I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

André Aciman: Eight White Nights

Ha jól számolom, megint 5 bejegyzéssel vagyok elmaradva, úgyhogy igyekszem bepótolni a lemaradásom. Igazából a totojázás oka az, hogy nem akartam addig új bejegyzést hozni, amíg végre nem írhatok újra könyvértékelőt. Az olvasási válságom viszont éppen megint a legrosszabb szakaszában van, így egy relatíve rövid könyvvel is cirka 3 hét alatt végeztem. A pláne az, hogy nem is igazán tudom, hogy mit is írhatnék a könyvről, annyira nem hagyott mély nyomot, de azért megpróbálok alkotni valamit.

Szóval, a könyv, amiről ma szó lesz, az André Aciman Eight White Nights című alkotása. És oké. Aki egy kicsit is figyelemmel kíséri olvasói pályafutásomat, az tudja, hogy a Call Me by Your Name a tavalyi év egyik kedvenc olvasmánya volt. És ez jelentős mértékben most sem változott, mikor újraolvastam. Ez a könyv viszont valahogy nem feküdt. Nem azért mert rossz volt, tényleg, rengeteg jó tulajdonsága van, csak egy kicsit talán tömény volt. Tanultam az esetből. Egymás után több könyvet ettől a szerzőtől nem szabad olvasni.

Nézzük akkor a pozitívumait. Itt is megvolt, amit talán a legjobban szerettem a CMBYN-ben is. Rettenetesen szépen lett megírva ez a regény is. Igaz, hogy valószínűleg pont ez a lírai nyelvezet tette nehezen olvashatóvá így zsinórban a második regényt, de attól én még nagyon szerettem. Azzal együtt is, hogy ebben a regényben rettenetesen sok volt a szimbolika, és egy olyan lingo-val operált végig, ami csak a két főszereplőnkre jellemző. Sok idő után megint azt vettem észre, hogy nehezen olvasok angol nyelvű szöveget. Bármennyire is dicsekedjen a bátyám azzal, hogy tudok angol nyelvű könyveket olvasni, tetszik, nem tetszik, van, amibe még nekem is beletörik a bicskám.

Mindemellett maga a történet sem volt rossz egyáltalán. Az alapötlet, hogy egy teljesen random, váratlan eseményből mik sülhetnek ki, nagyon tetszett. Valahogy elgondolkodtatta az embert, hogy miért is ne hagyjuk magunk mellett elmenni még a legapróbb lehetőségeket se, mert sorsfordítók, és egészen személyiségformálók lehetnek, ha egy kis szerencsénk van. Szóval még valahogy értelme is volt az egésznek.

A legnagyobb buktatója ennek a könyvnek a benne szereplő karakterek. Utáltam, hogy a narrátorunkról szinte semmit nem tudunk, Még a nevét sem. Azt sem, hogy nagy vonalakban hogy néz ki. Semmit. Az őrlődését persze száz meg száz oldalon keresztül olvashattam. A pánikrohamokkal, a tényleg nem tudom, mit akarok, mert azt mondták nekem, nem tudom, mit akarok- hullámokkal, és a pocsék emberismerettel, valamint az idegesítő stalker-séggel együtt. De a női karakter se jobb. Én így ezt a könyvet olvasva megmondom, hogy mind a kettőnek valami komoly pszichiátriai problémája van. És ennek, vagyis a karakterek kidolgozatlanságának a levét a történet, vagyis annak a vezetése issza meg. Komolyan, én egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy kedveltem-e valamelyik karaktert. Sajnos ugyanez igaz a történetre is.

Összességében azt mondom, hogy egyszer amúgy mindenképpen megéri elolvasni, csak ne közvetlenül egy másik Aciman-könyv után. Pénzt kiadni viszont nem biztos, hogy érdemes rá. Én sajnálom a legjobban, hogy főleg a végére elfáradt az egész sztori. Persze az sem kizárt, hogy én nem voltam megfelelő hangulatban, és már csak nagyon be akartam fejezni. Mert azt mindenképpen be kell vallani, hogy ehhez a könyvhöz bizony mindenféleképpen meg kell, hogy legyen egy bizonyos hangulat. Nem az a könnyed olvasmány, amit tipikusan unaloműzésre használ az olvasója. Nekem viszont most biztos, hogy valami könnyű limonádé könyv fog kelleni. Következő könyvértékelőben erre kell számítani.

Értékelés
5/3,5 – Vérzik a szívem érte.

Zeneajánló
Ezt hallgattam az olvasás nagy részében.
Megjegyzés: Az előadók neve rosszul van a videó címben. Helyesen Yamada Ryosuke és Arioka Daiki


André Aciman: Call Me by Your Name

Abszolút nem tervezett, spontán olvasás, egy ismerős ajánlására, és micsoda jó dolog, hogy nem hagytam ki ezt a könyvet! De haladjunk az elejétől.

Közös történetünk a könyvvel nem sok van. Megmutatták a belőle készülő film trailer-ét, azonnal elkapott a hangulat, és tegnapelőtti őrlődésemben, miszerint olvasni szeretnék valamit, ami angol nyelvű, de nem klasszikus (Henry James A Portrait of a Lady-jével elég nyögvenyelősen haladok) elővettem ezt, hogy olvasok belőle pár oldalt. Az a pár oldal aztán majdnem a könyv fele lett egy ültő helyemben.

A történetről magáról nem sok mesélni való van, mert ennek a könyvnek az esetében talán nem is a történet a fontos, hanem mindaz, amit, és ahogyan kivált az olvasójából. Az az egy biztos, hogy ezt a könyvet alacsony érzelmi intelligenciával, és egyáltalán alacsony intelligenciával rendelkezők nem fogják megérteni. Ezzel nem magamat akarom fényezni, de ehhez valóban szükség van jó magas fokú beleérző képességre, elfogadásra, és arra, hogy az ember többé-kevésbé azonosulni tudjon legalább a narrátorral, ha a történet másik kulcsszereplőjével nem is. Utóbbival talán azért nehezebb az azonosulás, mert Olivert csak és kizárólag Elio szemszögéből látjuk, és valljuk be, kedves narrátorunk azért eléggé elfogult. Érthető módon.

No, de amit mindenképpen fontos ezzel a könyvvel kapcsolatban megemlíteni még, hogy egy rendkívül csodálatosan, és okosan megírt történet, ami az első másodpercben beeszi magát az olvasója bőre alá, ha azt az olvasója hagyja, és rengeteg gondolatot ébresztve nem is engedi el akkor sem, ha elértünk a könyv végére. Sőt, merem állítani, hogy a könyv utolsó pár oldala, mondjuk talán azt, hogy az utolsó negyede a legmellbevágóbb.

Őszintén szólva, úgy érzem, én azért bizonyos szempontból könnyen tudtam azonosulni Elio-val. Valahogy… egyszerű volt átérezem mindazt, amit ő megélt Oliverrel kapcsolatban. Az őrlődéstől kezdve, a rövid, de annál jobban megélt boldogságon át az elvesztés, és a felejteni nem tudás fájdalmáig. Elio életében több szempontból is kulcsszerepet játszott Oliver. Egyrészt az első igazi szerelmet, ami nem ragad meg a plátóiság talaján sosem felejti el az ember teljesen. Másrészt viszont Elio Oliverrel telesedett ki abból a szempontból, hogy rájött arra, és elfogadta azt, hogy ki is ő valójában. És ez egy olyan dolog valóban, amit sem a tér, sem az eltelt rengeteg idő nem halványíthat el sosem.

Nem egy könnyű történet, sem értelmezés, sem elfogadás szempontjából. A nyíltsága, szókimondósága sokakat egyenesen taszíthat. De ne tántorodjatok el! Komolyan rengeteget ad ez a könyv. Tanít, és érzékenyít egyszerre. Arra késztet, hogy saját magadba pillants bele, és ha szükségesnek érzed, értékelj át bizonyos dolgokat magadban.
Megmagyarázhatatlanul megírt, szívbemarkoló alkotás.

Értékelés
5/5* - Ez most nagyon kellett nekem

Zeneajánló
Nézzétek meg a film trailer-ét. Jobban beleránt a hangulatba, mint bármilyen szócséplés.
(Egyébként meg képzeljetek ide bármilyen zenét a nyolcvanas évek közepének Olaszországából)


Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás