Ezzel a könyvvel pontosan az a helyzet, mint az elődjével, az ACOMAF-fal (A Court of Mist and Fury). Fogalmam sincs, mit írhatnék róla, illetve hogy összegezhetném azt, ami ebben a könyvben történt, mert annyi minden történt benne, hogy azt lehetetlen számba venni, anélkül, hogy az ember akarva-akaratlan ki ne hagyjon valami fontosat.

Épp ezért a történet eseményeinek kronológiai felsorolása helyett (amit amúgy egyébként sem tennék meg természetesen, hiszen jelentősen rontaná az olvasmányélményt azok számára, akik még előtte állnak), inkább újfent arra az aspektusra helyezném a hangsúlyt, hogy belőlem milyen érzéseket váltott ki a történet.

Annak idején, mikor olvastam Samantha Shannon Csontszüret című könyvét, meg voltam botránkozva azon, hogy lehet egy olyan fiatal szerzőt, mint ő Rowlinghoz hasonlítani, és egyáltalán hogy lehet általánosságban valakit Rowlinghoz hasonlítani. Sosem gondoltam volna, hogy eljön majd az idő, mikor találok magamnak egy olyan fiatal szerzőt, akiről azt mondom, hogy méltó módon léphete az ő nyomdokaiba. Nos, azt hiszem, Sarah J. Maas személyében mégis megtaláltam ezt az embert. Mert ebben a három könyvben olyan színes, mozgalmas, borzasztóan jól felépített világot rakott elénk az írónő, hogy ezek után szerintem senki nem tagadhatja le, hogy igenis ez a nő tud írni. (És akkor még ugye a Throne of Glass sorozatába bele se kezdtem. MÉG!)

Igazából, amit nagyon imádtam az ACOWAR-ban, hogy valóban voltak az írónőnek olyan döntései, amelyek miatt az egyszeri (vagy akár többszöri) olvasó a pokol kilencedik bugyrába kívánja az írót, de ezek a döntések meg vannak indokolva. Van alapjuk, van okuk, meg vannak magyarázva, illenek a sztoriba, és nem csak pusztán feszültségkeltés érdekében vannak beledobva a történet szempontjából céltalanul. Magyarán nem árasztják magukból az izzadságszagot.

A történet elején imádtam olvasni, ahogy Feyre a saját udvarában ássa alá Tamlin helyét. Akkor is bírtam, hogy ennek részese lehetek, ha hellyel-közzel is, de valahogy visszaütött ez a történet folyamán. Bocs, Tamlin fanok (vannak még ilyenek egyáltalán azok között, akik eljutottak a trilógia végére?), de engem az ipse baromira idegesített.
Továbbá a történet folyamán szerettem azt látni, hogy Feyre meg Rhys folyamatosan tervezget, meg okoskodik, hogy jöhetnének ki a legjobban a zűrzavarból, ami körülöttük folyik, és folyamatosan egymás keze alá játszottak, még akkor is, mikor erről nem is igazán tudtak.

Az Inner Circle-ről meg inkább ne is beszéljünk. Szerettem őket egytől egyig. Aminek meg külön örülök, hogy ők sem voltak soha az oldalvonalra száműzve, hanem ott voltak a sűrűben, és maguk is megkapták a saját kibontott történetszálukat. Ha nem is olyan részletesen kibontott történetszálat, mint a fő(bb) szereplők, de látta az olvasó mindegyikük esetében azt az utat, ami odáig vezetett, hogy ők azok, akik. És ez így – szerintem – nagyon is jó volt.

A történet pedig csavarosság szempontjából is pontosan olyan, mint amilyenre az első két kötet után számít az ember. Nekem nem egyszer volt komoly önfegyelem kérdése letenni egyáltalán a könyvet azzal a tudattal, hogy aludni kellene, mert reggel munkába kell menni. Aztán mikor év végi papírmunka miatt kb. egy hétig nem tudtam olvasni, pedig már csak cca. 10 fejezet volt hátra, és a legizgalmasabb volt a sztori, határozottan lelki beteg lettem. Szóval igen, enyhe fokú fangirl-séget okozott nálam ez a sorozat.

Persze nem azt mondom, hogy egyetemes népszerűségnek fog örvendeni ez a könyv (hiszen már most sem örvend annak azok részéről sem, akiknek a komfortzónájába esik a könyv), de sokan szeretik, és ez azért valami. Én azt mondom, hogy ez egy tipikusan olyan könyv, ami segít kiszakadni a saját világodból, és számomra többek között éppen ezért ért rengeteget. Mindenki részéről megér egy próbát, én legalábbis nagyon ajánlom.

Értékelés
5/5* - Egy igazi érzelmi hullámvasút volt, sok lehengerlő kalanddal, és remekül kidolgozott karakterekkel.

Zeneajánló
Barcelona – Fall in Love
Egy ACOWAR-hoz készült lejátszási listán találtam YT-n, és azonnal megfogott, bár nem az én stílusom az ilyenfajta zene. :)