A felhalmozódott papírmunka miatt múlt héten nem tudtam elhozni az aktuális olvasókörös bejegyzést. Mivel azonban a hegy nagy részét leküzdöttem, lazításképpen elhozom az utolsó két témát az ilyenkor szokásostól eltérően két külön bejegyzésben, plusz érkezik egy könyvértékelés is a mai nap folyamán.

Nézzük viszont először az olvasókör 14. alkalmának összefoglalóját, aminek a címe „Grudges” vagyis „Sérelmek” volt. A három témaindító kérdésünk pedig a következő:

  1. Joga volt Pitonnak összehasonlítani Harry-t James-szel?
  2. Hermione valóban szűk látókörű, ahogy azt Trelawney gondolja?
  3. Draco az apjától örökölte azt a haragot, amit magában hord?

Ha belegondolunk, ezek rendkívül komoly és nagyon könnyen félreértelmezhető kérdések. Nekem sikerült is félregondolnom rögtön az elsőt. Mert csupán a többiek válasza tükrözi azt a fordítást, amit én fent leírtam. Én első körben úgy értelmeztem, hogy „Igaza volt-e Pitonnak…?”
És, ha az én szempontomból nézzük, akkor jogos az én válaszom, miszerint igenis igaza volt, hiszen Harry – külsőre legalábbis – rettenetesen hasonlít James-re. És ez szinte elkerülhetetlenné teszi, hogy elkezdjék kettejüket egymáshoz hasonlítgatni. Arról nem beszélve, hogy én tulajdonképpen arról sem vagyok meggyőződve, hogy Pitonnak nincs igaza, és Harry nem örökölt egyáltalán semmit természetében James-től. Hiszen akárhányszor hasonlítgatják az apjához, inkább büszke, mint sem. Igaz, nem tudhatja még Piton miért is látta olyannak az apját, amilyennek.
A többség persze bőszen ellenkezik, hogy hát hogy lehet ilyet gondolni?! Harry egy teljesen más ember, ő nem az apja, és az ő cselekedeteit ne ítélje már meg senki az alapján, ahogy az apja annak idején viselkedett.
És persze, abban a legmesszebbmenőkig egyet értek, hogy nem szabad pusztán a szülei alapján megítélni a gyereket, hiszen a gyerek is egy önálló akarattal rendelkező emberi lény, és lehet, hogy teljesen más habitusú, mint a szülei. Viszont a kutya pontosan itt van elásva. Harry annyira ragaszkodik a szülei emlékéhez, és annyira azt hallja majdnem mindenkitől, hogy mennyire jó emberek voltak, hogy ő nem is akar másmilyen lenni, mint a szülei. Aztán természetesen, aki negatív véleményt fogalmaz meg bármelyikükkel kapcsolatban, az biztos téved, és csak azért csinálja, hogy az emléküket befeketítse.
Nem mondom, hogy az elméletnek Harry szemszögéből nincs alapja, hiszen Dursley-éknél folyamatosan ezzel találkozik nap nap után és el sem tudja képzelni szerintem, hogy lehet a negatív véleménynek más oka is. Elvégre Harry itt még mindig csak 13 éves.

Mi a helyet Hermione-val? Valóban szűk látókörű? Remek kérdés, és a válasz attól függ, hogy kinek teszik fel. Trelawney persze, hogy szűk látkörűnek látta. Elvégre ő egy jós (legalábbis sokak szerint az, és ő is szeretné magát annak hinni), ergo mondhatjuk azt rá, hogy nem is igazán evilági lény. Őt mindig is valami éteri aura fogta körbe. És, hát valljuk be a jósláshoz, mit olyanhoz tényleg az kell, hogy az ember fogékonyabb legyen a megmagyarázhatatlanra. Kb. olyan ez, mint a mugliknál az asztrológia, meg a különböző spirituális tanok.
És akkor most nézzünk rá Hermionéra. Arra a Hermionéra, aki szilárdan áll két lábbal a földön, igazi tudós lélek, és kb. csak azt hajlandó elhinni, amire létezik írásos bizonyíték. Persze, hogy a jóslástan nem a szíve csücske. De ez nem jelenti azt, hogy szűk látókörű lenne, vagy ettől ne adj’ Isten kevesebbet érne mások szemében. Hermione egy borzasztóan intelligens személy, aki olvasottságával, tudásával nem egyszer mentett meg nem kevés életet. Attól, hogy ő a háttérben van, és nem hősködik feleslegesen még nagyon is jelen van, és ebből a szempontból szerintem soha nem jutott neki elég credit.
Szóval erre a kérdésre nem létezik egyértelmű igen vagy nem válasz. Mindenkinek a személyiségétől függ, hogy kinek ad igazat kettejük közül. Éppen ezért nem csak hogy egyértelmű válasz nem létezik, de ostobaság azt gondolni, hogy bármelyik is helyes lehet. Vélemények léteznek ebben a kérdésben, de semmiképpen nem lehet azt mondani, hogy a miénktől ellenkező válasz alapjaiban helytelen. Én mindenesetre Hermione mellett teszem le a voksomat. Nem hiába ő a kedvenc szereplőm.

És akkor Draco. Őszintén szólva meglepődtem, hogy ezen a ponton ő is belépett a játékba. Vele kapcsolatban nagyon egyetértek azzal a megállapítással, amit ugyan nem én fogalmaztam meg, hogy a harag és a sérelem nem egy olyan dolog, amit örökölni lehetne. Draco természetének alakításában, ami viszont nagyrészt az őt ért sérelmekhez vezetett nagyon nagy szerepe van az apjának. És itt most kizárólag azt értem, hogy milyen nevelést kapott. A Malfoyok vagyonuknál, és tiszta vérüknél fogva rettenetesen büszke családnak tűnnek nekem, és Draco is ebben a büszke szellemben nevelkedett. Pusztán erre szabad csak gondolni az „öröklött” sérelmek alatt. Semmiképpen nem arra, hogy Lucius bárhogyan is, de abuzálta volna a gyerekét. Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy ez még mindig az eredeti és hamisítatlan Rowling féle Harry Potter, amiről szó van, és nem a részben ez alapján íródott messzemenően kifacsart borzalom, ami Cassandra Clare neve alatt fut.

Összességében azt mondom, hogy számomra ez volt az az alkalom, amit a legkevésbé élveztem az olvasókör kezdete óta, amiben biztos nagyon sokat játszott közre az a tény, hogy sem az egészségem sem az életkedvem nem volt a toppon két hete.
Mindjárt láthatjátok, hogy a következő téma, a „Titkok és leleplezés” mennyivel gyakorolt rám mélyebb benyomást.