I love reading

"Kapcsold ki a TV-t, és olvass!" /Kovács Ákos/

Sztanó László: Sötét hajnal

Az év utolsó napjára sem hagyom olvasni való nélkül a blog követőit, ám most tényleg egy olyan könyvről fogok pötyögni, amiről még nem teljesen álltak össze a gondolataim. Tudom, sok könyvre mondtam már ezt a blog története során, és mégis kihoztam azokból is valamit, több kevesebb sikerrel, de ez tényleg kusza annak ellenére, hogy ezt is napokkal ezelőtt letettem már.
A borítóval nincsen semmi bajom. Egy éppen szilánkjaira törő - valószínűleg szárazjéggel kezelt - fehér rózsa. Igazából fogalmam sincs, mit szeretett volna szimbolizálni, hacsak nem Stacy széttörő életét. Szimbolikában sosem jártam az élen.
A tartalommal annyi problémám van, hogy nekem egy kicsit kusza az egész. Olyan össze-vissza. Sokszor nem értettem, hogy kinek a gondolataiba is nyerünk betekintést éppen, és jó időbe telt, míg alkalmazkodni tudtam a szereplők észjárásához. Ami azért sem volt könnyű, mert elég szerteágazó a tőrténet és ezek az ágak teljesen más pontokon kapcsolódnak egymáshoz, és nem volt túl könnyű átlátni ezt a hálót. De a végére azért sikerült. Nagyjából.
Másrészt pedig szerintem ez nem krimi. Lélektani, ez 100%-ig igaz, és nagyon érdekes dolgokat jelenít meg Stacy lelkivilágán keresztül. Legalábbis nekem érdekes, akinek leendő szakmájának mindennapjait szervesen kitölti a pszichológia. De ez nem krimi, mivel a gyilkosság kinyomozása abszolút nem képezi szerves részét a történetnek. Sőt, én abban sem vagyok biztos, hogy azt a személy volt az áldozat, aki, és az volt a gyilkos, aki.
A tartalom dióhéjban a következő:
Stacy Wyatt egy amerikai újságró Budapestre érkezik egy híres zongoraművésznő plasztikai műtétjére. Ezzel párhuamosan egy meggyilkolt férfira bukkannak a külváros határában. Az ügy viszont nem ennyire egyszerű. Érdekes tények derülnek ki a szereplőkről, mint említettem, de ezeket természetesen eszem ágában sincs elárulni.
Nem egy könnyű olvasmány, ezt jó, ha tudja mindenki, aki elolvasni készül.

Értékelés
5/3,5 - Egészében véve kicsit túl bonyolult volt nekem, de azért volt benne nem egy érdekes esemény.

Amanda Stevens: Örök kísértés (Sírkertek Királynője 1.)

Pár nap eltelt már azóta, hogy letettem ezt a könyvet, ennyi idő mégis kellett ahhoz, hogy normálisan meg tudjam fogalmazni róla a véleményemet.
Első körben szeretnék pár szót írni a könyvről magáról. Nem a tartalomról, hanem magáról a tárgyről (jujj, de csúnya dolog ilyet mondani valamire, ami értéket képvisel). Szóval én sosem vallottam magam borítómániásnak, és azzal sem törődtem különösebben, hogy a könyvnek magának milyen a minősége. Mindig úgy voltam vele, hogy legyen olvasható, és a tartalom legyen jó, a többi nem igazán érdekelt.
Ennél a könyvnél azonban ez másképp volt. Ezt a könyvet a szó szoros értelmében jó érzés kézbe venni. Sima borító, ami simán kicsúszik a kezedből, ha nem fogod rendesen, és vakító fehér, jó minőségű papír. A borítón pedig a fényben sejtelmesen megcsillanó indák, amik keresztülfonják az angyal szobrát. Levettek a lábamról.
A borítóról egybként egyből a Nightwish Once című albumának borítója jutott eszembe, pedig nem is vagyok Nightwish rajongó, a finn mániám ellenére sem. Csak úgy mutatóba beillesztem azt a borítót, mondhatni kísérteties a hasonlóság a kettő között:
A tartalomról nem szeretnék sokkal többet elmondani, mint ami amúgy is áll a fülszövegben. A két legfontosabb személy a történetben Amelia Gray a fiatal temetőrestaurátor, aki látja a kísérteteket, és John Devlin, a nyomozó, akit felesége, és kislánya szelleme kíslért. Kettőjük munkakapcsolata, és szövődő-alakuló románca van a központban, na és persze az állandó veszély, amit a kísértetek hozhatnak a fiatal nőre. Magáról a történetről alkotott véleményemet a molyra feltöltött értékelésemből ismerheti meg az érdeklődő.

Értékelés
5/4,5 - Csak azért mert egy picikét belekeveredtem abba, hogy most konkrétan hány ügyben is nyomoz egyszerre Amelia és Devlin. Az tiszta sor, hogy egy tettest kerestek, de az kevésbé volt az, hogy hány bűntettet hajtott végre, és melyiket mikor, de a végén tisztázódótt, és kiderült, hogy én emlékeztem jól.
Egyébkét pedig alig várom, hogy folytathassam, bár az még kérdéses, milkor sikerül beszereznem a folytatást.

A könyvet ezúton is köszönöm az Athenaeum Kiadónak

Karácsonyi meglepetés az Adamobooks-tól

Én még anno az e-könyvolvasók hetén regisztráltam az oldalra, és azóta is kapom a hirleveleket. Most egy nagyon jó akcióra lettem figyelmes, amit veletek is meg kell osztanom!
A kiadó e-könyv készletének kínálatából rengeteg könyv letölthető ingyenesen, legálisan az ünnepek alatt!
Én tegnap átnézegettem, tényleg sok jónak ígérkező könyvecske van a pakkban, érdemes regisztrálni az oldalra (ingyenes).
Mazsolázni ITT tudtok.
Ha bizonytalanok vagytok egy-egy könyvet illetően, akkor molyon rájuk tudtok keresni, akár regisztráció nélkül, mert a könyvek adatlapját meg lehet nézni anélkül is. Nem tudom, mindegyik fenn van-e, de reménykedem, hogy legalább a többsége.
Jó böngészést, és jó olvasást. :)

Leiner Laura: Bábel

Ezzel az értékeléssel már régen lógok, úgyhogy most bepótolom, még mielőtt elfelejtem, hogy egyáltalán miről szól a könyv.
Na igen, ebből is látszik, hogy nem hagyott bennem olyan mély benyomást, mint az SZJG, de ne rohanjunk ennyire előre.
A borító elsőre nem tetszett igazán, de ahogy elkezdtem olvasni, rájöttem, hogy passzol a tartalomhoz. Bizonyos szempontból hasonló az SZJG-hez, de ezzel kapcsolatban még elfogadom azt a magyarzatot, hogy ugyanaz az író, hasonló a stílus.
A tartalommal már nem tudok ilyen megértő lenni. Az alapötlet nagyon jó, és tényleg jól is adja vissza a fesztiválok hangulatát. Legalábbis bizonyos mértékig. Én legalábbis biztos többet nyávogtam volna a folytogató hőség, meg a tömeg miatt.
Ami engem eléggé zavart, az a felosztása. Szerintem kissé el lett nagyolva, el lett nyújtva. Nem kellett volna minden jelentéktelen eseményről oldalakat írni, elég lett volna egy-két bejegyzésben összefoglalni egy napot. Igaz, hogy akkor nem lett volna ilyen hosszú a könyv, de engem pl. kevésbé irritált volna, de ezzel valószínű egyedül vagyok.
A másik, ami még kicsit elgondolkodtatott, hogy ugye az SZJG Reni kézzel írott naplója, a Bábel pedig Zsófi blogja. Szóval itt is felfedezhető a hasonlóság.  A karakterekben itt is felfedeztem Laurát, ami nem csoda, hisz ezt a regényt is ő írta, nevetni viszont annyit nem tudtam rajta, mint az SZJG-n. Az egyetlen talán, ahol nagyon nevettem, az a pillanat, amikor Zsófi rádöbben, kit is szeret igazán. Egyébként teljesen meg tudom érteni Kiedis iránti érzelmeit, mert én is voltam így más zenészekkel régebben.
Sok értékelésben olvastam amúgy hogy kétségbe ejtette őket Zsófi szerelmi élete. Jelzem, hogy bizony van ilyen eset a világon, nem is kevés. Nálam például keveredik az SZJG és a Bábel ezen szála, mert van egy Cortezem (de kb. tényleg olyan a kapcsolatunk, vagy tán még egy fokkal rosszabb), és a sors különös fintora, hogy Szaszának hívják a srácot. Szóval igen, vannak ilyenek. :)
Összességében egy könnyű, szórakoztató olvasmány, stílusában olyan Laurás, viszont ha nekem választanom kéne, hogy SZJG vagy Bábel, akkor az előbbit mondanám, de nem bántam meg, hogy elolvstam ezt a könyvet is.

Értékelés
5/4 - Szerintem eléggé el lett nyújtva, de amúgy nincs gond vele, max annyi, hogy nem sikerült annyira elkülöníteni, az SZJG-től, mint amennyire én vártam, de ez már tényleg a szubjektivitás felsőfoka, és hogy jót is mondjak, a házasságkötősdi pl kifejezetten tetszett. :)

És a végére egy kis zene, ha már tél van és az RHCP köré épül az egész sztori:

A karácsony története (Joulutarina) - Adventi blogturné

Mikor @domimi fejéből kipattant az az ötlet, hogy pár molyos blogger fogjon össze, és várjuk együtt a karácsonyt a többekkel, segítsük egy-egy bejegyzéssel a várakozást, nem volt kérdés, hogy én is részt szeretnék venni benne.
Az már annál inkább, hogy melyik könyvet válasszam, ami illene is a fa alá. Nem volt igazán jó ötletem, ami azt illeti, de aztán jött a kiegészítés, hogy nem csak könyvről lehet, hanem esetleg filmről is. Egyből beugrott az a gyönyörű film, amit tavaly láttam karácsony táján, és megnéztem most is, így most jöjjön az első, kivételes bejegyzés, aminek semmi köze semmilyen könyvhöz.
Ez a film A karácsony története címet viseli, az eredeti címe pedig Joloutarina. A címből is látszik, hogy ez bizony eredetileg egy finn film. A messzi északon ez a mozi kb. olyan szinten tradicionális és kötelező karácsonykor, mint pl. nálunk a Reszkessetek betörők. A különbség annyi, hogy ennek a filmnek van is köze a karácsonyhoz.
Gyakorlatilag a Télapó legendájának születését dolgozza fel. Hogy hogyan, azt az alábbiakban megtudhatjátok.
Nikolas 7 éves korában elveszti szüleit és kishúgát. Ezután annak a lappföldi falunak a lakói veszik szárnyuk alá, ahol az ő családja is élt. Minden évben más család gondoskodik a kisfiúról, aki minden évben ad a család gyermek tagjainak egy maga készítette ajándékot.
A 6. évben azonban szörnyű ínség sújtja a halászfalut, így senki nem tudja befogadni a gyermeket. Így a 20 km-re élő Isaki veszi magához, ám nála dolgoznia kell a férfi asztalosműhelyében. Nikolas az Isakinál töltött év alatt sok mindent megtanul az asztalosmesterségről, az év letelte után is ott marad a férfinál, és továbbra is eljuttatja apró ajándékait karácsonykor a falu gyermekeinek, akit gyermekkori jóbarátja Eemeli segítségével tart számon.
Az évek telnek, és miután Isaki Nikolas-ra hagyja a műhelyt, a férfi teljesen visszavonul, és minden idejét annak szenteli, hogy a karácsony örömét minden gyereknek elvigye. Az idő múlásával Eemeli lánya Ada (így hívták egyébként Nikolas húgát is), és a férje Mikko van segítségére. Más senki nem tudja, ki teszi a csomagokat karácsony éjjelén a házak ajtaja elé.
Végül aztán Nikolasnak is be kell ismernie, hogy az idő eljárt felette, így az utolsó karácsonyon Ada hiába várja, a rénszarvasszán a férfi nélkül érkezik... De ez nem jelenti azt, hogy ezzel vége is szakad mindennek.
Összességében egy borzasztóan megható, sokszor torokszorító, mégis gyönyörű történet, a szeretet ünnepéről. Mindenképpen megnézésre ajánlott.
A film megtekinthető ezen a linken! (Egyáltalán nem hosszú).

Értékelés
5/5* - Nincs mit mondanom, ha unod, hogy karácsonykor mindig ugyan az megy a TV-ben, kötelező erővel meg kell nézni.

Agatha Christie: Zátonyok közt

A vizsgák decemberre letudva, könyvem meg sehol (nem fért bele a táskámba az aktuális olvasmányom tegnap), nem csoda hát, ha majdnem unatkozni kezdtem. Aztán eszembe jutott, hogy a közelmúltban olvastam én nem is egy könyvet, aminek a vizsgák miatt lógok az étékelésével. A kettőből az egyik az egy ideig utolsó Agatha Christie regényem. Hm, karácsonyra még igaz tervbe van véve a Poirot karácsonya, de most maradjunk Zátonyok közt.
Furcsa lesz tőlem ilyet hallani, főleg az előző regények maxpontos értékelése után, de ez a történet kifejezetten nem tetszett. Nagyon hosszú a bevezetése. Sokáig tart, míg vázolódnak a körülmények. Mondhatnánk, hogy ez nem baj, mert legalább mindent megértünk az előzményekbl is, de mikor a 270 oldalas regény kb 210. oldalán lép színre Poirot, az már egy kicsit sok.
Éppen ezért nem bontakozik ki teljes egészében a történet. Nincs rá idő, és ami azt illeti mód sem nagyon, mert teljesen más a szerkezete, mint az eddig emlegetett köteteknek. Nincs az események sűrűjében benn lévő narrátor, mint Hastings, vagy dr. Shepphard. Ebből egyenesen jön, hogy semmi segítőtárs nem szerepel a sztoriban. Tökéletesen külső narráció, ahogy azt a legtöbb regénynél megszokhattuk. Ebből ered továbbá az is, hogy halvány lila gőzünk sincs, hogy jött rá Poirot arra, amire, vagyis hogy leplezi le a gyilkost. Jelen esetben inkább gyilkosokat. Nincs kinek elmondania.
Ami még nagyon zavart, hogy egy sok tagot számláló család van a történet középpontjában, és sosem lehetett tudni ki kicsoda. Melyik férfi az ügyvéd, melyik az orvos, és kinek kicsoda a felesége.
A történet maga viszont jól ki van találva. Szerepel itt háromféle halálnem, és egyéb más intrikák, amik bizony mind kapcsolódnak egymáshoz. Szóval a bűntény/bűntények jól ki lettek találva, és a szokásos módon szépen egymásra épültek ok-okozati szempontok szerint, de borzalmasan el van nyújtva az eleje, sok a felesleges infó, és ez a pörgős nyomozás kárára megy. Kínosan vontatott lett tőle az egész.
Sajnálom, mert amúgy ebből is ki lehetett volna hozni egy pörgős sakkjátszmát.

Étékelés
5/3 - Nem kifejezetten voltam vele kibékülve, maradjunk ennyiben.

Elfújta a szél - A musical

A tegnapi este folyamán volt alkalmam megtekinteni premieren az Elfújta a szél musical változatát, úgyhogy most jöjjön egy kis beszámoló.
Először csak úgy általánosságban a darabról:
Őszintén szólva nagyon féltem ettől a darabtól, egyrészt mert a regény, és a belőle készült film világhírű, nem mellesleg nagy kedvencem, és aggódtam, hogy ez hogy fog visszacsapódni színpadon. Nos, ha komolyan aggasztott, akkor még mindig nem ismerem az Operett csapatát, és a rendezőt, akinek a munkáiban tényleg nem csalódttam még soha, és nem egy darabját láttam már.
Egy nagyon könyvhű alkotást sikerült színpadra vinni, ami főbb szálaiban inkább a filmet követte, de a prózai részekben sok helyen szó szerint kiragadott részek voltak a regényből. Nem tudom, ki hogy van vele, de én ezt egyáltalán nem bántam, sőt, a kisebb ferdítések egyikének-másikának is rettenetesen örültem, de erről majd később szólok még.
Az író, Gérard Presgurvic neve sem ismeretlen a magyar közönség számára, hiszen az ő nevéhez köthető a Rómeó és Júlia színpadra adaptálása is, és ezt a darabot a Budapesti Operettszínház csaknem 10 éve teltházak előtt játssza a sokadik generációval. Én csak annyit mondhatok, hogy remélem, az Elfújta a szél is meg fog élni egy ilyen szép kort.
A fő(bb) szereplők alakításáról pár szó:
Gubik Petra - Scarlett O'Hara: Nagyon-nagyon tartottam attól, hogy nem Vágó Zsuzsit fogom a főszerepben látni, mert az egyik kedvenc színésznőm. Őszinte leszek. Szerintem Petrának még nőnie kell egy kicsit ehhez a szerephez, hangilag és színészileg egyaránt. Sokszor járt az a fejemben, hogy "Istenem, ezt Zsuzsi mennyivel szebben el tudta volna énekelni". Petrának nagyon erőltetnie kellett a hangját, és a gesztusai is kissé túlzóak voltak. De nem mondhatom rá, hogy rossz volt, mert például, mikor Atlanta ostroma után Scarlett esküt tesz Tarán, hogy túléli a háborút, és nem fog éhezni, na az hátborzongató volt. Szóval nem volt rossz, de még érlelni kell.
Szabó P. Szilveszter - Rhett Butler: A másik véglet. Egyszerűen imádtam! A cinikusságát, a hevességét, a poénjait, a hangvételét. Mindent. Jobb Butlert szerintem keresve sem találhattak volna az egész társulatban. Azt azért nem mondom, hogy Clark Gable-t túlszárnyalta, mert őt lehetetlen, de azt hiszem, ezzel az alakításával végérvényesen megnyert magának engem is a művész úr.
Suellen O'Hara - Nádasi Veronika: Sajnálom, hogy Verocskát többször látom olyan szerepben, ami nem az övé. Neki a bölcs karakterek állnak jól (mindenfajta beskatulyázási szándék nélkül), mint az Abigélben Zsuzsanna testvér, vagy az Ördögölő Józsiásban Matuzsa. Suellenhez én egy kicsit komolynak találtam őt, a hangja viszont neki is hátborzongatóan szép.
Tony Fontaine - Serbán Attila: Na, a másik díszpinty. Serbi hangjába azóta szerelmes vagyok, hogy elsőször meghallottam. Nagyon örültem, hogy végre élőben is hallhatom. Ő volt az a karakter, akivel kapcsolatban kifejezetten örültem a ferdítésnek, mert a könyvben Tony is életét veszti, én viszont virultam, hogy a darab egészében hallathatom. A szólója pedig csodálatos volt.
Janza Kata - Belle Watling: Kató és Szili nagy páros, ezt eddig is tudtam, és ez be is bizonyosodott tegnap. Nagyon jók voltak a közös jeleneteik, azt pedig mondnom sem kell talán, hogy Kata szólóban is brillírozott.
Melanie Hamilton - Bíró Eszter: A tökéletes Melanie. Ugyan az a véleményem, mint Rhett-nél. Ennél filmszerűbbre meg sem formálhatták volna a karakterét, és én ennek igenis örültem,  még akkor is, ha más azt mondaná rá, hogy így nem, vagy kevésbé eredeti. Jó volt, és pont.
Három színész van, akt meg kell még említenem, de őket nem szeretném szétszedni, mert mindannyiukról, csak egy-egy szót szeretnék mondani. Ők hárman pedig:
Lehoczky Zsuzsa, mint Pittypatt néni, a poénjai fergetegesek voltak; Pintér Tibor, mint Jonas Wilkerson, őt egyszerűen örülök hogy láthattam (ugyanez vonatkozik Gömöri András Mátéra), és amit a pacival művelt az valami csoda volt; Veréb Tamás, mint Ashley Wilkes, őt igazából azért említem meg, mert nem lenne fair kihagyni, a szólója nagyon szép volt.
Végül pár szót a kreatív ream-ről:
Bátonyi György a díszlettervező, Velich Rita a jelmeztervező és Duda Éva a koreográfus is mindannyian professzionális munkát végeztek, azokkal egyetemben, akiket itt nem említek név szerint mert hosszú lenne.
Összességében egy nagyon jó előadás, ha tehetitek, nézzétek meg, akár mérlegelitek mindazt, amit itt leírtam, akár nem.

Értékelés
5/4,5 - Csak és kizárólag azért mert Petra-Scarlettnek még érnie kell egy kicsit, ha ő belejön, vagy valaki Zsuzsival nézi meg így az elején, akkora 5* lesz, hogy kilóg a szövegdobozból.

Végezetül pár jelenet és dal a darabból ízelítőnek. Bár én még nem néztem meg őket, Serbi dalát melegen ajánlom mindenkinek:

A nyerő páros lenne:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon a végére egy kis önreklám. Ha láttad a musicalt, és olvastad a művet a közelmúltban, vagy tervezed a közeljövőben, és moly.hu tag vagy, jelentkezz a kihívásomra (katt a lnkre), egy szép plecsni lehet a jutalmad. :)

Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság

Két vizsgára felkészülés között (tulajdonképpen a pszichiátriai betegségek angol definícióinak bebiflázása közben) írhatnékom támadt, és mivel tegnap este befejeztem a 3. A. C. regényemet, így van is miről játratnom a számat, bár most nem fogom túl bő lére ereszteni a mondandómat.

A regényről magáról nem sok mondandóm van, egyrészt mert krimi, és a sok felesleges dumával csak lelőném a poént, másrészt, meg amit mondhatnék, azt elmondtam már az előzőekben.

Poirot megint nagyot alakít, most megmutatja nekünk úri tök termesztő hajlamai mellett a félelmetes arcát is, meg azt is, hogy nem fél és tud is pszchoterrort alkalmazni az embereken, ha neki az igazság kell.

Őszinte leszek. Zavart, hogy nem Hastings volt a segítője. Neki sokkal jobb humora van, mint ezen könyv narrátorának. Azon viszont néztem egy nagyot, hogy ennek a narrátornak mekkora szerepe lett végül a történetben. Érdekesen végezte.
Az sem volt épp ínyemre, hogy bár halmozódtak benne francia szavak, ahogy az előzőekben is, a fordítás valahogy lemaradt. Pedig ugyanaz a kiadó adta ki. Következetlenség, ejnye-bejnye, ilyet nem szabad elkövetni!

Mondanom sem kell, most is elolvastam a végét előre, ebben a könyvben nem is a gyilkos személye volt leginkább izgalmas, hanem a folyamat, ami során a kis belga rájön, kinek van vaj a fején.
Azt sajnálom csak, hogy a ZH dömping miatt nem tudtam folyamatosan olvasni, napok maradtak ki, mikor nem került a kezembe, épp ezért nem láttam teljes mértékben az összefüggéseket. Amúgy is bonyolultabb ügy, a másik kettőnél, amit eddig, ez előtt olvastam. Na majd újraolvasáskor. :)
Nektek viszont nagyon ajánlom, mert úgy kapcsolódik ki mellette az ember, hogy közben pörög az agya az ügyön.

Értékelés
5/5 - Azt hiszem, kedvelem az írónő sílusát.

Molnár Andrea: Prae se ferre - Egy rendőrnő visszaemlékezései

Most kivételesen egy olyan könyvet szeretnék az olvasóközönség elé tárni, ami 2008-ban jelent meg, korlátozott példányszámban, így nem kapható könyvesboltokban. Éppen ezért, mivel iszonyú nehéz beszerezni (konkrétan csak azoktól lehet, akik annak idején megvették), talán senki nem fog megharagudni azért, ha részletesen leírom a könyv cselekményét. Tehát, ha még ilyen esetben sem szeretsz spoileres bejegyzést olvasni, ne is menj tovább!
Nézzük tehát először a könyv fülszövegét, amely egy részlet az utolsó fejezetből:

Összeszedtem a maradék kurázsimat, és arra gondoltam, hogy fifti-fifti az esélyem, mert vagy felrobbanok, vagy nem, megfeszített tekintettel kirántottam a zöld kábelt. Legalább nyitott szemmel megyek a halálba, nem hunyorogva, mint aki fél a végzettől. Nem történt semmi. Ám mielőtt fellélegezhettem volna, egy piros led-lámpa elkezdett villogni.
- ZSANETT!!!
A kiáltás döbbenetesen éles volt. Felnéztem a bombáról, az izzadság a szemembe folyt. A pára az ingem alól az arcomba csapott. Kolos, drága Kolos... Táti fölényes vigyorral állt előttem négy méterrel, a kezében kis fekete tárggyal, olyannal, mint egy garázskapu távirányítója. Abban a pillanatban tudtam, hogy rossz kábelt húztam ki. Az összes idegszálam megfeszült, és erősen a helyzetre koncentráltam. Kis fekete tárgy, kis fekete gombbal a közepén... Gyereksikítást hallottam.
- Szabina, rohanj!!
Felpattntam a földről, és a lábamat a bombára tettem, hogy elrúgjam magamtól, közben a férfi szemébe néztem. Ha meg akarod nyomni, akkor nyomd meg, ne nyújtsd el a rettegésemet... A lábam meglódult. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben...

A tartalomról
Tibor Zsanett a gimnázium 12. osztálya után Kommunikáció és Médiatudomány szakra jelentkezik újságírásra, ám egy tragikus baleset derékba töri ezt a szándékát. Ebben a balesetben életét veszti a legjobb barátnője, s ez a rendőrszakma felé tereli a fiatal lányt. Csopakon, a rendészeti szakközépben teszi le a szakvizsgáját. Az ott töltött két év alatt ismeri meg Tót Szabinát, akinek óriási szerepe lesz a későbbiekben, valamint a szerelem is rátalál Bethlen Farkas személyében. A boldogság azonban nem tart sokáig, mert Farkas elmegy Irakba rendfenntartónak, és egy öngyilkos merényletben életét veszti.
Zsanett ezután Siófokra megy dolgozni, ahol újra munkakapcsolatba kerül Szabinával. Számos gusztustalan haláleset után a rendőnő életében újabb gyökeres változás áll be, miután nem tud kimenteni egy kisfiút egy folyóba eset kocsiból. Ennek hatására mentőbúvárrá képzi magát. Így ismeri meg Szathmári Kolost, aki később a férje lesz. Egy év Pest után visszatér Siófokra, ahol szembenéz az örs rémeivel egy hadnagy ikerpárral, és belekeveredik a fent említett bombariadós ügybe. Hogy konkrétan mi történik vele azt nem szeretném elárulni, de arról biztosítok mindenkit, hogy happy end a vége.

Saját vélemény
Mikor először merült fel a könyv átdolgozásának godolata, hevesen tiltakoztam, mert gimis éveim legviccesebb pillanatai vannak elbújtatva a regényben, de most, hogy újraolvastam, belátom, elkerülhetetlen az átdolgozás. Olyan logikai bukfenceket tartalmaz a regény, hogy én csak lestem, a gyerekes szófordulatokról és az elgépelési hibákról nem beszélve (és ez részben az én saram). Viszont vannak a regényben olyan komoly gondolatok melyeket vétek lenne kihúzni onnan, és számomra például külön öröm, hogy ezek a nagyon fontos gondolatok is olyan stílusban vannak leírva, hogy még az is érti, aki amúgy túl felszínes ahhoz, hogy ilyen dolgokról gondolkodjon. Félreértés ne essék, nem az író az, sőt, pont, hogy a stílus olyan jó, hogy azt - nézeteim szerint - bárki megérti.
Ha szereted a detektívregényeket, amik bővelkednek érzelmi szálakban, akkor szerintem ezt se hagyd ki. Feltéve, ha be tudod szerezni...

Értékelés
5/4 - Elismerem, nem fog neki árani az átdolgozás, de akkor is jó könyv.

Hozzászólások
  • Everglow: @: Hey!
    I'm terribly sorry, but I'm not sure about what you wanted to tell me. I assume you like the blog, and a post which I thank you even if I don't understand how you understood it since I wrote it in Hungarian.
    About your question... Do I assume correctly that you search for other book blogs? Because if this is the case, then, oh dear. Send me a PM to the blog's mail address (you can find it under 'Contact me') I can recommend you some in Hungarian.
    Thank you for your comment!
    (2017-08-02 12:55:12)
    Jane Austen: Emma
  • Johnd844: Thank you for every other informative blog. The place else may just I get that type of info written in such a perfect means? I've a project that I'm just now working on, and I have been at the glance out for such information. ddekbbfdbadb
    (2017-08-01 14:17:37)
    Jane Austen: Emma
  • Everglow: @Rebeccah: Hello!
    Thanks for the link! I checked the page and joined to the group. :)
    Thanks for the invitation! :)
    (2016-03-08 21:51:25)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Rebeccah: Hi, if you're still doing this challenge and you'd like to share what you've been reading, come over to our facebook page :)

    <a href=https://www.facebook.com/groups/BookaShelf2016ReadingChallenge/>BookaShelf 2016 Reading Challenge</a>
    (2016-03-07 15:52:41)
    Booka-Shelf Reading Challenge 2016. feladatok és tervek
  • Everglow: @Anitiger: Szia!
    Láttam is az imént a bejegyzésedet, és én is hasonlóképpen voltam. Fogtam a fejem, hogy "erre én miért nem gondoltam". :D Szóval a tiéd is jó lett.
    Egyébként én is megtaláltam sok videósnál sok nyelven. Gondolom nem nagyon létezik még más tag az ünneppel kapcsolatban. :)
    (2015-04-05 12:36:14)
    The Easter Book Tag
  • Anitiger: Szia! Én is ezt a taget találtam, de más videósnál :D Eleanor és Park tervbe van, de fogom a fejem, hogy ez meg az nem jutott eszembe válaszoláskor :)) Jó lett a tag! Kellemes húsvétot!
    (2015-04-05 12:25:31)
    The Easter Book Tag
  • Everglow: @Kinga: Akkor jól beletrafáltam. Őszintén fiúkat nem tudok elképzelni Abigéllel a kezükben. A Legyek ura jobb választás nekik, bár nem egyszerű az sem. Az Abigél esetében a film rendkívül jó adaptáció.
    (2015-02-02 21:47:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Everglow: @Fanni: Ó, velünk sajna nem olvastattak Orwell-t. Öreg hibának érzem. Zseniális a bácsi!
    (2015-02-02 21:45:23)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Kinga: Az Abigél még 0.ban kellett olvasnunk, nekünk lányoknak, a fiúknak pedig a Legyek urát. :)
    Bár nem olvastam el az Abigélt (csak beleolvastam), de megnéztem filmen és tényleg érdekes volt.
    (2015-02-02 21:29:48)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás
  • Fanni: Nekünk az Állatfarm kötelező volt. :)
    (2015-02-02 21:04:09)
    Bloggerek a kötelező olvasmányok megváltoztatásáért - második állomás