Ugye ti sem gondoltátok komolyan, hogy ez idén kimarad? Oké, persze, láthatóan mostanában nem vagyok túl aktív a blogon. Viszont örömmel jelentem, hogy úgy tűnik, az olvasási válságom javulófélben van (talán köszönhetően annak, hogy mostanában nagy részben negatív energiák érnek megint), úgyhogy talán-talán most már új életre fog kapni a dolog megint.

A negatív élményeim talán egyetlen kivétele volt a múlt hét vasárnapi könyvfesztivál, ami azon a héten egyáltalán életben tartott. És nem csalódtam az elvárásaimban, mert nagyon megérte ennyire és ennyit várni rá.

Nem fogok tudni részletesen végigmenni azon a fél délutánon, mert olyan mértékben zombi voltam, és vagyok, hogy a részletekre nem figyeltem oda. Meg amúgy is, mikor voltam én arról híres, hogy bármivel kapcsolatban részleteket jegyezzek meg…

Szóval. A napot, ahogy azt az eltelt 4 évben megszoktuk a Széll Kálmán téri Mekiben kezdtük, aztán úgy másfél óra laza beszélgetés után indultunk el terepszemlére, mondván, nehogy bezárjon a Főnix standja, mire odaérünk. Igen, ez még mindig az, és szerintem, míg Fesztiválra fogunk járni, addig ez emlegetődni fog. Nem is csak a vásárlás maga, hanem a megvett és el nem olvasott könyvek in general, akkorról, és az azt követő évekből. És nehogy azt gondolja bárki is, hogy nem jött ez fel többször. Nos, igen, hoztuk a formánkat…

Újdonság volt idén, hogy nem abban az épületben kezdtünk el szétnézni, ahol általában, hanem valahogy a másikban kötöttünk ki. Mondjuk ott nagyjából ennyi is volt a dolog akkor, szétnézés. Az első beruházás konkrétan a Tessloff-Babilonnál történt, összesen háromcsomagnyi Logico kártyával. Oké, ebből csak egy az enyém. Remélem, fogom is majd használni, mert pont ma jöttem rá, hogy a tavaly vetteket most bontottam fel… No comment.
Utána viszont jött a menetelés oda-vissza, és megint. Nekem az első stop igazából a Geopen volt, ahol mindenképpen szerettem volna beszerezni egy plüss Múmint (és ha már ott vagyok másokat megismertetni velük… =)). Mivel vászon tasit is mindenképpen szerettem volna, és úgy hallottam, azt csak könyvek mellé adnak, ezért elkezdtem kutatni a Murakami Haruki könyvek között (nem tehetek róla, a japán mánia mindenhová jön velem). Mivel az 1Q84 (amit amúgy tudtátok, hogy eredetileg úgy kell kiejteni, hogy „Icsi-Kjú-Hacsi-Jon”, ahol a „Kjú” rettenetesen kreatív, mert úgy kell kiejteni angolul a Q-t, de a japán 9-es is hasonlóan hangzik, „Kjű”) három kötetben volt meg, és, hát nem is ismerem a bácsi tudományát, ott maradt. Jött velem viszont egy novelláskötet a Köddé vált elefánt. Így lett attól a kiadótól egy plüss, egy táska, egy könyv, egy könyvjelző és egy színházjegy kupon. Amit szívesen átadok annak, aki kéri, mert nem hiszem, hogy eljutok a székesfehérvári színházba. Utána jött az Athenaeum standja, ahol Bestseller Boxot szerettem volna, de sajna arról lecsúsztam… Előbb kellett volna gondolkodnom, hogy utolsó nap van… Aztán felcaplattunk a galériára, ahol megdöbbentően sok stand volt tavalyhoz képest. Rögtön le is támadtam az Olvashop standját, azzal a feltett szándékkal, hogy szerzek még magamnak könyvkabátokat (nem lényeg, hogy volt már itthon kettő), ki is választottam kettő világos színűt. Remélem, nem fognak annyira fogni, mint a kékfestős, amitől, főleg, ha víz éri az anyagot csupa-csupa kékek lesznek a lapszélek. Szurkolok, hogy a világos/pasztell színekkel ne járjak így, mert amúgy nagyon praktikus dolognak tartom őket.  Eztán jött a Libro-Trade standja, amit soha, de soha nem hagyunk ki. Most ugyan az 500 Ft-os kupacban már nem maradt jó könyv, és a Collins Classics sorozatból is megvolt már minden, ami érdekelt volna, DE, és itt jön a nagy DE ennél a standnál megláttam az IQ84-et egy kötetben iszonyatosan jutányos áron, amiből még ráadásul a kedvezmény hatására jött is le, úgyhogy szépen bezsebeltem azt is.

Aztán ezen a ponton hittük azt, hogy vége a történetnek, és el is töltöttünk némi pihi időt a Mamutban. Viszont… Nem bírtam elviselni a tényt, hogy állandó bűntársam öt év alatt most először kövesse el azt a szentségtörést, hogy könyv nélkül jöjjön ki KÖNYVfesztiválról, úgyhogy addig rágtam a fülét, míg vissza nem mentünk még egy fél körre, hogy egy korábban otthagyott antológiát bezsebeljen, plusz kürtőskalácsozzunk egyet. Mondanom se kell, totál büszke voltam magamra, hogy sikerült visszarángatnom, mikor előtte én húztam ki onnan. Néha kellenek az ilyenek is, na, és egyébként is, mondtam, hogy hoztuk a formánkat.

Ezután aztán már tényleg összeszedtük magunkat, és lassan elindultunk haza. Összességében pontosan olyan pihentető, és bolond nap volt, mint amilyenre számítottam. Annyira hiányzott már, és most is hiányzik. Az egész, mindennel együtt. Ennek gyógyításaként most megyek olvasni, illetve elkezdek gondolkodni a következő kritikámon…

És végezetül, itt egy kép a saját beszerzéseimről: