Mikor először hallottam erről a könyvről, befészkelte magát a fejembe, hogy na ez az az írás, ami soha nem fog a kezeim közé kerülni. Nagyon aggódtam, hogy az elvontság, aminek híre megelőzte a könyvét, nem az én műfajom.
Aztán egyszer, így vizsgaidőszak kellős közepén hirtelen-váratlan rámtört az elmélkedhetnék, aminek enyhítésére pont az ilyen elvont könyvek olvasását találták ki.
Szóval, mikor egy akcióban megláttam a jellegzetes borítóját (ami egyébként nekem személy szerint nagyon tetszik) a könyvespolcon, szinte gondolkodás nélkül került be a kosaramba.
Aztán hazahoztam, és nem sokat izgatott, hogy amúgy van 2-3 olyan könyv, aminek be kellene fejezni az olvasását, plusz szakirodalmat kéne olvasnom szakdolgozathoz, fogtam magam, és elkezdtem olvasni. És csak olvastam, olvastam és olvastam.
Nagyon-nagyon-nagyon jó könyv! Szerettem a dinamikáját, hogy minden olyan szépen, lassan, fokozatosan épült fel, és történt meg. Olyan... életszerű, és reális volt az egész. Olyan történet, ami megtörténhet bárkivel. Könnyen bele lehet folyni a cselekménybe, és azonosulni lehet a szereplőkkel.
És a vége... Az előszó elolvasása után mind a cca. 320 oldalt végigizgultam, hogy mi lesz. De a vége is olyan természetesnek hatott, olyan magától értetődönek.
Pár szóban a főszereplőinkről, hogy érthető legyen, miért is lehet olyan könnyen azonosulni Eleanorral, és miért lehet olyan nagyon szeretni Parkot.
Eleanor egy rendkívüli módon önbizalomhiányos, már-már komplexusos lány, borzalmas családi háttérrel, és abuzáló osztálytársakal. Nem kis munkámba került, mire kiderítettem, mi a pontos helyzet a családjával, de kifejezetten tetszett, hogy ez a mozzanat is lassan bontakozott ki a homályból. Azt kell mondjam, annak ellenére, hogy hála az égnek az én családi körömben miden rendben van, nagyon is együtt tudtam érezni a lánnyal. Minden mozzanatával.
Park pedig... Park egy imádnivaló srác, szintén bonyolult családi kapcsolatokkal, habár még mindig jobb helyzetben van, mint Eleanor. Vele kapcsolatban az nagyon megható, hogy ilyen nagyon szereti Eleanort. Nekem is kellene egy Park. Igaz, nem lett abszolút kedvenc, de attól még kellene valaki hozzá hasonló.
Összességében nagyon szerettem kettejüket, és mindenkit bátorítok arra, hogy ismerkedjen meg a történetükkel. Érdemes. Igazán.

Értékelés
5/5 - Mi lehetett azon a képeslapon?