Egy olyan könyvet veszek most górcső alá, ami borzalmasan megosztja az olvasóközönséget, Olvastam olyantól kritikát, akinek nagyon nem tetszett, és olyantól is akinek igen. Én az utóbbi tábort erősítem, és nem csak azért, mert kvázi ajándékkönyv volt, és dominálna az ajándék lónak ne nézd a fogát-személélet. Nem, tényleg tetszett.
Ahogy olvastam végig újabb dolgok vetődtek fel a fejemben. Az egyik az volt, hogy ahhoz, hogy egy ilyen stílusú regényt így megírjon valaki, olyan szintű történelmi tudás, rajongás, és elhivatottság kell, ami előtt én csak kikerekedett szemekkel nézek. A másik, hogy az egész egy szerintem nagyon pontos összepasszítása a réginek, és az újnak. Ugyanis egy vámpírsztori maga a regény, és ez van összeötvözve az ókori Róma világával, egészen a Nyugat-Római Birodalom bukásáig. Szóval benne van a XXI. századi férfi eszménykép, a vámpír (nem vicc, pszichológiai kötetek állítják ezt a vámpírokról), de közben meg a régi korok társadalmi rendje az a bölcső, ahol élnie kell. A harmadik, hogy végre találkoztam egy normális vámpírábrázolással. Nincs csillogó bőr, és ilyen blikkflangok (hozzátenném, én szerettem azt a sorozatot is), hanem hamuvá égeti őket a nap, nem bírják elviselni az ezüstöt, és a fakarót, és mindezek mellett is érdekes figurák.
Az egytlen negatívum, amit meg tudnék említeni, hogy néhol túlzónak találtam a leírást. Attól, hogy a vámpír addig iszik az emberből, míg az ki nem szárad, az még nem lesz vérgőzös orgia. Plusz talán az is túlzás volt, hogy Caspar minden élőt, és élőholtat képes volt az ágyába csábítani. Elhiszem, hogy kivételesen szép kamasz, de egy kicsit talán mégis sok volt.
Ezektől eltekintve viszont tényleg olyan könyv, amiben el lehet mélyedni, még akkor is, ha gyakran vissza kell lapozni, mert elveszel a párbeszédek fonalában (pl mikor két vámpír bestélget, és esetenként mindkettő a vámpírként van emlegetve).
Őszintén szólva szívesen kézbe venném a sorozat további köteteit majd, bár ez is úgy van lezárva, hogy teljesség érzése van az emberben.

Értékelés
5/4,5 - De csak azért mert gyakran elvesztem benne.