Erre a könyvre rettenetesen furcsa körülmények között akadtam rá.  Nagyban tomboló japán mániám (igen, még mindig jelen van) miatt beszereztem egyfajta szótárat, ami a japán kultúrára fókuszál. Nem csak egyféle szempontból, hanem a lehető legszélesebb palettából válogatva. Van ott minden, zene, politika, építészet, és irodalom. Ennek a könyvnek köszönhetően akadtam rá a Vadlúdra. Felkeltette az érdeklődésemet, mert azt mondják róla, hogy mai napig az egyik legnagyobb irányadó a japán irodalomban. Muszáj voltam megtudni, mi olyan rettenetesen különleges benne.

Szenvedtem egy sort már azon is, honnan és hogyan szerezzem be a könyvet. Nagyon szerettem volna angolul elolvasni, de úgy nagyon borsos ára volt a könyvnek, így arra jutottam, jó lesz nekem egy antikvár állapotú magyar kiadás. Egyébként, azt nem árt tudni, hogy a japán irodalom általánosságban rettenetesen elvont gondolkodású. Abban sem voltam biztos, hogy megérteném, mit mond a szöveg. Viszont még mindig tervezek Haruki könyvet olvasni angolul, majd beszámolok a tapasztalatokról.

Szóval visszatérve erre a könyvre. A történet egy diák és egy uzsorás által kitartott szerető szerelméről szól… na, ha kettőnél többször találkoznának, és három mondatnál többet váltanának egymással.

Én komolyan mondom, azt hittem, idegesíteni fog ez a fajta történetvezetés, mert alapjáraton a hajamat szoktam tépni tőle. Itt viszont olyan… természetesnek hatott az egész. Valahogy az volt bennem, hogy ennek a történetnek így kellett haladnia, és így kellett végződnie is.

Igazam volt abban is, hogy ez angolul nem ment volna. Nagyon tiszta az egész történet, és nagyon szép a mondanivalója is, ugyanakkor rettenetes mértékben a sorok mögé kell látni ahhoz, hogy ez a mondanivaló elérjen az olvasóhoz.

Az elbeszélések a Vadlúdhoz képest egészen könnyen emészthetőek, és rövidek, bár azoknál se árt, ha van egy kis beleérző képesség, meg morális készség az olvasóban.

Összességében komolyan nem tudom, mennyire ajánlanám olvasásra. Engem érdekelt, hogy mitől vannak tőle annyira oda. Azt nem mondom, hogy teljesen megértettem, de nekem is tetszett, amit olvastam. Főleg azért, mert nem volt szokványos, és elég heves érzelmeket váltott ki belőlem. Ha nem bánjátok az olyan olvasmányokat, ahol egy kicsit gondolkodni kell, akkor ez el fog menni egynek, ha éppen olyan hangulatotok van.

Értékelés
5/4 – Mert azért ott volt, hogy egyszer a falhoz akartam csapni azt a könyvet