Ha engem kérdeztek, nincs gusztustalanabb dolog annál, mikor akkor havazik, amikor már nem kellene neki. Alapjáraton utálom a havat, bármennyire szép is. A kedvemet mindig elrontja, és tiszta gloomy leszek tőle. A begubódzós hangulatot elkerülendő, beszéljünk egy kicsit a Roxfort professzorairól, ami a 39. WW Book Club témája is volt egyben, és amelynek a témaindító kérdései a következők voltak:
1. Mi volt a legfontosabb dolog, amit Dumbledore tanított Harrynek?
2. Mi teszi McGalagonyt Griffendélessé?
3. Miért akart Piton Sötét varázslatok kivédését tanítani?

Szerintem a legfontosabb dolog, amit Dumbi valaha megtanított Harry-nek az az volt, hogy micsoda nagy különbség van Voldemort és közte, annak dacára, hogy tényleg rengeteg hasonlóságon osztoznak. Harry Dumbinak köszönhetően megtanulta azt, hogy ő sokkal erősebb annak köszönhetően, hogy tud szeretni. Én úgy éreztem mindig is, és úgy érzem most is, hogy addig a beszélgetésig Harry egyáltalán nem volt vele tisztában, hogy a benne lakozó őszinte, tiszta szeretet mekkora erőt ad neki, és mennyivel erősebbé teszi. És ez az értelme annak, hogy Voldemort maga ruházta fel őt olyan erővel, ami végül a vesztét fogja jelenteni. Tőle félt igazán, hát átadta neki azt a bizonyos lehetőséget. A könyvsorozat talán egyik legtanulságosabb mondata, hogy egyesek szerint mindegy, hogy az embert úgy cipelik be az arénába, hogy megküzdjön az oroszlánnal, vagy felemelt fejjel megy be. Viszont vannak helyzetek, amik ezen a különbségen állnak, vagy buknak. És ennek köszönhetően ezen a különbségen dől el az általunk ismert világ sorsa.
A többieknek is voltak egyébként remek meglátásaik a témával kapcsolatban. A kedvencem az az volt, hogy Dumbi megtanította Harrynek, már a roxforti évei elején, hogy a halál nem egy ellenség, amitől félni kell. Mert a haláltól való félelem tönkreteszi az életet. Épp ezért volt képes Harry arra, hogy elfogadja, és akár a legfiatalabb testvér a Három testvér meséjében, magával egyenrangúként köszöntse a halált, és győzze le ezzel a varázsvilág közös, legrettenetesebb ellenségét.
Ha őszinte akarok lenni, egyébként, akkor az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások adják vissza az egész kezdeményezésbe vetett hitem. Mert hiába hiszed azt, hogy átlátod a logikáját a történetnek, és az ok-okozati összefüggéseket, egyszer csak jön valaki, és egy fél mondattal felborít mindent, amit eddig gondoltál. És akár hiszitek, akár nem, ebből jó dolgok is kisülhetnek.

A második kérdéssel kapcsolatban, hogy mi teszi Minervát Griffendélessé. Szerintem mindenekelőtt a bátorsága és a szarkazmusa. Emlékeztek még rá, mikor a Főnix Rendjében egymaga akart szembe menni Umbridge-dzsal, meg a pribékjeivel Hagrid védelmében? Na, ez bátorság. És amikor ugyanebben a kötetben apró kis szúrásokkal odamondogat annak a rózsaszín imádó banyának? Na, az szarkazmus. És én ezt imádom.
Again a többiek is hasonlókat emeltek ki, illetve hozzátették, hogy McGalagony időnkénti anyaoroszlánként való viselkedése (főként mikor a diákjait, vagy in general a gyerekeket veszélyben érzi), ugyancsak igazi Griffendéles voltát mutatja.
Sok mindent lehet mondani Minerva McGalagonyra, de azt nem, hogy a sarokba bújva nyüszítene, ha harcolni kell. Valljuk be, a tanárnő nem éppen fiatal, mégis az első frontvonalban van a Roxforti csatában. Innentől kezdve szerintem senki nem tudja bebizonyítani, hogy adott esetben ő nem kapta volna meg Griffendél kardját a Teszlek Süvegtől.

Arra indokot találni, hogy Piton vajon miért akarta oktatni a Sötét varázslatok kivédését, még nekem is majdnem beletört a bicskám, ugyanis ebbe még soha az életben nem gondoltam bele. Szóval egy kicsit bele kellett gondolnom a karakterbe, és kitekinteni a dobozból, és arra jutottam, hogy ez a munka egyfajta horgony a számára. Úgy értem, szinte egész felnőtt életében alakoskodnia kellett. Szüksége volt valamire, ami emlékezteti arra, hogy valójában ő melyik oldalon áll, és miért is áll azon az oldalon.
Voltak persze ennél kicsit földhöz ragadtabb, és valószínűleg több valóságalappal rendelkező válaszok, melyek szerint Piton azért akarja a tárgyat, és azért kapja meg az állást, mert többet tud a sötét varázslatokról, mint bárki más az iskolában, így hatékonyabban fel is tudja készíteni a diákokat a rájuk váró veszélyekre. Kár, hogy érdemben nem leshettünk be egy órájára sem. Kíváncsi lettem volna az általa leadott tananyagra, mert a nonverbális varázslás erőltetése nem tűnik a leghasznosabbnak. Érdekelt volna, mivel foglalkoztak az órákon. Lehet, hogy keresni fogok belőle egy jó fanficet.

Ti mit gondoltok a kérdésekről? Ha van kedvetek írjátok meg, érdekel a véleményetek.
Én ennyit szerettem volna a témával kapcsolatban leírni. A jövő heti témánk a „Félelem” lesz. Azt hiszem, értem, hogy miért, de majd kiderül pénteken, hozom majd a benyomásaimat.