A mai alkalmat leszámítva az utolsó vitatéma a „Humor” témaköre volt az olvasókörön. Ezzel kapcsolatban a témaindítóink pedig:

1. Fred és George fél Voldemorttól?
2. Ki a legviccesebb Harry Potter karakter?
3. Jó dolog a Lump Klub tagja lenni?

Csapjunk is a lecsóba. Szerintem, aki ezen a ponton nem fél Voldemorttól, az nagyon ostoba. Az ikrek meg nem azok. Nagyon nem. Természetes, hogy félnek. Csak nekik van elég eszük, meg humoruk ahhoz, hogy a vészben is találnak valamit, amin nevetni lehet. És ez fontos. Mert a nevetés a legnagyobb gyógyszer. Örülök, hogy ezt a varázsvilágban is felismerték. És sikerrel alkalmazzák.
Vannak persze, akik úgy gondolják, hogy ezek a cselekedetek abból fakadnak, hogy az ikrek nem félnek senkitől és semmitől az anyukájukon kívül. Bullshit. Mindenki fél valamitől. A kontroll alatt tartott félelem egy egészséges, és jó dolog. A hiánya (ami amúgy sehol a világon nem fellelhető) ugyanolyan kóros, mintha valakiben túlteng. Még borzasztóbb, ha az egy külső erős nyomás hatására történik. Mármint, ez mindig így van, de most gondoljunk extra extrém esetekre.
Szóval összegezve. Igen, az ikrek félnek Voldemorttól, csak nem mutatják, illetve sajátos módon lázadnak a kialakulófélben lévő rezsim ellen.

A legviccesebb HP karakter Fred és George. End of story. Ezt nagyon magyarázni se kell. Elvétve találni ettől eltérő véleményeket, az azt megfogalmazók is a Tekergőket említik.

Az meg, hogy jó dolog-e jóban lenni az öreggel…. Mint mondtam, én nem kedvelem a karakterét, szóval én tuti nem bratyiznék vele. Az viszont biztos, hogy tuti azokat gyűjti maga köré, akiktől befolyást remél. Valahogy én úgy gondoltam mindig, hogy olyan emberek vannak körülötte, akik egyrészt hataloméhesek, másrészt, befolyásolható, vagy gyenge emberek. Vannak kivételek persze, de na. Gondolom, értitek, mit akarok.
Igazából a többiek is többségében ellene vannak a dolognak. Mert nem szabad favorizálni és erről beszéltem a korábbi összefoglalóban. Also. Egyetértek azzal, aki Snob Club-nak titulálja az egészet. Ez az egész tényleg azoknak jó, akik nagyra akarnak törni. És ez a mi főszereplőinkre nem mondható el. A másik kedvenc megszólalásom, hogy Lumpsluck kb. 99 éves, mégis ő akar lenni a leglazább laza gyerek a suliban.
Van, aki ennek ellenére szimpatikusnak tartja a karaktert, mint tanárt, és a személyisége kellemetlen vonásait a gyávaságából gyökerezteti. Na, ez az a vélemény, amivel képtelen vagyok egyetérteni. Alapból a gyáva ember – aki olyan mértékben gyáva, mint Lumpsluck – nem nyerheti el a szimpátiámat, de ez csak egy dolog. A többit meg már kifejtettem.

És ezzel azt hiszem, le is zárnám ezt az összefoglalót. A mairól, aminek a témája a „Származás és örökség” volt, holnap hozom az összefoglalómat. Ha minden igaz egy könyvértékelővel együtt, amiről nagyon össze kell, hogy szedjem a mondanivalómat…