I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Rick Riordan: The Burning Maze (The Trials of Apollo 3.)

Relatíve régen olvastam már Riordan művet, és még annál is régebben értékeltem, úgyhogy ennek most épp itt az ideje.
Gondolom, nem lep meg senkit, hogy úgy vártam ezt a könyvet, mint a Messiást. Mióta a Hidden Oracle-t olvastam, azóta vagyok rajongója a Trials of Apollo sorozatnak, viszont ebben a könyvben egy icipicikét csalódtam.

Tudom, ezt rettenetesen fura pont tőlem hallani, de attól még így van. Valahogy most úgy éreztem, hogy sem a történet nem halad úgy, ahogy kellene, sem a karakterek nincsenek a helyükön. A történet első felét konkrétan végig untam. Mert a szereplők vagy aludtak, és gyógyultak, vagy a Labirintusban keveregtek, és igyekeztek kitalálni, kivel, mivel állnak szemben. A csata része viszont nagyon izgalmas volt, azon végig rágtam a körmömet és aggódtam azon, hogy mi lesz a következő oldalon.

A karakterek meg. Nem titok, hogy számomra a sorozatot Percy meg Leo adja el. Hozzájuk meg még csapódik Nico meg Will. Na, már most épp a kedvenc karaktereimből volt rettenetes hiány ebben a kötetben, és azok kerültek előtérbe, akiktől nem voltam annyira elájulva soha.

Nem mondom, hogy nem voltak benne könnyfakasztó, meg szívszorító jelenetek, de nem volt benne igazán semmi olyan, amitől olyan kiemelkedő alkotás lenne ez. Sokkal, de sokkal jobb könyveket is olvastam már az írótól. És nagyon remélem, hogy ez csak ilyen átmeneti hullámvölgy volt. A vége mindenesetre nagyon ígéretes, de hát ezzel a könyvvel kapcsolatban is nagy elvárásaim voltak…

Talán azt mondhatom, ezzel kapcsolatban, hogy az előző kötet alapján Grover lehetett volna az, aki érdeklődésre tart számot ebben a sztoriban, de még ő is furcsa volt. Furcsán felnőtt. Remélem azért, hogy a következő részben láthatjuk majd, hogy mi a csudát garázdálkodik majd össze odahaza a Félvér Táborban, remélhetőleg Percy-vel.

Azt nem mondhatom persze, hogy nem ajánlom olvasásra a könyvet, mert de, csak elvárások nélkül kell nekiállni, és akkor nem lesz semmi baj. :) A továbbiakat tekintve meg reméljük a legjobbakat.

Értékelés
5/4 – Nekem fáj a legjobban, higgyétek el.

Naoki Higashida: Fall Down 7 Times, Get Up 8

Mostanra, aki kicsit figyel a bejegyzések elején a személyes beköszönőimre, az valószínűleg kitalálhatta már, hogy a klaviatúra, meg a roppant kreatív nicknév mögött ennek a blognak az esetében egy tanár néni ül. Ha nem, annak most elárultam. Szakmám szerint két szakos gyógypedagógus volnék, de a fennmaradó hat szakból van egy, ami nagyon-nagyon érdekel. Ez pedig az autizmus spektrum pedagógiája szakirány. Hogy hogy jön most ez ide?


Szorosan kapcsolódik a témához a könyv, melyet most be szeretnék mutatni. Biztosan sokan találkoztatok már Higashida Naoki nevével, és a „Hát ezért ugrálok” című könyvével. Ha nem, akkor nagy vonalakban hadd mondjak róla pár szót (később lesz értékelés arról a könyvről is). Szóval Naoki egy az autizmusban súlyosan érintett nem beszélő személy, aki a japán hiragana szótagtáblázat segítségével kommunikál a külvilággal. Ez a srác 13 éves volt, mikor megírta első könyvét Hát ezért ugrálok címmel. Ez a könyv tulajdonképpen egy interjúkötet, ahol Naoki kérdések megválaszolásán keresztül mutatja be az állapotát.

Évekkel később ugyanez a srác újra klaviatúrát ragadott és megírta ezt a könyvet, amiről most beszélünk, és aminek egyelőre sajnos nem elérhető magyar fordítása. Remélem, hamarosan ez változni fog. Alapvető változás az első könyvhöz képest, hogy itt nem egy 13 éves, hanem egy fiatal felnőtt fogalmazza meg állapotával kapcsolatos gondolatait. A szerkezet is más egy kicsit. A kilenc nagy egységre osztott könyvben apró témakörökben írja le a szerző gondolatait.

Számomra megdöbbentő volt, hogy mennyi bölcsesség szorult ebbe a gyerekbe, sokszor el tudott gondolkoztatni még saját magammal kapcsolatban is. Ugyanakkor voltak olyan részek, amiket egy kicsit túlzásnak éreztem, és a gyógypedagógus énemnek esett rosszul olvasni a véleményét bizonyos dolgokról.
Persze, érthető, hiszen egy diáktól természetes, hogy nem látja fényesnek az oktatás minden szegmensét, viszont azt sem látja, hogy mennyire szenved az oktatásügy, és nem feltétlen azért olyanok a segítők, amilyenek, mert képzetlenek, vagy rosszat akarnának a növendékeknek, egyszerűen felőrli, és kiégeti őket a rendszer. Lehetne most jönni persze azzal, hogy a japán oktatásügyet ugyan ne hasonlítsuk már magyarhoz. Higgyétek el nekem, direkt utána olvastam kicsit, hogy mi a helyzet ezen a téren Japánban, és azt kellett megállapítanom, hogy az ottani helyzet, ha lehet, még rosszabb, mint idehaza. Katasztrófa.

Mindezeken túl tényleg sok mindent kaptam ettől a történettől, és alig várom, hogy összehasonlíthassam azzal, milyen volt a felfogása 13 évesen.
Nem mellesleg jegyzem meg, hogy ez a könyv a remek példa annak az igencsak ostoba feltételezésnek a megcáfolására, hogy a tanár nem tanulhat a gyerektől, csak fordítva. Szerintem a gyógypedagógia, meg amúgy az egész pedagógia alapja az, hogy egymástól tanulunk. Én például fel sem tudom sorolni, hogy igencsak rövid pályafutásom alatt mennyit tanultam azoktól a gyerekektől, akik benn ültek az óráimon. Elég csak azt említeni, hogy megmutatták nekem, mi az igazi tanárság, és nem csak az idealista rózsaszín köd van a fejemben, amit az elmélet ad…

Összességében nagyon ajánlom olvasni ezt a könyvet, mert kincset érő gondolatokkal gazdagodhat tőle az ember.

Értékelés
5/5 – Kincs.

Sarah J. Maas: The Court of Frost and Starlight (The Court of Thorns and Roses 3,1)

Visszatértem. Azt nem tudom, mennyire tartósan, egy értékeléssel viszont most mindenképpen jövök. Ez pedig nem más, mint Sarah J. Maas számomra legújabb könyve, a Court of Frost and Starlight. Nem titok, hogy én annak idején nagyon vártam ezt a könyvet, hiszen, amennyire eleinte ódzkodtam tőle a nagy hype miatt, olyan könnyen estem bele fülig az ACOTAR trilógiába. Bíztam abban, hogy jelen esetben nem kell újra átélnem azt a tendenciát, amit Dashner Maze Runnerje okozott anno. Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett vagyok, de nem is csalódtam akkorát.

Tulajdonképpen, amiért én szerettem olvasni ezt a könyvet az az, hogy visszakerültem Velaris szeretett világába, színhelyeire, a szeretett szereplők közé. És, úgy körülbelül ennyi. Nem állíthatom határozottan, hogy maga a történet rossz lett volna, egyszerűen csak azt éreztem, hogy magához a nagy egészhez nem nagyon adott hozzá semmit. Az alap trilógia ismerete nélkül viszont a kezdő sorozat olvasó nem ért belőle semmit. Szóval nekem valamennyire az volt a sommás érzésem ezzel a kiegészítő novellával kapcsolatban az volt, hogy jó, hogy van, csak azt nem értem, hogy minek.

Azt hiszem, ez a könyv, meg a történet nagyon igyekszik azon, hogy bemutassa a háború utáni állapotokat Velarisban. Viszont ahelyett, hogy azt látnánk, hogy végre valahára mindenki örül magának, meg a békének, arra van helyezve a hangsúly, hogy hogy épül újra a város. Mindeközben hallgathatjuk azt, hogy Feyre hogy küzd meg a saját PTSD-jével, miközben meg mardossa a bűntudat, hogy magára költ, meg magával törődik. Mindeközben Rhys az, akit konkrétan látunk tenni is valamit, amíg el nem romlik az egész azzal, hogy Cass meg Az elviszi egy sajátos legénybúcsúra. Hmmm… És nem, a közhangulatot sajnos nem a nyugalom, meg a béke határozza meg, hanem még mindig félelem lengi be a légkört. Ami valahol érthető, valahol meg nagyon nem, mert ha már megnyertek egy nyomorult háborút, örüljenek már. Pláne, ha bőven van anyagi fedezet arra, hogy mindent rendbe hozzanak semmi perc alatt.

A karakterekkel kapcsolatban meg pont az az érzésem, hogy indokolatlanul tűnteti fel őket az írónő rosszabb színben, mint kellene. Tipikus példa erre Nesta, akinek esetében egy becsületet érdemlő vasakaratú nőből egy szimpla szajhát csinált. Amit meg Cassiannal csinálnak, az egyszerűen nevetséges. Két ötéves jobban kezeli a kapcsolatát, mint ők. Nem tudom, mi fog történni velük a kiküldtetésükön, de nem vagyok benne biztos, hogy látni akarom.

Összességében tök jó lenne, ha jönnének még az univerzumban nagy regények. Mert bár ezt sem volt rossz olvasni, sokkal, de sokkal több elmesélni való van még ebben a sztoriban.

Értékelés
5/4,5 – Nem tökéletes, de jó volt olvasni azért.

Hozzászólások
  • Chibi: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Chibi: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Chibi: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Chibi: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Chibi: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás