Úgy jött ki a lépés, hogy végül mégiscsak részt tudtam venni az eheti olvasókörön, úgyhogy minden különösebb nehézség nélkül tudom most hozni a beszámolót róla. Sőt, ha minden igaz, egy kis késéssel, de a jövő hetin is részt tudok venni. De ne szaladjunk ennyire előre. Az olvasókör eheti témája a „Sztárság” volt, a következő témaindító kérdésekkel.

  1. Szerinted Harry profitálhatott volna abból, ha odafigyel Lockhartra?
  2. Milyen hatásai lehetnek a hírnévnek a varázsvilágban?
  3. Harry vajon hírességnek tekintette saját magát?

Igazából, ahogy a kérdésekre érkező válaszok között alaposabban szétnéztem már akkor, rá kellett jönnöm, hogy ez az alkalom, egyfajta egyetemes egyetértés hete volt. Nem nagyon lehetett az általánostól elütő véleményeket találni egyik kérdés megvitatása közben sem.

Az első kérdéssel kapcsolatban nagyjából kétféle válasz fogalmazódott meg mindenkiben, és mindkettő elmarasztaló Lockhart-tal szemben. Az egyik (amit én is igyekeztem megfogalmazni), hogy Lockhart csaló mivoltából kifolyólag egyáltalán nem is volt, mit tanítson Harrynek. Annál is inkább, mert maga Lockhart sem értett a világon semmihez. Mármint a nagyképűsködésen, meg a hazudozáson kívül.
A másik vélemény pedig az volt, hogy igenis tanulhatott tőle bizonyos dolgokat. Mondjuk például azt, hogy NE viselkedjen, ha hiteles meg épelméjű akar maradni, és nem utolsó sorban hű akar maradni ahhoz, aki.
Aztán persze ott van a vélemény, hogy azért Gilderoy Lockhart nem véletlen volt annak idején a Hollóház ház tagja. Nem kis ész kellett ahhoz, hogy egy ilyen brand-et megcsináljon magának, és még ráadásul el is adja magát vele. Tény. Viszont én akkor sem tudom túltenni magam azon, hogy az az ember egy mocskos csaló, és szégyellem, hogy a házam tagja volt valaha. Szóval én mindenképpen maradok a saját kis véleményem mellett, és nem vagyok hajlandó semmilyen tekintetben és körülmények között elismerni azt a karaktert. Még akkor sem, hogy ha tényleg voltak néha jó pillanatai, ahogy azt páran szintén kiemelték. („A hírnév hűtlen társ”) Pedig soha nem vágyott másra, csak elismerésre.

A hírnév hatásai a varázsvilágban. Nos, ezt a kérdést nem is igazán érettem. Mitől lenne más a hatása a hírnévnek a varázsvilágban, mint a mugliknál? Muszáj ennyire elszeparálnunk a kettőt egymástól, főleg azok után, hogy nem is olyan régen megegyeztünk abban, hogy a varázsvilág messze nem olyan titkos, mint amilyen szeretne lenni?
Szerencsére a többiek is egyet értettek abban, hogy a kérdésben a szeparálni teljesen felesleges, és hogy itt is megvannak a hírnévnek az árnyoldalai. Tényleg külön öröm volt azt olvasni, hogy senki nem azt fejtette ki, hogy de jó lehet a sok varázsló között is híresnek meg nevesnek lenni, hanem tényleg arra koncentráltak, hogy bizony sokkal több negatívum éri a hírességeket ebben a világban is. Nem is kellett sokat mondani, csak meg kellett említeni Rita Vitrol nevét, aki a történetnek ezen a pontján amúgy még sehol nincs, de szerencsére többen többedjére olvassuk most végég az olvasókör miatt a sorozatot.

Az utolsó kérdésre pedig, hogy Harry sztárnak tekintette-e magát, egyetlen kivétellel mindenki azonnal rávágta a nemet. Az egy kivétel is arra fókuszált rá, hogy bármennyire utálja is, attól még Harry igenis tudja, hogy híres, és ezt később, miután sikerült teljesen internalizálnia valahogy még a maga javára is hajtja. És igazából ebben is van valami. Kezdve azzal, hogy a srác rövid úton beleőrült volna, ha inkább előbb, mint utóbb nem fogadja el a hírnevét, és mindent, ami azzal együtt jár.
Ezzel kapcsolatban meg aztán jött a bolondozás, hogy mi lenne, ha Harry a töri könyvekbe kerülne. Ki írná meg az életrajzát, miért kéne, hogy Hermione írja, és mi lenne a könyv címe. Tartalmas egy alkalom volt annyi szent. :)

Jövő héten jön a harmadik Titkok kamrája témahét, ami a fóbiákat fogja feszegetni. Igyekszem azon is tevékenyen részt venni majd, és jönni a beszámolóval utána.