I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Shadowhunters Tag

Aki egy kicsit is követi a blogomat, meg a folyamatos fangirl-ködésemet bizonyos területeken, az nyilván tisztában van vele, hogy mennyire imádom a Shadowhunters-t, mint sorozatot (a könyvvel vannak ugyan problémáim, de ezt most hagyjuk).
A minap képek után kutattam a témában, mert már veszettül hiányzik a sorozat, és kell valami, amivel kiböjtölöm még ezt a cca. 1,5 hónapot, míg el nem kezdik vetíteni a második évadot, mikor szembe találtam magam a fenti képpel.
Tulajdonképpen a helyzet az, hogy ez ugyan egy 30 napos kihívás lenne eredetileg, nekem viszont támadt egy olyan ötletem, hogy tag bejegyzéssé alakítom. Így fogjátok megtalálni most a blogon.

Ami a forrásmegjelölést illeti… A kép alapján a google egy pinterest táblára irányított, ahol nagyon nem ezt a képet sikerült megtalálnom. Kerestem ugyan máshol is, de az eredeti posztra nem akadtam rá. Viszont… láthatjátok, hogy a képet eredetileg @jacewaylands szerkesztette.
(So) according to the username, credits to the creator. If you accidentally read my post, please know that your permission is humbly requested. If you have any problem with it, please let me know and I will delete it immediately.

A továbbiakban nézzük a napokat (vagyis esetemben a kérdéseket), és a hozzá kapcsolódó válaszaimat. Azt hiszem, nem fogok túlságosan meglepni velük senkit.

  1. Kedvenc női karakter
    Isabelle. A könyves Izzy nagyon távol ál tőlem, de ahogy Emeraude Toubia megformálja a karaktert, az valami elképesztő. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fognak kihozni most az ő alakjából. A showrunner-ek nagyon értenek a teaser-kedéshez.




  2. Kedvenc férfi szereplő
    Alec. Ez nálam nem lehet kérdés. Minél többet agyalok Matt Daddario karakterén (oh, és higgyétek el, agyalok rajta nem keveset, főleg, mióta sorban jönnek ki a promók), annál jobban érzem magamhoz hasonlónak. Az ő további character arc-ját is nagyon érdekes lesz látni.


  3. Mindenki közül a kedvenc karakter
    Alec. A többit nem sorolnám el még egyszer. :D

  4. Legkevésbé kedvelt karakter
    Camille. És nem Kaitlyn miatt. Ő valami eszméletlen módon hozza a karakterét. Camille-tól, mint karaktertől mászom a falra, és nem tudok neki elég fájdalmas véget kitalálni.

  5. Kedvenc páros
    Malec. Mondtam, hogy nem fogok meglepő válaszokat adni. Imádom azt a kettőt, és bár tudom, hogy Malec nagyon el lett sietve, még mindig jobban jelen vannak, mint az egész könyvsorozatban.

  6. Kedvenc baráti kapcsolat
    Hm, talán Climon, vagy Clizzy. Vagy bármelyik ilyen kapcsolat, amelyik Lydia-t magában foglalja.

  7. Kedvenc színésznő
    Kat McNamara, és Emeraude Toubia. Kat azért, mert egyszerűen nem értem, miért ekézi folyton a fandom, hogy borzalmas Clary. Szerintem meg pont nem az. Az első pár részben még bénácska volt, persze, de aztán nagyon hamar „wow”-kategória lett.
    Em meg Em. Az első kérdésnél mondtam, miért szeretem.

  8. Kedvenc színész
    Matt Daddario? :) Meg persze Harry Shum Jr. és Alberto Rosende. Hármójuk közül egyszerűen képtelen vagyok választani.

  9. Kedvenc szereplőgárdán belüli barátság
    Oh, mindenki. Ez a cast tényleg olyan, mint egy nagy család, nagyon cukik együtt, és még a newbie-kat is tárt karokkal fogadják.

  10. Kedvenc AU páros (olyanra gondol, gyanítom, aki nem kánon)
    Saphael. A fandom hibája, hogy belehúzott ebbe a ship-be!! Meg a David Castro és Alberto Rosende közt kialakult sorozatbeli dinamikáé.

  11. Kedvenc mellékszereplő
    Raphael és Lydia. Aki nézte az első évadot, remélem, érti, miért. :)

  12. Kedvenc rész
    A hatodik!!! Mint epizódot, az „Of Men and Angels”-t semmi nem tudta verni nálam az első évadban.

  13. Legkevésbé kedvelt epizód
    A 8. és a 9. versenyez egymással. Ott valami veszett dühös voltam. Meg mondjuk a 13-nál is…

  14. Kedvenc jelenet
    A Malec kiss után? A hatodik részben a Luke-gyógyítós jelenet. Ki hitte volna?

  15. Legkevésbé kedvelt jelenet
    Alec proposal jelenete. Emberek, hogy én ott mit ordítottam a képernyőmmel… Közeli második a Parabatai harcolós történet.

  16. Kedvenc idézet
    Oh nagyjából minden olyan pillanat, mikor Alec kinyitja a száját. Viccen kívül tényleg sok van. Most, ami hirtelen eszembe jutott:
    „Playing hard to get? I love a challenge.”
    „Why do you need Alec? – Virgin Shadowhunter energy”
    „I’m older than you, Jace. I’m not in your shadow.”


  17. Kedvenc dal, és a hozzá tartozó jelenet
    A Where Do We Go From Here, és a War of Hearts

  18. Karakter, aki több időt érdemelt volna a képernyőn
    Khm…. RAGNOR!!

  19. A hozzád legjobban hasonlító karakter
    Alec. Az idők végezetéig tudnám sorolni mennyi mindenben hasonlítunk.

  20. Egy karakter, akit visszahoznál az életbe.
    Ragnor, Ragnor, Ragnor. Nem érdekel, hogyan, de rakjátok oda vissza Adam Kenneth Wilsont!

  21. Valami, amit nagyon szeretsz a Shadowhunters-ben
    Öhm… minden? A legjobban azt szeretem, ahogy a színészek életre keltik a karaktereiket.

  22. Valami, amit nem szeretsz a Shadowhunters-ben
    Nem sok ilyen dolog van. Vannak bizonyos történetszálak, amiket nagyon elsiettek, ha tetszik, ha nem, de nem károgok addig, míg nem látom, hogyan folytatják. Egyelőre ígéretes, amit látok.

  23. Valami, amit szerettél volna, hogy megtörténjen (a könyvekből), de nem történt meg
    Mivel még nem értem a könyvek végére, erre értelmes választ se tudok adni. De igazából, egy pár alkalommal szívesen láttam volna némi Magnus-Raphael interakciót.

  24. Valami, ami megtörtént, de nem szeretted volna.
    Alec meg Jace borzalmas harcjelenete. Nem kicsit kerültem tőle padlóra.

  25. Egy jelenet, ami boldoggá tesz
    Max legelső jelenete. Nem bírom letörölni a vigyort a fejemről, mikor Jack Fulton színen van. :) És mikor Malec talál magának pár nyugis pillanatot az esküvős fiaskó után. Az a mosoly Magnus fején…  <3

  26. Egy jelenet, amitől szomorú leszel
    Bármikor, mikor Magnust szomorúnak, összetörtnek, reményvesztettnek látom.

  27. Egy jelenet, ami megnevettet
    Talán a rendőrséges jelenet a 7. részben?

  28. Egy jelenet, amitől mérges leszel
    Alec goddamn proposal jelenete. Agh. Meg Maryse-re is kegyetlen dühös vagyok.
    A 13. részes Magnus/Camille jelenetet pedig jobb, ha meg sem említem

  29. A legsokkolóbb jelenet
    Jace a legvégén…

  30. Az első, vagy az utolsó rész
    Az első. :)

 

Nos, én ennyi lettem volna, akinek tetszik ez a 30 kérdés vigye nyugodtan. Csak a forrást jelölje meg. Oh, és, ha megtalálnátok a kép eredeti forrását, légyszi linkeljétek már el nekem, hogy rendesen be tudjam jelölni!

George Orwell: Állatfarm

Jó pár napja lógok már ezzel az értékeléssel, de eddig egyszerűen nem volt erőm megírni, és ennél a könyvnél egy ilyen kijelentés is nagyon sokat jelent.

Orwell zsenijét lehetetlen eltagadni. Aki olvasta akár csak egy regényét is, az nem fogja azt állítani, hogy nem jól ír, még akkor sem, ha adott esetben a történet, amit olvasott, nem is tetszett. Mert Orwell nem ferdít. Mindent úgy ír le, úgy mutat be a karakterein keresztül, ahogy az volt. Legyen a stílus dokumentum stílusú, vagy, az Állatfarmhoz hasonlóan, „tündérmesés”.

Ezzel a könyvvel is találkoztam már sok-sok évvel ezelőtt, bár már nem is tudom, honnan szereztem be, és olvastam el először. Annak idején is azonnal lejött azonban, hogy a szöveg nem éppen azért tündérmese, mert gyerekeknek készítette az írója.

Egyszerűen teljesen tökéletesen érthető, értelmezhető, és tudató, hogy mit akar közölni az írásban a szerző. Az a korszak, amiben Orwell élt, és dolgozott, minden művének hangulatára rányomta a bélyegét. A kommunizmus működésének mechanikája ebben a kis szösszenetben is tökéletesen végigkövethető, a szöveg pedig az alaptörténetnek és a karaktereinek köszönhetően sokkal könnyebben követhető, mintha csupán szárazan, felsorolásszerűen kapnánk az arcunkba a tényeket.

Hogy érthető legyen, miről beszélek, hadd vázoljam fel az alaptörténetet, és ismerkedjünk meg nagy vonalakban a karaktereinkkel is.
Adott egy major, melyben az állatok megunják, hogy a gazdájuk rosszul tartja őket a számukra kiszabott rengeteg munka mellett, ezért egy rangidős disznó előadása után a maguk… hát kezébe (vagy inkább csülkébe, patájába, szárnyába) veszik az irányítást, és elüldözvén az embert a majorról újrakezdik az életüket, és hogy, hogy nem, mindenre képesek, amire az ember irányítása alatt voltak.
Eleinte persze minden szép és jó, de aztán szépen lassan, majdhogynem észrevétlenül kezd minden megváltozni. A Hétparancsolatot átírják, minden kedvezmény a vezetőket illeti meg, a többiek pedig inukszakadtáig dolgoznak. Ha pedig valaki szót emel, akkor vagy nyájas beszéddel kimagyarázzák magukat, vagy megtorlást foganatosítanak. Valamint természetesen innen sem hiányozhat az akkoriban annyira bevett dolog, miszerint bevallok mindent, még azt is, amiről nem tudtam, hogy aztán ártatlanul szenvedjem el a legsúlyosabb büntetést. Ez az 1984-ből talán már ismerős valakinek.
A karakterek. Minden egyes állat, vagy mondhatnám inkább azt is, hogy minden egyes állatfajta megfelel egy adott embercsoportnak. Nyilván a disznók az értelmi szerzők, akik önkényesen kikiáltják a törvényeket, és a maguk malmára hajtják a vizet úgy, hogy közben a többieknek eladják, hogy minden az ő érdekükben történik. Aztán vannak olyanok, akik ugyan látják a dolog visszásságait, de inkább csendben maradnak, és teszik a dolgukat, gondolván, hogy azzal a saját bőrüket mentik, és amivel természetesen a végén nem mennek semmire. És persze azok sem hiányozhatnak a seregletből, akik gondolkodás nélkül, ostobán mennek a többiek után, és, akik első szóra elhisznek mindent.

Orwell ebben a regényben zseniálisan dolgozik a metaforákkal, vagy mondjuk inkább azt, hogy az allegóriával. Olvasmányos a történet, mégis nagyon komoly, és elgondolkodtató. Az újraolvasás számomra rengeteg dolgot hozott vissza az író világából, és, ha lehet, még jobban megerősített abban, amit már az elején is emlegettem. A bácsi egy zseni volt. Tessék olvasni a könyveit, sokat gazdagodhat tőlük az, akit érdekel ez a korszak, és egy olyan ember kendőzetlen véleménye, aki kénytelen volt ebben élni.

Értékelés
5/5* - „Minden állat egyenlő, de bizonyos állatok egyenlőbbek a többinél.”

Zeneajánló
Hát, nem zene, de ez a videó nagyon jól összefoglal mindent.

Stephenie Meyer: A burok

A kötet szerepel a Booka-Shelf Reading Challenge-ben
1. pont A - A book with an apocalyptical theme/Egy könyv apokaliptikus történettel
A bejegyzés linkelésre kerül az összegző posztban.

Viszonylag sok értékelést elolvastam már a könyvről, mielőtt belefogtam volna az olvasásába. Az összesben körülbelül egy közös pont volt. Abban mindenki egyet értett, hogy a Burok sokkal, de sokkal jobb olvasmány, mint az amúgy annak idején rendkívül nagy hype-nak, ma már nagyjából ugyanakkora közutálatnak örvendő Twilight Saga.

Ami az én személyes véleményemet illeti, én azt mondanám, hogy a könyv története egy elég széles skála két végpontja között lavíroz. Azt egyelőre nem tudom eldönteni, hogy zseniálisan, idegesítően, vagy egyszerre mindkét módon.

Számomra az első 100-120 oldal egy merő kínszenvedés volt. Többször elgondolkodtam rajta, hogy leteszem, és hagyom a fenébe az egész könyvet, mert nem éri meg szenvedni vele, mikor úgyis annyi olvasnivaló halmozódik a listámon. A puszta kíváncsiság hajtott előre, hogy megtudjam, mit szeretnek ezen a könyvön ennyire. És nagyon nem bántam meg, hogy nem adtam fel.

A kezdeti döcögősségen való túllendülés után ugyanis egyszerűen letehetetlenné válik a könyv. Nem is azért, mert olyan hű de jól ki vannak dolgozva az egyes szálak (legalábbis szerintem vannak olyan dolgok abban a könyvben, amin bőven lehetett volna még vegetálni), hanem, mert minden fejezet olyan őrült nagy cliffhanger-rel ér véget, hogy egyszerűen muszáj továbbhaladni, hogy megtudhassa az ember, mi történik a következő oldalon.

A karakterek egy egészen más téma. A legtöbb gondom pont a főszereplőnk, vagy pontosabb azt mondani, hogy főszereplőink miatt volt az elején. Iszonyatosan nehéz volt megszokni ezt az „egy testben két lélek”-felállást. Ehhez meg még hozzá járult, hogy, amíg össze nem került a lázadókkal, rettenetesen nehéz volt nőként elképzelnem a főszereplőnket. Olyan férfias benyomást keltett mindig. Aztán persze, ahogy bonyolódott a történet ez egyre kevésbé okozott gondot, volt mire figyelni bőven, de azért mégis.

A két szívem csücske karakter Jared és Jamie volt. Totálisan együtt éreztem Vandával és Melanie-val. Ha nekik lettem volna, én sem tudtam volna nem szeretni egyiküket sem. Jamie olyan aranyosan kisgyerek tudott maradni az adott körülmények között is, és ez igenis nagy dolog, még akkor is, ha nem éppen a legéletszerűbb megnyilvánulás. Jared meg annak ellenére, hogy az elején egy bunkó paraszt volt, egészen kikupálta magát a végére. Nem tehetek róla, bírom az ilyen személyiségű karaktereket. A gyakorlatiassága meg legalább beleillett abba, amilyen életstílusban volt kénytelen élni.

Ian… Ian volt az a karakter, akit bár nagyon szeretett volna Meyer ledugni a torkomon, mint szerethető valakit, ez nálam nagyon, de nagyon nem jött be. Nekem túl tenyérbemászó, nyálas, féltékeny és úgy összességében rendkívül idegesítő karakter volt. Ha rajtam állt volna, kivel boronálom össze Vandát, biztosan nem ő lett volna. Arra viszont kíváncsi vagyok, hogy Jake Abel hogy játssza őt a filmben… Hm, lehet, meg kellene nézni. Na, ezen még agyalok egy sort.

Szóval összességében egy jó könyv ez, jó felosztással, és többségében remek karakterekkel. Sőt, az ötlet meg a történet is jó, ha eltekintünk attól, hogy maradtak azért dolgok, amiket lehetett volna még itt azért boncolgatni bőven. Jusstok túl hamar az első kb. 130 oldalon, onnantól nagyon pörög a sztori. Érdemes kivárni, míg beindul, tényleg

Értékelés
5/3,5 – Azt hiszem, ez reális pontszám mindannak tükrében, amit fentebb leírtam.

Zeneajánló
Starset – My demons – Igaz, nem ennek a történetnek a vonatkozásában, de sokat hallgattam mostanában ezt a számot, és eléggé tetszik is, úgyhogy csak szépen bedobom most ide.

J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek (Harry Potter 8.)

Igen, tudom, emlékszem, tisztában vagyok a ténnyel, hogy erről a könyvről augusztusban már gyakorlatilag hoztam egy értékelőt (elolvasható ide kattintva). Viszont nem bírtam magammal, és kénytelen voltam elolvasni a magyar változatot is, úgyhogy most jöjjön erről is egy rövid szösszenet.

Tulajdonképpen, mivel a történetről már akkor elmondtam, amit tudtam, illetve el akartam mondani, most inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy miben volt másabb az anyanyelvemen olvasni a kötetet.

Minden idegen nyelven olvasó moly egyet ért abban, hogy egy művet eredeti nyelven olvasni rendkívül más, sok esetben bizony sajnálatos módon jobb élmény, mint magyarul (igen, az a könyvsorozat még mindig egy nagyon fájó pont). Viszont nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy vannak kishazánkban zseniális műfordítók is, akiknek adjanak a kezébe bármit, biztos a maximumot sajtolják ki az adott műből. Tóth Tamás Boldizsár pontosan egy ilyen személy.

Olvasva ezt a könyvet, sikerült totálisan elveszejtenie, még úgy is, hogy tisztában voltam a csattanóval, meg úgy amblok az egész történet lefolyásával.
Megfogott, és egy az egyben belerángatott a hangulatba. A komorságba, a kétségbeesésbe, a saját maguk keresésébe, és a borzasztó aranyos humorba, ami ezt az egész színdarabot amúgy jellemzi.

De tényleg, ez a fordítás teljes mértékben, és tökéletesen visszaadta a hangulatot. Sőt! Én igazából nem is emlékeztem rá, hogy ez a darab ennyire sötét, és komor, de ha belegondolok, milyen kérdéseket, meg gondolatokat kelt fel a szereplőkben, és a nézőkben/olvasókban, akkor be kell lássam, nem is lehetne igazán másmilyen az alaphangulata.

A másik fontos szempont pedig a karakterjellemek. Imádom, hogy megmaradtak teljesen olyannak, mint amilyennek az eredeti szövegben már megismertem őket. Viccesek, vívódnak, magányosak és igyekeznek a problémáikat együtt megoldani.
Tulajdonképpen nem túlzás, ha azt állítom, hogy a magyar szöveg elolvasásának elég nagy szerepe volt abban, hogy 100%-ban és visszavonhatatlanul megkedveljem Scorpius Malfoy karakterét (és jobban shippeljem Albus-szal, mint eddig, sue me).
Bizony, amennyire nem tudtam hová tenni Draco karakterét 7 hosszú köteten keresztül, a fiát olyan hipergyorsan emeltem a kedvenc szereplőim egyre zsúfoltabbá váló piedesztáljára. Elképesztően imádni való módon kocka. És azok a beszólások! Remekbe szabott, aranyköpés-gyűjteménybe való minden egyes alkalom, amikor a karakter kinyitja a száját. És ezt a fordítás remekül visszaadja.

Egy valamit viszont nem értek, vagyis, jobban mondva nem számítottam rá. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy egy ilyen darabon, amiben annyi minden dolgon lehet agonizálni, meg fennakadni, meg belekötni (lássuk be, figyelembe véve a tényt, hogy már egyáltalán a megjelenés előtt mennyien fújtak a darabra, meg amúgy az egész idióta negatív magyar beállítódást , könnyen megjósolható volt, hogy a kötekedés lesz a legelső reakció), a legtöbbeknek az a legnagyobb problémája, hogy Delphi karaktere létezik, és hogy a karakter annak a gyermeke, akié. Merthogy ezzel felborította a kánont, mert az a bizonyos karakter nem volt képes a szeretetre. Hm, ezen gondolkozzunk el egy kicsit. Valóban a karakter nem volt képes a szeretetre, de ez nem jelenti azt, hogy az utódlásra is képtelen lett volna. Ne keverjük a szezont a fazonnal kérem szépen. Sem Rowling, sem a másik két szerző nem rúgott fel itt semmit a „régi” kánonból.

Én a magam részéről úgy gondolom, hogy – bár ezt a történetet továbbra sem igazán tudom a „nyolcadik kötet”-ként kezelni – örülök, hogy bepillantást nyerhettem ebbe a mai, modern(ebb) varázsvilágba, örülök, hogy láthattam tovább szélesedni az univerzum határait, úgy, hogy a régi nem csorbult, és örülök, hogy a szereplők közti sarkított ellenséges érzelmek végre árnyalódni látszanak.

Mondjon bárki bármit, remek olvasmányélmény volt.

Értékelés
5/5 – Természetesen.

Zeneajánló
Ezt most kihagyom, mert nem igazán tudok ide passzolót.

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás