Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de a Voyage of the Dawn Treader szinte minden tekintetben megugrotta azokat a léceket, amiket a Prince Caspian állított elé.
Volt ebben a könyvben minden, amitől egy fantasy jó lesz. Utazás, kaland, feladatok és egy olyan búcsú, ami bár szükséges volt, jobban fájt, mint amire az ember előre számít.
És akkor még a karaktereket és azok fejlődési folyamatának ábrázolását még nem is emlegettem.

Nagyon tetszett, ahogy az egész történetet összerakta Lewis. A Narniába való visszatéréstől kezdve, Caspian küldetésén át egészen addig, hogy Aslan elbúcsúzik a két fiatalabb Penevsie tesótól. Az pedig, hogy milyen gyönyörűen fel volt építve Caspian és a Hajnalvándor útja, a küldetés célja mellett csak hab volt a tortán.

Nem is tudom, melyik volt a kedvenc állomásom az út során. Mondanám, hogy Deathwater, de annak nem volt pozitív kicsengése. Talán annak volt a legpozitívabb üzenete, amit Lucy tett a varázskönyvvel. És nem csak az eredmény szempontjából. Több mindent megtanultunk abból a jelenetből. Egyrészt, hogy a legkisebbek is lehetnek képesek nagy dolgokra. Sőt, vannak olyan dolgok, melyekre csak a legkisebbek képesek.
Ugyanakkor bemutatja, hogy nem bűn hibázni sem, illetve rossz döntéseket hozni, mert a nagyon durva melléfogásoktól lesz, aki megment minket. Mindig. Szóval Lucy tanít és tanul, és mi, olvasók vele együtt tesszük meg ugyanezt.

És bizony ez is felfogható karakterfejlődésnek. A legnagyobbon viszont akkor is a Pevensie tesók unokatesója Eustace megy keresztül. Egy szűk látókörű, röghöz kötött gyerekből egy olyan emberkévé válik, aki hozzánk, olvasókhoz hasonlóan elkezd oldódni, és tovább látni az orra hegyénél. Olyannyira, hogy visszavágyik az őt megváltoztató helyre, és a felnőtteket is igyekszik érzékenyíteni. És ebben is egy óriási metafora rejlik. Ahogy a Caspian herceg rámutatott a felnőtté válás folyamatára, úgy a Hajnalvándor útja megmutatja, hogy mennyire sok minden veszhet ki az emberből felnőttkorára, ha hagyja, és ezzel milyen hatással lehet a környezetében élőkre. Talán nem kell külön kiemelni, hogy ez a hatás nem mindig lehet jó.  Sőt. Eustace-nak szerencséje volt, de a korlátozó magatartás sok veszélyt rejt magában.

Caspian karakterével kapcsolatban csak egy megjegyezni valóm van. Csodálatos hős, viszont azt sajnáltam, hogy a filmmel ellentétben nem került love interest kapcsolatba egyik Pevensie-lánnyal sem.
Illetve, amit még sajnáltam, hogy a filmből nem szerepelt Aslan ikonikus mondata. Ide viszont beírom, hogy ne felejtsük el semmiképpen.

„A nemes lelkek mind hazára lelnek nálam. Bármily apró testben lakjanak is.”

És ezután már csak tényleg azt tudom ismételni, amit az elején mondtam. A búcsú, ami elkerülhetetlen volt, jobban fájt, mint amennyire az ember számított rá, de nagyon sok utógondolatot hagyott maga után.

Rettenetesen kíváncsi vagyok, hogy ezek alapján az utolsó két kötetet hogyan alkotta meg Lewis, és hogyan illenek azok a Krónikák kánonjába. Remélem, egyszer lesz időm befejezni a hátralévő könyveket.

Értékelés
5/5* - Tökéletes volt. És a borító is gyönyörű. A legszebb a sorozatban.

Zeneajánló
Megint van egy OST-nk a filmhez.  Azokat is újra fogom nézni egyszer.