Realizáltam, hogy kerek négy könyvértékeléssel vagyok elmaradva, úgyhogy gondoltam, most erőt veszek magamon, és írok egy kicsit, hogy lássátok, nem nyelt el a süllyesztő. Elnézést, amiért eltűntem, csak ez a nyár valahogy az új ismeretségek, új hobbik, és a lazulás, meg barátokkal bandázás, és kicsit az új munkahely miatti (felesleges) aggódás időszaka volt. A blog nagyon háttérbe szorult, de igyekszem újra előtérbe hozni. :)

A könyvet, amiről ma beszélni szeretnék kb. egy ónapja olvastam, de még mindig tudom, mit akartam róla írni, szóval nem kis befolyása volt. Ez a könyv pedig, amint azt a címben is látjátok a Hazel Wood Melissa Alberttől.

A könyv az első, és eddigi egyetlen (várok valami jó témára) angol BASC dobozomban volt benne, és egy kicsit tartottam tőle, mert semmit nem tudtam a könyvről. De direkt nem is olvastam el semmilyen értékelést sehol. És milyen jól tettem.

Ugyanis ez a könyv, számomra egyszerűen érthetetlen módon, hemzseg a negatív értékelésektől. Felhozzák a nem szerethető karaktert, a nem jól kitalált történetvezetést, az unalmas alap sztorit és még sorolhatnám. Én meg csak nézek, hogy mi tényleg ugyanazt a könyvet olvastuk. Oké, tudom, nem olvashatja két ember ugyanazt a könyvet, és ez az eset ennek a bölcsességnek a tökéletes példája.

Én személy szerint nagyon imádtam a történetet. A creepy-ségével együtt. Mert, hogy creepy volt, az biztos. Sokszor a szó szoros értelmében féltem a könyvtől, és bele se mertem gondolni, vajon mi vár rám a következő oldalon. De azért mentem tovább. Sőt, alig tudtam letenni a könyvet. Elvezetett egy világba, ami semmilyen tekintetben nem hasonlít Alice csoda országához (de rávett, hogy olvassam el az eredeti duológiát is), mégis egy olyan helyre, egy olyan történetbe kerültem, ami kiragadott a saját világomból, és erre azóta nem is volt példa talán, hogy év elején újra olvastam a Maze Runner trilógiát. Félreértés ne essék. A két könyv minőségében ég és föld, bármennyire szerettem is mindkét könyvet, de akkor is ezt az érzést kaptam meg tőle, és valószínűleg ezért is fogom még majd újraolvasni valamikor, vagy folytatni a sorozatot, ha lesz folytatása.

Őszintén, azt nem tudom, jó szívvel ajánlani, hogy mindenképpen olvassátok el, mert tudom, hogy nagy befolyásoló erő lesz a rengeteg negatív kritika. Viszont. Ha az értékeléseim meg a véleményem alapján úgy gondolod, közös a stílusunk, vagy legalább hasonló, akkor a helyetekben én biza megpróbálkoznék a dologgal.

Értékelés
5/5 – Indokolatlanul jónak tartom ezt a könyvet.

Zeneajánló
Egy hónapja olvastam, fogalmam nincs már, mit hallgattam közben.