I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Wizarding World Book Club #13 - Competition

Vasárnap, tehát WW Book Club, és most lesz először olyan, hogy a beszélgetés egyes szálairól direkt nem esik majd szó, mert egy bizonyos ponton elmentünk elég személyes dolgok felé. Kérlek, ezt vegyétek figyelembe. Köszi előre is.

Ezzel a felütéssel kezdjünk is neki a heti témánknak, ami a „Versengés” volt. Emlékeztek, múlt héten még nem tudtam elképzelni, hogy hogy jön ehhez a könyvhöz a versengés. Hogy őszinte legyek, ezt még most sem tudom, hogy túl vagyunk a témán. A kviddicskupáért való küzdelem, és Harry Anti-Dementor programja volt a fő fókuszban. De hogy tiszta legyen, miről is van szó, ímhol a három témaindító kérdés.

  1. Cedric inkább nagylelkű vagy kompetitív?
  2. Miért akarja Harry olyan elszántan tökéletesíteni a Patrónusát?
  3. A történet ezen pontján (a 13. fejezet végén járunk) ki a jobb barátja Harry-nek?

A legtöbben igazából arra mentek rá, és ebben amúgy sok igazságtartalom is van, hogy lehet egyszerre az ember becsületes és kompetitív. Cedric is ilyen. Mert igen, meg akarja mutatni, hogy a csapatával együtt le tudja győzni a Griffendélt (akiknél ugye van egy olyan fogó, aki eddig egyszer nem hibázta el a cikeszt), de mindezt úgy akarja megtenni, hogy mindketten egyelő esélyekkel indulnak. Márpedig az, hogy Harry a dementorok miatt elég nagy fizikai hátrányba kerül, semmilyen körülmények között nem tekinthető az egyenlő esélyek kategóriájába eső helyzetnek.
Tulajdonképpen én nagyon szerettem ezt a választ, még akkor is, ha nem ez vetődött fel bennem elsőként (hogy az mi volt, arról majd pár sorral lejjebb egy picit mesélek), viszont felvetette bennem a kérdést, hogy vajon, ha újrajátsszák azt a meccset, és nem nehezíti a csapatok dolgát az ítéletidő, akkor vajon ugyanúgy megnyerte-e volna a Hugrabug azt a találkozót. Félreértés ne essék, én el tudom képzelni, hogy Cedric akkor is győzelemhez segítette volna a csapatot, de mindenképpen érdemes lett volna látni egy olyat is. Sajnos erre lehetőség több nem fog adódni a történetben.
És akkor most jöjjön a másik legtöbbet megfogalmazott vélemény a kérdéssel kapcsolatban, amiben először én is osztoztam. Eszerint, ha választani kell, akkor Cedric inkább becsületes, mint kompetitív, lévén a karakter magában hordja mindazt, ami a Hugrabug házat olyanná teszi, amilyen. Ezzel kapcsolatban valaki megfogalmazta, hogy bár ő nagyon is egy mellékszereplő, aki nincs meg sajnos nem is lesz sokat színen, viszont ettől függetlenül az egyik legtisztább karakter az egész történetben. Ezzel egyet tudok érteni, ha elvonatkoztatok attól, hogy ki és hogyan játszotta Cedric-et a filmben. Valahogy nekem Robert Cedric-je egy idegesítő bájgúnár volt, pontosan az, akinek az előítéletek alapján lennie kellett volna a könyvben is. Az igazi Diggory viszont tényleg egy talpig becsületes ember volt. Többek között ezért is várom már, hogy végre elkezdjük olvasni a Tűz serlegét. Nagyon sok jó feldolgozandó téma van abban a könyvben.

Ami a második kérdést illeti, szerencsére senki nem volt annyira szűk látókörű, hogy azt mondja, Harry csak a kviddics miatt akarta legyőzni a demetrorokat. Mindenki tudta, hogy emögött jóval több meg nyomósabb indok van. Sokan emlegették, hogy meg akart szabadulni mindattól, amit akkor hall, amikor egy demetor túl közel megy hozzá. Én ezzel egészen egyszerűen azért nem tudok rokonszenvezni, mert Harry maga vallotta be, hogy titkon vágyik arra, hogy a szülei hangját hallja, hiszen más emléke nincsen róluk.
Én igazából azt fogalmaztam meg (és ebben páran egyet is értettünk), hogy ő igazból azért szeretne ezektől megszabadulni, mert zavarja, szégyelli, hogy ő érzékenyebben reagál ezeknek a lényeknek a jelenlétére, mint mások. A gyengeség jelének véli a reakcióját, márpedig Harry az első iskolai napjától fogva pontosan azt igyekszik bizonyítani, hogy ő nem gyenge. Tulajdonképpen még mindig nem csinál mást, mint hogy igyekszik lépést tartani a nevével, illetve igyekszik felnőni hozzá.
Innen aztán kikerekedett egy nagyon-nagyon-nagyon szerteágazó beszélgetés, ami többek között tartalmazott olyan szálakat, mint a kontroll és az irányítás közti különbség, Lupin, mint apafigura jelenléte, Hagrid, mint apafigurának alkalmatlan, ám barátként nagyon is jelen lévő és fontos szereplő, Harry, mint a saját életének irányításával kapcsolatban inkompetens szereplő, és a többi. Csak és kizárólag azért nem linkelem be azt a beszélgetésfolyamot megtekintésre, mert itt ment el elég személyes irányba a dolog a végén.  Egyébként már csak az ilyen elkalandozások miatt is nagyon érdemes részt venni, az olvasókörön.

Ami a harmadik kérdést illeti, ezzel nagyon nem tudtam kit kezdeni. Hogyhogy ki a jobb barátja Harry-nek? A barátságot szerintem nem lehet így mérni. A barátság mindig, és minden formájában fontos és értékes. Szóval jobb barátja nem lehet Harry-nek sem egyik, sem másik. A kérdést úgy lehet inkább értelmezni, hogy a helyzetben melyikükkel értünk inkább egyet. Ebben az esetben pedig azt mondom, hogy Hermione. Miért? Mert az igaz, hogy többször tesz olyat, ami Harry-nek nem tetszik, vagy fáj neki, de Hermione mindig, minden körülmények között azt tartja szem előtt, hogy Harry-nek jó legyen, és van ereje ennek érdekében olyat is megcselekedni, amiről tudja, hogy nem fognak miatta rá jó szemmel nézni.
Persze, mind szép és jó, hogy Ron itt, most ebben a helyzetben szolidáris vele, de nem attól vagy jó barátja valakinek, hogy mindig azt a véleményt hangoztatod, amit ő. Azt kell figyelned, hogy szerinted mi igaz, és mi HELYES és a szerint kell cselekedned.
Felhozatnám én itt most Ronnak a Tűz serlegében, meg a Halál ereklyéiben mutatott vérlázítóan ostoba viselkedését, de nem fogom. Szeretem Ron karakterét, de gondolkodjunk már el azon, hogy Ron meg Hermione közül ki cselekedte a több jót, meg személyiségépítőt Harry-vel szemben.

Mára azt hiszem összesen ennyit szerettem volna írni. Jövő héten követezik a harag témaköre (szívderítő témák, nemde?), gondolom, Ron és Hermione macska-egér harcára kihegyezve, illetve majd talán szóba kerül a Piton vs. Tekergők örök harag témaköre is.
Jövök majd a beszámolóval mindenképpen.

Kurt Vonnegut: Slaughterhouse-Five

Ha valaki most fogná magát, és megkérne, hogy meséljem el, miről is szólt ez a könyv, egyszerűen nem tudnék neki rá mit válaszolni. Nagyon régen tervezek már olvasni Vonnegut-tól, és bizonyos fokig örülök is, hogy a RosendeReads kvázi rákényszerített erre, mert máskülönben folyamatosan tolódott volna a könyv az örökké csak nagyobbodó TBR listámon.

Az viszont, hogy nem nyűgözött le túlságosan ez a könyv, nem jelenti azt, hogy nem is kaptam tőle egyáltalán semmit. Igaz, hogy egy kicsit nagyobb falat volt a mű olvasása, és értelmezése, de ez a tény csak arra sarkallt, hogy nézzek utána a könyv keletkezési körülményeinek, úgy amblokk a cselekménynek, meg annak, amit úgy általában azokban hagy, akik olvasták. Miután ezt megtettem, seperc alatt megértettem, hogy mit is akar ez a könyv, és milyen elvárásokkal, kontextusokkal, és tartalmakkal számoljak. Innentől kezdve aztán egyből könnyebbé vált az olvasása.

Természetesen az sem figyelmen kívül hagyható, hogy folyamatosan figyelemmel kísértem azokat a kérdéseket is, amelyek a többi RosendeReaders-ben felmerültek, és amely kérdésekre Alberto válaszolt twitteren. Az ő könyvhöz való hozzáállása az enyémet is nagyban formálta, és bár nekem ez a könyv messze áll a kedvenc kategóriától, a megértésében sokat segített nekem.

A továbbiakban én is kitérnék egy kicsit a tartalomra, hogy nektek is egy kicsit megkönnyítsem a dolgotokat, ha a későbbiekben el szeretnétek olvasni a könyvet.
A főszereplőnk egy Billy Pilgrim nevű férfi, aki hadifogolyként a II. világháborúban túlélte Drezda bombázását, köszönhetően annak, hogy társaival együtt egy régi vágóhíd pincéjében voltak „elszállásolva”. A vágóhíd száma az ötös volt.
A történet értelmezhetőségének nehézségét nem is ez adja, hanem a tény, hogy a történet főszereplője képes az időutazásra. Ennek eredményeként az egyik pillanatban a harctéren van 1945-ben, a másikban a feleségével az 1960-as évek közepe-vége táján. Mindennek kiindulópontja pedig, hogy állítja, találkozott idegen népekkel, akik azt vallják, hogy aki él az idő egyik pontján az nem hal meg soha, hanem ugyanúgy él az idő milliónyi korábbi pontjaiban.

Mindezek után gondolhatjátok, hogy ez az időben és térben folytonosan jelen lévő inkonzisztencia nem kicsit zavarta meg az elején az olvasás ritmusát. Végül mégis elolvastam, és megértettem mindazt, amit Alberto és a többiek eddig mondtak kérdeztek a könyv kapcsán. Ilyen ritmusban, és technikai hátránnyal továbbra sem hiszem, hogy aktívan részt veszek majd a dologban, de figyelni, és a feladott könyvek témáját nyomon követni mindenképpen érdekes lesz. És hát ki tudja, mikor fogok egyszer kedvet kapni egy-egy feladott „házi feladathoz”.

Összességében annyit tudok róla mondani, hogy bár az én komfortzónámtól nagyon messze áll, és elég nehezen is haladtam vele, örülök, hogy elolvastam, mert összességében jó érzés volt egy kicsit kikukkantani a dobozból, és most rettenetesen büszke vagyok magamra, amiért végigolvastam ezt a könyvet.

Értékelés
5/3,5 – Nem egy olyan könyv volt műfajilag, ami beleesne az általam megszokott olvasnivalók sorába.

Zeneajánló
Utánanéztem a filmnek, és találtam ezt. Remélem, ez is segíteni fog azoknak, akik a jövőben olvassák majd a könyvet.

Wizarding World Book Club #12 - Magical Creatures

Vasárnap van, ami azt jelenti, hogy ideje megírnom a heti jelentésemet az aktuális olvasókörről. Sajnálom, hogy mostanában „csak” ilyen bejegyzések vannak, de egyrészt részt vállaltam egy projektben, amiről még nem igazán beszélhetek, de higgyétek el, nagyon szuper, és megtisztelő. Másrészt meg éppen egy olyan könyvet olvasok, ami messze, nagyon messze áll a megszokott olvasmányaimtól, és így egy kicsit (sokkal) lassabban megy az olvasása. De igyekszem most már visszatérni a könyvértékelésekkel is, amilyen hamar lehet. Vannak betárolva érdekes történetek az őszre.

Viszont akkor most nézzünk rá a Book Club-ra, aminek a heti témája a „Varázslények” voltak. A három témaindítónk pedig a következő:

  1. Harry elhiszi, hogy a Zordó valóság?
  2. Szerinted a Hippogriffek veszélyesek?
  3. Mit gondolsz, miért akarta Lupin Professzor, hogy Neville álljon ki a mumus ellen?

Az, hogy Harry hisz-e a Zordóban elég összetett dolog megint, ahogy arra a válaszok különbözősége tökéletesen rámutat. Ami a saját véleményemet illeti, bizony mérlegeli a lehetőséget, és eléggé meg van ijedve, főleg, mióta látta azt a könyvet az Abszol úti könyvesboltban. Viszont a jóslástannal már az első perctől nincsenek túl jó tapasztalatai, ezért emiatt eléggé formálódik a véleménye.
A kedvenc válaszom egyébként az, amiben az egyik tényleg nagyon okos véleményeket megfogalmazó tag azt mondja, hogy Harry számára a Zordó egy metaforikus dolog. Mindannak a rossznak a „jelképe” úgymond, ami eddig történt, és ami történi fog vele. Eszméletlenül okos válasz ez!
Ami még elgondolkodtatott, hogy valaki párhuzamba állította a Zordót, és azokat a hangokat, amiket annak idején a Titkok kamrájában Harry hallott. Arra gondol, hogy ennek is lesz/van valami magyarázata.
Aztán persze van olyan, aki azt mondja, hogy pont amiatt hisz a Zordó létezésében, mert látta azt a nagy fekete kutyát, mielőtt a Grimbusz felvette volna.
Szóval itt is van mindenkinek mindenféle véleménye, hol kiterjedt beszélgetésekkel, hol mindenféle kiváltott reakció nélkül.

Veszélyesek-e a Hipporiffek? Egyöntetű vélemény alapján az derült ki, hogy persze, veszélyesek, akkor, ha bántják őket.
NA, DE!
Itt jöttem é, és a dobozból kikukkantva, valamint Harry kissé már unalmasnak tetsző karakterétől elrugaszkodva felvetettem a kérdést, hogy vajon Draco Malfoy mi a fenének vette fel a Legendás lényeg gondozása tantárgyat, mikor a srác az égvilágon senkivel nem törődik magán kívül. Ezt a gondolatot aztán a Club megosztotta, és jó ég, hadd ne mondjam, mit kaptam én ezért a hozzászólásokban. Volt, aki velem együtt gondolkodott a kérdésen, volt, aki lerendezte azt egy egyszerű „biztos egyszerűen akart jó jegyet”-tel és volt, aki kapásból meg akart kínozni, amiért ilyeneket merek állítani a nagyságos Malfoy úrfiról.
Komolyan mondom, nem tudom, hányszor kellett elmagyaráznom, hogy én a történet jelenlegi pontján ismert Dracoról beszélek, aki még semmilyen tekintetben nem nézhető rétegelt karakternek, sem olyannak, akit bármiért is sajnálni kellene. Könyörgöm, 13 évesen végignézte volna premier plánban egy ártatlan állat halálát, csak, hogy a gazdájának bánatot okozzon.
Igen, a történet későbbi pontján Draco is bizonyítja, hogy nem egy egysíkú karakter, de ezen a ponton abból még semmit, de semmit nem látni.
Ha valaki egyébként kíváncsi a kommentáradatra, akkor itt megnézheti. Angolul tudók, még mindig előnyben.

És, hogy mi van Neville, Lupin és a mumus triójával? Erre szerintem konkrét válasz nem is létezik. Már csak azért sem, mert Lupin egy rendkívüli módon rejtélyes (fél) ember. Bölcs, jó emberismerő, és a diákjai veséjébe lát. Éppen ettől olyan jó tanár.
A többiek véleményei rendkívül érdekesek. Van, aki szerint Lupin tudja, milyen hányattatott sorsú Neville, lévén tudja, mi történt a szüleivel. Valaki egyenesen odáig ment, hogy Lupin meglátta Neville-ben saját magát. Valaki pedig természetesen azon a véleményen van, hogy puszta impulzus volt, amit Piton negatív kommentárja szült meg benne (és mert látni akarta régi ellenfelét nagymamaruhában).

Összességében megint olyan érdekes kérdéseket kaptunk, amiken érdemes elgondolkodni, és hát nem is olyan nagyon egyszerű rájuk válaszolni. Ti gondolkodtatok már ezeken a kérdéseke, mikor olvastátok a könyvet? As always, most is érdekelne a véleményetek.

A következő hét témája elméletileg (meg gyakorlatilag is) a „Versengés” lesz. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ezt a témát tartalékolni lehetne a Trimágus Tusás részekre. Nem is emlékszem, hogy az Azkabani fogolyban van-e a Kviddicsen kívül bármilyen versengés. No, majd meglátjuk. Minden attól függ, hogy a 9. fejezettől meddig kell majd olvasni az aktuális hétre, amit valószínűleg majd holnap tudunk csak meg.

Mindenesetre jövök majd a beszámolóval, és ígérem, jönnek most már a tényleges könyvértékelések is.

Wizarding World Book Club #11 - Crime and Punishment

A hét elején megkaptuk az Azkabani fogoly körének setup-ját, és az első téma főbb pontjait, úgyhogy kezdődhetett az olvasás. Az első téma a „Bűn büntetés” volt ennél a könyvnél és már a felvezető pár sor is élénken megragadta a fantáziámat.
Ebben ugyanis az történt, hogy egy képzeletbeli spektrum két végére helyezték Harry-t és Siriust. Mondván, az egyik bűnt követett el, mégis futni hagyták, a másik (mint azt a történet végére megtudjuk) egy olyan tettért ült börtönben több, mint egy évtizedig, melyet el sem követett. Tehát ártatlanul szenvedi el a lehető legrosszabbat.
Érdekes volt ezt így ilyen szemszögből olvasni, mert így még nem gondoltam erre a párosra, pedig tényleg elég ordító ellentét, és erre az alapra helyezve megváltozik az egész történet mondanivalója.

De egyelőre maradjunk csak az első 4 fejezetnél, és a múlt heti alkalomnál, ahol a fent emlegetett témában a három megszokott kérdésünk a következő volt:

  1. Szerinted Harry bánja, hogy felpuffasztotta Marge nénit?
  2. Jól tette Caramel, hogy beszélt a Mugli Miniszterelnöknek Siriusról?
  3. Szerinted mitől fél Harry legjobban a történetnek ezen a pontján?

Igazából sok mindent az első két kérdésre nem nagyon fogok tudni mit írni. Érdekes volt, hogy talán az esemény indulása óta most először mennyire egyet tudtak érteni a résztvevők a kérdésekre adott válaszokban.

Az első kérdésre mindenki részéről egy elég határozott nem volt a válasz. Illetve volt olyan, aki azt a véleményt fogalmazta meg, hogy bánja, de csupán a rá váró következmények miatt. Az ilyen véleményekhez aztán jöttünk jó sokan, és helyre tettük a dolgot, hogy Harry fél a következményektől, mert nem akarja, hogy kicsapják a suliból. Ugyanakkor a félelem, és a megbánás két teljesen különböző érzelem. Harry nem bán semmit. Ő azon a véleményen van, hogy a nő megérdemli, amit kapott. És tudjátok mit. Én nagyon is igazat kell, hogy adjak neki. És ezzel kapcsolatban egy aprócska meglátás, amit szintén leírtam egy vélemény alá. Harry nem azért lett dühös, mert Marge őt ócsárolta, Dudley-t meg abajgatta. Harry egészen addig türtőztette magát, amíg az a banya nem állt neki a szülei emlékét sértegetni, és nem látta azt, hogy a nagynénje, az édesanyjának a tulajdon testvére ezt nemhogy eltűri, de még adja is a mocskolódás alá a lovat. Most gondoljatok bele abba, ti hogyan reagálnátok, ha a ti szüleiteket, vagy a puszta emléküket mocskolnák így be. Na, ugye.

Arra a kérdésre, hogy Caramel vajon jól tette-e, hogy beavatta a Miniszterelnököt szintén egyöntetű igenek jöttek mindenhonnan. Nem láttam olyat, aki azt mondta volna, hogy ez egy elhibázott döntés volt. Sőt, páran odáig mentek, hogy kijelentették, Caramel nem sok intézkedésével értenek egyet, de ezzel igen. Nos, valóban, figyelembe véve Caramel karakterének későbbi alakulását, egy ilyen megjegyzés tényleg igazi bóknak számít.
Egyébként, ahogy így visszanézegetem a hozzászólásokat rá kell jönnöm, hogy azoknak az igeneknek a megindokolásában rejlik az igazi érdekesség. Valaki szerint ez is egy kísérlet volt, hogy közelebb hozza egymáshoz a két világot, más azt mondja, hogy puszta védelemből tette, amit tett, megint más azt mondja, hogy pánikolt, és egyébként is, biztos megkérdezte Dumbit a dologról, mielőtt cselekedett volna. (Zárójeles megjegyzés: Szeretem ezt a book club-ot)

A harmadiknál aztán jött a fekete leves. Mitől félhet a történet ezen a pontján Harry a legjobban? Mivel a 4. fejezet záró mondatában az van, hogy a legnagyobb baja, hogy az őt körülvevő jövőbeli fokozott biztonsági intézkedések miatt nem mehet majd Roxmortsba, én ezt írtam le válaszul. Amúgy gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki hajlamos megfeledkezni arról, hogy valójában hány éves is Harry a történet ezen a pontján. Az ilyen megszólalások, gondolatok viszont erősen tudatosítják az emberben, hogy a srác nem több egy 13 éves gyereknél. Mert… Attól nem fél, hogy egy hírhedt gyilkos a nyakára pályázik, de „Jézusom, nem fogok tudni elmenni Roxmortsba!” Priorities my dear, ha már cca. 2 éve Hermionét ezért cseszegettétek Ronnal…
És akkor itt emlegetném fel a többség véleményét, ami szerint leginkább attól fél, hogy kicsapják a suliból. Ez igaz, de kérdezem még egyszer, miért is abajgattátok Hermionét a prioritásai miatt anno?
Voltak aztán persze olyan válaszok, amit kevesebben osztottak. Egyesek azt gondolták, hogy a Zordótól fél a legjobban, vagy a Dementortól, vagy éppen magától a félelemtől, az ismeretlentől. A legutolsón kívül én a többit nem tudom osztani, mert a Zordóról és Dementorról még azt sem tudja eszik-e vagy isszák, ilyen bölcsességek, mint hogy „Amitől igazán félsz, az maga a félelem” Harrynek az életben nem jutnának eszébe. És Lupin professzor, aki az ilyenekben viszont tényleg nagyon pró, még szintén nem lépett színre.

Ti egyébként mit gondoltok a kérdés(ek)ről? Szívesen meghallgatnám a véleményeteket akár a blogon, akár privátban.
A jövő hétről szólva egyelőre csak annyit tudunk, hogy a téma a Varázslények lesznek. Tartsatok velem majd annak a témának az összefoglalójakor is.

Vampire Hunter D - Bloodlust (film)

Közkívánatra néztem meg ezt a filmet, és ami fura, az az, hogy nem bántam meg. Legalábbis mindenképpen pozitívabb élmény volt, mint amennyire számítottam. I mean ez a film jó. A legapróbb részleteiben (is) jó. Hadd fejtsem ezt ki egy kicsit.

A rajzolási technika az valami félelmetesen gyönyörű, és részletes. Látszik, hogy nem, vagy nem teljes mértékben digitálisan rajzolt képekről van szó. Egek, gyönyörű, ahogy van.

A zene nagyon a helyén van. Nem csak amúgy az aláfestő zene, amiket amúgy szerintem egy OST-ben simán ki lehetne adni, de a hangok, a hirtelen mozdulatokat kísérő hanghatások is pontosa n ott vannak, ahol lenniük kell. Volt a filmnek egy elég tetemes időintervalluma (úgy kb. 20 perc, fél óra), amikor nem is néztem a szó szoros értelmében, mert multitaskingoltam, de a hanghatásoknak köszönhetően tudtam, mi folyik a sztoriban. Na, ilyen szinten jól meg van csinálva.

A szinkronok. Atya világ, a szinkronok! Gondolom, azt nem kell magyaráznom, hogy eszembe nem volt magyarul megnéznem a filmet, így az angol szinkront dicsőítem, de egek. D-nek olyan szinkronja volt, hogy a hideg futkározott a hátamon. Komolyan azt hittem, lazán Adam Kenneth Wilson-nak adták a munkát, vagy Gideon Emery-nek. Sajna egyik se jött be, de a szinkronszínész attól még óriási. És nem csak D-é, hanem Leila-é is.

És akkor az alap sztori. Ez a témakör egy kicsit neccesebb. Az ötlet rá teljesen jó, hogy egy félig vámpír félig ember lény vámpírvadásznak csap fel. Még az is teljesen jól fel van vázolva a film hosszához képest, hogy ez a tény a személyiségére milyen hatással van, de könyörgöm… KOMOLYAN MUSZÁJ VOLT ENNYIRE TELETÖMNI EZT A SZTORIT ILYEN SZINTŰ FÁJDALMAS KLISÉKKEL, ÉS BOTRÁNYOSAN VÉR EGYSZERŰ TÖRTÉNETSZÁLAKKAL?! Olyan jó lehetett volna pedig. Ha az első percben nem látunk száz házat mindegyik tetején egy kereszttel, ha a vadászok autóján nincs ott az a szimbólum, és ami a legfájdalmasabb, nincs ott az egyik arcán mintegy harci festésként. Tényleg ennyire muszáj volt ezt? Ráadásul úgy, hogy egyáltalán semmi védelmi funkciója nincs a motívumnak? Borzasztóan haragszom miatta.

A Leila és D között lévő sejtelmesnek szánt mégis a napnál is világosabb crush pedig aztán tényleg a cseresznye a tortán lévő hab tetején. És ezen a tényen az se segített, hogy a végére kiderült, a párosból nem igazán lett kánon. Vagy ha lett is, elég kérészéletű volt a dolog.

Még egy valami, ami nálam nem igazán működött. Ez az időkezelés. Valahogy az volt az érzésem, hogy vegyíteni szerették volna a sejtelmes középkorias vámpírmitológiát a modern korral, de ez valahogy nem jött össze. Olyannyira nem, hogy képtelen voltam időben elhelyezni a történetet. Térben se igazán sikerült ugyan, de az kevésbé zavart.

Összességében a rajzolás és a szinkronhangok miatt kötelező megnézni, a sztorinak is vannak villanásai, de a belezsúfolt klisék rengeteget rontanak rajta. Jobb lett volna, ha a történtek D személyiségére gyakorolt hatásának elemezgetésénél maradunk.

Értékelés
5/3,5 - No comment.

Zeneajánló
:) Az egész film fenn van YT-n, ha valakit érdekel  :)

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás