereje, meg hatalma, mint az öregnek? Viszont több válasz alatt keveredtem igen érdekes interakcióba a többi taggal.
Az első ilyen volt az, amikor valaki kifejezte azt a gondolatát, hogy ha belegondol, akkor Voldemort lehet az az ember, akinek a legnagyobb hatalma volt. Erre jöttem én, aki azt gondolja, a kánonfüggőségének köszönhetően, hogy igen, Voldemort valóban rendkívül hatalmas volt a mágia egyes területeit illetően. Ezt mindenkinek el kell ismernie. Viszont vannak olyan területek, sőt meg merem kockáztatni, hogy ezek a területek vannak többségben, amelyekről emberünk fájdalmasan keveset vagy éppen semmit nem tud.
Ebből aztán eljutottunk arra a konklúzióra egy pár üzeneten belül, hogy ebben a sorozatban pont az a szép, hogy bemutatja neked, hogy mindig van remény a jó győzedelmeskedésére, akkor is, ha az esélyek valahol a béka feneke alatt tanyáznak.
A második kedvenc válaszom Nicolas Flamel volt, amiért volt benne annyi erő, hogy képes legyen megsemmisíteni élete fő művét, feladva ezzel a saját életét. Én erre először úgy reagáltam, hogy ez valószínűleg nem erő/hatalom, hanem bölcsesség kérdése volt. Aztán felvilágosított a válasz adója, hogy ő arra gondolt, azért volt áldozat, mert csak az évekbe került, hogy gyakorlatba ültetődjön az elmélet. És, wow. Ha így nézem a dolgot, akkor valóban óriási dolog, mert Flamel nem csak azért tette, amit tett, mert azt meg kellett azt tenni.
Az utolsó ilyen nagyon kedvenc válaszom az a család. Hogy a családnak van a legnagyobb hatalma az egész sorozatban. Mert milyen óriási válasz ez?! Az egész sorozat esszenciáját foglalja magába, hogy a legnagyobb hatalmat egy elvont fogalomnak tulajdonítja valaki! Csendben, halkan felhívom a figyelmet arra, hogy a család és az anyák nagy szerepvállalásába nem csak Lily és Molly, de Narcissa Malfoy is beletartozik. Ő is egy a sok ok közül, hogy Harry még midig életben van.

A második kérdés egy komplikált dolog volt, és ez volt az a pont, ahol én szépen el is úsztam az eheti beszélgetésben. Azt gondolná az ember, hogy ez egy teljesen egyszerű kérdés. Tipikus hős? Igen, vagy nem, és kész. Na, most, aki tényleg ezt gondolja, az nem ismerős még Harry világában, ahol soha semmi nem egyszerű, és egyértelmű.
A beszélgetés során felvetődött, hogy egyesek túlságosan keményen ítélik meg Harry-t. Bevallom, köztük vagyok én is. Miért? Mert még mindig pipás vagyok az ötödik rész eseményei miatt, és ha tetszik, ha nem én bizony nagyon hibáztatom a főhősünket a keresztapja halála miatt. Ez a beszélgetés aztán olyan szétágazó lett és úgy elment még a tanári pálya nehézségeinek megvitatása felé is, hogy az egész beszélgetést összefoglalni itt lehetetlen lenne, de ha valaki kíváncsi rá ide kattintva az egész beszélgetést lebonthatja magának (angolul tudók előnyben, ha valakit valamelyik részlet nagyon érdekel, annak azt szívesen lefordítom, csak az egészet nehéz értelmesen összefoglalni).
Egyébként szerencsére van olyan értelmes a csapat, hogy egy egyszerűnek tűnő eldöntendő kérdésre is indoklással együtt válaszol, amiből teljesen jó beszélgetések indulnak ki. Mármint… A sajátomon kívül a többibe nem néztem bele. Az enyém is elég szerteágazó beszélgetés lett, de ahogy a hozzászólások számát látom, több helyen kialakultak jó kis beszélgető party-k. Fontos, hogy soha nem megyünk egymás nyakának egy vélemény miatt, hanem beszélgetünk róla, és megmondjuk akkor is, ha nem értünk egyet. Mondom még egyszer, a nélkül, hogy megsértenénk a másikat.

És akkor a harmadik kérdés. A másik véglet. Persze, hogy erre a kérdésre mindenki, de mindenki más választ ad. Ami engem illet, nekem kettő van. Az egyik Edevis tükre, a másik a Csapóajtón túl című fejezet.
Edevis tükre azt hiszem, mindenki számára érthető. Az egész történet egyik legmeghatóbb fejezete. Az egész sorozat tekintetében is, az én szememben legalábbis egyetlen fejezet veri, az a Herceg meséje.
A Csapóajtón túl pedig a feladványok miatt nagy kedvenc. Hollóhátas énem nem tud nemet mondani a követ védő különböző puzzle próbákra. Személyes kedvencem Piton feladványa, annak ellenére, hogy én is ott álldogáltam volna az asztal mellett ítéletnapig.
Ahogy a többiek válaszait elnézegetem, tényleg nagyon változatos. Vannak, akik ikonikus pillanatokat emelnek ki, pl. Harry és Ron barátságának kezdetét, vannak, akik számara az apró nüanszok voltak fontosak, pl. az a momentum, mikor Piton először megmentette Harry életét az első kviddics meccsén és vannak, akik nem is tudtak választani kedvenc jelenetet.

Személy szerint azt kell mondanom, az elmúlt 5 hétben egy teljesen jó közösség alakult ki a klubban, akikkel tényleg érdemes, és jó dolog beszélgetni. Nagyon várom a továbbiakat. Felkészülésként már el is kezdtem újraolvasni a második kötetet, hogy jövő hétre teljesen, tökéletesen képben legyek. Sajnos, azt még nem tudom, milyen témával fogjuk kezdeni a Titkok kamrájának boncolgatását, de a beszámolót majd mindenképpen hozom róla.

Wizarding World Book Club #4 and #5 - Education & Friendship

Borzasztóan sajnálom, amiért így megcsúsztam ennek a rovatnak az írásával, de egyszerűen múlt héten nem volt alkalmam leülni, és egy összeszedett bejegyzést írni az „Oktatás”-témakörről. Ami pedig az eheti „Barátság”-témakört illeti, na azon a beszélgetésen úgy vettem részt, hogy éppen Budapestről buszoztam haza, és mivel a telefonomon írni fájdalom, volt olyan tweet-em, amit háromszor küldtem el, mire nem volt benne félregépelés. Gondolhatjátok, mennyire élveztem.  Na, de most, ahogy írom ezt a bejegyzést, az utóbbira, majd átnézem a többiek válaszait, és talán-talán bele tudok még csusszanni a beszélgetés egy-egy szálába.

De nézzük először akkor a múlt heti témánkat, ami az Oktatás témakörét járta át keresztül-kasul. A három témaindító kérdésünk a következő volt:

  1. Ki tanulta a legtöbbet a troll a pincében incidensből (tudjátok, a Bölcsek köve 10. fejezetében, mikor Harry meg Ron megmentik Hermionét a trolltól, miután összezárták vele)
  2. A lázadás jó vagy rossz dolog a Roxfortban?
  3. Úgy gondolod, hogy a házpontos rendszer tisztességes?

Na és akkor most nekem is újra bele kell másznom ezekbe a kérdésekbe, mert, hogy őszinte legyek, az elsőre nem is tudom már mit válaszoltam… Ó igen, azt, hogy talán Hermione, hiszen a lány egy tanárnak hazudott a szemébe, hogy a fiúkat mentse. Az azon a ponton még nem is létező barátságukban ez egy nagyon nagy lépés volt, főleg, hogy addig nem csak a fiúk, de a csoport nagy része is elég kegyetlenül bánt Hermionéval.
Amúgy a többiek válaszai is nagyrészt a három jó barát valamelyikét említik, vagy egyszerre mindhármukat. A kedvenc válaszom egyébként az volt, mikor valaki bedobta lehetőségnek McGalagony professzort, mondván, hogy kapott egy kis ízelítőt ezzel abból, mennyi bajt fog az a hármas még okozni az elkövetkezendő évek alatt. Ezzel kapcsolatban meg pláne eszembe jutott, hogy az egyik vélemény alatt elindult egy beszélgetés, hogy Harry megtanulta, milyen hősködni, és ez a hősködés milyen tragikus végkifejlethez vezet évekkel később. Annyira igaz. Sirius :(

A második kérdésre, már emlékszem milyen választ adtam. És általánosságban így gondolom, nem csak Rowling univerzumán belül. A lázadás egy jó dolog. Nem kell senkinek birkaként a másik után menni. Gondolkozzatok először és, ha úgy érzitek, hogy a nagy átlagban megfogalmazott és jónak tartott dolog nem egyezik a ti értékrendetekkel, akkor ne féljetek lépni. Jó, itt nyílván nem kormánymegdöntögető lépésekre kell gondolni (bár néhol igazán lehetne az is), hanem először fókuszáljatok a saját életteretekre. Onnan aztán lehet menni a nagyobb felé
Erre a kérdésre amúgy a többiek válaszait nagyon nehéz összeszedni, hiszen a cca. 750 kommentelő 750 különböző véleményt fogalmazott meg- Úgyhogy csak párat a kedvenceimből.
„A lázadás súlyosan büntetendő, kivéve, ha Griffendéles vagy.”
„Lázadni akkor érdemes, ha tudod, miért lázadsz, és az jó dolog. A semmiért lázadni értelmetlen”
„A lázadás majdnem mindig szükséges. Nem mindig vezet jó dolgokra, de majdnem mindig szükséges.”

A harmadik kérésre az én válaszom összecsengett azzal, amit a többség is hangoztatott. A rendszer maga jó lenne, ha a tanárok a helyén tudnák azt kezelni. Így viszont borzalmas nagy teret ad a favorizálásra, és az önző célok elérésére. Nem utolsó sorban kiélezi az egyes házak tanulói közti ellenségeskedést. Egy szóval az egész egy egészségtelen versengésbe megy át a tanulók között, ami kiélezve a rivalizálást éket ver aközé amit éppen kötni kellene.

Egyébként ezzel a témakörrel volt még egy érdekes dolog. Még a témaindító kérdések felmerülése előtt, mikor szóltak, hogy kezdjünk el lassan összeülni a témához, feljött a kérdés, hogy hogyan lehet valaki a suliban Sötét varázslatok kivédése tanár, ebből pedig kialakult egy nagyon jó kis beszélgetés Piton karakteréről. A részletekbe nem mennék bele, de megállapítottuk, hogy Piton ugyan borzasztó tanár, de vannak az embernek értékelhető, és tisztelhető vonásai, ami nélkül nem lett volna ugyanaz a történet, és azt is sikerült letisztázni néhány emberben, hogy miért és hogyan is került Umbridge a posztjára. Na, az egy remek beszélgetés volt úgy összességében, még akkor is, ha annyira szorosan nem is kapcsolódott az olvasókörben tárgyalt kérdésekhez.

És akkor most már ideje lesz áttérni az eheti témára, ami a barátság volt. A témaindító kérdéseink pedig a következők:

  1. Hermione azt állítja, hogy a barátság, és a bátorság sokkal fontosabb, mint a könyvek és az okoskodás. Egyetértesz ezzel?
  2. Harry mindig jó barát volt a Bölcsek kövében?
  3. Ki a leghűségesebb barátja eddig Harry-nek?

Az első kérdésre az volt a válaszom, hogy nagyjából egyetértek vele igen, de ha találsz egy olyan jó barátot, aki ugyanakkora nerd, mint te vagy, na, az az igazi paradicsom. Hála a jó égnek, nekem van is egy ilyen barátom.  Igazából, ha a totál őszinte véleményemet akarja valaki hallani, akkor, mint Hollóhátas, és introvertált könyvmoly azt mondom, hogy a könyvek, és az okoskodás biztonságosabb terep. Persze, a barátaimat én is mindennél nagyobb kincsként próbálom számon tartani, de a bátorság egy másik téma. Főleg az a bátorság, ami ebben a sorozatban jelen van. Az inkább már vakmerőség, és a kettő nagyon nem ugyanaz a dolog. Mondja ezt egy olyan ember, aki abszolúte nem tartja magát bátornak sem, és vakmerőnek sem, de azért remélem, értitek.
A többiek véleményéről szólva, a többség azt mondja, amivel egyébként én is nagyon egyet tudok érteni, hogy egyik a másik nélkül nincs meg. Hiába vagy okos, ha nincs melletted egy barát, akivel megvitathatod a gondolataidat, és hiába vagy bátor, ha nincs eszed ahhoz, hogy tudd, mikor kell, mikor érdemes egyáltalán használnod a bátorságodat.
Ugyanakkor én nagyon rokonszenvezek azzal a meglátással is, hogy a könyvkarakterekben nagyon jó barátokra tud lelni az ember.

A második kérdés már rizikósabb. Szerintem Harry nagyon nem törődött azzal, hogy jó barát legyen, egészen egyszerűen azért, mert nem tudta hogyan legyen jó vagy rossz barát, mert nem voltak előzetes tapasztalatai, hiszen a Roxfort előtt sosem voltak barátai.
A többiek válaszait, mint mondtam, itt helyben nézem át egy kicsit tüzetesebben, és belemászok abba a beszélgetés szálba, ami érdekel. Van itt egy érdekes teória, ami azt feltételezi, hogy Harry jóban lehetett volna Draco-val, ha vele találkozik először. Elgondolkodtató, nem? A többiek véleménye, amit én is osztok, hogy Draco Harry szemében nagyon hasonlított Dudley-ra, mikor először találkoztak. Mert ne felejtsük el, hogy Harry valójában előbb találkozott az ifjú Malfoy-jal, mint Ronnal. Erről a kérdésről egyébként a ti véleményeteket is szívesen hallanám.
Egyébiránt folyt egy érdekes beszélgetés egy erre a kérdésre adott nemleges válasz alatt, ahol a vélemény kinyilvánítója maga is elgondolkodik a szavain. Őszintén, nekem sem volt soha a szívem csücske karakterem Harry, de azért ilyen dolgokat, mint Neville szándékos bajba sodrása a sárkányos incidensnél nem húznék rá a karakterére, bármennyire nem kedvelem. Egészen egyszerűen azért, mert nem ez történt. Alaptalan dolgokkal, mondvacsináltan ne vádoljunk már egy szereplőt.
Egyébként, ahogy látom, a nagy többség véleménye egybecseng az enyémmel, illetve többségben vannak még azok, akik azt mondják – és ezzel szintén egyet tudok érteni – hogy soha senkiből nem lesz tökéletes barát, ahogy tökéletes, hibáktól mentes ember sem.

És akkor a harmadik kérdés. Ezek komolyan kiborítanak. Mi a frászkarikát akarnak a lojalitás folyamatos felemlegetésével. És akkor ráadásul úgy teszik fel a kérdést, hogy csak egy karaktert említhessen meg az ember. Huh, remélem, erről a későbbiekben leszoknak, mert idegesítő. A kedvenc válaszom erre, amit egyébként ők is retweet-eltek, az volt, hogy egyáltalán milyen szempontok szerint mérik a nagyon durván többrétegű lojalitást.
Egyébként én azt gondolom, hogy ezt a kérdést harmadjára teszik fel négy héten belül egy kicsit átfogalmazva. Egyébként ide Ront írtam, hisz ő volt az, aki a sakktáblán az életét is feláldozta volna a másik kettőért.
Sokan hozták be ide Neville-t, amit őszintén nem értek. Remek barát, és szövetséges, meg sort of second-in-command lesz a srácból a későbbiekben ez tény, de a Bölcsek kövében annyira fájdalmasan kevés normális interakció van köztük, hogy az valami eszméletlen.

Mint eddig mindig, most is örülnék a ti véleményeiteknek is a kérdésekben. Jövő héten sorra kerül a Bölcsek köve utolsó témája a „Hősök, és gonoszok”. Kíváncsi vagyok, abból mit fognak kihozni. Most, hogy végre kezdem pedzegetni a twitter használatát, meg lesz is lehetőségem rendesen gép előtt ülni, most már talán tényleg rendesen részt tudok venni a beszélgetésben. Szeretnék már én is, igazán. És persze jövök majd a beszámolóval.

Wizarding World Book Club #3 - First impressions

Eljött és el is múlt sajnos a harmadik WW Book Club alkalom, amin, az érdekfeszítő téma ellenére egy kirándulás miatt nem tudtam olyan tevékenyen részt venni, amennyire szerettem volna. Szóval előrebocsátom, hogy a többi olvasó véleményét az egyes kérdésekkel kapcsolatban még nem nyálaztam végig (és valószínűleg nem is fogom, mert irdatlan mennyiségű hozzászólás mennyiségről beszélünk), de azért ráakadtam izgalmas véleményekre ezen a héten is abban a töredékben, amit át tudtam nézni.

A hét témája az „Első benyomások” volt, a témaindító kérdések pedig a következők voltak:

  1. Szerinted melyik volt az a pillanat, amikor Harry tényleg elhitte, hogy ő egy varázsló?
  2. Miben hasonlít Harry és Draco? Miben különböznek?
  3. Ki az eddigi legmegbízhatóbb karakter?

Ha megnézzük ezeket a kérdéseket egy kicsit alaposabban, rá kell jönnünk, hogy nem olyan egyszerű ezekre választ adni.

Az első kérdésre nagy általánosságban mindenki az első Abszol úti utat mondta. Specifikusabban leszűkítve azt a pillanatot, amikor Harry-t kiválasztja a pálcája. Voltak páran, akik az első utat emlegették a Roxfort Expresszel, vagy azt, amikor a Teszlek Süveg beosztotta őt a Griffendélesek közé.

A saját véleményem nagyjából tükrözi a többségét. Ha nem is specifikusan az Ollivander boltjában történtek vezették rá a felismerésre, de mindenképpen szerepe volt benne az Abszol úti sétának. Ezzel kapcsolatban sosem felejtem el a filmben azt a pillanatot, mikor Hagriddal elindul a kalyibából, és egy pillanatra visszanéz, mikor mondják neki, hogy „Persze itt is maradhatsz, ha akarsz.” Kicsiként sokáig azt hittem, hogy abban az egy pillanatban tényleg elgondolkodik ezen a lehetőségen, de aztán rájöttem, hogy az egész szituáció egyszerűen overwhelming számára, és elsőre túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

A második kérdés a legnehezebb a három közül, ha engem kérdeztek. Meg se kísérlem kielemezni kinek mi a véleménye ezzel kapcsolatban, mert mindenkinek más. Ami nekem elsőre szembe ötlött a kérdéssel kapcsolatban, hogy mennyire másképp látjuk egyénenként a történetet. Erre kettő példa. Én erre a kérdésre azt válaszoltam, hogy a legnagyobb hasonlóság kettejük között az, hogy egyiküknek sem volt választása, mindketten tették, amit tenniük kellett. Egy másik felhasználó szerint viszont éppen a döntéseikben különböznek. Mert Harry tette, amit jónak látott, amíg Draco a házához, és a családjához híven istenítette a Sötét Oldalt. És nem. Nem tudom, hogy ez a személy, aki ilyeneket állít, hogy olvasta el a könyvciklust. Mert valóban, az első pár részben Draco tényleg nagyon worship-pelte Voldemortot meg az eszméit, de mire benőtt a feje lágya, és oda került, látta, tapasztalta, hogy nem feltétlen van neked szabad akaratod azon az oldalon sem (nem mintha Harry-nek amúgy lett volna sok esetben Dumbledore mellett, de mindegy).

A különbségek. Erre azt hoztam fel, hogy Harry-nek, Draco-val ellentétben nem volt esélye arra, hogy egy normális családban nőjön fel. Mások meg pont ezt hozták fel hasonlóságnak, mert mindkettejüknek volt egy szerető édesanyja. Ami valójában igaz, csak valahogy ebben a tekintetben nem egészen releváns, ha a gyerek egy abuzáló, elhanyagoló környezetben kénytelen felnőni. Nem mondom, hogy Draco családja tökéletes volt. Olyan aljadékokkal, mint Bellatrix ez oltári nagy hazugság lenne, de mindennek ellenére Draco megkapta azt a teljes családot, amire Harry mindig is vágyott.

A harmadik kérdésre megint annyiféle válasz érkezett, mint égen a csillag. Ezzel kapcsolatban elgondolkodtam azon van-e olyan karakter, akivel a hét kötet alatt egyszer sem veszik össze Harry, és elkeserítő eredményre jutottam. Talán Luna az egyetlen, akivel nem kap össze semmin, vele is csak azért nem, mert Luna túl chill karakter ahhoz, hogy a nyárspolgári hülyeségek izgassák. De komolyan, szerencsétlen Harry-re még Hedvig is megharagszik a történet egyik pontján. Én egyébként egy kis csavarral azt válaszoltam erre a kérdésre, hogy Dobby-t mondanám, de mivel ő még nincs jelen a történetnek ezen a pontján, ezért Hagridot mondom.

Ti elgondolkodtatok már ezeken a kérdéseken? Ha igen, akkor nyugodtan osszátok meg velem is a véleményeket kommentben.

Jövő héten pedig megint jövök. A hét témája az „Oktatás” lesz. Kíváncsi vagyok milyen lesz pedagógusként hozzászólni majd a témához. :)

Wizarding World Book Club #1 and #2 - Introduction & Magic and the Muggle world

Májusban a hivatalos Harry Potter fanoldal, a Pottermore bejelentette, hogy a Philosopher’s Stone első megjelenésének 20. évfordulója alkalmából (ne is mondjátok, én is rettenetesen öregnek érzem magam) online olvasókört indít twitteren júniusban.

Mondanom sem kell, hogy azonnal kapva kaptam az alkalmon és az addig a Twittertől ódzkodó énem úgy repült rá a közösségi oldal „regisztráció” gombjára, mint Csikócsőr a döglött menyétekre. Na jó, ez pocsék volt, nézzétek el nekem, jobb HP-s hasonlatot nem találtam.

Lényeg a következő. Ugyan egy pici csúszással, de két héttel ezelőtt elindult az olvasókör. És mivel több olyan emberkéről tudok, aki érdeklődik a dolog iránt, de részt venni benne nincs ideje (megértem, elvégre az az alap, hogy egymáshoz alkalmazkodva olvasunk egy-egy könyvet, időre), ráadásul, nos igen, elég masszív könyves alapja is van a dolognak, úgy gondoltam, nem lenne rossz ötlet, ha heti rendszerességgel írnék az aktuális témákról, meg egyáltalán arról, mennyire tetszik a dolog, mennyire sem, és miért.

Hogy is kell elképzelni ezt az egészet?
Az olvasókörnek minden pénteken vannak „összejövetelei” twitteren, magyar idő szerint délután 5 órakor. Egy könyvet egy hónapon át beszélünk ki. Minden hétnek megvan a maga témaköre. Egy témakörhöz három kérdést tesz fel az olvasókör oldalának üzemeltetője, ami alatt aztán hozzászólásban elkezdődnek a teóriázgatások. A legjobb az egészben, hogy abszolút senkit nem érdekel, ha nem tartod a kánont. Sőt, itt az egyes kérdések megválaszolásához szükséged van a saját véleményedre, ami szinte minden esetben hol észrevehetően, hol észrevétlenül oda fut ki, hogy megalkotódik egy saját headcanon. A saját magad, illetve a többi résztvevő teóriáira, gondolataira, véleményére építve.

Az első hét még nem volt olyan igazi könyves témás olvasókörös. Arra épült, hogy a résztvevőknek legyen lehetősége bemutatkozni, és elmondani, miért szeretne részt venni a Wizarding World Book Club-ban, vagy csak röviden WWBookClub-ban. A három kérdés, ami alapján a beszélgetés beindult, azok a következők voltak.

  1. Miért akartál csatlakozni az olvasókörhöz?
  2. Hogy írnád le a Harry Pottert valaki olyannak, aki még nem olvasta a könyveket?
  3. Ha feltehetnél egy kérdést a varázsvilággal kapcsolatban, mi lenne az?

Igazából mindhárom kérdésre érdekes volt olvasgatni a válaszokat. A második kérdésre igazán szívmelengető válaszok jöttek az elfogadással, a szeretettek, illetve még a gyásszal kapcsolatban is. A harmadik kérdésre adott válaszokon viszont jókat mosolyogtam. Mindenki a roxforti felvételi levele miatt kezdett el panaszkodni, hogy hol késik már. :D Nagyon aranyos volt.

Most pénteken pedig elkezdtünk valójában a könyvvel foglalkozni. Az első témánk a „Varázslat és a mugli világ” volt. A három témaindító kérdésünk pedig.

  1. Vajon a varázsvilág tényleg annyira titkos, mint amennyire szeretne lenni?
  2. Szerinted miért féltek annyira Dursley-ék a mágiától?
  3. Mi teszi Hagridot olyan megbízhatóvá?

Az első kettőre nekem eléggé határozott véleményem van. Nem, a varázsvilág messze nem olyan titkos, mint amennyire szeretne lenni, illetve szerintem Dursley-ék esetében nem a félelem, hanem inkább az irigység volt a domináns érzelem (Petúnia részéről legalábbis biztosan), amit még negatívabb érzelmekkel szeretnének leplezni. Hagridon viszont elgondolkodtam. Tényleg, mitől olyan megbízható ő? Olvasgattam a többiek gondolatait, és pont most futottam bele egy nagyon találóba, miszerint Hagrid azon kevés felnőttek egyike, aki a barátságán kívül soha semmi mást nem akart Harrytől. Ha belegondolunk, ez nagyon igaz, és amennyire igaz, legalább annyira szomorú, ha belegondolunk, hogy Harry egy gyerek. Legalábbis a történet elején még biztosan az.

Viszont nem mehetek el amellett, hogy a többiek részéről komoly etikai problémákra vonatkozó kérdések ütötték fel a fejüket. Pl. az elsővel kapcsolatban valaki megjegyezte, hogy szerinte mennyire etikátlan emléktörölést végrehajtani a muglikon, akik láttak valamilyen varázstevékenységet. És, ha belegondolunk, ez tényleg igaz. Hogy őszinte legyek nekem is lenne hozzáfűznivalóm a témához, csak még nem tudtam kidolgozni a választ magamban sem.

És, ha már itt tartunk, akkor még a végére gyorsan annyit, hogy én hogy tervezek részt venni az egészben. Minden kérdéssel kapcsolatban igyekszem kifejteni a véleményemet (már amennyire az a bosszantó karakterszám-korlát engedi twitteren), viszont elolvasgatom a többiek véleményét is, amennyire lehet, és ha van azzal kapcsolatban mondani valóm, akkor mindenképpen reagálok rá.

Ha kíváncsiak vagytok a gondolataimra, egész nyugodtak kövessétek be a profilomat (katt a linkre). Három dologra viszont már most felhívnám a figyelmet. Egyrészt ez a fiók egyfajta fanbázis. Ami azt jelenti, hogy személyes tartalmakat nem nagyon osztok meg, hacsak nem a fangirl-énemhez kapcsolódik. Ehhez jön, hogy nem csak HP-s tartalom, hanem úgy am blokk minden, ami aktuálisan érdekel azokban a fandomokban, amiknek tagja vagyok. Illetve ami fontos, hogy a fiókot csak és kizárólag angol nyelven tervezem használni. Mivel az angol nem az anyanyelvem nyelvtani – és elgépelési hibák bőven előfordulhatnak a tweet-jeimben (utóbbi a magyar nyelvű mondanivalómban is rengeteg van, hiába ellenőriztetem le szövegszerkesztővel többször, amit írtam). Ha ilyet veszel észre egészen nyugodtan dobj meg egy üzenettel, hogy javítani való van a dologban. :)

A jövő heti témánk az első benyomások lesznek. Ezt megint érdekes lesz olvasgatni. Igyekszem jönni majd a részletekkel.

Milyen könyvekkel próbálkozzunk kezdő idegen nyelven olvasóként?

Mostanában egyre több olyan kérdésbe futok bele, hogy mit érdemes azoknak olvasni, akik most ismerkednek az idegen nyelven (legtöbb esetben angolul) való olvasással.
Mint notórius idegen nyelven olvasó, egyszer már írtam egy hasonló bejegyzést, melyben felvázoltam, hogy miért, és hogyan érdemes idegen nyelve olvasni (ha nem emlékszel rá, kattints ide, és elolvashatod). Abban is említettem már érintőlegesen, hogy milyen könyvekkel érdemes kezdeni, konkrétumokra viszont nem tértem ki.

A következőkben tehát megemlítek 10+2 könyvet, sorozatot, írót, amivel, illetve akinek a műveivel érdemes lehet elkezdeni az idegen nyelven olvasást. A felsorolásban a sorrend nem mérvadó, tehát semmiképpen nem az elsőként megemlített könyv vagy sorozat a lista legkönnyebben olvasható, és értelmezhető darabja. Viszont minden egyes esetben összegzem, miért gondolom azt, hogy jó ötlet lenne az adott könyvet olvasni, és ha annak a szintje egy kicsit eltér a kezdőtől azt szintén jelezni fogom.
Szóval kezdjük:

  1. J. K. Rowling Harry Potter sorozata
    Igen, ide tessék beleérteni mind a 8 kötetet. Tudom, nekem is problémáim vannak még azzal, hogy a sorozat részeként kezeljem-e a színdarab szövegkönyvét, de az biztos, hogy nagyon jól esett olvasni.
    És, hogy miért érdemes az elsők közé sorolni? Nos, én is Harry történetével kezdtem az eredeti nyelven való olvasást, és elég sokat segített is abban, hogy meg szeressek angolul olvasni. Igaz, hogy előtte olvastam magyarul az egész sorozatot vagy háromszor, tehát nem volt nehéz dolgom, de szerintem ezzel sokan vagyunk így. A 8. részre meg simán belejön az ember annyira, hogy nem hiányolja majd a magyart.
  2. James Dashner The Maze Runner trilógiája
    Benne volt az első 10 angolul olvasott könyvemben ez a trilógia. Hogy miért döntöttem úgy, hogy eredeti nyelven olvasom? Mert, ahogy a magyar verzióban szereplő idézeteket elnéztem, rájöttem, hogy a fordítás egyszerűen kritikán aluli. Így hát belefogtam eredeti nyelven. Igaz, hogy az első részt így kétszer olvastam el, mégsem bánom, hogy ez így sikerült, mert az egyik kedvenc történetemmé nőtte ki magát a sztori. Az ajánlás szigorúan az alaptrilógiára (The Maze Runner, The Scorch Trails, The Death Cure) vonatkozik. A „The Kill Order”-től a falra másztam, és a „The Maze Runner Files” se volt akkora hűha. A „The Fever Code”-ról a megjelenés után nyilatkozom. Nagy reményeket fűzök ahhoz a könyvhöz.
  3. Rick Riordan könyvei
    Minden, de minden, de MINDEN. Nem csak a Percy Jackson sorozata (Percy Jackson and the Olympians, The Heroes of Olympus és hát, a The Trials of Apollo is), de a The Kane Chronicles, és a Magnus Chase sorozatának minden egyes része. Garantálom, hogy ha egyszer elkezdesz Rick bácsitól olvasni, headfirst esel bele az egész világba, ami tuti, hogy nem fog elengedni. A bácsi egy zseni.
  4. Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan – Maureen Johnson: The Bane Chronicles
    Aki ismer, tudja, hogy mint embert nem igazán szívlelem Cassandra Clare-t, annak ellenére sem, hogy nem ismerem személyesen (éppen ezért nem ajánlok tőle regényt, pedig megtehetném) a karaktereit szeretem, és ez Magnusra különösen igaz. Azért is ajánlom ezt a kötetet tőle, mert a könyv 11 novellát tartalmaz, melyek különálló történetekként is olvashatók, tehát nem lényeges közvetlen egymás után olvasni őket, és viszonylag rövidek is. Plusz az eddig olvasott művek közül ez az a könyv, amiből még emlékszem is valamire…
  5. Rachel Cohn – David Levithan: Naomi and Ely’s No Kiss List
    Ékes példája annak, hogy azért is érdemes megtanulni angolul olvasni, mert egy csomó jó könyv el se jut a magyar verzióig. Komolyan mondom, nem tudom, mikor olvastam utoljára egy olyan könyvet, ami ekkora hatással volt rám. Elképzelhető, hogy annyi történt, hogy jókor, jó időben talált meg magának a regény, de még most is kitartok amellett, hogy ezt mindenkinek olvasnia KELL.
  6. Rainbow Rowell: Fangirl
    Egy nagyon aranyos könyv, ami amellett, hogy jól van megírva, tehát kvázi olvastatja magát, mondanivalóval is bír. Azt nem mondom, hogy minden szépen, rendben ki van bontva a sztoriban, de a nyelvezete könnyű. Ehhez mérten pedig nyelvgyakorlásnak egészen kiváló.
  7. Stephen Chbosky: The Perks of Being a Wallflower
    Egy rövid történet, könnyű nyelvezettel, és elég pofán vágós mondanivalóval. Nagyon szerettem, mert bár elvontnak tűnik, annyira mégsem az, és nagyon, de nagyon sokat tud adni az embernek, ha egy kicsit is nyitott rá. Nagy előnye, hogy elég könnyen lehet azonosulni a karakterekkel. Engem annak idején lehengerelt.
  8. Holly Black – Tony DiTerlizzi: The Spiderwick Chronicles
    Tipikusan az a könyv, amit nem azért ajánlok, mert olyan kellemes volt olvasni. Sőt. Nem állítom, hogy egy-egy kötetben olyan oltári sok minden történik, nem is túl izgalmas, viszont nyelvgyakorlásnak egyenesen kiváló. Rövid történetek, sok képpel és nagyon kis egyszerű nyelvezettel. És természetesen van olyan élethelyzet, amikor jól esik egy-egy ilyen stílusú könyvet is a kezünkbe venni.
  9. Harper Lee: To Kill a Mockingbird
    Ezt a könyvet határozottan nem kezdőknek ajánlom! Még én is megszenvedtem a nyelvezetével, pedig régen elkezdtem eredeti nyelven olvasni. Igazából az indok, amiért ide került, az az, hogy szerettem volna, ha egy klasszikus is szerepel, illetve, mert úgy gondolom, hogy a történet olyan mély mondanivalót rejt magában, amin mindenkinek illene elgondolkodnia. Nagyon nagy leckét kaptam ettől a könyvtől.
  10. Lindsey Stirling – Brooke S. Passey: The Only Pirate at the Party
    Ez a könyv jelenleg is olvasás alatt van, még kb. a felénél sem tartok, de már most imádom. Lindsey Stirling az egyik kedvenc előadóm, és ilyen formában, ilyen egyszerű őszinteséggel, mégis ilyen humoros stílusban olvasni az életéről egyszerűen elképesztő. Ha ismered, szereted őt, mindenképpen minimum ajánlott olvasmány ez a könyv!

És akkor adós vagyok még két plusz könyvvel, amiket azért nem illesztek be az eredeti felsorolásba, mert ezeket a könyveket még nem olvastam eredeti nyelven, így nem tudom, milyenek ebben a formában. Magyarul viszont már ismerem, vagy legalábbis ismerkedtem a könyvekkel, és mindenképpen olvasásra ajánlom őket.

  1. Arthur Golden: Memoirs of a Geisha
    Magyarul már többször olvastam ezt a csodát, és már egy ideje angolul is a polcomon várakozik a történet. Természetesen már az eredeti verzióba is bele-bele pillantottam, így teljes szívvel merem ajánlani a regényt. Egy csodálatos világgal fog megismerkedni az olvasó, azt garantálhatom, még akkor is, ha kicsit elfogult vagyok, mert nagyon szeretem a japán kultúrát.
  2. Soman Chainani: The Scool for Good and Evil sorozata
    Az első részt olvastam magyarul, illetve a második, harmadik rész eredeti nyelvű verziójába pillantgattam bele. Mese, tehát a szövege egész könnyen érthető, a történet pedig nagyon ötletes, kreatív és jól megírt. Engem az első kötet elvarázsolt, és alig várom, hogy belekezdhessek a folytatásokba is.

Nos, ennyi volt az én 10+2-es bejegyzésem, ami, lássuk be, jóval több, mit 10+2 történetet tartalmaz. Remélem, sikerült néhányatok kedvére való olvasmányt leírnom, és emiatt bátrabban próbálkoztok majd meg az idegen nyelven olvasással. Mert higgyétek el, eredeti nyelven olvasni óriási élmény!
(A lista nyilván az idő előrehaladtával bővülni fog. Ha igény van rá, folytatom az ilyen könyvek listázását, csak jelezzétek, hogy szeretnétek olvasni.)

Elmélkedés az idegen nyelven olvasásról

Tulajdonképpen már vagy úgy egy hónapja érlelődik bennem a gondolat, hogy - mint lassan két éve rendszeresen idegen nyelven olvasó valaki - írok egy szösszenetet erről a témáról, elsősorban azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy így kezdik el fejleszteni, szinten tartani a nyelvtudásukat, szókincsüket, miegyebet.
Nézzük tehát, hogy közel két év alatt honnan hová jutottam el ezen a területen.

1. Mit gondolj át, mielőtt fejest ugrasz bele?
Nos, az első és legfontosabb dolog, amit a vállalkozó szellemű molynak tudnia kell, hogy az idegen nyelven való olvasás nem fog egyik napról a másikra menni. Az elején bizony iszonyatosan strapás, és szellemileg megdöbbentően leterhelő meló. Értsd ezt úgy, hogy a könyv, amit magyarul mondjuk kiolvasnál pár nap, vagy max egy hét alatt, az idegen nyelven lehet, hogy több hétbe, akár egy hónapba is belekerül. Egészen nagy elszántság, és kitartás kell ahhoz, hogy ne dobd a sarokba a könyvet az első kb. harminc oldal után. Valamint azt is érdemes számba venni, hogy a hozzászokás is egy elég lassú folyamat. Én még tíz elolvasott könyv után is nyávogtam, hogy ez nekem nem fog menni. Na, igen, nem hátrány, ha van melletted valaki, aki notórius idegen nyelven olvasó, és nógat, hogy csináld csak, majd hozzászoksz...

2. Hogyan állj neki?
Ezt egyéne válogatja, hogyan kezd hozzá a dologhoz. Van, aki rövidített/könnyített olvasmánnyal kezd, van, aki egy 600 oldalas nagyregénnyel. Van, akiben benne van a késztetés, hogy minden egyes ismeretlen szót kiszótárazzon (ha engem kérdez bárki is, azt mondom, ezt a módszert sürgősen felejtse el, mert akkor csak nyűg lesz az egész, és így annál rosszabb), van, aki rábízza magát a szövegkörnyezetre.
Alapjáraton az idegen nyelven olvasók közössége kétféle módszert szokott ajánlani a bizonytalankodóknak.
a) Kezd az alapoknál, és olvass el először pár könnyített, rövidített olvasmányt (itt első sorban az Oxford Bookworms és a Penguin Readers-féle színkódolt, számozott könyvecskékre kell gondolni)
b) Csapj a közepébe, és kezd egy olyan regénnyel, amit magyarul már olvastál (az se hátrány, ha többször), és tetszett is. Az ismerős világ meg fogja könnyíteni a dolgodat.
Én azt tanácsolom, hogy kísérletezgess, próbálj ki több olvasástechnikai, szótanulási módszert, amiből aztán majd kiválaszthatod, vagy kialakíthatod azt, ami neked személy szerint a legjobban megfelel.

3. Jól jársz vele?
Szerény véleményem szerint határozottan. Feltéve, ha kibírod, hogy ne csapkodd földhöz a könyveket addig, míg tönkre nem mennek. Említettem, hogy nagyon frusztráló tud lenni, hogy úgy érzed, nem haladsz? Nem mintha én ezért valaha földhöz vágtam volna egy könyvet. Én mások agyára mentem a nyávogásommal.
No, de a lényeg a kényeg. Azzal, hogy megtanulsz, megszeretsz idegen nyelven olvasni nem csak úgy profitálsz, hogy megnő a szókincsed, megragadnak benned a nyelvtani formulák és ne adj' Isten, a végén még megszólalni is meg mersz az adott idegen nyelven, vagy leírni egy épkézláb mondatot. Nem-nem. Gondoljatok bele. A világon van egy csomó könyv, ami  a magyar kiadók látókörébe hogy, hogy nem, nem jut el. Plusz van nem egy olyan eset, mikor elkezdenek kiadni egy sorozatot magyarul, de úgy ítélik meg, hogy nem elég nagy rá a kereslet, így az 1-2. kötet után leállnak a fordítással. Vagy még egy eset mikor egy amúgy kiadásra kerülő sorozat kellős közepén vagy, és az adott rész akkora függővéggel zárul, hogy képtelen vagy kivárni a folytatás kiadását. Mind megtörtémt esetek, mindre tudnék példát hozni. Ilyen helyzetekben is mentőöv lehet, ha belerázódsz az idegen nyelven olvasásba.
(Hátrány lehet, hogy ha annyira megtetszik a dolog, akkor nem is akarsz már lefordított könyvet a kezedbe venni, adott esetben, mert rájössz, hogy nem biztos, hogy jó a fordítás, amit a kezedbe kapnál.)

4. Személyes tapasztalatok
Ha nagyon a kályhától akarom kezdeni a dolgokat, akkor azt mondanám, hogy vissza kéne nyúlnunk 13 éves koromig, mikor angolórán év végi jutalomként megkaptam a Pocahontas-t, majd egy évvek később a Twist Olivért rövidített olvasmányként (meg azon kívül még pár ilyet a családtagoktól). Később, miután leérettségiztem, elmentem angoltanárhoz, és ő adta oda a Harry Potter 1-2. részét kölcsön. Ezek viszont azt mondanám, hamvába holt próbálkozások voltak.
Notórius idegen nyelven (esetemben angolul) olvasóvá 2014 nyarán kezdtem válni, mikor mindenféle tanári segítség nélkül, magam kezdtem el felkészülni a nyelvvizsgára. Meg mert előtte bezsákmányoltam az utolsó két Harry Pottert nevetségesen alacsony áron (ennek a történetét a mai napig emlegetem). :') Aztán csak azt vettem észre, hogy jönnek sorba az eredeti nyelvű könyvek. Először a fordítás miatt, utána meg már azért, mert megtetszett a dolog, és könnyebben hozzájutottam a könyvekhez.
Szóval, ahogy látjátok, mióta intenzíven és komolyan olvasok, nem volt rövidített olvasmány a kezemben, és azt is el kell mondanom, hogy szótárt is csak legvégső esetben használtam, használok. Igen, volt olyan, hogy buszon ülve, negyed órát képes voltam ellamentálni egy mondaton, hogy mégis mi a fenét akar itt közölni az író, és ez egész szépen kirántott a történetből, és idegesített is rendesen, de a végén csak rájöttem, és akkor nagyon büszke voltam magamra. :)
Szóval vágjatok bele bátran ti is!

Részeről azt hiszem ennyi lett volna ez a "kisokos". Ha gondoljátok, kommentben osszátok meg ti is a tippjeiteket, hátha valakiek éppen az fog segíteni. Illetve ha kérés-kérdés van a témával kapcsolatban, azokat is tegyétek fel nyugodtan, nem harapok. Ha tudok, válaszolok. :)

2015 könyvekben - Év végi összegző

Minden blogger és bloggerína évöszegző posztokkal frissíti fel a blogját, úgy gondoltam, én se maradok ki a jóból. Mivel a statisztikai összegző posztot akkor szoktam hozni, mikor a blog szülnapja van, most inkább (a tavalyiakhoz hasonlóan) az év legjeit szedném ráncba ebben a bejegyzésben. A kérdéssort KiMO blogján találtam meg, a linkre kattintva megnézhetitek az ő bejegyzését is.

1. Legjobb könyv, amit 2015-ben olvastál
Elnézve a 2015-ös olvasmánylistámat, ki kell jelentenem, hogy ebben az évben tele voltam jó könyvekkel. Ha egyet ki kéne választanom, akkor azt mondanám, hogy Barbara Lazar: A Virágszamuráj párnakönyve volt az. Már csak azért is, mert megjegyeztem az értékelőmben, hogy kedvenc lett belőle.

2. A legjobb folytatás, amit 2015-ben olvastál
Egészen sok folytatás a kezembe került az év folyamán. Ezek közül azt hiszem talán Robert Galbraith Selyemhernyója volt a legkiemelkedőbb. Tudnék még ide felsorolni vagy 5-öt, de akkor egy könyv többször szerepelne a bejegyzésben. :)

3. A legnagyobb csalódás
Hmm, talán James Dashner-től a The Kill Order. Az alaptrilógiát rendkívül szerettem, de az előzménykötet messze nem üti meg annak a szintjét. Új világot, új szereplőket kaptam, és máig nem tudom beleilleszteni ezt a darabot a The Maze Runner univerzumába. (Reméljük a The Fever Code jobb lesz.)

4. A legnagyobb meglepetés
Fogós kérdés. Nem igazán lepődtem meg az idén olvasott könyveimen. Ha mondanom kéne valamit, akkor Federico Moccia: A felhők fölött 3 méterrel lenne. Nem számítottam rá, hogy ennyire magába szív majd az a könyv.

5. Kedvenc új szerző (debütáló, vagy számodra új)
Egyértelműen Rick Riordan. Egy év alatt végigolvastam tőle 21 darab könyvet. Mindegyiket ugyanakkora lelkesedésel. Ez azért csak jelent valamit. :)

6. Legújabb kedvenc karakter
Jesszus, itt nem tudok csak egyet felsorolni. Csak Riordan könyveiből van vagy öt. Megpróbálom őket összeszedni:
- Percy Jackson (Percy Jackson and the Olympians sorozat)
- Leo Valdez (Heroes of Olympus sorozat)
- Anubis (The Kane Chronicles Trilogy)
- Buruu (The Lotus War Trilogy)
- Charlie (The Perks of Being a Wallflower)
- Hearthstone (The Magnus Chase Trilogy)

7. Egy könyv, amin sírtál
Nem szoktam könyveken sírni, viszont volt egy adaptáció, aminek a végét megkönnyeztem. John Boyne A csíkos pizsamás fiú című művének filmváltozata.

8. Egy könyv, ami boldoggá tett
Azt hiszem erre a tökéletes válasz Rick Riordantól a Szörnyek tengere (Percy Jackson and the Olympians 2.)
Az első oldalon elnevettem magam. Fun fact: Barátnőm, akivel nem mellesleg cca 1,5 évig egy szobában laktunk koliban, és aki ajánlotta nekem a sorozatot (amitől én húzódoztam az elején) pont kint volt az előtérben és csak hallotta, hogy az ágyamon fekve kuncogok (az ajtó mellett volt az ágyam), és rögtön mondta, hogy "Látod, látod, már az első oldalon nevetsz." Well, I'll admit she was right.

9. Kedvenc filmadaptáció, amit idén láttál
Ummm, A Scorch Trials. I knooooooooooow. Nem nagyon lehet adaptációként tekinteni rá, mert a könyvhöz tényleg nem sok köze volt. Viszont az államvizsgám óta még mindig a leginkább chill élményem.

10. A legszebb könyv, amit idén vásároltál, vagy kaptál
Iszonyatosan sok csodálatos könyvet kaptam, vettem idén. A teljesség igénye nélkül pár példa:
- Anne Frank: Mesék és történetek a Hátsó traktusból (Köszönöm, Borsó) :)
- Colleen McCullough: Tövismadarak (és ezt is) :)
- Yann Martel: Pi élete (Könyvfeszt)
- Maria Dueñas: Öltések közt az idő (TESCO-s nyári akció)
- Barbara Lazar: A Virágszamuráj párnakönyve (Lira.hu)
- Soman Chainani: Jók és rosszak iskolája (TESCO)

Ennyi lenne az én évősszegzőm. Ha gondoljátok, írjátok meg nekem a tiéteket is.
Végezetül pedig szeretnék minden kedves olvasónak nagyon boldog és sikerekben gzdag új évet kivíánni. :)

Az olvasási válságról

Valljuk be a nyári szünet, sok más egyéb előnye mellett természetesen, letagadhatatlanul a könyvmolyok bűntetlen bűnbeesésének időszaka is. Nincs igazam? Nem kell korán kelni, éjszakába nyúlóan olvashatjuk kedvenc könyveinket. És, természetesen, ha nem tesszük le, nem kell félnünk attól sem, hogy a szereplőkkel esetleg valami fontos történik nélkülünk. Na jó, bocsánat, ez pocsék vicc volt.
De mi van akkor, ha ez az idilli kép teljesen máshogy alakul? Mi van, ha hiába kezdesz bele egyszerre vagy 5 könyvbe, egyik sem köt le igazán? Uram bocsá' napokig a kezedbe se veszel egy könyvet se, pedig ezt korábban igazi szentségtörésnek tartottad. Nos ezt hívják olvasási válságnak, és a mai bejegyzést arra szentelem, hogy erről regéljek egy sort.

Induljunk ki a kályhától: Honnan jött az ötlet?
Nos, soha nem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezhet, de én is ebben az állapotban leledzem már hetek óta. A tüneteim pontosan ugyan azok, amiket fent leírtam. Nem kötnek le a könyvek, és igazából, annak ellenére, hogy azért hiányzik az olvasás, nincs is ingerenciám, hogy a kezembe vegyem akármelyiket. Vagy, ha helyesebben akarjuk megfogalmazni a dolgot, annyi mindent szeretnék, és kellene olvasnom egyszerre, hogy inkább hagyom a fenébe az egészet. Logikus, nem? :)
Ebben a helyzetben leginkább az vigasztal, hogy látom, nem én vagyok az egyetlen moly, aki a fent nevezett állapot kellős közepében vergődik. Hátha nekik is segítséget nyújt ez a bejegyzés.

Mi lehet az oka, az olvasási válságnak?
Ezersokcsillió oka lehet annak, ha úgy érzed nem kötnek le a regények, versek, novellák, és úgy egyáltalán semmi, amiben sok betű van és lapozni kell.
Hozzám hasonlóan kerülhetsz olyan élethelyzetbe, ami szorongással, feszültséggel tölt el. Végigmehetsz életed egy nehéz szakaszán. Ilyenkor természetesen ha akarod, ha nem, biztos, hogy egy olyan történetbe futsz bele, ahol a főhős(nő) szintén ugyanazzal a problémával, vagy legalábbis hasonlóval küzd, mint te. Ilyenkor aztán a könyv elveszti azt a jellegét, amiért hozzá menekültél, mert a saját gondodat csapja vissza az arcodba. Persze csak akkor, ha hagyod. Ilyen esetekben azt tanácsolom, figyeld a főszereplő döntéseit, cselekedeteit, és tanulj belőle. Nyilván egy fiktív szituációban alkalmazott megoldást nem lehet 100%-ban ráhúzni a valós helyzetre, de ötleteket még kaphatsz a karaktertől, hisz a szülőanyja/apja (vagyis a könyv írója) szintén élő/valaha élt ember, és, ha van/volt egy csepp esze, olyanokról ír(t), amit átélt, vagy legalább néminemű fogalma van/volt a dologkról.
Aztán persze itt van a (folyton változékony) időjárás. Erőltetett indoknak tűnhet, de gondoljatok bele. Az olvasás nagyon komoly érzékszervi és agyi tevékenységeket igényel, és 40°C-ban, amikor élni, meg lélegezni alig tud az ember, és minden vágya minimum a Balcsi partján láblógatva tölteni minden szabad másodpercét, akkor hiába a hűs szoba, a könyvek társasága kevésbé vonzza az embert. Ha pedig éppen a fronthatások okozta kellemes fejgörcs miatt haldoklunk, akkor azért nem. Mindig van valami...

Probléma az olvasási válság?
Dehogy! Az elterjedt közhiedelemmel, ellentétben attól nem lesz az ember kevésbé könyvmoly, ha nem olvas el egy hónap alatt 15 db könyvet mondjuk. Ne erőltesd az olvasást, ha nincs hozzá kedved, mert csak annál rosszabb lesz. Nyugodtan ugorj neki annak a dolognak, ami az érdeklődésed középpontjába került. Nem kizárt, hogy egy új hobbit találsz mgadnak, annak minden előnyével. Ha meg végül kiderül, hogy mégsem a te műfajod a dolog, akkor is megérte, hiszen nem fogsz úgy felébredni sosem, hogy "de kár, hogy ezt akkor nem próbáltam ki, nem néztem meg, nem mentem el rá..." stb.

Gyógyítható a dolog?
Nos, a fentiek tükrében nem hiszem, hogy olyasmiről beszélnénk, amit gyógyítani KELLENE. Mégis, ha nagyon idegesít, rosszul érzed magad miatta, akkor akad néhány trükk, amit alkalmazva kicsit enyhíthetsz a nyomáson.
Példatár a teljesség mindennemű igénye nélkül:
- Vedd elő a birtokodban lévő legkedvencebb kedvenc könyvedet, amit bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között képes vagy elolvasni, és sosem unod meg.
- Kutasd át a kedvenc íród életművét, biztosan akad olyan könyv, novella, miegyéb, amit nem olvastál még
- Gondolj a kedvenc témádra, vagy vedd számba azokat a témákat, melyekben el szerertnél merülni, vagy érdekelnek. Határ a csillagos ég.
- Lépj ki a komfortzónából! Nem kell neked totál egysíkú tiniszerelmektől hemzsegő könyveket olvasnod állandóan, és a klasszikus szépirodalommal megtöltött könyvespolc is elvesztheti néha-néha a maga vonzó erejét. Kutass eleddig idegen műfajokban. Bárhol akadhatsz igazgyöngyre.

Nos, hirtelen és nagyjából ennyi mondanivalóm lenne a témáról. Remélem, tudtam segíteni egy kicsit a válságot megélő Molyocskáknak. Engem már az is megnyugtatott egy kicsit, hogy gondolkodtam a dologról.
Szívesen olvasnám a ti véleményeiteket is a témában, szóval aki affinitást érez, nyugodtan hagyja meg kommentben a véleményét, nem fogom leharapni a fejét, sem lecsapni a Harry Potter 5. részének angol keményborítós verziójával (az a könyv olyan nehéz, hogy simán ölni lehetne vele). Szóval csak bátran! :)

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás