Na, jól van most már, Everglow, embereld meg magad! – gondoltam én ezt az elmúlt pár napban sokszor, mert annyi megírni való bejegyzés halmozódott fel, hogy már lassan én is képtelen vagyok számon tartani. Elhozom hát most nektek azt a három bejegyzést, aminek a legrégebbi darabjával (vagyis pontosan ezzel itt) közel másfél hete lógok most már. A felállás a következő. Elhozom az utóbbi két olvasókör összefoglalóját, közé ékelve pedig, hogy még jobban felhíguljon a blog tartalma (mert ugye eddig sincs még elég filler bejegyzés) kísérletet teszek egy új rovat indítására, melyben a színházi élményeimet mesélem el. Most viszont akkor első körben jöjjön a 16. olvasókör összefoglaló. Ez volt az utolsó Azkabani fogoly téma, és a címe „Tehetség” volt. A témaindító kérdéseink pedig:

  1. Gondolod, hogy bölcs dolog Időnyerőt adni egy mintadiák kezébe?
  2. A Patrónus bűbájt meg lehet tanulni könyvből, vagy igazán belső tehetség, és fogékonyság kell hozzá?
  3. Mi volt a legfontosabb dolog, ami Lupin tanított Harry-nek?

Az első kérdésre nagyon megosztóak voltak a válaszok. Sokan írták azt, hogy egyenesen felelőtlenség, mert az Időnyerő veszélyes dolog, teljesen mindegy, hogy mintadiák kezében van-e vagy sem. Voltak, akik felszólaltak ugyan Hermione védelmében, de egyébként veszélyes vállalkozásnak tartották bárkinek odaadni a szerkezetet. Megemlítette ezen felül sok mindenki, hogy Hermionének se tett jót, ugyanis, ha mást nem is, az egészségét mindenképpen elég csúnyán kikezdte. Aztán harmadszor vannak azok, akik hozzám hasonlóan azt a nézetet vallják, hogy bár veszélyes, de számíthatunk arra, hogy egy mintadiák amúgy rendesen fogja használni, és vigyáz vele, mert felfogja, mennyire veszélyes szerkezet van a birtokában, és milyen törvényeket szeg meg azzal, ha felelőtlenül használja, és ezeknek a cselekedeteknek mik lesznek a következményei.
Sokszor mondtam már, hogy azt imádom a klub résztvevőiben, hogy sosem félnek kikukkantani a dobozból egy-egy kérdés kapcsán. Ennél a kérdésnél is eljutottunk oda, hogy a felnőtt társadalom, legyen szó akár a mugli -, akár a varázsvilágról nem ad hitelt egyesek szavainak azért, mert fiatalok. Ez miért jó? Egy fiatalember miért nem lehet megbízható. Még úgy is, ha nem csupán az iskolai jegyei alapján ítéljük meg az érdemeit? Ahogy folynak a beszélgetéseink mostanában, egyre inkább rájövök arra, hogy az író által megteremtett varázsvilág, és a muglik világa nem is áll olyan rémesen messze egymástól.
Arról nem beszélve, hogy az oktatás területén is mutatkoznak itt javítani valók. Hogy nem lehetett azt mondani a lánynak pl., hogy nem járhatsz ennyi órára, és minimum kettővel rövidítsd már meg magad. Máig nem értem én sem, minek kellett neki pl. Mugliismeret. Én személy szerint csak felhúztam volna magam sok varázsló felsőbbrendűségi érzetén azon az órán.

Hogy megtanulható-e a Patrónus megidézése könyvből? Minden egyes tag plain and simple válasza az volt, hogy nem. Persze az alapok megtanulhatók, viszont ez pont az a bűbáj, amit gyakorlatban kell nagyon erősíteni.
Én személy szerint elzárkózom attól a megoldástól is, hogy csupán tehetség kérdése lenne az egész, és nem csak azért, mert nem tartom kifejezetten tehetséges varázslónak Harry-t. Ami itt szerintem minden esetben közre játszik, és ezt a véleményemet ki is fejeztem, az az akaraterő, és a vágy. El kell hinned magadról, hogy képes vagy egy patrónus megidézésére ahhoz, hogy képes legyél rá, és nem mellesleg háttérbe kell szorítanod a saját önzőségedet. Gondoljatok bele mennyire rettenetesen nehéz feladat ez. És erre magadnak kell megtanítanod saját magadat.
Ehhez a ponthoz nagyon nem tudok mást hozzáfűzni.

Hogy mit tanított Lupin Harry-nek, és azok közül is mi a legfontosabb, egy nagyon nehéz kérdés. Méghozzá azért, mert rengeteg mindent tanult(unk) Lupintól, de ezek nagy többségéhez bizony ki kell nézni a dobozból.
Az én válaszom az, hogy a legfontosabb dolog, amit Harry-nek taníthatott az az volt, hogy nincs, és soha nem lesz egyedül, annak ellenére sem, hogy a szüleit elvesztette. Mindig lesz vele valaki, aki szereti, támogatja, és úgy mellette van, ott van, ha szüksége van rá. Egy árva fiúnak, aki olyan körülmények között él, amilyenekben Harry a szünidőkben szerintem ez a legnagyobb ajándék.
A többiek válaszai is figyelemre méltóak egyébként. Van aki, azt emelte ki, hogy megtanított minket arra, hogy ki merjünk állni a démonjainkkal szemben, és ne féljünk attól, akik vagyunk. Van, aki a szeretet és a barátság megdöbbentő erejére, és Lupin óriási szívére alapoz. Nagy igazság az is, hogy soha ne szégyenkezz amiatt, hogy félsz.
Rengeteg mindent tanultunk Lupintól, és ennek köszönhetően szerintem, ha megint előveszem majd a könyvet az olvasókör után, már én is ebben a szellemben fogok Lupinra nézni. Nem mintha eddig nem tartottam volna egy pedagógus-mintapéldánynak azt a karaktert, de most még jobban.

Nos, azt hiszem, számomra ebbe a témába ennyi fért bele. A tűz serlegének első témaköre múlt pénteken a „Technológia” volt. Esélyes, hogy azt az összefoglalót már csak holnap fogom nektek tudni elhozni, mert rettenetesen fáradt vagyok, de most még azért megpróbálkozom egy másikfajta beszámoló leírásával.