Ezt a bejegyzést most arra szánom, hogy gyakorlatilag pontokba szedve alkossak egy normális értékelést a könyvről, mert amit Molyra összeszenvedtem, az minden csak nem normális. Még akkor sem, ha a gondolatok, amiket tartalmaz, igazak, immár kifejezéstévesztések nélkül.

1. A borító
Seriously??? Isssstenem, annyi jó kép van Posey-ról a neten Scott McCall-ként, mint égen a csillag. Miért pont egy olyat kellett erre a szerencsétlen borítóra rakni, amitől az ember sikítva dobja el a könyvet, vagy esetemben az olvasóját? Komolyan, mint egy beszívott autoagresszív tini. Na jó, inkább hagyjuk.

2. A történet
Ez a történet nem más, mint egy középszerűen megírt fanfiction. Igaz, hogy én nem vagyok túl nagy fanfiction rajongó, de a sorozatot ismerem, és szeretem (a hibái ellenére is), és ennek a könyvnek is látom a hibáit.
Szóval kezdjük a felsorolást azzal, ami nem tetszett a könyvben:

  • Nincs se eleje se vége - A történet elkezdődik egy ponton, amit még köthetünk is a sorozathoz, és 19 fejezettel később befejeződik egy másik ponton, ahova ugyan tiszta, hogy miként jutunk el, de a végére annyi köze lesz a sorozathoz, hogy a szereplők ugyanazok
  • Az előzményekre csak utalások vannak - Ez sikeresen azt eredményezi, hogy, aki nem ismeri a sorozatot, az csak pupillázni fog, mert fogalma sem lesz, hogy kezdődött az egész. Erősen javasolt a könyv elolvasása előtt legalább a sorozat első évadát megnézni. Mellékes megjegyzés, hogy mire az első évadot megnézed, tuti rajongó leszel.
  • Olyan szereplők vannak előtérben, akik a sorozatban számomra erőteljesen mellékszereplő státuszban vannak - Oké, ez csak részben igaz, mert Derek Hale sokat szerepel a történetben, de az ő fő történetszála, hogy mi történt közte és Kate Argent között, mikor Derek 16 volt (10 évvel a történet ideje előtt, és nem hattal, kedves Ms. Holder!) Erről meg részletesen nincs szó a sorozatban (újabb fic jelleg). Viszont, hogy Jackson Whittemore hogy kerül a történet majdnem középpontjába, azt ne kérdezze senki.
  • Óriási katyvasz az egész! - A könyvnek körülbelül az eleje kapcsolódik csupán a sorozathoz, a többi saját fantázia szüleménye, és nekem egészében véve annyira ez nem tetszett. Ezért van ott a "középszerű" jelző. Mert igaz, hogy nem vagyok nagy fanfic olvasó, és nem az enyém ez a világ, viszont volt szerencsém olyan szélesebb körben nem publikált TW ficet olvasni, ami ennél a történetnél jobban volt megírva.

És akkor pár szó arról, amit szerettem ebben a könyvben:

  • A többszempontúság - A sorozat mind a 6 főszereplőjéből kaptunk egy kicsit, változó mértékben. Valakiből aránytalanul sokat, valakiből méltatlanul keveset, de mindenki ott volt.
  • A szerepjellemek - Becsülendő, hogy az írott karakternek sikerült megőriznie azokat a jellemvonásokat, amik a sorozatban is kiugranak. Mindjárt kitérek a 6 főszereplőre, és tiszta lesz mire gondolok (azoknak is, akik nem ismerik a sorozatot).

3. A szereplők
Ha már annyit jártattam a számat a sorozat főszereplőiről, jöjjön egy kis bemutatás róluk az én szemüvegemen keresztül. (Zárójelben feltüntetem, hogy melyik színész alakítja a karaktert.

Scott McCall (Tyler Posey)

Na, ugye mondtam én, hogy létezik Posey-ról cuki kép is...
Scott egyébként a sorozat főszereplője, az a bizonyos 'eponymous teen wolf'. Kb azzal kezdődik a sorozat, hogy megkapja az életét megváltoztató harapást, és minden szépen a feje tetejére áll. Jórészt azért, mert nem tudja, mit is kezdjen saját magával, és hogy aknázza ki, hogy fordítsa a maga és mások javára képességeit. Aztán ahogy a sorozat halad előre a maga útján, úgy mászik feljebb Scotty is a farkasranglétrán. Édesanyjával él amúgy, az édesapja egy FBI-os, akivel, hát, nincs túl jó kapcsolata.

Stiles Stilinski (Dylan O'Brien)

Stiles karaktere nagyon bonyolult, mély, és összetett. Ha egy mondatban akarnám összefoglalni, azt mondanám róla, hogy borzasztó okos, de a figyelme fókszálására abszolút mértékben képtelen, idióta, mégis rendkívül érzékeny karakter.
Scott legjobb barátja és az édesapját mindenkinél jobban imádja. Jó szokása, hogy olyan dolgokért okolja magát, aminek egyáltalán nem ő az oka. Tényleg nagyon összetett jellem, rengeteg jó tulajdonsággal. Nem véletlen őt szeretem én is, és a fandom legnagyobb része is legjobban. Vele kapcsolatban a könyvben rendkívüli módon felhúzott, hogy a rengeteg jó tulajdonsága mellett azt kellett kiemelni, hogy ADHD-s (kit érdekel?) A Derekkel közös jeleneteiken viszont hangosan röhögtem.

Derek Hale (Tyler Hoechlin)

A város ügyeletes rangidős vérfarkasa (oké, az Alfát leszámítva), szívós, harcos, igazi Alfának való karakter. Szegénykém segítené ő Scott-ot, ha hagyná, de mindenki gyilkosnak, és gonosznak hiszi. Oké, erre mondjuk ő is rájátszik, mert nincs éppen túl jó természete a sorozat elején, de így visszanézve, én kifejezetten sajnálom, hogy "megszelidül".

 

 

Jackson Whittemore (Colton Haynes)

Nyílt titok, hogy talán én vagyok az egyetlen személy, aki nem bírta elviselni Jackson karakterét a sorozatban (bocsi, Colton), és tényleg nem is hiányzik a szereplőgárdából. Annyira nem, hogy észre sem vettem, mikor kikerült az intro-ból.
Félre ne értsétek, ettől még izgalmas, és érdekes háttértőrténettel rendelkező karakter, és erre épít a könyv is, sőt azt is értem, a személyisége miért ilyen, de én akkor sem bírtam elviselni amíg a színen volt.

 

Allison Argent (Crystal Reed)

Allison Scott barátnője szinte az első perctől fogva. Annak ellenére, hogy a lány egy nagymúltú vérfarkas-vadász család legifjabb tagja. Nem igazán csinál nagy ügyet belőle, mikor megtudja, hogy Scott micsoda, viszont Derekre jóideig nagyon pipa, érthető okokból.
Őszintén bevllom, voltak olyan megmozdulásai, amit nem igazán bírtam, de mégis sajnáltam, mikor aztán el kellett búcsúznom a karakterétől.

 

Lydia Martin (Holland Roden)

A város második számú zsenije. Allison legjobb barátnője, és - egy ideig - Jackson barátnője. Őszintén bevallom, én az első évadokban roppantul utáltam a karaktert. Jackson miatt nem tűnt másnak, mint egy ostoba libának, aztán mikor a srác kikerült a képből, és ő hozzácsapodott Scottékhoz, rájöttem, hogy több van ebben a lányban. Szóval mostanra egész megkedveltem, bár ő sem a legszerencsésebb karakterek egyike, azt azért hozzá kell tenni.

 

Értékelés
Könyv: 5/3,5 - A legnagyobb jóindulattal.
Sorozat: 5/5 - Természetesen