I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Holly Black - Tony DiTerlizzi: The Ironwood Tree (The Spiderwick Chronicles 4.)

A kötet szerepel a Booka-Shelf Reading Challenge-ben
9. pont/2. alternatíva Ü – egy könyv, amit egy ültő helyedben végigolvasol (olvasási idő max. 12 óra)
(Az olvasás időtartama: 2016. február 28., 15:202016. február 28., 16:28)
A bejegyzés linkelésre kerül az összegző posztban

A Spiderwick könyvekről még mindig nehéz egyenként értékelést írni, most mégsem tehetek mást, mivel ez a könyv egy olvasós kihívás résztvevője.

Hogy miért is nehéz írni róla? Látjátok magatok is, hogy a 128 oldalas könyvvel végeztem csaknem egy óra alatt. Egyszerűen a könyv terjedelme nem engedi meg a kidolgozottságot, illetve azt, hogy a szálak először jól összekuszálódjanak, majd kisimuljanak. Egyszerűen történik egy esemény, amit meg kell oldani, és azt a főszereplőink meg is oldják mindenfajta különösebb probléma, vagy buktató nélkül.

Már az első kötet olvasásakor rájöttem, hogy ez a könyv nem feltétlen a felnőtt fantasy kedvelő olvasóközönségnek szól. Ez a történet, vagyis a történet egyes darabjai rendkívül jó esti mesék, gyerekeknek.

Ennek ellenére az idősebb generációak sem feltétlen muszáj elzárkóznia sem ettől a könyvtől, sem az ehhez hasonlóaktól egyáltalán. Hiszen a felnőtteknek is lehetnek olyan pillanatai, vagy akár időszakai, amikor nincs kedve a nagy lélegzetvételű 5-600 oldalas nagyregényekhez. Na, ilyenkor jöhet jól egy olyan kis könyvecske, mint például ez is. Nem tart túl sokáig elolvasni, de legalább, ha csak percekre, fél órácskákra is, lenyugtatja az embert, és mivel fantasy, nem fog senki a könyv lapjain a saját bajaival találkozni... Remélhetőleg.

A fentiekhez mérten egészen jó kis trükk lehet az olvasási válság leküzdéséhez is. Ha valaki csak küszködik az aktuális olvasmányaival, akkor érdemes a kézbe venni egy ilyen, vagy ehhez hasonló rövid kis szösszenetet, és máris visszajön az ember élet - és olvasási kedve. Pluszpont, hogy idegen nyelven olvasva is nagyon cuki, és könnyen érthető. Szóval, ha valaki éppen ismerkedik azzal, hogy nem az anyanyelvén olvas, akkor is rendkívül ajánlatos a könyv kézbevétele, amennyiben nem szeretne rövidített olvasmányokkal bíbelődni.

Hangsúlyozom, senki ne egy csavarokban bővelkedő történetre számítson, de ha valaki éppen az egyszerűt keresi, vagy szereti, akkor csak hajrá az ilyen stílusú könyvecskékkel is.

Értékelés
5/4 - Nekem most kifejezetten jól esett.

Zeneajánló
Hm... Mindemképp valami rövidet... Legyen mondjuk...


Edgar Allan Poe: A fekete macska

A könyv szerepel a Booka-Shelf Reading Challenge-ben
3. pont C - A book with a cat on the cover/Egy könyv, aminek cica van a borítóján
A bejegyzés linkelésre kerül az összegző posztban

Szerintem a világon nincs olyan ember, könyvmoly vagy nem könyvmoly, aki ne találkozott volna soha az életben Edgar Allan Poe nevével. Igaz nekem ez volt az első kötetem az írótól, az a kiadás, aminek a borítója itt van, de én ebből az öt novellából megmondom bárkinek, hogy nem véletlen, hogy ennyien szeretik az írót.

Mármint azt nem mondom, hogy olyan stílusban ír, ami számomra amúgy megszokott lenne. Mondhatnám azt is, hogy a túlzott komorsága meg sötétsége miatt lógott ki egy kicsit a komfortzónámból.

Mindezek mellett viszont még mindig szeretek krimit olvasni, és ez az öt rövid novella volt olyan jó egyenként, mint bármelyik krimi műfajú nagyregény. Igaz, hogy a "Morgue utcai kettős gyilkosság" című szösszenettel nem szerettük egymást annyira, de példának okáért a címadó novella eléggé csúnyán oda szegezett a könyv lapjaihoz, viszonylag későn este is, annak ellenére is, hogy van egy olyan érzésem, hogy én ezt a novellát már olvastam valahol. Ugyanez a helyzet a "A vörös halál álarca" cíművel is. Nem mondom azt, hogy nem lettek meg a következményei annak, hogy az éjszaka közepén Poe-t olvastam, de azt sem mondom, hogy nem érte meg.

Mindegyik történet úgy épült fel, hogy vagy hátborzongató volt, vagy izgalmas, vagy izglmasan hátborzongató. A harmadik novellától még most is a hideg futkározik a hátamon. Hamisítatlan krimi történetek ezek, mégpedig abból a fajtából valók, amelyek esetében nem is érdemes elkezdened gondolkodni azon, ki követte el a gyilkosságokat, vagy a bűncselekményeket, mert úgyis át leszel ejtve. Csúnyán.

Amit még szerettem, az tipikusan az volt, hogy az okos, és gondolkodó embernek sikerült az orránál fogva vezetnie a rendőrséget. Nem tudom, hogy ez valami ilyen mesterdetektív-történet klisé-e mert lépten-nyomon beleütközök ilyen történetek kapcsán, de még mindig imádom nézni, ahogy józan ésszel a porba tiporja egy ember egy egész szervezet ultraszupercsúcs modern ketyeréit, még akkor is ha ez az ultraszupercsúcs ketyere nem más, mint egy erős nagyítólencse.

Az egyetlen picike visszásságot az utolsó novella egy aprócska utalása jelentette számomra. Abban ugyanis megemlítik a Morgue utcai gyilkosságot amiről ugye olvashattunk, meg egy másik esetet az ügy kapcsán, ami nem volt benne az öt novella között. Ez egy picit azért furcsán hatott. Nem ártott volna szerintem, ha azt a plusz egy novellát még besuvasztják valahová, ha már egyszer van ott egy olyan történet, ami utal rá. Mindenesetre, lehet, hogy utánanézek és elolvasom azt a novellát is, mert így nem érzem teljesnek az egészet, és nem vagyok megbékélve a helyzettel.

Összességében örülök, hogy elszántam magam, és kiléptem egy hangyabokányit a komfortzónám eléggé szűkre szabott keretei közül, és elolvastam ezt a könyvecskét. Nem mondom, hogy kedvenc lett, nem mondom, hogy a közeljövőben próbálkozok még Poe-val (hacsak az az egy novella nem győz meg nagyon az ellenkezőjéről), de jó volt olvasni, és úgy érzem, jó döntés volt ezt választani a Reading Challenge ezen pontjához.

Értékelés
5/4 - Közeli barátok nem lettünk, de nyitott vagyok a helyzet megváltoztatása iránti mindennemű próbálkozásra.

Zeneajánló
Őőőőő, ami azt illeti, a lejátszómban lévő szám abszolút nem illik ide, de mindjárt keresek valami passzolót.

HIM - Tears on Tape

C – a book with CAT on the cover / egy könyv macskás borítóval

Sarah Rees Brennan: Unmade (The Lynburn Legacy 3.)

Megpróbálok most a könyv letétele után nem sokkal értékelést írni a trilógia befejező részéről, mert a második részről két nap után nehezen ment a szövegelés, vagyis az írás... whatever.

Eddig nem is igazán ejtettem szót a borítókról, pedig, ha engem kérdeztek az egyik legszebb borítóval megáldott sorozat, amit mostanában olvastam. Oké, kicsit talán idegesítő lehet, hogy nem egységesek a borítók, főleg annak, akinek papír alapon csücsül otthon a polcán, de szerintem mndegyik borítóban van valami különleges, ami megalapozhatja a varázslatos hangulatot, amivel a könyv lapjain találkozunk.

A történettel kapcsolatban valószínű az segített nagyon sokat, hogy megtaláltam azt a ritmust, aminek a szükségességét az előző bejegyzés végén emlegettem.
Ezen kívül aztán persze ehhez a könyv részéről is egy rakás dolog hozzájárult. Voltak benne dolgok, amiket nagyon imádtam, és voltak benne dolgok, amiket nagyon utáltam.
Legfőképpen az tetszett így a harmadik rész végére, hogy kaptam végre egy olyan trilógiát, ami nem a szokásos klisé elemekből építkezik, hanem egy teljesen új szerkezeti vázlatot vonultat fel. Teljesen jól el volt helyezve mindhárom kötetben a fluff, némi önsajnálat, na meg persze a kényes dolgok feloldása.
És ez egy másik erőssége a sorozatnak. Vannak problémák. Ó nem is egy probléma, ami szépen itt katonás sorban áll a karakterek előtt, de ezeket megoldják. Nem mondom, hogy egyszer-kétszer nem cibáltam volna meg egyik vagy másik szereplőt, hogy "nyisd már ki a szád, te szerencsétlen", de hála istennek a végére nagyjából tényleg elsimultak a helyzetek.
Aztán természetesen itt van ennek az ellentéte, mikor valaki egyszer csak minden előzmény nélkül kinyitja a száját, és szerelmet vall a főhősnőnknek. Értem miért, meg miden, de ez akkor és ott hogy került oda? Teljesen váratlanul jött ki az előzményekhez képest. 
Az egésznek a vége... Nem tudom, nekem talán egy kicsit itt is túl hamar lezajlott minden. Egy csomó várakozás, egy csomó tervezés után villámsebesen megoldódott minden. Ráadásul, olyanok maradtak életben, akiknek elvileg nem kellett volna, és olyanok vesztek oda, akiknek nagyon nem kellett volna... Szóval ez ilyen kicsit "mi a fene történt itt"-vég volt.

A karakterek. Nem, nincs velük semmi baj, sőt, az egyikük nagyon is értelmes meg bölcs monológot képes volt levágni a krízishelyzet kellős közepén, de, az isten szerelmére RUSTY!
Hogy az, miért kellett, és mire volt jó, amit ő csinált, na azt ne kérdezze senki. Jó, tudom, hogy miért kellett, és mire volt jó, de akkor is... MIÉRT?!
Komolyan mondom, én egészen a végéig azt hittem, hogy a bolondját járatja mindenkivel, és szépen majd elősétál az erdőből vigyorogva, hogy "ti ezt tényleg bevettétek?" Hát, sajnos tévedtem.

Összességében viszont, ettől a mozzanattól eltekintve nagyon örülök, hogy végre egy olyan trilógiát kaptam a kezembe, ami semmilyen módon nem volt olyan, mint a megszokott tucatsorozatok, meg kliségyártmányok. Jól felépített világ, jó történet és jó karakterábrázolások, illetve -fejlődések jellemezték a sorozatot, ami fölött hála isten nem kell napokat merengenem, és újfent összeszednem a szilánkosra tört kis világomat, mire bele tudok kezdeni valami újba.

Értékelés
5/5 - Csak elérte a végére...

Zeneajánló
Ötletem sincs, nem hallgattam zenét olvasás alatt.

Emmelie de Forest: Force of Nature


Sarah Rees Brennan: Untold (The Lynburn Legacy 2.)

Igazság szerint vissza kellett néznem, hogy mit írtam az előző könyvhöz, hogy mégse írjam teljesen ugyanazt most is.
Tulajdonképpen továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez a kis könyv igencsak furcsa. Azonban míg az első kötetben - valószínűleg az újszerűség miatt - nem tudtam behatárolni, miért is éreztem, illetve érzem én ezt, most, azt hiszem, kezd kikristályosodni a dolog.

Azt kell mondanom, hogy ez a történet a karakterei miatt fura. De ezt semmiképpen ne vegye senki rossz értelemben furaságnak. Már az első rész esetében is mondtam, hogy nagyon erős karakterábrázolása van ennek a történetnek. Ez nem változott most sem. Én személy szerint kifejezetten örülök annak, hogy ezek a karakterek mások, mint a megszokott megszokott tucat YA regények főhősei. Pörögnek, feleselnek, tervezgetnek, elbuknak, felállnak, bizonytalankodnak és ostobaságokat csinálnak. Egyszóval ezek a karakterek élnek.

A történet meg... Mostanában nagyon panaszkodom, hogy mind könyv, mind sorozatok terén nagyon hiányzik a nyomozósdi. Persze, adódik a kérdés, hogy akkor miért nem olvasok krimit... Na jó, ebbe inkább ne menjünk bele.
A lényeg az, hogy ebben a könyvben aztán megkaptam az adagomat. Rendesen. Pluszban ekkora függővéget, te úr isten! Hát mi volt ez?!
Jó oké, a kiakadásra nem nagyon van okom ebből a szempontból, mert azon minutumban elkezdtem továbbolvasni a történetet, és tudom, hogy hogy oldják fel ezt a cliffhangert, de akkor is...
Arról inkább nem is beszélek, hogy a történet mostani pontján megint inkább fejbe csapkodnám valamivel az egyik kedves főszereplőnket, de az majd a harmadik könyvhöz fog tartozni.

Többet nagyon nem is tudok írni a könyvről. A legtöbb értékelés a karakterfejlődést teszi középpontba, ahogy arról én is írtam pár dicsérő mondatot fentebb.
A kérdéskör, amivel még mindig nem tudok mit kezdeni az a humor meg a feel yourself good dolog. Ez a könyvsorozat minden csak nem humoros, és pont nem az van benne, hogy a szereplők arra törekednének, hogy nekik, mint személyeknek jó életük legyen.
Ebben a történetben egy egész város van veszélyben, a felnőttek egy jó darabig lenézik a kölköket, akik így aztán kénytelenek a saját fejük után menni (és nem mellesleg megenteni egy kisfiú életét...).
Számomra ez a sorozat, eddig legalábbis az összetartásról, meg a barátságról szól, bár azt kissé hiteltelennek érzem néhol, hogy a többiek kérdés nélkül mennek a főhősnőnk után, aki ezt szintén igencsak furának találja, de azért hálás érte.
A humor egy nagyon halvány árnyalata Angela meg Rusty személyében van jelen, akiknek a természetéből adódnak párszor olyan jelenetek, amiken mosolyra húzódik az ember szája, de még ez a szint is eléggé messze van a hangosan felnevetektől. Ami a történet alapsztoriját figyelembe véve egyáltalán nem is baj. Sőt! A könnyezve nevetek valamin eléggé történetidegen lenne egy ilyen szituációban.

Na, de most már tényleg végszóként csak annyit, hogy kifejezetten éremes olvasni a történetet, csak meg kell találni a megfelelő ritmust. Se túl gyorsan, se túl lassan nem szabad haladni vele, mert az a történet kárára megy.

Értékelés
5/4,5 - Nekem is meg kell még találnom azt a ritmust.

Zeneajánló
Lindsey Stirling -  Elements

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás