Eddigi bejegyzéseim közül talán ez lesz a legövidebb. Tudom, tudom, ez az olvasókkal szemben egyáltalán nem fair, főleg, hogy nagyon régen volt utoljára bejegyzés.
Ezúzon is szeretnék elnézést kérni mindenkitől, hogy nem úgy megy a blogolás, mint eddig, és ahogy én azt szeretném, de az elmúlt, és az elkövetkező időszak eléggé rohanós volt, és lesz. Nincs nagyon időm olvasni sem, de amint egy olyan könyvet fejezek be, amiről tudok is írni, azt azonnal hozom. Ezt azért mondom, mert befejeztem időközben a Harry Potter sorozat 5. részének angol olvasását, de különösebben nem tudtam róla mit mondani, azért maradt el az a bejegyzés.
A mai írás nyúlfarknyiságát pedig az indokolja, hogy sokkal többet itt sem tudnék elmondani a könyvről, mint amit előzőleg a Molyra írt értékelésemben emlegettem. Így nem pötyögném le kétszer ugyanazt. Ha valaki kíváncsi az ott leírtakra, annyit kell tennie, hogy rákattint erre a linkre.
Amit pluszban el tudnék mondani, az egy rövidke elemzés a borítóról. Nem tudom, ki alkotta meg a Moomin-mesék borítóit, de nagyon jól eltalálta azt a stílust, ami a könyvekhez passzol. Azt tudom, hogy a rajzokat Jannson készítette, de azért így összerakni egy borítót sem kis munka. Az összes szép színes, figyelemfelkeltő, és a mesék olvasása közben jön rá az ember, miért azok a motívumok kerültek rá a borítóra amik. Egészen addig random rápakolt alakoknak tűnik, aztán mire az ember leteszi a könyvet rájön, hogy valójában miért is voltak fontosak azok a történetben.

Értékelés
5/5 - Aranyos mese ez is...