I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Soman Chainani: The Last Ever After (The School for Good and Evil 3.)

Hadd kezdjem a lényeggel. Ennek a könyvnek úgy, ahogy van, kijár a tapsvihar. Remekül fel van építve, remekül vannak mozgatva a szálak, a karakterek fejlődése valami elképesztő, és a csavarok olyanok benne, amikre egyszerűen nem számít az ember. Tökéletes az egész.

És innentől kezdve nehéz megírnom, mit is éreztem az egész mese olvasása közben. Nagyrészt a körmömet rágtam természetese, hogy mi fog történni a következő oldalon, illetve fejezetben. Tulajdonképpen az alap még mindig ugyan az, mint az első két kötetben. Sophie nagyon igyekszik bebizonyítani, hogy ő tulajdonképpen Jó, csak azért, hogy újra és újra megtalálja a visszautat a Rosszhoz. Agatha, meg Tedros pedig még mindig, minden erejükkel azon vannak, hogy megmentsék Sophie-t.

Imádtam a történetvezetés egészét. A félrevezetéseket, a manipulációt, azt, hogy a Rossz egymást használja a saját céljainak eléréséhez. Mindez idő alatt a Jó viszont okos dolgokat talál ki, összedolgozik, segít, még akkor is, ha adott esetben az elején pokolba kívánta azt, akinek segítenie kell. Szerettem, hogy a történet során egy percre sem unatkoztunk, mert még az utolsó oldal is tartogatott olyan meglepetéseket, amiktől égnek állt a hajam. Egyébként számomra ez a történet (nem csak ez a rész, hanem az egész trilógia) arról szólt, hogy egyrészt azzal ártjuk a legkevesebbet saját magunknak, és a környezetünknek, ha elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, másrészt meg, hogy nem feltétlen az a Jó, amit mi Jónak gondolunk.
Érdekes volt ezzel kapcsolatban még az is, hogy egyes legendás történeteket (pl. Lancelot és Guinevere története) milyen ötletesen átírt a szerző a maga történetéhez passzolóan.

A karakterfejlődés is valami elképesztő. Ahogy Ever, és Never, vagy, ahogy a magyar sorozat emlegeti őket Végességes és Végestelen harcol együtt, azért, hogy a végén visszaálljon minden a rendes kerékvágásba, az valami zseniális. Megkapó, hogy a többség nem azért harcol, hogy a saját oldala kerüljön ki a harcból győztesen, okozva ezzel a másik teljes pusztulását, hanem a többség rájön, hogy mindannyiuk érdekében meg kell találniuk, és vissza kell állítaniuk a két oldal közti egyensúlyt.
Nem mondom, hogy egyes karaktereknél nem csordult ki egy kicsit a könnyem, amikor rájöttünk ezekre a motivációkra, esetenként már túl későn. Ikonikus karakterek vesztek oda egy az elejétől fogva teljesen értelmetlen háborúban.

Számomra a leglélegzetelállítóbb rész az egész történetben a lányok története volt. Mármint a kezdetektől. Onnan, hogy mi történt Honorával, Vanessával és Callis-szal. Az a szál volt az, amire egyáltalán nem számítottam. A másik pedig az, hogy hol, és milyen körülmények között találja meg Sophie a maga happy endjét. Kíváncsi vagyok, ez hogy fog folytatódni a Quest for Glory-ban.

Ha röviden, tömören, három mondattal kellene jellemeznem a sorozatot, illetve ezt a részt, ezek lennének azok: Egy igazán gyönyörű történet epic befejezése. Néhol sírsz, néhol nevetsz, néhol meg egyszerűen tövig rágod a körmödet. Az viszont biztos, hogy még az utolsó fejezet utolsó oldala is olyan meglepetéseket tartogat, amiktől a füled kettéáll.

Értékelés
5/5 – Biztos olvasmány lesz a Quest for Glory

Zeneajánló
Fragile World by Albero Rosende – Igaz SH univerzumra íródott a dal, de furcsán passzolónak érzem ehhez a sztorihoz is.

Soman Chainani: A World Without Princes (The School for Good and Evil 2.)

Borzasztó régen a végére értem már ennek a könyvnek, de eddig nem volt lehetőségem írni róla. És, hogy őszinte legyek, nem is nagyon tudtam, mit írhatnék, mert olyan… furcsa volt ez a könyv.

Igen, tudom, emlékszem, az első részt annak idején magyarul nagyon szerettem, és a letehetetlen kategóriába tartozott, tényleg. A furcsa az, hogy ez a helyzet itt is fenn állt. Nagyon nehezen tettem le a könyvez, folyamatosan bennem volt a csak még egy oldalt, csak még egy oldalt érzés. Mégis az egész valahogy nem volt olyan varázslatos, olyan tündérmesés, mint az első kötet.

Valahogy az sem nagyon feküdt nekem, hogy az egész világ, aminek a felépítéséért annyira oda voltam az előzmény kötetben, most fenekestül fordult fel, és valahogy nem sikerült megfelelően összeeszkábálni a romokat. Ezzel együtt a karakterek motivációi is egy az egyben tették meg a maguk 180 fokos fordulatát.

És, amit a legjobban sajnálok, az az, hogy nem láthattuk a folyamatot. Értem én, meg tetszik is igazából az az alapötlet, hogy egy helytelenül, vagy nem a szívünk szerint meghozott döntés milyen, adott esetben romboló hatással lehet ránk, és az egész környezetünkre, de a váltás akkor is túl hirtelen volt, és túl éles is. Az én ízlésemnek legalábbis.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mennyire jelen van a könyvben az a morális probléma, hogy vajon tényleg, hányszor tudja egy ember ugyanazt a hibát elkövetni anélkül, hogy hajlandó lenne tanulni belőle? Tudjuk, mert tudjuk, hogy szerencsétlen Sophie velejéig gonosz karakter, de attól még az életünk árán is bizonygatni kell az ellenkezőjét, és fejjel a falnak menni, mert ő azt mondja. Neeeeem!! El kellene már fogadni a tényt. De tényleg. Mármint értem én, meg tetszik a koncepció, hogy a Jó, meg a Rossz barátok, és a Rosszból is Jó lesz az alapvetően Jó szereplő jelenlétében, de damn it, ez nem így működik. A félelem, az őszintétlenség, az árulás meg az ármánykodás nem teszi épp jóvá se az embert, se a világot, amiben különben él. Na!

Egyébként a történet „történelmi” részét nagyon is szerettem. A Sader testvérek különösen megfogtak, és bármennyire is aljas volt a nő, én Evelynt is nagyon bírtam. Mert neki megvoltak a céljai, meg a motivációi, és valljuk be ez Sophie és Agatha folytonos „de én meg fogom menteni a legjobb barátnőmet” nyekergése mellett üdítő hatással bírt. Nem mondom, hogy nem örültem, mikor a végén eltakarították a színről, de ha engem kérdeztek, az a nő volt a történet fő mozgatórugója.

A történet maga pedig persze megint akkora csattanóval ért véget, hogy az embernek kettéállt a füle. Innentől leszek nagyon kíváncsi, hogy mi lesz ennek a vége. Ahogy azt is remélem, hogy egy picit nagyobb fókuszt helyezünk majd a mellékszereplőinkre (nem feltétlen csak a Jók és Rosszak iskolájában), mert akad még itt rengeteg, de rengeteg el nem mesélt érdekes történet.

Értékelés
5/5 – Mert elfogult vagyok, na. És mert az illusztrációk egy az egyben levesznek a lábamról. Period.

Zeneajánló
Na ez megint egy kihívás. Már nem is emlékszem, mit hallgattam az olvasás közben.
Legyen a Crystal-tól az Ébredj fel kiscsillag. Megihletett a book trailer.

Soman Chainani: The School for Good and Evil (The School for Good and Evil 1.)

Ha rákattintotok a bejegyzés alatt a „the school for good and evil” címkére, látjátok, hogy a könyvről már volt egy bejegyzésem azután, hogy a magyar verzióját elolvastam. Mikor elkezdtem először olvasni a második részt, a World Without Princes-t, rájöttem, hogy ez nem lesz így jó. Ugyanis szinte semmire nem emlékeztem a történetből. Azon kívül, hogy eléggé nehezen tettem le annak idején. Meg pár bevillanó jelenet volt, semmi több. Az meg, hát valljuk be, nem elég ahhoz, hogy egy az előzményhez szorosan kapcsolódó könyvet megértsünk. Újraolvastam hát, és érdekes élményekkel lettem gazdagabb.

Először is, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz idegen nyelven olvasni a könyvet. Azt gondoltam, van elég tapasztalatom az olyan univerzumokban, amelyek sajátos kifejezéseket hordoznak magukban. Nos, ezzel a könyvvel azért nem kicsit meggyűlt a bajom ilyen téren. És ez egy picit néha ki is zökkentett a könyv folyásából, szóval a nagy nem tudom letenni érzés ezúttal elmaradt. Mondjuk, ennek az is lehet az oka, hogy a tudatalattim valahogy mégis emlékezett a történetre, mert tegnap, ahogy elkezdtem olvasni a második részt, simán lement egy levegővel 150 oldal úgy, hogy észre se vettem, szóval yupp. Ezek a könyvek tudnak valamit.

Egyébként újraolvasva a könyvet, a történet maga még mindig varázslatos. A két lány, ahogy igyekszik megtalálni a helyét abban a világban, ami elsőre nem igazán számukra lett megalkotva, úgy, hogy közben mindkettejüket teljesen más motivációk vezetik. A végén mégis eljutnak… vagyis tényleg eljutnak? egy közös ever after befejezéshez.

Érdekes volt olvasni a tündérmesés környezetbe helyezett személyiség alakulást, és karakterfejlődést, aminek köszönhetően a lányok rádöbbentek, hogy kezdettől fogva nem volt semmi tévedés, és mindketten ott voltak végig, ahol lenniük kellett.

A kérdés már csak az, hogy valóban jól lett lezárva az a tündérmese, mindenki megtalálta a maga happy end-jét, vagy a pillanatnyi elgyengülés, egy kívánság, amit valaki hangosan ki sem mer mondani, felkavarhatja az állóvizet, és új csavarokat és bonyodalmakat okozhat annak a két lánynak az életében, akik véghezvittek egy eddig példa nélküli dolgot. Megmutatták, hogy egy tündérmesében igenis lehet barátnő a boszorkány és a hercegnő.

Értékelés
5/5 – Nagyon szeretem az a stílust, amiben Soman ír. Az illusztrációk és a borító pedig még gyönyörűbbé teszik az egészet.

Zeneajánló
Már a magyarhoz is eléggé szenvedve találtam normális zenét, úgyhogy ezzel most inkább nem nyűglődnék. Majd a második résznél ügyesebb leszek, becsszó. :)

Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája (Jók és Rosszak Iskolája 1.)

A kötet szerepel a Booka-Shelf Reading Challenge-ben
10. pont A junior novel/Egy gyermekregény
A bejegyzés linkelésre kerül az összegző posztban

Tulajdonképpen az egyik legnehezebben meghatározható dolog ennek a könyvnek az esetében, hogy valójában gyermekregény-e vagy sem. Elolvasva a könyvet, azt kell mondanom, a megítélés nézőpont kérdése. Terjedelmében biztos, hogy nem gyermekregény, mivel a maga 500+ oldalával egy gyermek számára elsőre eléggé elriasztó lehet. Történetileg viszont ez igenis egy gyermekregény, egy mese, melyből a gyerekek, de még a felnőttek többsége is igen fontos igazságokat tanulhatnak meg. Gyermekregény voltát támasztja alá továbbá a mesésen kidolgozott borító, a fejezetek elején található kedves, és rendkívül szép illusztrációk, valamint a tény, hogy az író, Soman Chainani amúgy mesekönyvek írásával foglalkozik (vagy éppen a tenisz iránti szenvedélyének hódol).

Engem annak idején, hogy őszinte legyek, a borítójának az egyedisége fogott meg nagyon. Ennek köszönheti legalábbis, hogy képtelen voltam a bolt polcán hagyni, még úgy is, hogy éppen akkor nem volt semmilyen szezonális akció, tehát a teljes árat ki kellett fizetnem a könyvért. Ezek után persze nagyon reméltem, hogy nem csak porosodni fog a polcon, és nem arra lesz csak hívatva, hogy a szép borítójára csorgassam a nyálam naphosszat, ha egyszer-egyszer a kezembe kerül. Jelentem ez már biztosan nem fog megtörténni.

A könyvben egy remek világgal rendelkező jól megírt történetet találtam, amely rendkívül könnyen olvasható, mégis nagy igazságokat rejt magában. Egy valódi tündérmesét kaptam a jó és a gonosz küzdelméről, azzal az egészen aprócska icike-picike csavarral, hogy itt a jó és a rossz oldalon álló két főszereplő úgy kerül a mesék világába, hogy régi életükben barátai voltak egymásnak.
Ez így egy kicsit értelmezhetetlen lehet az alaptörténet ismerete nélkül, úgyhogy leírom nagyvonalakban, amit tudni kell róla.
Sophie és Agatha két jó barátnő, ám személyiségükben jobban nem is különbözhetnének jobban. Sophie egy gyönyörű szőke hajú, igazi hercegnő alkat lány, akinek minden vágya elkerülni a szülővárosából, hogy aztán a Jók és Rosszak Iskolájában a Jók Tagozatán igazi mesekönyv hercegnő váljék belőle. Agatha ezzel szemben egy morcos magának való lány, akiről mindenki –még a saját édesanyja is – azt hiszi, hogy a Rosszak Tagozatán van a helye. A meglepetések sora ott kezdődik, mikor a két lány a várttól pont ellentétes iskola diákjává válik.

Számomra a két lány története egyrészt arról szólt, hogy mi mindennek kellett megtörténnie ahhoz, hogy elfogadják a saját szerepüket a mesében, hogy rájöjjenek, hogy vajon súlyos tévedés történt, egy próba áldozatai, vagy éppen pontosan azon a helyen vannak, ahol nekik lenniük kell. Másrészt viszont mindkettőjüknek rá kell jönnie, hogy a másik barátsága mennyire fontos része a saját életüknek, annak ellenére, hogy egy Végestelenről, és egy Végességesről beszélünk, akik a mesék szabályai szerint sosem lehetnek barátok.
Nem mondanám éppen gyors folyamatnak, ami a lányok életében, illetve kapcsolatában, kapcsolataiban lejátszódott, de ez nem azt jelenti, hogy akár egy percig is unatkoztam volna. Oh, de nem ám. Folyamatosan történt valami, ami fenntartotta az érdeklődésemet. Olyannyira, hogy nagyon nehezemre esett egyáltalán letenni a kezemből a könyvet, és másnap mindig izgatottan vártam, hogy újra elmerülhessek ebben a csodálatos világban.
Igaz, nem mondom, hogy néha az iskola szabályzatait és elosztását egyszerű volt értelmezni. Jó párszor vissza is lapoztam a könyvben, de ez csak azért volt, mert olyan veszett sebességgel olvastam, hogy észre se vettem, mennyit haladtam a történetben.

Összességében egy nagyon-nagyon aranyos, rendkívül könnyen olvasható ám komoly értékekkel bíró tündérmesét kaptam, amit biztosan nem most vettem le utoljára a könyvespolcomról.

Értékelés
5/5 – Nagyon csábít a történet, hogy most azonnal kezdjem a folytatást. Még jó, hogy az eredeti nyelvű változatok itt kukucskálnak rám. Nem mondom, hogy rögtön ez után, de biztosan várható azokról is majd bejegyzés

Zeneajánló
Hogy (még nagyobb) kedvet kapjatok a könyv elolvasásához, nézzétek meg a book trailer-t. Érdemes. Tényleg.

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás