I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Wizarding World Book Club #39 - The Professors of Hogwarts

Ha engem kérdeztek, nincs gusztustalanabb dolog annál, mikor akkor havazik, amikor már nem kellene neki. Alapjáraton utálom a havat, bármennyire szép is. A kedvemet mindig elrontja, és tiszta gloomy leszek tőle. A begubódzós hangulatot elkerülendő, beszéljünk egy kicsit a Roxfort professzorairól, ami a 39. WW Book Club témája is volt egyben, és amelynek a témaindító kérdései a következők voltak:
1. Mi volt a legfontosabb dolog, amit Dumbledore tanított Harrynek?
2. Mi teszi McGalagonyt Griffendélessé?
3. Miért akart Piton Sötét varázslatok kivédését tanítani?

Szerintem a legfontosabb dolog, amit Dumbi valaha megtanított Harry-nek az az volt, hogy micsoda nagy különbség van Voldemort és közte, annak dacára, hogy tényleg rengeteg hasonlóságon osztoznak. Harry Dumbinak köszönhetően megtanulta azt, hogy ő sokkal erősebb annak köszönhetően, hogy tud szeretni. Én úgy éreztem mindig is, és úgy érzem most is, hogy addig a beszélgetésig Harry egyáltalán nem volt vele tisztában, hogy a benne lakozó őszinte, tiszta szeretet mekkora erőt ad neki, és mennyivel erősebbé teszi. És ez az értelme annak, hogy Voldemort maga ruházta fel őt olyan erővel, ami végül a vesztét fogja jelenteni. Tőle félt igazán, hát átadta neki azt a bizonyos lehetőséget. A könyvsorozat talán egyik legtanulságosabb mondata, hogy egyesek szerint mindegy, hogy az embert úgy cipelik be az arénába, hogy megküzdjön az oroszlánnal, vagy felemelt fejjel megy be. Viszont vannak helyzetek, amik ezen a különbségen állnak, vagy buknak. És ennek köszönhetően ezen a különbségen dől el az általunk ismert világ sorsa.
A többieknek is voltak egyébként remek meglátásaik a témával kapcsolatban. A kedvencem az az volt, hogy Dumbi megtanította Harrynek, már a roxforti évei elején, hogy a halál nem egy ellenség, amitől félni kell. Mert a haláltól való félelem tönkreteszi az életet. Épp ezért volt képes Harry arra, hogy elfogadja, és akár a legfiatalabb testvér a Három testvér meséjében, magával egyenrangúként köszöntse a halált, és győzze le ezzel a varázsvilág közös, legrettenetesebb ellenségét.
Ha őszinte akarok lenni, egyébként, akkor az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások adják vissza az egész kezdeményezésbe vetett hitem. Mert hiába hiszed azt, hogy átlátod a logikáját a történetnek, és az ok-okozati összefüggéseket, egyszer csak jön valaki, és egy fél mondattal felborít mindent, amit eddig gondoltál. És akár hiszitek, akár nem, ebből jó dolgok is kisülhetnek.

A második kérdéssel kapcsolatban, hogy mi teszi Minervát Griffendélessé. Szerintem mindenekelőtt a bátorsága és a szarkazmusa. Emlékeztek még rá, mikor a Főnix Rendjében egymaga akart szembe menni Umbridge-dzsal, meg a pribékjeivel Hagrid védelmében? Na, ez bátorság. És amikor ugyanebben a kötetben apró kis szúrásokkal odamondogat annak a rózsaszín imádó banyának? Na, az szarkazmus. És én ezt imádom.
Again a többiek is hasonlókat emeltek ki, illetve hozzátették, hogy McGalagony időnkénti anyaoroszlánként való viselkedése (főként mikor a diákjait, vagy in general a gyerekeket veszélyben érzi), ugyancsak igazi Griffendéles voltát mutatja.
Sok mindent lehet mondani Minerva McGalagonyra, de azt nem, hogy a sarokba bújva nyüszítene, ha harcolni kell. Valljuk be, a tanárnő nem éppen fiatal, mégis az első frontvonalban van a Roxforti csatában. Innentől kezdve szerintem senki nem tudja bebizonyítani, hogy adott esetben ő nem kapta volna meg Griffendél kardját a Teszlek Süvegtől.

Arra indokot találni, hogy Piton vajon miért akarta oktatni a Sötét varázslatok kivédését, még nekem is majdnem beletört a bicskám, ugyanis ebbe még soha az életben nem gondoltam bele. Szóval egy kicsit bele kellett gondolnom a karakterbe, és kitekinteni a dobozból, és arra jutottam, hogy ez a munka egyfajta horgony a számára. Úgy értem, szinte egész felnőtt életében alakoskodnia kellett. Szüksége volt valamire, ami emlékezteti arra, hogy valójában ő melyik oldalon áll, és miért is áll azon az oldalon.
Voltak persze ennél kicsit földhöz ragadtabb, és valószínűleg több valóságalappal rendelkező válaszok, melyek szerint Piton azért akarja a tárgyat, és azért kapja meg az állást, mert többet tud a sötét varázslatokról, mint bárki más az iskolában, így hatékonyabban fel is tudja készíteni a diákokat a rájuk váró veszélyekre. Kár, hogy érdemben nem leshettünk be egy órájára sem. Kíváncsi lettem volna az általa leadott tananyagra, mert a nonverbális varázslás erőltetése nem tűnik a leghasznosabbnak. Érdekelt volna, mivel foglalkoztak az órákon. Lehet, hogy keresni fogok belőle egy jó fanficet.

Ti mit gondoltok a kérdésekről? Ha van kedvetek írjátok meg, érdekel a véleményetek.
Én ennyit szerettem volna a témával kapcsolatban leírni. A jövő heti témánk a „Félelem” lesz. Azt hiszem, értem, hogy miért, de majd kiderül pénteken, hozom majd a benyomásaimat.

Wizarding World Book Club #38 - Romance

Szomorú, borús semmire nem jó nap újra a szövegszerkesztőm előtt talál, abbéli igyekezetemben, hogy behozzam a lemaradásomat. Így itt a 38. WW Book Club összefoglalója, melynek a témája a „Románc” volt, témaindító kérdései pedig a következők:

1. Ki a jobb őrző, Cormac, vagy Ron?
2. Szerinted Ron és Hermione jó páros?
3. Figyelembe kéne vennie Harry-nek Ron véleményét Ginny-vel kapcsolatban?

Az első kérdéssel kapcsolatban én azt mondom, hogy ha a kettő közül kell választani, akkor mindenképpen Ron. Benne megvan az a csapatszellem, az a – talán mondhatjuk azt – alázat, ami ahhoz kell, hogy egy csapat, és az egyén a saját posztján jól működhessen. Oké, persze, az idegeivel vannak problémák, de azt előző héten, illetve az összefoglalómban én tegnap leírtam, hogy szerintem és mások szerint annak mi a háttere.
VISZONT
Ha alapjáraton keresünk egy olyan őrzőt, akire a Griffendél csapatának a legnagyobb szüksége lenne, akkor az még mindig Wood. Nála jobb őrzőt nem sikerült bedobnia a HP univerzumba Rowling néninek. És nem én vagyok egyedül ezen a véleményen. Konkrétan a Book Club is osztja.
A többiek véleményeiben legtöbbször az fordul elő, hogy igen, elismerik, hogy ezen a ponton valóban Cormac az, aki valószínűleg jobban véd. Viszont a következő gondolat szinte minden esetben az, hogy egy őrzőt nem csak a képességei tesznek jóvá, hanem a csapatszellem, ami ebben a játékban nagyon fontos, és amit láthattunk, hogy Cormac minden tekintetben nélkülöz. Már csak abból is, hogy folyamatosan igyekezett aláásni Harry kapitányi pozícióját a csapatban. Igyekezett mindig mindenkinél mindent jobban tudni, és ez lett az ő veszte is, és sajnos a csapaté is. Szóval mindent egybe vetve Ron az igazi őrző.

Ron és Hermione párosát persze nem meri szidni senki. Tovább megyek, egyenesen senki nem érti, hogy miért lett feltéve ez a kérdés. De tényleg. Az összes karakterek közti kapcsolat közül az övék lett a legszebben felépítve a kezdetektől. Az meg a fandomban senkit soha nem zavart, hogy Rowlinng egyszer úgy nyilatkozott, hogy ők ketten mégsem jó páros, és jobb lett volna Hermione Harryvel. Dehogynem.
A legszebb egyébként az volt, hogy valaki Hermione nevében kikérte magának, hogy miért kérdőjelezik meg a választásának helyességét. Szóval erről azt hiszem ennyi elég.

Hogy Ronnak mennyi köze van Harry-nek a Ginny-hez fűződő érzelmeihez? A szó szoros értelmében semmi. MI a frászért kéne engedélyt kérnie ehhez? Nehogy már hagyja más által befolyásolni az érzelmeit! Arról nem beszélve, hogy Ginny úgyse hagyná, hogy Ron bármibe is beleszóljon vele kapcsolatban.
A többiek véleménye ebben amúgy rettenetesen megoszlik. Valaki velem ért egyet, valaki viszont azzal, hogy beszélniük kellene róla, hiszen legjobb barátok, akik megbíznak egymásban. Egy harmadik véleménytípus szerint, meg Harry figyelembe veszi Ront, ha kell, ha nem. Ennek ellenére nem tudja megakadályozni, hogy úgy érezzen, ahogy.
Amúgy, ha már itt tartunk, tényleg. Mi az Istenért nem beszéltek erről soha? Harry csak őrlődött magában, hogy Ron úgyse egyezne bele, mikor beszélhettek volna is a dologról őszintén, lévén legjobb barátok, vagy mi a csuda. Szóval, igen, ez érdekes. Nektek mi a véleményetek erről? Ha gondoljátok, írjátok meg nekem.

Én viszont ennyi lettem volna a „Románc” témakörével. Látszik, hogy nem az én asztalom. A hét témája a „Roxforti professzorok” volt, és egész jó alkalom volt, úgyhogy annak is jövök majd a beszámolójával valamikor. Most viszont igyekszem felrángatni magam az olvasási válság feneketlen mélyéről, és nekiállni olvasni, mert nem lesz ennek jó vége.

Wizarding World Book Club #37 - Luck

Megint nagyon el vagyok maradva a WW Book Club bejegyzésekkel (a mai alkaloméval együtt három vár megírásra), úgyhogy most igyekszem faragni kicsit a lemaradásomon és hozni a 2 héttel ezelőtti alkalom összefoglalóját. További jó hír, hogy meg fognak szaporodni a könyves bejegyzések is, mert sok olyan könyv vár olvasásra, amihez még nem tartozik értékelés. Szám szerint május végéig minimum 8 darab, szóval igyekszem hozni a formámat. Pluszban meg végre már megnézni az FMA live actiont is. Bocsánat a csúszásért. Azt kell mondanom, Yamada más területen hozott alkotásai elrabolják az összes figyelmi fókuszomat. Értsd, Hey! Say! JUMP-ot hallgatok reggeltől estig.

Na, de elég a szócséplésből. Kezdjünk neki a bejegyzés fő témájának, ami nem más, mint a 37. WW Book Club alkalom, aminek a témája a „Szerencse” volt, a hozzá tartozó kérdések pedig:

1. Mik a hasonlóságok Harry és Tom Denem között?
2. Ron miért lesz ideges a Kviddics miatt?
3. Helyes cselekedet volt, hogy Lumpsluck Felix Felicist ajánlott fel díjként?

Az első kérdés… A titkok kamrája óta tudjuk, hogy rengeteg hasonlóság van a két karakter között. Plusz, ha jól emlékszem, pontosan ugyanez a kérdés ott is felvetődött, de mindegy, nézzük, kinek, hogy változott meg a véleménye, ha megváltozott egyáltalán.
Szerintem a hasonlóság kettejük között nem fizikai, hanem érzelmi szinten keresendő, habár azt sem szabad eltagadni, hogy valóban mindketten magasak, és a hajuk is fekete. Na, de komolyan, szerintem a hasonlóság bennük abban gyökeredzik, hogy mind a ketten bizonyítani akarják, hogy nekik helyük van a varázsvilágban. Mindketten úgy nőttek fel, hogy nem tudták, kicsodák is valójában. Rettenetesen szerettek volna tartozni valahova végre életükben először. Valószínű ez azért van így, mert mindketten árván nőttek fel.
Természetesen a többiek is jöttek remek válaszokkal. Az egyik legjobb szerint ők ketten ugyanolyanok, csak Harry a jobb verziója annak, ami Tom lehetett volna. Ebbe még nem gondoltam bele soha, de ha a mondta mögé nézünk, be kell látnunk, hogy rettenetesen nagy igazság. Amúgy a többség abból indul ki, hogy mindketten árvák, mindkettejüket muglik nevelték fel, beszélnek párszaszóul, és mindketten híresek. Plusz félvérek. Legalábbis ezek bukkannak fel a válaszok között legsűrűbben.

Ron, a Kviddics, és a szerencse. Nos, szerintem Ronnak nem szerencse kell egy jó Kviddicsmeccshez, hanem az, hogy egy kicsit elkezdjen hinni önmagában. Iszonyat nehéz feladat ez számára, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az egyik legjobb barátja rettenetesen híres, a másikat meg az eszéért ismerik el. Mindeközben Ron úgy nőtt fel, hogy hét testvére közül őt tartották mindig is a legkevésbé tehetségesnek. Szóval, ha igazán őszinték akarunk lenni, akkor ő születése óta árnyékban él. Persze, hogy alacsony az önbecsülése. Persze, hogy megmérettetések előtt ideges lesz. Ebben a helyzetben én csak csodálattal tudok adózni Harry ötletének egyébként.
Olvasva a többiek hozzászólásait, ki így ki úgy megfogalmazva, de ugyanezt gondolja. Van viszont egy (pár) kiemelkedő válasz megint. Az egyik szerint pont az mutatja meg Ron emberiességét, hogy sokkal többet foglalkozik mások véleményével, mint kellene.

Lumpsluck és a díjazás. Oké, szögezzük le megint, hogy tanárként szerintem a leggusztustalanabb viselkedés a tanulók favorizálása. És ő már itt ezt csinálta. Ennek ellenére, ha már mindenképpen adni kellett valakinek azt a nyomorult bájitalt, akkor Harry-nél volt a legjobb helyen, mert ő legalább nem ártani akart vele. Megfogalmaztam, hogy nem is akarok belegondolni, mit tett volna Draco a Szerencselével. Aztán jött valaki, aki azt mondta, hogy ő meg pont kíváncsi lett volna rá, hiszen tiszta ügy, hogy nem volt benn a kapott feladatban a szíve. Nem akarta végrehajtani azt, csak ne volt más választása, és érdekes lett volna látni, mi lett volna, ha a bájital mutatott volna neki egy kiutat, amit ő magától nem fedezett fel. Mit ne mondjak, a vélemény kíváncsivá tett, és gondolkozni kezdtem. Most már szabályosan sajnálom, hogy sosem fogjuk megtudni mi lett volna ha. Azt meg még jobban, hogy nem tudunk annyit, hogy legalább elinduljunk ezen az útvonalon magunk.
Vannak persze, akik máshogy látják a dolgot. Olyan vélemények is érkeztek, amikben azt fejtik ki, hogy nincs baj azzal, ha jutalmazzuk a diákokat. Ebben mondjuk egyet értek, csak, amit a bácsi csinál az nem jutalmazás. Viszont az a vélemény tetszik, hogy ezzel megpróbálta megtanítani nekik, hogy kontrollt gyakoroljanak, és ne próbáljanak mindent a szerencsével megoldani. Többen egyetértenek egyébként abban, hogy egy ilyen bájitalt tanulók kezébe adni kockázatos. Ezzel pedig vissza is értünk oda, amit eredetileg én mondtam.

Ezzel viszont szerintem le is zárom a témát, mert nagyon nem maradt már szemezgetni való. A következő témánk a „Románc” volt. Igyekszem mihamarabb hozni a bejegyzést róla. Meg persze minden másról is.

Gregus Gábor: Pillanatnyi elmezavar (Elmezavar trilógia 1.)

Biztosan emlékeztek rá, hogy korábban emlegettem, hogy vár rám egy recenziós példány elolvasása. Nos, tegnap a végére értem, úgyhogy most leültem a szövegszerkesztőm elé, hogy összeszedjem róla a gondolataimat.
Jogosan kérdezhetnétek, hogy miért nem tettem meg már ezt tegnap, hiszen mindenképpen frissebb volt az élmény. Ez igaz, viszont a könyv meg annyira tömény és pörgős és eseménydús, és egyáltalán, hogy erre bizony kénytelen voltam aludni egyet, hogy akár csak elkezdjen bennem körvonalazódni, hogy mit szeretnék leírni róla. Még most sem érzem azokat a körvonalakat sem élesnek, nemhogy az egész képet, de próbáljuk meg.

Kezdjük el azokkal a dolgokkal, amik bökik a csőrömet, mert abból sokkal kevesebb van.
Első körben a borító. Nem azt mondom, hogy nem passzol a történethez, de az biztos, hogy ha ez alapján kellene választanom egy könyvesboltban, vagy a könyvtárban, akkor nem valószínű, hogy levenném a polcról.
Aztán, én a karakterek számát is egy kicsit soknak éreztem (annak ellenére, hogy a karakter kidolgozás jó, de erről egy picit lejjebb), sokszor már nem tudtam, melyik név kit takar, és ő milyen „fajba” tartozik, főleg, ha fejezetekig nem találkoztam a karakterrel.
A harmadik dolog pedig, amire figyelnie kell az olvasónak a könyvvel kapcsolatban, hogy főleg a vége felé tele van olyan kicsit talán túl naturalisztikus ábrázolásokkal, amiket jobb, ha az ember nem evés közben, vagy teli hassal olvas. Én például kifejezetten sokszor voltam hálás ezért.

DE

Ez a könyv a fentebb felsoroltak ellenére is nagyon-nagyon jó. A világ – és karakter kidolgozás, illetve az ábrázolt karakterfejlődés mindenképpen csillagos ötös. Ugyanígy az írásmód is. Imádtam azt, ahogy papírra lett vetve ez a könyv. A közvetített üzenet szintén. Bizonyos jeleneteknek egészen egyértelmű volt az ihletforrása (pl. a tömeges fertőzésé), de azt is sikerült úgy kihozni, hogy alátámassza a mondanivalót.
Értékeltem, hogy ott volt az adott probléma, a változás kényszerének problémája, amihez a főszereplőnk soha nem úgy állt hozzá, hogy „ez nekem nem fog menni”, hanem miután felfedezte a probléma gyökerét, onnantól kezdve mindig az volt az alap hozzáállás, hogy „igen, elég erős vagyok, meg tudom csinálni”. Nagyon fontos üzenet ez a mai világban tűnjön sokaknak elsőre bármennyire klisének is.
Ez a könyv folyamatosan változik, érik és erősödik, ahogy haladunk előre. Mindig újabb és újabb igazságok derülnek ki, és íródnak le azon a bizonyos lelki szinten. Rettenetesen komplex, lehet rajta elmélkedni, de nem a legérthetetlenebb vége felől fogja meg a dolgokat.

Összességében én mindenképpen ajánlom olvasásra a könyvet, mert tényleg érdekes, pörgős, eseménydús, de a gyenge gyomrúak messze kerüljék el.

Elöljáróban pedig csak annyit, hogy ha nem is azonnal, de később valamikor valószínűleg folytatni fogom a sorozatot.

Értékelés
5/4,5

Zeneajánló
Amit hallgattam az olvasása alatt az nagyon nem illik a könyvhöz, úgyhogy ezt most egy picit parkoló pályára teszem, de ha találok valami ide illőt, akkor beillesztem.

Végezetül ezúton is szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy lehetőséget kaptam a könyv olvasására! Igazán tanulságos kaland volt.

Hozzászólások
  • Chibi: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Chibi: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Chibi: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Chibi: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Chibi: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás