I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Gayle Forman: Ha maradnék (Ha maradnék 1.)

Ez a regény egy rendkívül kellemes meglepetés volt, ami azt illeti. Arra számítottam, hogy majd valami nyűglődős, angstolós szerelmi történetet kapok egy rendkívül idegesítő főszereplővel. Ehhez képest a lehető legjobb módon csalódtam.

Végig olyan érzésem volt, mint mikor az All the Bright Places-t olvastam. A téma és a tálalás is hasonló, bár Forman magának a halálnak az eseményét pont az ellentétes végéről fogja meg, mert itt egy baleset okozza a család tragédiáját, nem pedig egy szuicid hajlamú főszereplő, aki messze nem kapja meg azt a mennyiségű és minőségű figyelmet a felnőttektől, amit meg kellene kapjon.

A téma viszont nagyon hasonló, a halálnak, mint olyannak a jelenségét körbejáró, a menjek vagy maradjak dilemma kérdését boncolgató, szépen, logikusan, érthetően, kereken, emészthetően, olvasóbarát módon megírt története.

Nem nagyon hiszem egyébként, hogy ilyen esetekben bárkinek is döntési joga lenne, ha egyszer odakerül, de az alapötlet nagyon jó volt, és az ebből kibontott történet, és annak mondanivalója ugyanúgy szíven talált, és elgondolkodtatott, mint annak idején Niven könyve.

Nagyon tetszett amúgy a könyv felépítése is. A fashback-elős részek azért, mert annak köszönhetően ismerhettük meg Mia-t, ami – lévén ő a történet főszereplője – valljuk be, nem hátrány. A jelen béli jeleneteket meg azért, mert nagyon tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk a legközelebbi, és a legmélyebben érintett családtagok reakcióiba. Engem leginkább Mia nagypapájának reakciója nyűgözött le. Mert egyszerűen belenyugodott abba, hogy ez a döntés egyedül Mián áll vagy bukik, és nagyon tetszett, hogy bármi lett volna a történet vége, azt elfogadta volna, ahogy mindig is támogatta a lányt.

Mikor ezt a részt olvastam, rájöttem egyébként, hogy bár nagyon hasonlítok abban Miához, hogy rengeteg dologban vagyok bizonytalan, a családom nekem teljesen más szerkezetű. Mia anyukája megmondta a lánynak, hogy nem választhat helyette, de bárhogy is dönt, támogatni fogja. És rájöttem, hogy nekem ez a hozzáállás hiányzik nagyon. Mert, mikor válaszúthoz érek, az esetek többségében nem én döntök, csak teszem azt, amit úgy gondolom, elvárnak tőlem. És ez eddig bennem nem is tudatosult, csak olvasva ezt a jelenetet döbbentem rá, hogy ennek alapjáraton mindig, mindenhol így kellene lennie, és hogy az effajta mentalitás megváltoztatásához, belsővé tételéhez megint csak kevés egy ember akarata, meg erőfeszítése.

A történet során egyébként én is erősen elgondolkoztam, hogy Mia helyében mit tennék. Mennék, vagy maradnék. Kétféle álláspontra jutottam a történet végének ismeretében. Ha a saját éltemre vonatkoztatva kellene döntenem, akkor én valószínűleg mennék. Egészen egyszerűen, mert rám nem áll az, amit Kim mondott Miának. Nekem nincs senkim a családomon kívül. Ha őket elveszteném, úgy, ahogy Mia elvesztett mindenkit, akkor nekem nem mondhatná senki, hogy „még mindig van családod”.
Viszont, ha tényleg, 100%-osan Mia helyében lettem volna, ugyanolyan körülmények között, akkor már csak a nagyszülők, Kim, és Adam miatt is nehezebb lett volna a döntés.

Mindent összegezve ez a könyv egy rendkívül olvasóbarát módon megírt, mégis komoly témát boncolgató ifjúsági, amivel gyorsan lehet haladni, úgy, hogy mindeközben gondolkodásra késztet. Egyébként pedig úgy gondolom, hogy Mia karaktere már csak személyiségénél fogva is elég jellemformáló erejű. Olyan valaki, aki képes a másik figyelmét valami egészen új felé fordítani, és felkelteni az érdeklődést a bemutatott új dolgok iránt.

Értékelés
5/5 – Nagyon jó történet volt a várakozások ellenére.

Zeneajánló
A könyvben szinte minden második oldalon megemlítenek egy zeneszámot. Ha igaz, ami a könyv végében szerepel, az írónő honlapján van egy komplett playlist. Egy keresést megér. Ha ott nincs, vedd kézbe a könyvet, van egy leírás a zenékről a végén ;)

Cassandra Clare: City of Glass (The Mortal Instruments 3.)

Őszintén szólva, most, hogy végre van időm leülni blogolni (nem mintha amúgy nem lenne ezer dolog, amit csinálnom kellene, de jelentem nagyon elfáradtam) magam is kíváncsi vagyok, mit fogok kihozni ebből a bejegyzésből.  Tekintve, hogy kb. másfél hete befejeztem a könyvet, és már nagyon nem emlékszem, hogy mi volt benne, illetve a kelleténél jobban keverednek a történések a fejemben a 4. kötet eddig elolvasott eseményeivel.

Arra határozottan emlékszem, hogy nagy elvárásokkal álltam neki a könyvnek, mert a TMI fandom ezt a részt hype-polja a legjobban. Ehhez mérten viszont én annyira nem dobtam hátast tőle. Ahogy észrevettem, Clare történeteiben az a legnagyobb probléma, hogy az írónő rendkívül részlehajló a saját karaktereivel szemben. Olyan, mint egy rossz tanár, aki egyes diákokkal kivételez, másokat méltatlanul a háttérbe szorít- Ennek következtében, pedig olyan történetszálak maradnak kibontatlanok, amik nem csak a karakterek sorsát hivatottak gyökeresen megváltoztatni, de ha egy jobb író történetében kapnának helyet, az olvasók lelkivilágát is cafatokra cincálnák, vagy arra késztetnék legalább, hogy az életük bizonyos mozzanatait kezdjék már el jobban értékelni, vagy legalább átgondolni.

Két ilyen eset is van az egész könyvben, ami fölött egyszerűen nem tudok napirendre térni. Az egyik Max Lightwood (mármint az „eredeti”, nem a warlock baba) esete. Én azt hittem, hogy azon a jeleneten szét fogom bőgni a fejem. Erre konkrétan maga az esemény, ami miatt bőgni kéne, le se nagyon van írva, a következményekből értesülünk róla, mi történt a legifjabb Lightwood-dal. Így ez messze nem volt annyira szívbemarkoló, mint vártam (csak nehogy aztán valaki meghallja a nyavalygásomat, aztán a sorozatban konkretizálja a dolgot. Jack Fultont hagyják csak békén). A reakciók hiánya pedig csak még távolibbá, átérezhetetlenebbé teszik az egészet. Jó, Izzy-ét látjuk, de a többi családtag csak úgy van, és látszólag teszi tovább a dolgát. Szerencsére a fanfic-írók ezúttal sem hagyták cserben a részletekre áhítozókat, és rengetegen feljöttek ötletekkel, hogy egyes Max-hez közel állók, hogy dolgozták fel az eseményt.

A másik ilyen mozzanat, ahol nagy fangirl-ködésre, és olvadozásra számítottam, aztán ahhoz képes semmi nem lett belőle, az a nagy Malec jelenet. Nem mintha nem olvastam volna már kismillió helyen azt az idézetet, de akkor is. Nekem eleve az nem tetszett, hogy egy ilyen nagy jelentőségű jelenetet nem az érintettek szemszögéből látunk. Oké, hogy Simon a sztoriban a fandomot megtestesítő „Ultimate Malec Shipper”, na, de azért komolyan…
Szóval, bármennyire szidják is páran a show verse Malec dinamikáját, bármennyire tartják azt elsietettnek (amivel azért valahol én is egyet értek, és bizonyos kérdéseket még én sem tudok megválaszolni), én ezennel ebben a tekintetben is amellett a verzió mellett teszem le a voksomat. Nem mondom, hogy a könyvbéli Malecnek nincsenek szép pillanatai, de ezekbe eddig kizárólag a kiegészítő sztorikban botlottam bele. A sorozatbéli Malec ship meg - szerintem – úgy szép, ahogy van.

Egyéb tekintetben nem volt nagy gond. Bár a fent felsoroltak azt hiszem, érzékeltetik, mi a fene bajom is van nekem ezzel a sorozattal, meg az írójával. Még a Clace nonstop nyafogást is toleráltam valahogy. Egyébként kifejezetten jó volt olvasni, hogy Jace-nek van emberi oldala is, nem csak a képzett harcos maszk fedi azt állandóan.
Clary ötletét meg egyenesen zseniálisnak tartottam, és igen, nagyon, de nagyon dolgozni kéne ezeken a Shadowhunter-Downworlder kapcsolatokon. Ideje a reformoknak, a kevésbé rasszista hozzáállásnak (bár még jobb lenne, ha egyáltalán nem lenne rasszista a rendszer), illetve a vaskalapos felfogás visszaszorításának. Jó, tudom, ezekre még várhatok, de reménykedni szabad. Illetve, mikor elkezdek ezen gondolkodni, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy Clare vajon jónak tartja azt a politikai rendszert, amit az Árnyvadászoknak felépített (mármint a rasszizmust, a bigottságot, a saját magunk mindenkinél jobbra tartását). Azért van ez így, mert ezt tartja követendő példának, vagy azért van így, mert ennek megváltoztatására való törekvés leírásán keresztül akar inspirálni minket, olvasókat, hogy ugyanezt mi is próbáljuk szükség szerint megtenni, akár kicsiben, akár nagyban?
Érdekes kérdések, ahhoz képest, hogy egy YA regényfolyamról beszélünk, de azért remélem, valahol a további kötetek folyamán ezekre majd így vagy úgy, de választ kapunk.

Értékelés
5/4 – Nem, még mindig nem az igazi. Tessék már megtanulni a helyükön kezelni a karaktereket!

Zeneajánló
Ákos – Nagyvárosi angyal
Angyalos témánál maradva, és készülve a közelgő koncertre. :P

Erich Kästner: Május 35.

A kötet szerepel a Booka-Shelf Reading Challenge-ben
13. pont M - A book with a month in a title/Egy könyv, aminek hónap van a címében
A bejegyzés linkelésre kerül az összegző posztban.

Tulajdonképpen mondhatnánk, hogy ez a mostani egy hirtelen felindulásból elkövetett olvasás volt. A helyzet ugyanis az, hogy megint elkezdődött az iskola (pedig mintha csak most emlegettem volna, hogy a szünet kezdetéig leállok a sorozatos könyvértékelésekkel), és az órarendszerkesztés, papírmunka, óratartás, és egyéb ilyen finomságok mellett egyszerűen sajnos az olvasásra nem jut idő. Ezért kénytelen vagyok rövidebb könyvekre szorítkozni, és, hogy őszinte legyek, nem is nagyon volt kedvem most ahhoz a 800+ oldalas fél téglához, amit eredetileg ehhez a ponthoz terveztem.

Hogy a könyvről is szövegeljek egy kicsit… Igazából simán mehetett volna a ’Junior novel’-kategóriába is, mert az igazi gyermekregények díszpéldánya volt. Sokszor felnőtt fejjel is jó ezeket a fajta regényeket, történeteket olvasni, mert visszavisznek egy olyan korba, ahol még minden egyszerűnek tűnt.

Engem most ez a kis szösszenet mégis, úgy érzem, eléggé rosszkor talált meg magának, vagy rosszkor döntöttem úgy, hogy ezt fogom olvasni. Bármennyire is vágytam egy olyan könyvre, ami egy kicsit elveszi az élét a munkás hétköznapoknak, és leenged egy kicsit a stressz faktorból. Lehet, hogy működött is volna amúgy, ha tegnap, mikor pont a könyv kellős közepén tartottam, nem jön valami, vagyis inkább nem jönnek sorozatban olyan dolgok, amik kibillentenek az egyensúlyomból, és olyan mértékben felhóznak, amitől még aludni sem tudok rendesen, nemhogy élvezni egy gyerekmesét. Szóval borult minden rendesen.
Ilyenkor ugyanis inkább a logikát, az értelmezhetőséget keresem egy könyvben, amit ebben nem igazán találtam meg. Vagyis helyesebben szólva nem is kellet volna keresnem sem.

Tipikusan olyan könyvről beszélünk ugyanis, aminek semmi értelme nincs. Mármint kézzelfogható értelme, mondanivalója. Ez egy pár estés esti mese, ami garantálja, hogy a gyerkőc szépeket fog álmodni, mindenféle csodával karöltve.

Pár klasszikus meseelemet is hordoz magában a könyv, és akiknek a rokon történetek tetszettek, azoknak ez is nagyon fog. Meg amúgy is, ha fogékony az ember, akkor tökéletes kis kikapcsolódás. Nekem is, rendkívüli módon tetszett volna, ha nem forrasztják fel az agyvizemet a lehető legrosszabbkor.

Szóval nem kell félni, jó ez a kis szösszenet, érdemes olvasni, a gyerekeket meg garantáltan meg fogja venni kilóra. :)

Értékelés
5/4 – Mert sok minden belejátszott. Érdekes, hogy a mindennapok történései mennyire tudjál egy szempillantás alatt befolyásolni az olvasmányélményt, és vice versa.

Zeneajánló
Nem igazán hallgattam zenét az olvasás közben, vagyis, de, csak nem olyat, ami a történethez illene.

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás