Vasárnap, tehát WW Book Club, és most lesz először olyan, hogy a beszélgetés egyes szálairól direkt nem esik majd szó, mert egy bizonyos ponton elmentünk elég személyes dolgok felé. Kérlek, ezt vegyétek figyelembe. Köszi előre is.

Ezzel a felütéssel kezdjünk is neki a heti témánknak, ami a „Versengés” volt. Emlékeztek, múlt héten még nem tudtam elképzelni, hogy hogy jön ehhez a könyvhöz a versengés. Hogy őszinte legyek, ezt még most sem tudom, hogy túl vagyunk a témán. A kviddicskupáért való küzdelem, és Harry Anti-Dementor programja volt a fő fókuszban. De hogy tiszta legyen, miről is van szó, ímhol a három témaindító kérdés.

  1. Cedric inkább nagylelkű vagy kompetitív?
  2. Miért akarja Harry olyan elszántan tökéletesíteni a Patrónusát?
  3. A történet ezen pontján (a 13. fejezet végén járunk) ki a jobb barátja Harry-nek?

A legtöbben igazából arra mentek rá, és ebben amúgy sok igazságtartalom is van, hogy lehet egyszerre az ember becsületes és kompetitív. Cedric is ilyen. Mert igen, meg akarja mutatni, hogy a csapatával együtt le tudja győzni a Griffendélt (akiknél ugye van egy olyan fogó, aki eddig egyszer nem hibázta el a cikeszt), de mindezt úgy akarja megtenni, hogy mindketten egyelő esélyekkel indulnak. Márpedig az, hogy Harry a dementorok miatt elég nagy fizikai hátrányba kerül, semmilyen körülmények között nem tekinthető az egyenlő esélyek kategóriájába eső helyzetnek.
Tulajdonképpen én nagyon szerettem ezt a választ, még akkor is, ha nem ez vetődött fel bennem elsőként (hogy az mi volt, arról majd pár sorral lejjebb egy picit mesélek), viszont felvetette bennem a kérdést, hogy vajon, ha újrajátsszák azt a meccset, és nem nehezíti a csapatok dolgát az ítéletidő, akkor vajon ugyanúgy megnyerte-e volna a Hugrabug azt a találkozót. Félreértés ne essék, én el tudom képzelni, hogy Cedric akkor is győzelemhez segítette volna a csapatot, de mindenképpen érdemes lett volna látni egy olyat is. Sajnos erre lehetőség több nem fog adódni a történetben.
És akkor most jöjjön a másik legtöbbet megfogalmazott vélemény a kérdéssel kapcsolatban, amiben először én is osztoztam. Eszerint, ha választani kell, akkor Cedric inkább becsületes, mint kompetitív, lévén a karakter magában hordja mindazt, ami a Hugrabug házat olyanná teszi, amilyen. Ezzel kapcsolatban valaki megfogalmazta, hogy bár ő nagyon is egy mellékszereplő, aki nincs meg sajnos nem is lesz sokat színen, viszont ettől függetlenül az egyik legtisztább karakter az egész történetben. Ezzel egyet tudok érteni, ha elvonatkoztatok attól, hogy ki és hogyan játszotta Cedric-et a filmben. Valahogy nekem Robert Cedric-je egy idegesítő bájgúnár volt, pontosan az, akinek az előítéletek alapján lennie kellett volna a könyvben is. Az igazi Diggory viszont tényleg egy talpig becsületes ember volt. Többek között ezért is várom már, hogy végre elkezdjük olvasni a Tűz serlegét. Nagyon sok jó feldolgozandó téma van abban a könyvben.

Ami a második kérdést illeti, szerencsére senki nem volt annyira szűk látókörű, hogy azt mondja, Harry csak a kviddics miatt akarta legyőzni a demetrorokat. Mindenki tudta, hogy emögött jóval több meg nyomósabb indok van. Sokan emlegették, hogy meg akart szabadulni mindattól, amit akkor hall, amikor egy demetor túl közel megy hozzá. Én ezzel egészen egyszerűen azért nem tudok rokonszenvezni, mert Harry maga vallotta be, hogy titkon vágyik arra, hogy a szülei hangját hallja, hiszen más emléke nincsen róluk.
Én igazából azt fogalmaztam meg (és ebben páran egyet is értettünk), hogy ő igazból azért szeretne ezektől megszabadulni, mert zavarja, szégyelli, hogy ő érzékenyebben reagál ezeknek a lényeknek a jelenlétére, mint mások. A gyengeség jelének véli a reakcióját, márpedig Harry az első iskolai napjától fogva pontosan azt igyekszik bizonyítani, hogy ő nem gyenge. Tulajdonképpen még mindig nem csinál mást, mint hogy igyekszik lépést tartani a nevével, illetve igyekszik felnőni hozzá.
Innen aztán kikerekedett egy nagyon-nagyon-nagyon szerteágazó beszélgetés, ami többek között tartalmazott olyan szálakat, mint a kontroll és az irányítás közti különbség, Lupin, mint apafigura jelenléte, Hagrid, mint apafigurának alkalmatlan, ám barátként nagyon is jelen lévő és fontos szereplő, Harry, mint a saját életének irányításával kapcsolatban inkompetens szereplő, és a többi. Csak és kizárólag azért nem linkelem be azt a beszélgetésfolyamot megtekintésre, mert itt ment el elég személyes irányba a dolog a végén.  Egyébként már csak az ilyen elkalandozások miatt is nagyon érdemes részt venni, az olvasókörön.

Ami a harmadik kérdést illeti, ezzel nagyon nem tudtam kit kezdeni. Hogyhogy ki a jobb barátja Harry-nek? A barátságot szerintem nem lehet így mérni. A barátság mindig, és minden formájában fontos és értékes. Szóval jobb barátja nem lehet Harry-nek sem egyik, sem másik. A kérdést úgy lehet inkább értelmezni, hogy a helyzetben melyikükkel értünk inkább egyet. Ebben az esetben pedig azt mondom, hogy Hermione. Miért? Mert az igaz, hogy többször tesz olyat, ami Harry-nek nem tetszik, vagy fáj neki, de Hermione mindig, minden körülmények között azt tartja szem előtt, hogy Harry-nek jó legyen, és van ereje ennek érdekében olyat is megcselekedni, amiről tudja, hogy nem fognak miatta rá jó szemmel nézni.
Persze, mind szép és jó, hogy Ron itt, most ebben a helyzetben szolidáris vele, de nem attól vagy jó barátja valakinek, hogy mindig azt a véleményt hangoztatod, amit ő. Azt kell figyelned, hogy szerinted mi igaz, és mi HELYES és a szerint kell cselekedned.
Felhozatnám én itt most Ronnak a Tűz serlegében, meg a Halál ereklyéiben mutatott vérlázítóan ostoba viselkedését, de nem fogom. Szeretem Ron karakterét, de gondolkodjunk már el azon, hogy Ron meg Hermione közül ki cselekedte a több jót, meg személyiségépítőt Harry-vel szemben.

Mára azt hiszem összesen ennyit szerettem volna írni. Jövő héten követezik a harag témaköre (szívderítő témák, nemde?), gondolom, Ron és Hermione macska-egér harcára kihegyezve, illetve majd talán szóba kerül a Piton vs. Tekergők örök harag témaköre is.
Jövök majd a beszámolóval mindenképpen.