Borzasztóan sajnálom, amiért így megcsúsztam ennek a rovatnak az írásával, de egyszerűen múlt héten nem volt alkalmam leülni, és egy összeszedett bejegyzést írni az „Oktatás”-témakörről. Ami pedig az eheti „Barátság”-témakört illeti, na azon a beszélgetésen úgy vettem részt, hogy éppen Budapestről buszoztam haza, és mivel a telefonomon írni fájdalom, volt olyan tweet-em, amit háromszor küldtem el, mire nem volt benne félregépelés. Gondolhatjátok, mennyire élveztem.  Na, de most, ahogy írom ezt a bejegyzést, az utóbbira, majd átnézem a többiek válaszait, és talán-talán bele tudok még csusszanni a beszélgetés egy-egy szálába.

De nézzük először akkor a múlt heti témánkat, ami az Oktatás témakörét járta át keresztül-kasul. A három témaindító kérdésünk a következő volt:

  1. Ki tanulta a legtöbbet a troll a pincében incidensből (tudjátok, a Bölcsek köve 10. fejezetében, mikor Harry meg Ron megmentik Hermionét a trolltól, miután összezárták vele)
  2. A lázadás jó vagy rossz dolog a Roxfortban?
  3. Úgy gondolod, hogy a házpontos rendszer tisztességes?

Na és akkor most nekem is újra bele kell másznom ezekbe a kérdésekbe, mert, hogy őszinte legyek, az elsőre nem is tudom már mit válaszoltam… Ó igen, azt, hogy talán Hermione, hiszen a lány egy tanárnak hazudott a szemébe, hogy a fiúkat mentse. Az azon a ponton még nem is létező barátságukban ez egy nagyon nagy lépés volt, főleg, hogy addig nem csak a fiúk, de a csoport nagy része is elég kegyetlenül bánt Hermionéval.
Amúgy a többiek válaszai is nagyrészt a három jó barát valamelyikét említik, vagy egyszerre mindhármukat. A kedvenc válaszom egyébként az volt, mikor valaki bedobta lehetőségnek McGalagony professzort, mondván, hogy kapott egy kis ízelítőt ezzel abból, mennyi bajt fog az a hármas még okozni az elkövetkezendő évek alatt. Ezzel kapcsolatban meg pláne eszembe jutott, hogy az egyik vélemény alatt elindult egy beszélgetés, hogy Harry megtanulta, milyen hősködni, és ez a hősködés milyen tragikus végkifejlethez vezet évekkel később. Annyira igaz. Sirius :(

A második kérdésre, már emlékszem milyen választ adtam. És általánosságban így gondolom, nem csak Rowling univerzumán belül. A lázadás egy jó dolog. Nem kell senkinek birkaként a másik után menni. Gondolkozzatok először és, ha úgy érzitek, hogy a nagy átlagban megfogalmazott és jónak tartott dolog nem egyezik a ti értékrendetekkel, akkor ne féljetek lépni. Jó, itt nyílván nem kormánymegdöntögető lépésekre kell gondolni (bár néhol igazán lehetne az is), hanem először fókuszáljatok a saját életteretekre. Onnan aztán lehet menni a nagyobb felé
Erre a kérdésre amúgy a többiek válaszait nagyon nehéz összeszedni, hiszen a cca. 750 kommentelő 750 különböző véleményt fogalmazott meg- Úgyhogy csak párat a kedvenceimből.
„A lázadás súlyosan büntetendő, kivéve, ha Griffendéles vagy.”
„Lázadni akkor érdemes, ha tudod, miért lázadsz, és az jó dolog. A semmiért lázadni értelmetlen”
„A lázadás majdnem mindig szükséges. Nem mindig vezet jó dolgokra, de majdnem mindig szükséges.”

A harmadik kérésre az én válaszom összecsengett azzal, amit a többség is hangoztatott. A rendszer maga jó lenne, ha a tanárok a helyén tudnák azt kezelni. Így viszont borzalmas nagy teret ad a favorizálásra, és az önző célok elérésére. Nem utolsó sorban kiélezi az egyes házak tanulói közti ellenségeskedést. Egy szóval az egész egy egészségtelen versengésbe megy át a tanulók között, ami kiélezve a rivalizálást éket ver aközé amit éppen kötni kellene.

Egyébként ezzel a témakörrel volt még egy érdekes dolog. Még a témaindító kérdések felmerülése előtt, mikor szóltak, hogy kezdjünk el lassan összeülni a témához, feljött a kérdés, hogy hogyan lehet valaki a suliban Sötét varázslatok kivédése tanár, ebből pedig kialakult egy nagyon jó kis beszélgetés Piton karakteréről. A részletekbe nem mennék bele, de megállapítottuk, hogy Piton ugyan borzasztó tanár, de vannak az embernek értékelhető, és tisztelhető vonásai, ami nélkül nem lett volna ugyanaz a történet, és azt is sikerült letisztázni néhány emberben, hogy miért és hogyan is került Umbridge a posztjára. Na, az egy remek beszélgetés volt úgy összességében, még akkor is, ha annyira szorosan nem is kapcsolódott az olvasókörben tárgyalt kérdésekhez.

És akkor most már ideje lesz áttérni az eheti témára, ami a barátság volt. A témaindító kérdéseink pedig a következők:

  1. Hermione azt állítja, hogy a barátság, és a bátorság sokkal fontosabb, mint a könyvek és az okoskodás. Egyetértesz ezzel?
  2. Harry mindig jó barát volt a Bölcsek kövében?
  3. Ki a leghűségesebb barátja eddig Harry-nek?

Az első kérdésre az volt a válaszom, hogy nagyjából egyetértek vele igen, de ha találsz egy olyan jó barátot, aki ugyanakkora nerd, mint te vagy, na, az az igazi paradicsom. Hála a jó égnek, nekem van is egy ilyen barátom.  Igazából, ha a totál őszinte véleményemet akarja valaki hallani, akkor, mint Hollóhátas, és introvertált könyvmoly azt mondom, hogy a könyvek, és az okoskodás biztonságosabb terep. Persze, a barátaimat én is mindennél nagyobb kincsként próbálom számon tartani, de a bátorság egy másik téma. Főleg az a bátorság, ami ebben a sorozatban jelen van. Az inkább már vakmerőség, és a kettő nagyon nem ugyanaz a dolog. Mondja ezt egy olyan ember, aki abszolúte nem tartja magát bátornak sem, és vakmerőnek sem, de azért remélem, értitek.
A többiek véleményéről szólva, a többség azt mondja, amivel egyébként én is nagyon egyet tudok érteni, hogy egyik a másik nélkül nincs meg. Hiába vagy okos, ha nincs melletted egy barát, akivel megvitathatod a gondolataidat, és hiába vagy bátor, ha nincs eszed ahhoz, hogy tudd, mikor kell, mikor érdemes egyáltalán használnod a bátorságodat.
Ugyanakkor én nagyon rokonszenvezek azzal a meglátással is, hogy a könyvkarakterekben nagyon jó barátokra tud lelni az ember.

A második kérdés már rizikósabb. Szerintem Harry nagyon nem törődött azzal, hogy jó barát legyen, egészen egyszerűen azért, mert nem tudta hogyan legyen jó vagy rossz barát, mert nem voltak előzetes tapasztalatai, hiszen a Roxfort előtt sosem voltak barátai.
A többiek válaszait, mint mondtam, itt helyben nézem át egy kicsit tüzetesebben, és belemászok abba a beszélgetés szálba, ami érdekel. Van itt egy érdekes teória, ami azt feltételezi, hogy Harry jóban lehetett volna Draco-val, ha vele találkozik először. Elgondolkodtató, nem? A többiek véleménye, amit én is osztok, hogy Draco Harry szemében nagyon hasonlított Dudley-ra, mikor először találkoztak. Mert ne felejtsük el, hogy Harry valójában előbb találkozott az ifjú Malfoy-jal, mint Ronnal. Erről a kérdésről egyébként a ti véleményeteket is szívesen hallanám.
Egyébiránt folyt egy érdekes beszélgetés egy erre a kérdésre adott nemleges válasz alatt, ahol a vélemény kinyilvánítója maga is elgondolkodik a szavain. Őszintén, nekem sem volt soha a szívem csücske karakterem Harry, de azért ilyen dolgokat, mint Neville szándékos bajba sodrása a sárkányos incidensnél nem húznék rá a karakterére, bármennyire nem kedvelem. Egészen egyszerűen azért, mert nem ez történt. Alaptalan dolgokkal, mondvacsináltan ne vádoljunk már egy szereplőt.
Egyébként, ahogy látom, a nagy többség véleménye egybecseng az enyémmel, illetve többségben vannak még azok, akik azt mondják – és ezzel szintén egyet tudok érteni – hogy soha senkiből nem lesz tökéletes barát, ahogy tökéletes, hibáktól mentes ember sem.

És akkor a harmadik kérdés. Ezek komolyan kiborítanak. Mi a frászkarikát akarnak a lojalitás folyamatos felemlegetésével. És akkor ráadásul úgy teszik fel a kérdést, hogy csak egy karaktert említhessen meg az ember. Huh, remélem, erről a későbbiekben leszoknak, mert idegesítő. A kedvenc válaszom erre, amit egyébként ők is retweet-eltek, az volt, hogy egyáltalán milyen szempontok szerint mérik a nagyon durván többrétegű lojalitást.
Egyébként én azt gondolom, hogy ezt a kérdést harmadjára teszik fel négy héten belül egy kicsit átfogalmazva. Egyébként ide Ront írtam, hisz ő volt az, aki a sakktáblán az életét is feláldozta volna a másik kettőért.
Sokan hozták be ide Neville-t, amit őszintén nem értek. Remek barát, és szövetséges, meg sort of second-in-command lesz a srácból a későbbiekben ez tény, de a Bölcsek kövében annyira fájdalmasan kevés normális interakció van köztük, hogy az valami eszméletlen.

Mint eddig mindig, most is örülnék a ti véleményeiteknek is a kérdésekben. Jövő héten sorra kerül a Bölcsek köve utolsó témája a „Hősök, és gonoszok”. Kíváncsi vagyok, abból mit fognak kihozni. Most, hogy végre kezdem pedzegetni a twitter használatát, meg lesz is lehetőségem rendesen gép előtt ülni, most már talán tényleg rendesen részt tudok venni a beszélgetésben. Szeretnék már én is, igazán. És persze jövök majd a beszámolóval.