Nemrégiben az Origón megjelent cikk gondolkodtatott el egy csoport bloggert, köztük engem is a kötelező olvasmányok létjogosultságáról, valamint arról, hogy ideje lenne megreformálni azokat.
A gondolatot úgyszólván tett követte, és Eszter megszervezte ezt a projektet, melynek keretében célul tűztem ki, hogy elmondjam a véleményem a kötelező olvasmányokról, mint olyanokról, illetve minden résztvevő felállít egy saját tízes listát, hogy ki miket szőne bele az irodalomórákba.
Az én bejegyzésem a projekt második darabja.

Először tehát nézzük a kötelező olvasmányt, mint műfajt. Hogy őszinte legyek, abban sem vagyok biztos, hogy a ma iskolába (túlnyomó részt általános iskolába) járó gyerekeknek létezik olyan, hogy kötelező olvasmány. Legalábbis, az én 14 éves unokaöcsém kezében a 8 év alatt, mióta iskolába jár, nem láttam még sosem olyan könyvet (sem), amit kötelező jelleggel kellett olvasnia.
Mindenesetre maradjunk annál a feltételezésnél, hogy létezik ez az amúgy bevett dolog. Ezzel vissza is kanyarodtunk a problémánkhoz. Mert valóban elég nagy dilemma a kötelező olvasmányok kérdése. Már ott elkezdődik a vita, hogy mire jó ez a fajta olvasási, olvastatási módszer. Egyesek megfontolása szerint azért hasznos, mert fontos, hogy a gyerekek megszeressék az olvasás élményét, lehetőleg minél korábbi életkorban. Persze, ami az iskoláskor elejét illeti. A másik megfontolás szerint az a fontos, hogy a gyerekek, fiatalok megismerkedjenek az irodalomtörténet nagyjaival, és vértezzék fel magukat a klasszikusokkal. Nos, szerintem mindkét gondolatban van igazság. Fontos, hogy a fiatalok megismerkedjenek a kalsszikusokkal, de először próbáljuk meg megszerettetni az olvasást magát az iskolásévek elején. Ami nem fog úgy sikerülni, ha Kincskereső kisködmönt, és Pál utcai fiúkat olvastatunk a kisiskolásokkal.
Szóval szerintem a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban nem az a baj, hogy mit olvasunk, hanem az, hogy mikor. Ha mondjuk egy 11 éves gyereknek nem Egri csillagokat, hanem valami populárisabb művet, mondjuk Harry Pottert adunk a kezébe, akkor nagyobb az esély, hogy megszeret olvasni, és idősebb korában, amikor képes lesz megérteni azokat, kézbe veszi a klasszikus műveket is.
Az alábbiakban feljegyzek tehát 10 olyan művet, amit szerintem igenis érdemes lenne a gyereket, fiatalok kezébe adni. Mindegyikhez leírom pár szóban, hogy milyen életkorban ajánlom, és azt is, hogy szerintem az adott könyvnek míért lenne jó helye azon a képzeletbeli polcon, ahol a kötelezőket gyűjtjük.

1. Markus Zusak: A könyvtolvaj
Holokauszt-téma egy zsidóbarát német család szemszögéből? Bizony! Ez a könyv amellett, hogy kortalan, tehát a nyolcadik osztályosok ugyanúgy élvezni fogják, mint a tizenkettedikesek, végre más szemszögből is megmutatja a korszak sajátosságait. Mert valljuk be, ebben a témában a legtöbb könyv a németek kegyetlenségeit hangsúlyozza. Ami persze jogos is, de nem jelenti azt, hogy minden német egy kegyetlen vadállat volt. Ezt bizonyítja ez a könyv is, ráadásul pazarul megírva, verhetetlen narrátorral.


2. C.S. Lewis: Narnia krónikái
Őszinte leszek, nem olvastam még a soroztot, csak a filmeket láttam, de annak az üzenete maradéktalanul átjött. Szerintem fiatalabb nemzedék esetében tökéletesen passzol ahhoz, hogy a vallás alapjait megtanulják. Az pedig csak hab a tortán, hogy nem hozza úgy a frászt az emberre, mint amúgy ennek a témának egyes részei, és még a szövege is értelmezhetőbb.


3. Rick Riordan: A villámtolvaj
Görög mitológia közérthetően és szerethetően. Többet talán nem is kell mondanom. Ó, de igen, még annyit, hogy  vicces is, és estleg még az empátiás készségek is fejlődhetnek tőle. Őszintén bele kéne már kezdenem nekem is.


4. George Orwell: Állatfarm
Direkt nem az 1984-et írtam, pedig az is mehetne. Az Állatfarmot is inkább az idősebb korosztálynak ajánlom. Olyan 15-16 éveseknek. Tündérmese szerűen mutatja be a kommunizmus árnyoldalát, és működését. Aki viszont a sorok mögé lát, nos azt gyomron tudja vágni rendesen.


5. Szabó Magda: Abigél
Nem tudom, ez a könyv mennyire számít kortárs irodalomnak, de mindenképpen a 10-12 éves gyerekek (főleg inkább lányok) kezébe adnám a könyvet. Sokat megtanulhatnak belőle, ami egyébként nincs benne a tananyagban.


6. James Dashner: Az útvesztő
Talán furcsa lehet, hogy egy olyan posztapokaliptikus regény is bekerült a felsorolásba, ami körül most elég nagy a hype. Viszont higyjétek el nekem, hogy a történet olyan dolgokat hordoz magában amikoről beszélni kell! Ilyenek az összetartás és a barátság. És hogy erről miért tartom fontosnak beszélni? Mert a mai világban, ahol egyre inkább a kibertérben éljük a szociális életünket, ezek a fontos dolgok kivesznek belőlünk, és végre itt egy könyv, ami ezt helyezi a középpontjába, és megvan az a popularitása is, ami a mostani kötelezőkből hiányzik.


7. J.K. Rowling: Átmeneti üresedés
Rowlingot egyszerűen nem hagyhattam ki a listából. Az ő könyvei nem tudnak csalódást okozni annak, aki olvassa őket. Ez a könyve azonban tényleg felnőtteknek szól, vagyis felnőttebbeknek. Én 16 éves kor körültől ajánlanám. Óriási kidolgozottsággal mutat görbe tükröt a világnak.


8. Bármelyik Jodi Picoult könyv
Picoult könyvei közül tényleg bármelyiket érdemes olvasni. Én legjobb szívvel a Házirendet ajánlom, de tényleg bármelyiket érdemes lenne. Legnkább 14 éves kor körültől. Óriási írói zsenilitással van megírva az összes könyve, és mind olyan kényes témákat boncolgat, ami sok mindennel kapcsolatban megváltoztathatja az olvasó gondolkodását.


9. Sofi Oksanen: Sztálin tehenei
Ezt mindenképpen csak középiskolásoknak ajánlom. Oksanen könyveit nem egyszerű megemészteni, de mivel a politikai huzavona mellett egy anorexiás lány gondolatait közvetíti, ezért tartom kötelezőnek elolvastatni.


10. Radnóti Miklósné Gyarmti Fanni: Napló
A sok próza után most egy kis költészet. Ez a könyv nemcsak hogy egy hiteles korrajz, de egy nagyszerű irodalomtörténeti dokumentum. 11-12. osztályos tanulóknak ajánlanám legjobb szívvel. Azt viszont semmiképpen nem mondanám, hogy az egész könyvet elolvastassák, mert iszonyatosan tömény, de egy-egy részlet megismerését kötelezővé tenném.

Nos, ennyi lett volna az én véleményem a kötelező olvasmányokkal és a megreformálással kapcsolatban. A többi résztvevő véleményét napról-napra figyelemmel kísérhetitek ezen a linken.