I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

2016 könyvekben

Itt van hát az év utolsó napja, ha szeretnénk, ha nem, eljött ez az idő is. Őszintén szólva, nekem nem volt túl nagy problémám 2016-tal, de nem fogok elkeseredni attól, hogy fogjuk magunkat, és új évet nyitunk. Feltett szándékom tiszta lappal indítani 2017-et, és kifejezetten várom, miket hoz majd magával.

A szokáshoz híven idén is egy book taggel zárnám az évet, amit Molyon találtam, ebben a zónában. Tény, hogy a kérdéssor eléggé hasonlít ahhoz, amit tavaly kitöltöttem, de szerintem ennél átfogóbb nem is kell, úgyhogy nézzük 2016 olvasásaiból a kiemelkedőket.

1. A legjobb könyv, amit 2016-ban olvastál.
Elnézve az olvasmánylistámat, rá kell jönnöm, hogy volt egy csomó olyan könyv ebben az évben, ami jócskán felülmúlta a várakozásaimat.
Számomra a legjobb olvasmányélményt Rick Riordan Hidden Oracle-ja, a Rachel Cohn, David Levithan páros Naomi & Ely’s No Kiss List-je, és Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten című műve adta.

2. Legjobb folytatás, amit 2016-ban olvastál.
Egyértelműen Robert Galbraith-től a Gonosz pálya.

3. Legnagyobb csalódás.
Fura, de idén nem volt olyan könyv, amiben csalódtam volna. Persze olvastam kevésbé jól megírt könyveket, de azokról tudtam, hogy milyen stílusban íródtak, úgyhogy számítottam rá.

4. Legnagyobb meglepetés
Hm, talán az utolsó értékelésem. Gena Showalter-től az Alice in Zombieland, vagy Karinthy Ferenctől a Budapesti tavasz

5. Kedvenc új szerző (debütáló, vagy számodra új)
Böszörményi Gyula. Szégyen, de az Ambrózy könyveken kívül mást nem olvastam még a szerzőtől, de azok a történetek úgy megvettek kilóra, hogy ezek után tuti előszedem a többi könyvet is.

6. Legújabb kedvenc karakter
Alec Lightwood és Magnus Bane. Nem lehet egyiküket megnevezni a másik nélkül. Tény, hogy a könyveket annyira nem szívlelem, de a sorozatban egyértelműen ők viszik a pálmát. Hát persze, hogy ezzel is beálltam a sorba.

7. Egy könyv, amin sírtál
Nem volt ilyen. Nem tudok sírni könyvön.

8. Egy könyv, ami boldoggá tett
Riordantól a Hidden Oracle. Nagyon várom a folytatást.

9. Kedvenc filmadaptáció, amit idén láttál
Ha jól számolom ebben az évben egyetlen egy darab filmadaptációt láttam (ha a Shadowhunters által hozott fangil-ködésemet nem veszem alapul), és az a Naomi & Ely’s No Kiss List. Szerencsére tetszett is.

10. A legszebb könyv, amit idén vásároltál, vagy kaptál
Sok szép könyvem lett az idén. A legszebbek Böszörményi Ambrózy sorozata, a Jane Austen összesem, és a Harry Potter és az elátkozott gyermek. Ja és a filmes borítós Memoirs of a Geisha-m.

11. Új megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél
Az Ármány és kézfogó. Olvasás alatt van, de nagyon az elején vagyok még.

12. Könyvek, amiket el szerettél volna olvasni, de nem sikerült
Ej, ezekből idén meglepően sok van
- Rick Riordan: The Hammer of Thor
- James Dashner: The Fever Code
- Soman Chainani: The World Without Princes & Last Ever After
és még tudnám sorolni

13. Mely könyveket szeretnéd elolvasni év végéig?
Van kemény 7,5 órám. Ez alatt szeretnék a végére érni a Felhőatlasznak. Szurkoljatok!

No, én ennyi voltam erre az évre. Most már csak annyi maradt, hogy mindenkinek boldog új esztendőt kívánjak. Olvassatok sokat 2017-ben is!

Gena Showalter: Alice in Zombieland (White Rabbit Chronicles 1.)

A kötet szerepel a Booka-Shelf Reading Challenge-ben
26. pont  Z - A zombie version of a classic/Egy klasszikus zombi verziója
A bejegyzés linkelésre kerül az összegző posztban

Te jó ég, emberek, milyen egy év volt ez, amit az elejétől a legvégéig végigkísért ez a kihívás. Tulajdonképpen be kell vallanom, hogy még most se lennék kész vele, ha nem tűnik fel, hogy bizony korábban, de egy idei olvasással kiváltottam a kihívás 1. pontját. Sajnálom, hogy az eredetileg tervezett mű (David Mitchell Felhőatlasza) nem csúszik annyira, amennyire szeretném, vagy szerettem volna, de az biztos, hogy most már nemsokára (remélhetőleg, még mielőtt vissza kell mennem dolgozni) olvashattok arról is egy értékelést.

Na de konkrétan erről a könyvről, az utolsó Booka-Shelf-es olvasásról… Talán mondanom sem kell, hogy rettenet módon féltem ettől a könyvtől, mert sem a zombis műfaj, sem semmi egyéb horror sztori nem az én műfajom, és az se túl nagy titok, hogy Carroll könyvével sem túlságosan jó, vagy akár közelebbi a viszonyom (próbálom szeretni, remélem, megbékülünk idővel). Szóval talán érthető, hogy nem kicsi félsz volt bennem.

Aztán elkezdtem olvasni a könyvet. Elkezdtem, és komolyan mondom, én ilyen hálás még az életben nem voltam azért, hogy egy könyv teljesen mást adott annál, mint, amire számítottam tőle. Konkrétan alig bírtam letenni, és még az sem számított, hogy tulajdonképpen egy klisés limonádé YA sztori.

Egyszerűen jó volt olvasni. Érdeket, hogy mit tartogat a történet következő oldala a cselekmény, illetve a karakterek önmagukhoz, és egymáshoz való viszonyával kapcsolatban. Pluszpont, hogy a cselekmény se volt olyan részlet gazdag módon horrorisztikus, mint azt amúgy képzeltem. Jó, nem mondom, hogy nem lettem volna kifejezetten rosszul párszor, ha élénkebb képzelőerővel vagyok megáldva. Szerencsére azonban mindig is pró voltam abban, hogy tompítsam a gusztustalan, vagy borzalmas dolgok élét olvasás közben. Itt is jól jött.

A legjobban természetesen az egész sorozatban Ali és Cole, pedig egek, ennél klisésebbre meg se lehetett volna írni azt a románcot. Adott egy lány, aki egy tragikus éjszakán elveszti a szüleit és a kishúgát, és akit magukhoz vesznek a nagyszülei. A gimi első napán meglátja az iskola rosszfiú-bandáját, és természetesen rögtön beleesik a bandavezérbe. Aztán kiderül, hogy a srác nem is annyira rossz fiú, és hogy mindketten rendelkeznek egy különleges képességgel. Ráadásul nem is ők az egyetlenek. Innentől aztán simán ki lehet találni a történet fő gerincét, ami beismerem rettenetesen unalmas is lett volna, ha ezt a vázat nem szövi át a különböző mellékcselekmények sorozata, amik tulajdonképpen folyamatosan lökték előre a cselekményt.

Az Ali/Cole pároson kívül még nagyon szerettem Kat-et, mint barátnő karaktert. Nem mondom, hogy én nem mentem volna falnak, ha hozzá hasonló emberek vesznek körül 24/7-ben, de azt megértettem, hogy Ali miért szereti ennyire. Pontosan olyan karakter ő, akire az életét övező káoszban szüksége van. Természetesen utána olvastam a karakterének a következő kötetekben, és hát persze, hogy az ő története nem teljes mértékben happy end. Nem hiszem el, hogy folyamatosan ezt kell csinálni a kedvenc karaktereimmel!!! (Dühroham vége.)

Összességében azt mondom, hogy ez egy tipikusan olyan könyv, amivel egyszer érdemes megpróbálkozni, de ha nem kap el a gépszíj az első pár fejezet után, akkor nem tragédia, ha azt mondod, hogy inkább olvasol valami mást. Nekem mindenesetre a vártnál sokkal jobban bejött.

Értékelés
5/5 – Minden kliséje ellenére szerettem, mert könnyen olvasható, és szórakoztató történet volt.

Zeneajánló
Csak egy dal Ali iPod-járól


Izolde Johannsen - Michael T. Marble: A birodalmi kalóz (A Birodalom tengeri bástyái 1.)

Mindig nehéz olyan regényről kritikát írni, amely igaz történeten alapul, és karakterei is valaha volt emberek, megtörtént sorsokkal. Nehéz, mert ezeknek a történeteknek a mozgatása, illetve egy-egy karakter megformálása szinte semmilyen mértékben nem függ az íróktól. Egy valaha élt ember történetét, és karakterét ugyanis senki nem alakíthatja kénye-kedve szerint, ahogy megtehető lenne egy saját karakterrel.  Ugyanez a helyzet ezzel a regénnyel is.

Azt túlzás nélkül állíthatom majdnem mindentől függetlenül, hogy ez a regény, ez a történet rengeteget adott nekem.
Azt mindenki tudja, aki csak egy kicsit is figyel arra, amit az ilyen típusú könyvek értékelőinél mindig leírok, hogy, ha engem valaki meg akar fogni történelmi regényekkel, az jó, ha a második világháború időszakával próbálkozik leginkább. Igaz, hogy a gyengepontom a Holokauszt irodalom, és ez nagyon nem az volt, de azt kell mondanom, pont ettől volt újszerű.

Ugyanis, míg az eddig nagyátlagban általam olvasott, a korszakban játszódó regények azt emelték ki, hogy a németek milyen ördögien gonoszak, és megvetendők voltak, úgy ez az írás megmutatta nekem az érem másik oldalát is. Hogy azoknak a sokat meghurcolt német katonáknak is voltak szeretteik, családjuk, akiket hátrahagytak, sokszor nem is saját akaratukból, hanem, mert kénytelenek voltak engedelmeskedni egy a saját nagyságának hitébe belebolondult önkényuralmi rendszer eszét vesztett vezetőjének.

Mielőtt kezembe vettem volna a könyvet, direkt nem olvastam utána sem az Admiral Graf Spee, sem az Altmark történetének. Azzal természetesen tisztában voltam, hogy a zsebcsatahajó, és annak ellátó hajójának története jól nem végződhet. Mégis szívdobogva vártam, hogy hol, mikor, és milyen körülmények között fog bekövetkezni az elkerülhetetlen. Nem volt túl felemelő érzés még így sem, hogy tudtam, hogy előbb utóbb jönni fog, és kénytelen leszek szembenézni vele.

Nagyon szerettem egyébként, ahogy haladt a történet, mert szinte magam előtt láttam az eseményeket, és ez azt bizonyítja, ami nálam egy jól összerakott történelmi regény fokmérője. Nevezetesen, hogy embertelen mennyiségű kutatómunka áll a történet mögött. És az, hogy két szerzője van a könyvnek, el tudom képzelni, hogy még talán meg is bonyolította egy kicsit az írás folyamatát. Nem lehetet könnyű összeegyeztetni két szemléletet egy ilyen kaliberű írásban.

Ami megdöbbentő volt egyébként, hogy ez alapján a történet alapján hogy rajzolódott ki előttem két tökéletesen ellentétes emberi személyiség és karakter a Graf Spee, és az Altmark parancsnokainak alakjában. Meg kell mondanom, Hans Langsdorff (úri) embersége, értékrendje és önfeláldozása rám sokkal nagyobb hatást gyakorolt, mint Dau kapitány viselkedése. Őszintén együtt éreztem a sorhajókapitánnyal, mikor annyi sikeres küldetés után a saját hajóját kellett hullámsírba helyeznie, és maximálisan megértettem, miért cselekedett úgy, ahogy. Ezzel szemben, ha tetszik, ha nem, Dau személyiségét meghatározta a kicsinyes, ám legyűrhetetlen irigység, ami a rábízott hadifoglyokkal való bánásmódban is megnyilvánult. Ebben a tekintetben is jobban tiszteltem a Graf Spee parancsnokát, hiszen ő fizikailag nem bántott senkit, sőt…

Összességében azt mondom, ha szereted a kort, és érdekel a haditengerészet, akkor ne habozz elolvasni. Az elején bele fogsz keveredni, hogy ki kicsoda, de ez ne riasszon el. Olvasd el a függelékben a névjegyzéket, illetve vess egy pillantást a felhasznált irodalmakra. Sok érdekességen megakadhat ott az érdeklődő szeme.

Érrékelés
5/5 - Nem tértem még magamhoz.

Zeneajénló
Nem tudnék értelmeset mondani ide, jobb, ha úgy olvastok, hogy nem zavar meg benneteket semmi.

Végül pedig szeretném megköszönni a szerzőpáros egyik felének, hogy lehetővé tette, hogy elolvashassam ezt a regényt, és ezáltal gazdagodhassak egy olyan nézőponttal, ami egy korszakot, és azon belül egy nemzetet egy teljesen új, vélhetően az eddiginél jóval árnyaltabb megvilágításba helyezett.


Böszörményi Gyula: Beretva és tőr (Ambrózy báró esetei 2,5)

Mivel nyakunkon a befejező kötet, az Ármány és kézfogó megjelenése (aminek az előrendelése természetesen az első pillanatban megtörtént, ahogy tudomást szereztem róla, hogy előrendelhető, tehát elvileg a jövő hét folyamán kézhez is kapom a könyvet), éppen ideje volt, hogy egy kicsit visszazökkentsem magam a századforduló Magyarországának a légkörébe, és ha csak fájdalmasan rövid ideig is, de újra élvezhessem báró Ambrózy Richárd, és az ő minden lében kanál segítőtársa, Hangay Emília társaságát.

A történet nem kapcsolódik ugyan szorosan a trilógiához, az alaphangulatát mégis remekül hozza. Jelen kis szösszenet kidomborít nekünk egy ügyet, mely a trilógia második kötetében csak említés szintjén szerepel. Eddig annyit tudtunk erről az ügyről, ami itt elénk tárul, hogy Richárd egy sürgős hívás következtében négy teljes napra rejtélyesen eltűnik az Ambrózy-villából, Mili kisasszonyt is hátrahagyva.

Bevallom őszintén, egy kicsit tartottam ettől a kisregénytől, mert nem számítottam kedvenc főhősnőnk jelenlétére az ügy közelében, és aggódtam, hogy az állandó kotnyeleskedés mellett folyamatosan megmutatkozó éles ész nagyon hiányozni fog a történetből.

Nos, ha ezt hittem, akkor még két kötet után sem ismerem igazán Hangay Emíliát. Ugyanis a kisasszony természetesen kimódolja, hogy az ügy közelében lehessen, és ismét hathatós segítségére legyen nyomozótársának.

A helyzet az, hogy ezt a könyvet olvasva, és rekordidő alatt befejezve (főleg a mostanság tetten érhető olvasási tempómhoz képest) akarva-akaratlan Agatha Christie regényeihez kellett hasonlítanom azt, amivel találkoztam. Ugyanis egy olyan csavarosan felépített bűnesetről, és tettesről van szó, akit, ha magamnak kellett volna lefülelnem, biztosan nem lettem volna rá képes. Természetesen végig elhittem, hogy az a személy a tettes, akire a terhelő bizonyítékok mutattak.

A történet második pozitívuma közvetlenül az író személyét dicséri. Nemzetközi színtéren is ezerből, ha egy író akad, akiről el lehet mondani, hogy ugyanolyan csavaros és csodálatos történeteket képes írni 80 oldalban, mint 800-ban. Erre tessék, Magyarországnak vagy egy Böszörményi Gyulája, aki rengeteg kutatómunkával, és érzésem szerint még annál is nagyobb lelkesedéssel ugyanezt véghezviszi. Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a sorozat a további Böszörményi-köteteket illetően is megvett magának kilóra!

Értékelés
5/5* - Nagyon várom az Ármány és kézfogót!

Zeneajánló
Annyira rövid ideig tartott olvasni, hogy nem hallgattam zenét sem közben. Nem is tudtam volna rá odafigyelni annyira lekötött a könyv.

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás