I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Federico Moccia: Téged akarlak (A felhők fölött 3 méterrel 2.)

Nem túlzás azt állítani, hogy az év egyik legjobban várt olvasmányélménye volt nálam ez a könyv. És nem csalódtam benne, még úgy sem, hogy mind pozitív, mind negatív értelemben nagyon mást kaptam annál, mint amit vártam.

Arra talán mindenki pontosan emlékszik, hogy a Felhők fölött 3 méterrelt mennyire szerettem. Felemelt, hogy aztán a végén ugyanakkora erővel tiporjon a földbe. Imádtam, ahogy Moccia abban a regényben ábrázolja az első igazi szerelem szépségét, és annak fájdalmát, ahogy az véget ér. Igazán gyönyörű költői metaforákkal volt tele az a könyv. Arra számítottam, hogy ezt fogom megkapni itt is. Hát, nem ez történt.

Amit itt kaptam az sokkal inkább egy filozofikus, magasröptű gondolatokkal teli szintre emelte az újra megtalált szerelmet egy olyan ember életében, akinek tényleg minden reménye az újrakezdésben van, és abban, hogy valaki segít neki felejteni. Szép volt ez a történet ebből a szempontból így is, csak számomra az előző regény ábrázolásmódja sokkal többet adott.

Igazából ebben a tekintetben talán az volt a legszebb, ahogy Step rájött, hogy az a nő, akit annyira szeretett annak idején, már nem is létezik, és hiába keresi, és akarja visszakapni ugyanazt az érzést, ugyanazzal az emberrel, ez már lehetetlen. És neki pontosan erre a felfedezésre volt szüksége ahhoz, hogy mindent újra tudjon kezdeni.

És, ha már itt tartunk, ez a felfedezés egyfajta összekötő kapocs azzal, ami miatt nagyon kellemesen csalódtam abban a könyvben.
Komolyan azt hittem, hogy ez az egész történet Step állandó szenvedését fogja majd a szemem elé varázsolni, és dagonyázhatok én is a depresszióban úgy, és annyi ideig, ameddig nekem tetszik. Őszintén mondom, nálam jobban szerintem senki nem örül annak, hogy nem ez történt. Sokkal szívet melengetőbb volt a gyógyulásának folyamatát látni. Azt a nem kevéssé rögös utat, hogy a fiú, hogy érik meg arra, hogy mindent újrakezdjen, és hogy nyílik meg megint mások felé. És én ennek a gyógyulásnak Step érdekében nagyon örültem, még akkor is, ha Gint semmilyen körülmények között nem kedveltem. Már azelőtt sem, hogy tudtam, az egész kapcsolat egy sort of hazugságra kezdett el felépülni, mert a puszta véletlennek beállított mindenség előre meg volt tervezve. Step helyében, ha másért nem, hát az anyja miatt alaposan elbeszélgettem volna a lánnyal. Remélem, ennek a visszáságnak a megoldása majd sorra kerül a trilógia utolsó kötetében, mert ezt lógva hagyni elég nagy ostobaság lenne.

Összességében én személy szerint nagyon szerettem ezt a regényt is, akárcsak az elődjét. Igaz ezt a könyvet számomra Step karaktere vitte el a hátán. Először nagyon furcsa volt az E/3 helyett váltott E/1-es szemszöget olvasni a két főszereplővel, de aztán úgy-ahogy megszoktam. Gondolom ebben azért nagyban segített, hogy régi kedves vagy kevésbé kedves ismerősök, mint a Gervasi család tagjai, vagy Pallina azért továbbra is a történet részesei, de az ő jeleneteik megmaradtak E/3-ban.
Jó volt újra találkozni mindenkivel.

Ki merem jelenteni, hogy jó volt ez a könyv így, ahogy volt. Nagyon remélem, hogy a harmadik rész valóban kijön még idén, és, hogy a befejező kötet is legalább olyan epic lesz, mint az első kettő. Kíváncsian várom, mi fog kisülni belőle.

Értékelés
5/4,5 – De csak mert az elsőre nem 5*-ot adtam. Muszáj vagyok érzékeltetni a különbséget.

Zeneajánló
Az előzetes elvárásaim alapján, ügyesen-okosan kiválasztottam ide egy Starset számot. Most, hogy olvastam a könyvet rá kell jönnöm, hogy egyáltalán nem illik ide, úgyhogy inkább tessék itt egy Lindsey dal.

Wizarding World Book Club #8 - Celebrity

Úgy jött ki a lépés, hogy végül mégiscsak részt tudtam venni az eheti olvasókörön, úgyhogy minden különösebb nehézség nélkül tudom most hozni a beszámolót róla. Sőt, ha minden igaz, egy kis késéssel, de a jövő hetin is részt tudok venni. De ne szaladjunk ennyire előre. Az olvasókör eheti témája a „Sztárság” volt, a következő témaindító kérdésekkel.

  1. Szerinted Harry profitálhatott volna abból, ha odafigyel Lockhartra?
  2. Milyen hatásai lehetnek a hírnévnek a varázsvilágban?
  3. Harry vajon hírességnek tekintette saját magát?

Igazából, ahogy a kérdésekre érkező válaszok között alaposabban szétnéztem már akkor, rá kellett jönnöm, hogy ez az alkalom, egyfajta egyetemes egyetértés hete volt. Nem nagyon lehetett az általánostól elütő véleményeket találni egyik kérdés megvitatása közben sem.

Az első kérdéssel kapcsolatban nagyjából kétféle válasz fogalmazódott meg mindenkiben, és mindkettő elmarasztaló Lockhart-tal szemben. Az egyik (amit én is igyekeztem megfogalmazni), hogy Lockhart csaló mivoltából kifolyólag egyáltalán nem is volt, mit tanítson Harrynek. Annál is inkább, mert maga Lockhart sem értett a világon semmihez. Mármint a nagyképűsködésen, meg a hazudozáson kívül.
A másik vélemény pedig az volt, hogy igenis tanulhatott tőle bizonyos dolgokat. Mondjuk például azt, hogy NE viselkedjen, ha hiteles meg épelméjű akar maradni, és nem utolsó sorban hű akar maradni ahhoz, aki.
Aztán persze ott van a vélemény, hogy azért Gilderoy Lockhart nem véletlen volt annak idején a Hollóház ház tagja. Nem kis ész kellett ahhoz, hogy egy ilyen brand-et megcsináljon magának, és még ráadásul el is adja magát vele. Tény. Viszont én akkor sem tudom túltenni magam azon, hogy az az ember egy mocskos csaló, és szégyellem, hogy a házam tagja volt valaha. Szóval én mindenképpen maradok a saját kis véleményem mellett, és nem vagyok hajlandó semmilyen tekintetben és körülmények között elismerni azt a karaktert. Még akkor sem, hogy ha tényleg voltak néha jó pillanatai, ahogy azt páran szintén kiemelték. („A hírnév hűtlen társ”) Pedig soha nem vágyott másra, csak elismerésre.

A hírnév hatásai a varázsvilágban. Nos, ezt a kérdést nem is igazán érettem. Mitől lenne más a hatása a hírnévnek a varázsvilágban, mint a mugliknál? Muszáj ennyire elszeparálnunk a kettőt egymástól, főleg azok után, hogy nem is olyan régen megegyeztünk abban, hogy a varázsvilág messze nem olyan titkos, mint amilyen szeretne lenni?
Szerencsére a többiek is egyet értettek abban, hogy a kérdésben a szeparálni teljesen felesleges, és hogy itt is megvannak a hírnévnek az árnyoldalai. Tényleg külön öröm volt azt olvasni, hogy senki nem azt fejtette ki, hogy de jó lehet a sok varázsló között is híresnek meg nevesnek lenni, hanem tényleg arra koncentráltak, hogy bizony sokkal több negatívum éri a hírességeket ebben a világban is. Nem is kellett sokat mondani, csak meg kellett említeni Rita Vitrol nevét, aki a történetnek ezen a pontján amúgy még sehol nincs, de szerencsére többen többedjére olvassuk most végég az olvasókör miatt a sorozatot.

Az utolsó kérdésre pedig, hogy Harry sztárnak tekintette-e magát, egyetlen kivétellel mindenki azonnal rávágta a nemet. Az egy kivétel is arra fókuszált rá, hogy bármennyire utálja is, attól még Harry igenis tudja, hogy híres, és ezt később, miután sikerült teljesen internalizálnia valahogy még a maga javára is hajtja. És igazából ebben is van valami. Kezdve azzal, hogy a srác rövid úton beleőrült volna, ha inkább előbb, mint utóbb nem fogadja el a hírnevét, és mindent, ami azzal együtt jár.
Ezzel kapcsolatban meg aztán jött a bolondozás, hogy mi lenne, ha Harry a töri könyvekbe kerülne. Ki írná meg az életrajzát, miért kéne, hogy Hermione írja, és mi lenne a könyv címe. Tartalmas egy alkalom volt annyi szent. :)

Jövő héten jön a harmadik Titkok kamrája témahét, ami a fóbiákat fogja feszegetni. Igyekszem azon is tevékenyen részt venni majd, és jönni a beszámolóval utána.

Wizarding Word Book Club #7 - Home

Az első Titkok kamrája témakör az „Otthon” kérdésköre.  Kezd beindulni, és több rétegűvé válni ez az olvasó körösdi, mert egyre komolyabb kérdésekkel találjuk szembe magunkat, amikre nem lehet csak úgy rávágni a választ csípőből. Gondolkodni kell, figyelni a másik válaszait, vélemény nyilvánítani, vitatkozni, beszélgetni. Ezért jó ez az egész.

Hogy lássátok, miről is beszélek, mutatom a témaindító kérdéseket:

  1. Gondolod, hogy a kiskorúak bűbájgyakorlásának korlátozása jó dolog?
  2. Miért olyan vonzó Harry számára az Odú?
  3. Mit gondolsz, hol érezte magát Ron igazán otthon?

Az első kérdés már magában toughie… Üssük bele az orrunkat egy kicsit a varázslójogba.  Mert gondolhatná az ember, hogy oké, a Varázstitok-védelmi Alaptörvény még jogos, de miért kell tiltani a kicsik iskolán kívüli bűbájgyakorlását, hiszen hónapokig hagyják kopni a gyakorlati ismereteiket, még akkor is, ha elmélet házi feladatuk egy csomó van.
Sokaknak indult el errefelé a gondolkodásuk. Mert mi lenne, ha felügyelet mellett gyakorolhatnák a gyakorlati mágiát a kicsik. Ennek a hátulütőjét persze azok tapasztalhatnák meg, akik nem mágus családban élnek. A Minisztériumnak meg persze nincs elég embere ahhoz, hogy a körön kívül rekedtek számára mentort, szupervízort nyújtson ilyen alkalmakra.
És, ha már a Minisztérium bejött, meg kell említenem a saját, kérdésre adott válaszomat. Szerintem nem rossz dolog a kiskorúak bűbájgyakorlásának korlátozása, csak éppen ez is, mint a politikában (a normális és a varázsvilág politikájában is) sok minden rettenetesen kidolgozatlan. Hiszen Harry maga sem úgy követte el a kihágást, ahogy mindenki hiszi, hiszen az Dobby volt. És nyomjel ide vagy oda, ne mondja nekem senki, hogy a Minisztérium nem tudja megkülönböztetni egy varázsló varázscselekményét egy manóétól. Úgy értem, a manó mágia (mint arra a későbbiekben utalás is történik) teljesen különbözik egy emberi lény varázserejétől. Ezt figyelmen kívül hagyni, és egy automatikusan kiküldött figyelmeztető üzenettel, vizsgálódás nélkül ítélni, súlyos hiba és mulasztás.
Szóval, igen, én azt mondom, hogy a bűbájgyakorlás korlátozása alapvetően jó dolog, viszont azokkal is egyet értek, akik azt mondják, van még mit rajta csiszolni. Egyébként is. Ha már korlátozásnak nevezzük, akkor legyen is korlátozás, és ne tilalom.

A második kérdésre, miszerint miért tartja olyan jó helynek Harry az Odút, alapvetően kétféle válasz érkezett. Az egyik, amiben én is osztozom, hogy az Odú volt az első olyan hely, ahol megtapasztalhatta a saját bőrén, hogy milyen is egy szerető család, és annak mekkora ereje van. Mert persze, tudja, hogy a tulajdon életét az anyja iránta érzett szeretete, és önfeláldozása mentette meg, de ugyanezt a szeretet gyakorlatban, a saját bőrén megtapasztalni azét mégiscsak más dolog.
A másik tábor szerint azért húzódik az Odúhoz, mert itt lehetősége van megtapasztalni a mágia hétköznapibb oldalát. Pl., hogy mégis hogy lehet vele házimunkát végezni. És igazából ez is igaz, bár a saját válaszom akkor is jobban tetszik. No offense, guys.

A harmadik aztán egy igazán nehéz kérdés. Tényleg, hol a csudában érzi magát Ron igazán otthon?! Tulajdonképpen én erre a kérdésre nem is tudtam igazán értelmesen válaszolni, viszont olvasva a többiek gondolatait néhány igazán okos válaszon akadt meg a szemem. Hadd csemegézzek ezekből most egy kicsit.
„Én nem gondolom, hogy ez egy helyszín. Ronnak az otthon az anyukája által kötött pulcsik, a tesói varázsvicc boltja, Hermione nevetése, Harry vállon veregetései.” – Gondoljatok bele. Hát nem egy gyönyörű válasz ez?

„Ron sehol nincs igazán otthon, mert még nem érzi otthon magát a saját bőrében sem. Még mindig igyekszik kitalálni, valójában kicsoda is ő.” – Bármilyen szomorú ebbe belegondolni, el kell ismerni, hogy ez valóban így van.

„Ott érzi magát igazán otthon, ahol egyedül van. Mivel annyira a testvérei árnyékában él, így tudja kifejezni saját magát.” – Újabb szomorú, de annál nagyobb igazságtartalommal rendelkező gondolat.

„Ahol a kaja van.”  - A kedvenc válaszom. :D

A többi válasz ilyen klasszikus „ahol a barátai, meg a családja van” volt. Nem mintha ebben ne lenne igazságtartalom…

És, hát, igazából ennyi lett volna ez a témakör. Jövő héten Hírnév kerül terítékre.  Sajnos-nem sajnos ezen nem fogok tudni pénteken részt venni, mert nem leszek itthon, meg valószínű amúgy Twitter közelben sem. A hétvégén viszont valószínűleg szétnézek a témában, belefolyok pár beszélgetésbe, és igyekszem a következő hét elején írni egy összefoglalót a témakörről. Be patient, please!

Rick Riordan: Camp Half-Blood Confidential

Elég intenzíven szenvedek mostanában már én is a nagy melegtől, ráadásul kitört rajtam valami új lelki válság féle nyavalya. Egyszóval nem vagyok a legjobb passzban, na, úgyhogy keresnem kellett egy laza, nevettető könyvet. Rick bácsi most sem okozott csalódást, mert a Camp Half-Blood Confidential-lal éppen azt találtam meg, amire szükségem volt.

Persze, mivel az írónak a PJO sorozattól kezdve minden regényét olvastam (kiegészítő kötetek terén van még némi hiányosságom), ezért a könyv túl sok új információval nem tudott szolgálni. Mégis jó volt olvasni. Miért? Mert Percy Jackson narrálásai még mindig magasan a legviccesebb az összes karakter szemszöge közül. Na, jó, ismerjük el, Leo Valdez, azért szorosan ott liheg a nyomában. Szóval ez az alaphangulatot már megadta. Külön örültem annak is, hogy régi ismerős, és szeretett karakterek szintén hangot kapnak a könyvben. Will, Nico, Annabeth, Grover, Coach Hedge, mind-mind ott vannak, ha többre nem is, egy levél erejéig biztosan.

Vannak itt olyan szereplők is persze, akiknek a sorozatban nem nagyon halljuk a hangját, itt viszont megszólaltak, az olvasó meg régi kedves ismerősként köszöntötte őket. Ilyen volt Sally Jackson, Percy anyukája, és Dr. Frederick Chase, Annabeth apukája. Érdekes dolgokról beszélgettek Thalia-ékkal. És tudjátok mit. Múltbéli rossz tapasztalatok ide vagy oda, én azért szívesen megnéznék egy szülői értekezletet a táborban.

Jöttek aztán olyan szereplők a saját kis, a táborhoz kapcsolódó történeteikkel, akik még nekem is újak voltak. És ezek az apró kis novellák megint ugyanolyan lelkesedéssel voltak olvashatók, mint az interjúk, vagy éppen a tábor bemutatása. Az egészet keretbe foglaló Apolló körbevezető film megint egy zseniális ötlet.

Régóta mondom, hogy bizonyos fokig a hősömnek tekintem Rick bácsit. A nagyszerű stíluson túl azzal vett le, és vesz le a mai napig folyamatosan a lábamról, hogy tűpontosan bele tud helyezkedni a karakterei szemszögébe. Legyen az akár a drámakirály Percy, vagy Aphrodité egyik idegesítő kikent-kifent divatmajom lánya.
A másik meg, hogy olyan ügyesen lavíroz a már meglévő, és még folyamatban lévő sorozatai között, és olyan boszorkányos ügyességgel köti azokat össze, hogy egyeseknek nagyon komolyan illene, kellene tanulniuk tőle. Szerintem mindenki tudja, kiről beszélek.

Szóval igen, ha egy könnyű, laza, nevettető, gyorsan olvasható valamit szeretnétek, akkor ez a könyv kitűnő választás. Csalódni semmiképpen nem fogtok benne.

Értékelés
5/5 – Imádom, ahogy a bácsi ír, na.

Zeneajánló
Vicceltek velem? Fél nap alatt olvastam ki. Szerintetek hallgattam bármit is? Jó, igen, hallgattam, mert mazochista vagyok. Tessék:

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás